3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin
3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin
3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
... kívánnám, hogy mindennémû,<br />
akár alsóbb, akár Fõbb oskolákba<br />
béhozassék a Magyar Nyelv”<br />
Tudományos Gyûjtemény, 1822.<br />
<strong>3.4.</strong> A <strong>SAJTÓ</strong>, A <strong>MAGYAR</strong> <strong>NYELV</strong> <strong>ÉS</strong> <strong>AZ</strong> <strong>ISKOLÁK</strong><br />
A 18. század második felében, de különösen a hetvenes évektõl kezdve Közép-Európában és a<br />
Habsburg Monarchia országaiban mindenhol, így hazánkban is elõtérbe került a nemzeti<br />
nyelv ügye. Az ekkor kezdõdõ, és a reformkor idõszakában felerõsödõ nyelvmozgalom<br />
szerves részeként indultak meg a magyar nyelv iskolai tanításáért, és az iskolai oktatás<br />
magyar nyelvûségéért vívott küzdelmek. 1<br />
A hazai lapok már az 1780-as évektõl kezdve, sokat tettek magyar nyelv iskolai használatának<br />
ügyéért, azzal, hogy felhívták a közvélemény és a döntéshozók figyelmét erre a kérdésre,<br />
hogy hasábjaikon helyet adtak a különbözõ nézetek nyilvánosságra kerülésének, hogy hírt<br />
adtak a vitákról, hogy közölték, és a cenzúra által megszabott keretek között kommentálták is<br />
a rendeletek szövegét. A reformkorban, folyóiratainkban már hosszabb elvi-elméleti jellegû<br />
értekezések is napvilágot láttak a magyar tanítási nyelv bevezetésének kérdésérõl. Az<br />
újságoknak és folyóiratoknak tehát fontos szerepe volt abban a - magyar nyelv iskolai<br />
használatáért vívott - hosszú küzdelemben, mely 1844-ben, a magyar oktatási nyelv törvénybe<br />
iktatásával, sikerrel végzõdött.<br />
<strong>3.4.</strong>1. A magyar nyelv az iskolákban, a felvilágosodás kori sajtó tükrében<br />
1777-ben a Ratio Educationis 101.§-a kimondta: „a latin nyelvtudás hiánya a gondatlan<br />
nevelés legbiztosabb jele”. Magyarországon az országgyûlések, a törvényhozás, a közélet<br />
nyelve a latin, emellett az ország népei e nyelv segítségével érintkeznek egymással, ezért<br />
elengedhetetlen a jó színvonalú iskolai latinoktatás. Nem öncél többé, mint a korábbi<br />
évszázadokban, hanem hasznos gyakorlati követelmény.<br />
1 Az erre vonatkozó legfontosabb irodalom: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790-1848.<br />
Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 55-59, 74-76., 88-92., 185-196.; MIKÓ Imre: A magyar államnyelv<br />
kérdése a magyar országgyûlés elõtt 1790-1825.= Erdélyi Múzeum 1943. 244-276.,BAKOS József: Nyelv és<br />
iskola. 1790-1849. = Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve I. 1955. 7-58.; Uõ. Adatok a magyar tanítási nyelv<br />
fejlõdéstörténetéhez. = Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve II. 1956. 299-331.; BÉNYEI Miklós: Oktatáspolitikai<br />
törekvések a reformkori Magyarországon. Debrecen, 1994. 82-113. E munkák érintik a sajtó szerepét is, de<br />
részletekre nem térnek ki.
Ezért a közép- és felsõoktatás nyelve továbbra is a latin. A Ratio 102. §-a a német nyelv<br />
különleges hasznáról is szól.<br />
Igazán hasznos állampolgárrá csakis az az ifjú válhat, aki egy modern nyelvet, a németet is<br />
beszéli. Ez az a nyelv, melyen hozzáférhetõek a kortárs irodalom és tudomány jelentõs<br />
alkotásai. Éppen ezért hasznos, ha a gyermek az iskolában megtanul németül. Ezzel a<br />
rendelkezéssel a Ratio nem szorította vissza a népoktatásban a nemzeti nyelv használatát, a<br />
népoktatás nyelve továbbra is a tanulók anyanyelve maradt.<br />
Pár évvel késõbb, II. József 1784. április 26-án kelt, és május 18-án közzétett rendelete az<br />
ország hivatalos latin nyelvét a némettel váltotta fel. A császár nyelvrendelete a közép – és<br />
felsõfokú iskolák életében is nagy változásokat okozott. A középiskolákba már 1784.<br />
november 1.-étõl csak német nyelvtudással rendelkezõ tanulók léphettek. A rendeletet a<br />
Magyar Hírmondó közölte 1784. július 5.-én. „Most jövö Mind Szent Havának elsõ napjától<br />
fogva, egy Gyermek is a Deák Oskolákban elébb fel ne vétettessék, minekelõtte meg nem<br />
mutathatytya, hogy Németül irni, és olvasni tud. - Ezzel a Kegyelmes Rendelésével pedig õ<br />
Felsége nem szándékozik, a Nemzetek született nyelvét semmi módon el törölni , vagy pedig<br />
hogy Magyar Országon, hozzá tartozó Tartományiban, és Erdélyben lakó külömbözõ<br />
Némzettségek született nyelvekkel ne éljenek, és a helyett más idegent tanullyanak, nem is az<br />
õ Felsége maga könnyébségéért; hanem ez egyedül ezen Rendelésnek a vége: hogy azok, a<br />
kik valami Tisztségekben akarnak lenni, az Országot, és a Köz-Jót illetõ dolgoknak<br />
folytatásában, a Deák nyelv helyett Némettel éljenek, és ezt a nevendékeny Ifjuság is a Deák<br />
helyett tanulja”.<br />
A Magyar Hírmondó akkori szerkesztõje, Szacsvay Sándor 2 a következõ kommentárt<br />
fûzte a cikkhez: „Édes Magyarim! Ezen Kegyelmes Parantsolatnak, a mint itt õ Felsége maga<br />
is mondja, az oka az, hogy született Magyar Nyelvünk, el hagyatott, ki nem palléroztatott, és<br />
Országainkban közönségessé nem tétetett; régi eleink, Magyar Vérbõl származott<br />
Királlyaink, bár követték vólna más Országok példáját, és a helyett hogy Országaikban más<br />
idegen Nyelveket bé hoztanak, bár magok nyelveiket excolálták, és az Ország dolgainak<br />
folytatásában a Deák helyett közönségessé tették vólna, most mi is, mint más Nemzet<br />
Uraságainál és Aszszonyságainál a Frantzia, és Olasznál, kedvesebb és közönségesebb, vólna;<br />
ez ugyan már most késõ, de azért reménylhetünk még is, hogy netalám Kedves Maradékaink<br />
el hagyatott édes Nyelvünket, virágzóvá, közönségessé tehetik.” 3<br />
2 Szacsvay Sándor 1784. július 3-án vette át a lap szerkesztését Barczafalvi Szabó Dávidtól.<br />
3 Magyar Hírmondó, 1784. július 5. 349.
A jozefinista szerkesztõ azt hangsúlyozza, amit a császár is: a rendelet nem a magyar nyelv<br />
ellen irányul, hanem a holt latin ellen. A magyar nyelv fejletlen, „pallérozatlan”, nem<br />
alkalmas a tudományok mûvelésére, a német viszont nem idegen Magyarországon, hiszen ez<br />
a városi polgárság nagy részének anyanyelve, az értelmiség, különösen a külföldi, fõleg német<br />
egyetemeken képzett protestáns, és a Bécsben tanult katolikus értelmiség beszéli, emellett az<br />
oktatásban már 1777. óta a népiskolákban második nyelvként, a középiskolákban külön<br />
tantárgyként tanítják. Ezek a valóban ésszerû magyarázatok azonban mit sem értek a<br />
nyelvrendelet emberi jogokat és emberi méltóságot sértõ, érzelmi vonatkozásaival szemben.<br />
A nyelvrendelet „példátlanul erõszakos és egyúttal kivihetetlen” voltát történészeink is<br />
hangsúlyozták. 4<br />
Rövidesen kiderült, hogy a nyelvrendelet végrehajtása az iskolákban nagy nehézségekbe<br />
ütközik. A középiskolák tanárai közül sokan nem tudtak vagy nem akartak tudni németül.<br />
Ezeket nem lehetett mind elküldeni, már csak azért sem, mivel nem volt kit a helyükre<br />
állítani. A diákok pedig, éppen a tiltás ellenére, egyre többet beszéltek magyarul. Errõl<br />
tanúskodik a Magyar Hírmondó egyik cikke, melyben a következõket olvashatjuk: „már most<br />
örvendezve halljuk, hogy ha szintén tiltyák is, és ha fizetni kell is a Magyarúl való beszédért,<br />
a diákok mégis úgy beszéllnek. Ha ezek nem vólnának, a Magyar Nyelv régen számkivetésbe<br />
ment vólna.” 5 A kormányzatnak tehát mindig újabb halasztásokba kellett beletörõdnie a<br />
német tannyelv bevezetését illetõen. Az elsõ figyelmeztetést az uralkodó nem is<br />
Magyarországról, hanem a van Swieten vezetésével mûködõ bécsi udvari tanulmányi<br />
bizottságától kapta, amely - már a magyar kancellária tiltakozása elõtt - kifejtette, hogy a<br />
realitás az, ha a középiskolákban csak három év múlva, a felsõoktatásban pedig mintegy nyolc<br />
év múlva kezdik meg a német nyelvû oktatást.<br />
1786. október 3.-án azonban, mindezek ellenére, II. József újabb, nyomatékos<br />
figyelmeztetésben ismételte meg, hogy az 1787/88-as tanévtõl kezdve csak német tudással<br />
lehet középiskolába lépni, amelynek alsó, grammatikai osztályai már kötelesek lesznek<br />
minden tárgyat, így a latint is németül tanítani. A tanároknak nyilatkozniuk kellett, tudják-e<br />
vállalni e feladatot. Az 1787-ben érkezett válaszokból sajátos módon az derült ki, hogy az<br />
oktatók közül nem többen, hanem kevesebben tudtak németül, mint korábban. Az esztergomi,<br />
komáromi, máramarosszigeti gimnázium és a keszthelyi kisgimnázium tanárai, akik két évvel<br />
korábban állítólag még mind jól tudtak németül, most kijelentették, hogy a német nyelvû<br />
4 Vö. Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 24. és<br />
KOSÁRY Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 433-434.<br />
5 Magyar Hírmondó 1785. november 2. 689.
oktatást nem tudják vállalni. Országos átlagban a tanároknak majdnem egyharmada állt<br />
készen arra, hogy inkább megválik az oktatómunkától mintsem német nyelven tanítson. II.<br />
József engedni volt kénytelen: 1787. július 12-én arra utasította a fõigazgatókat, hogy 1787.<br />
õszén a gimnáziumoknak csak legalsó osztályában kezdjék el a német nyelvû oktatást, majd<br />
fokozatosan, évente haladjanak egy-egy osztállyal feljebb. 1789. nyarán így is mintegy 55<br />
eltávozott tanár helyét kellett betölteni. 1790-ig tehát a német nyelven történõ oktatás ügye<br />
csak a középiskolák alsó osztályaiban haladt elõre.<br />
A protestáns vezetõk kisebb ellenállást fejtettek ki a német nyelv megtanulásával<br />
kapcsolatban, mint egyházi iskoláik állami ellenõrzés alá helyezésével szemben. Legalábbis<br />
addig, amíg csak arról volt szó, hogy iskoláikban a diákok és különösen a hivatali pályára<br />
készülõk valóban megtanulhassanak németül. Az ugyanis, hogy a közhivatalok oly hosszú<br />
idõ után újra megnyíltak a protestánsok elõtt, olyan pozitívumnak tûnt, amely ezt az áldozatot<br />
megérte. A nyelvtanulás fõleg a Tisza-vidéki református iskolákban okozott gondokat, hiszen<br />
ott még a nagy kollégiumi központokban is igen kevesen tudtak németül. A sárospataki<br />
kollégium 1785-ben úgy rendelkezett, hogy azok a tógátusok, akik „a német nyelvnek<br />
ellenszegülni mernek”, veszítsék el kedvezményeiket, a kisebb diákok pedig részesüljenek<br />
testi fenyítésben.<br />
Abban, hogy a nyelvrendelet iskolai célkitûzéseit nem sikerült elérni, az ellenállás<br />
különbözõ formáinak is nagy része volt. A nyílt ellenkezés megnyilatkozása volt, hogy a<br />
szülõ nem küldte gyermekét iskolába, vagy a tanár vált meg katedrájáról. 6 Elterjedtebb és<br />
eredményesebb volt a másik megoldás, az, hogy a diák is, tanár is végezte munkáját, de a<br />
fennálló nehézségekre hivatkozva lehetõleg gátolta a nyelvrendelet végrehajtását. 7<br />
A nyelvrendelet megjelenését követõ években a korabeli lapok számtalan hírt, rövidebbhosszabb<br />
cikket közöltek, melyek burkoltan vagy nyíltabban a magyar nyelvért szálltak síkra,<br />
és iskolai használatát szorgalmazták. Különösen a Mindenes Gyûjtemény járt elöl a nyelvi<br />
kérdések állandó ébrentartásában. A lap minden lehetõséget megragadott, hogy valamilyen<br />
módon felhívja a figyelmet a magyar nyelv ügyére, és egyben iskolai használatának<br />
szükségességére.<br />
6 Példaként említhetjük Szablik István piaristát, aki megtagadta II. József rendelkezésének végrehajtását, és<br />
végül a helytartótanács elmozdította a szegedi gimnázium élérõl.<br />
7 Benyák Bernát piarista tanár, aki már 1777-ben a magyar nyelv elkötelezett hívének mutatkozott, a<br />
nyelvrendelet kiadása után foglalta el a székesfehérvári gimnázium igazgatói székét, amelyrõl elõdje, Cserei<br />
Ambrus inkább távozott. Itt a felvilágosult pedagógia szellemében mûködött, de az oktatás érdekeire hivatkozva<br />
a nyelvrendeletet nem hajtotta végre. A németül nem tudó tanárokat nem küldte el, sõt idõnként bíráló hangú<br />
jelentéseket terjesztett fel, kifejtve, hogy a német nyelv erõszakolása milyen ellenhatást kelt az ifjúságban.
A lap elsõ számában például Burlamaqui 8 híres, és Európa-szerte ismert természeti- és<br />
erkölcsi törvényekrõl szóló mûvének magyarra fordítását, és iskolai használatát javasolja a<br />
lap. „Sok Tudósok nagy könyveket írtak errõl a természeti törvényrõl. Igen szép renddel elõadta<br />
azt a többek között Burlamaqui híres Genevai tanító, illyen tzím alatt kijött munkájában:<br />
Principes du <strong>Dr</strong>oit Naturel…. Az-az: A Természeti Törvénynek kútfejei. Minthogy már<br />
ezután a Felséges Parantsolat szerént kell ezt a Természeti Törvényt le-alánn a nagyából még<br />
a Falusi Oskolákban is tanítani: hasznára lenne Hazánknak és született nyelvünknek az az<br />
érdemes Hazafi, a ki ezt érhetõ szép magyarsággal le-fordítaná” 9<br />
Nem sokkal késõbb arról tudósított a lap, hogy a pozsonyi katolikus teológiai<br />
szemináriumban az „ötödik Esztendõbéli Theológusok” közül, akik „szám szerint 96-an<br />
vagynak” a dogmatika vizsgán „50-en feleltek közüllök Magyarúl, könnyen folyó és hathatós<br />
ékesen szóllással.” 10 A cikkíró azt is hozzáteszi, hogy a szeminárium professzora, Szvorényi<br />
Mihály „nagy tudományú Férjfiú, s kedves Hazafink a Magyar Országi Ekklésia Históriáját<br />
Magyarúl fogja kibotsátani.” 11 A kötet, mely tankönyvként is jól használható lett volna, végül,<br />
a megváltozott viszonyok miatt, latinul jelent meg. 12<br />
Kovács Ferenc pápai mérnök 13 1789-ben, egy hosszabb cikkben foglalkozott a Mindenes<br />
Gyûjtemény hasábjain “nyelvünk és nemzetünk pallérozásával”. 14 A szerzõ fontosnak tartotta,<br />
hogy „az együgyû magyar nép és a mezei emberek” olvassanak, mûvelõdjenek. Ez azonban<br />
még csak álom, hiszen a falusi gyermekek nagy része írástudatlan, emellett kevés az olyan<br />
magyar nyelvû könyv, amely a szegények számára is elérhetõ lenne. Ahhoz, hogy a nép<br />
mûveltsége magasabb szintre emelkedjen, elsõsorban az iskolákat kell fejleszteni –vallja a<br />
szerzõ. Cikkében egy programot vázol fel, mely pontokba szedve rendszerezi a tennivalókat.<br />
A legsürgetõbb feladatnak a “a falusi és városi apróbb oskoláknak jobb rendbe hozását”<br />
tartotta, mert ezek “a pallérozott társaságoknak nevelõházaik.” A legnagyobb hiba, hogy a kis<br />
falusi népiskolákat kivéve „még ma is a Deák nyelvnek tanulásával gyötrettetnek a szegény<br />
tanúló gyermekek.” Nincsenek képzett tanítók, sok helyen “jött-ment oltsó Mesterek”<br />
tanítják az iskolásokat. Ahhoz, hogy a nép ne mélységes tudatlanságban éljen, az ifjúság<br />
8 Burlamaqui, B. Jean (1694-1748) a genovai egyetem etika professzora. A cikkben említett egyszerû, érthetõ<br />
stílusú munkája rendkívül népszerû volt.<br />
9 Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 7-11.<br />
10 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 102.<br />
11 Uo.<br />
12 Historiae Ecclesiasticae Regni Ungariae Amoenitates I-VI. Jaurini, 1795–96.<br />
13 Kováts Ferenc (1746-1819) mérnök. Külföldön végzett mérnöki tanulmányai után megyei mérnökként<br />
mûködött, de irodalommal is foglakozott. Sokat fordított, verseket, színdarabokat írt. Cikkei a Mindenes<br />
Gyûjteményben jelentek meg.<br />
14 Mindenes Gyûjtemény. 1789. II. Negyed. 353-363.
nevelésére, az iskolákra kell nagyobb gondot fordítani. El kell érni, hogy „Minden falusi fijú<br />
és leány gyermeknek, minden kifogás nélkül az oskolába járnának, s a ki olly tehetelen<br />
szegény vólna, hogy a tanítót nem fizethetné, azoknak gyermekeik ingyen taníttatnának.” 15 A<br />
szerzõben tehát már felmerül a kötelezõ, ingyenes népoktatás gondolata. Kováts Ferenc azt<br />
követeli, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen, a tananyagból teljesen iktassák ki a latint, és<br />
a tantervbe vegyenek be olyan fontos tárgyakat, mint a földrajz, a gazdasági ismeretek, a<br />
hazai történelem, a fizika, a természetrajz. Mivel nincsenek jó magyar nyelvû tankönyvek,<br />
ezeket is pótolni kellene. Hiányoznak a gyermekek és fiatalok számára íródott hasznos és<br />
mulattató olvasmányok is, éppen ezért szorgalmazni kell például „az erköltsi Mesék,<br />
minémûek Gellert, Schlegel és más máiaknak meséi” magyar fordítását, a gazdaságról szóló<br />
egyszerû, érthetõ, magyar nyelvû könyvek kiadását.<br />
1790. január 26-án II. József többek között visszavonta a nyelvrendeletet is. A hírt örömteli<br />
kommentárokkal közölték a magyar lapok. A Mindenes Gyûjtemény 1790. február 17-i<br />
számában Jobb valaha mint soha sem címmel megjelent egy cikk, mely így üdvözli a hírt:<br />
„Örülj kedves Haza! Tapsoljatok anyai nyelveteket szeretõ nagylelkû Hazafiak!… Meg van<br />
már egy része annak, a mire törekedtünk, felemeltetett szintén a földig le-tapodott Nemzetünk<br />
s Anyai nyelvünk a porból. A Kegyelmes Felség meg-engedte már, hogy az egész Országban<br />
a polgári dolgok Magyarul follyanak: a Törvényes dolgok is tsak addig folytattanak Deákul,<br />
míg egy kevéssé jobban bõvíttetik nyelvünk, s azoknak folytatásokra alkalmassá tétetik.” 16 A<br />
cikk további részeiben olvashatunk a nemsokára összehívásra kerülõ országgyûlés elé<br />
terjesztendõ nyelvi javaslatokról, köztük arról, hogy a törvénykezés nyelve a magyar legyen,<br />
hogy senki ne viselhessen hivatalt, ha a magyar nyelvet nem beszéli, és hogy az iskolákban a<br />
tanítási nyelvként a magyart vezessék be.<br />
A lap következõ számában, mely 1790. február 20-án, II. József halálának napján jelent<br />
meg, arról olvashatunk, hogy Komárom Vármegye gyûlésén számos más rendelet mellett a<br />
magyar nyelvre vonatkozóan is több határozatot hoztak. A vármegyei gyûlés „parantsolatja<br />
szerént a német nyelv sehol sem fog taníttatni”. A lap a következõképpen kommentálja a hírt:<br />
„Áldassanak az egek, hogy íly nagy megaláztatásából felemelték nyelvünket, s azáltal<br />
Nemzetünknek ditsõségét!! S minthogy a Kegyelmes Felség, kivévén a keresztyéni<br />
türedelmet, az urbáriumot és a papság dolgát, minden újításokat, mellyek tíz esztendõktõl<br />
fogva estek, önként visszahúzott, eszerint amelly protestáns Oskolákba némelly<br />
inspektoroknak ijesztegetésök vagy szédítésök által a Norma bévitetett, azok is a magok<br />
15 Uo. 357-358.<br />
16 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 220.
hajdani állapotjokra visszaállíttatnak. Némelly Inspektorok vassal, tömlötzzel fenyegették a<br />
parasztokat, ha a Normát bé nem veszik (noha ez soha a Kegyelmes Felségnek parantsolatja<br />
nem volt ), mások pedig aranyhegyeket ígértek nékiek ebbõl, holott pedig ennek egyéb haszna<br />
nem lett volna, hanem Anyai nyelvünknek, Nemzetünknek, szokásinknak, természetünknek,<br />
szabadságunknak lassanként való eltöröltetése.” 17<br />
A II. József halálát követõ hónapokban, egészen az országgyûlés június 10-én történõ<br />
megnyitásáig, de az azt követõ idõszakban is a hazai sajtó állandóan ébren tartotta a magyar<br />
nyelv iskolai használatának kérdését.<br />
1790. április 10-én, egy a magyar nyelvû színjátszással kapcsolatos tudósításban a<br />
következõket olvashatjuk: „A Magyar Nyelv felemelésének és virágoztatásának kell most<br />
minden magyarnak fõ tzéljának lennie. … A mi nyelvünk légyen a maga Hazájában az elsõ, s<br />
a mi Literatúránkat ne tsak meg-esmérjék, hanem betsüljék is az idegen nemzetek. Ha a<br />
Magyar a maga Nyelvét az itélõszékekben s Oskolákban uralkodóvá nem teszi, olybá tartsa,<br />
mitha semmit sem nyert volna, mert ami legtöbb lett volna, azt múlatta el. ” 18<br />
Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Bertits Ferenc 19 írása is, amelyet a Mindenes<br />
Gyûjtemény két folytatásokban közölt. 20 A szerzõ megpróbál választ keresni arra kérdésre:<br />
“Mitõl van az, hogy ebben a megvilágosodott században is, ebben a minden-féle<br />
tudományoknak tavaszában is a mi Magyar Hazánknak Literatúrája elõ nem mehet” Az ok<br />
egyszerû: az iskolai oktatás hiányosságai. Nézete szerint kora oktatásügyének legfõbb<br />
hiányossága az, hogy az iskolázás korai szakaszában, de a késõbbiekben sem szerettetik meg<br />
a gyermekekkel az olvasást, az irodalmat, a tudományokat. Hogyan is tehetnénk ezt Hiszen<br />
“a kezünkre bízottakat alig tanítottuk meg a AB abot és BA bát kiejteni, már erõszakosan<br />
kezdtük a fejekbe verni a latin grammatikát.” 21 Így nem is várható el - szögezi le a szerzõ -<br />
hogy az irodalom és a tudományok iránt érdeklõdõ, sõt esetleg ezeket mûvelõ nemzedék<br />
nõjön fel. Az oktatásügy vezetõinek, az iskolákat irányító testületeknek, és maguknak a<br />
mindennapi pedagógiai munkát végzõ tanároknak is hatalmas a felelõssége az egész<br />
magyarság jövõjének alakításában. Bertits az angol, a francia és a német példára hivatkozik.<br />
Ezek a nemzetek idõben felismerték, hogy a nemzeti nyelven történõ közoktatás az alapja a<br />
helyes irányú fejlõdésnek, a nép mûvelésének, a tudományos és irodalmi élet virágzásának.<br />
Javasolja: “Adjunk a Hazai Nyelvnek elsõbbséget, mellyet eddig Nemzetünk kárára egy<br />
17 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 234-235.<br />
18 Mindenes Gyûjtemény 1790. IV. Negyed. 47.<br />
19 Bertits Ferenc (1766-1793) katolikus pap. Tanulmányait Pécsett és Budán végezte. A pozsonyi papnevelõ<br />
intézetben teológiát tanult. 1790. májusában szentelték pappá. Versei, cikkei jelentek meg a korabeli lapokban.<br />
20 Mindenes Gyûjtemény 1790. IV. Negyed 173-176.; 177-183.<br />
21 Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 175.
idegen foglalt el, oltsuk azzal az olvasásnak és tanulásnak szeretetét gyermekeink szívébe...<br />
Szaporítsuk hasznos és gyönyörködtetõ írásainkat azon a nyelven, melly a Magyarnak kényes,<br />
de nemes ízlésû szívét és száját leginkább ketsegteti, és szemlátomást nevekedni fog azoknak<br />
a számok, kik a tehetõsebb lelkeket ébreszteni semmi ki-telhetõ úton-módon se drágállják.<br />
Szabadítsuk ki a Deákság és más idegen nyelvek fogságából a kisded esztendõket, oldozzuk -<br />
fel gyenge tehetségeiket el-viselhetetlen lántzaikból, eresszük, hadd futtathassák kényekre a<br />
Magyar pályán tüzes gondolatjokat, és rövid nap múlva tapasztaljok, hogy a felséges<br />
elméknek s tsuda tehetségeknek szint ollyan szülõ Hazájok s dajkájok Magyar Ország, mint<br />
az Égnek akár melly boldog sarka alatt fekvõ tartomány.” 22<br />
Az elõzõekbõl kitûnik, hogy a felvilágosodás pedagógiai eszméi közül a nemzeti nyelven<br />
történõ oktatás követelése és fontosságának kiemelése hazánkban különös hangsúlyt kap a 18.<br />
század utolsó évtizedében. Íróink, tudósaink minden alkalmat megragadnak, a<br />
legkülönbözõbb fórumok adta lehetõségeket, így a sajtót is kihasználják a magyar nyelv és a<br />
magyar nyelvû oktatás eszméjének népszerûsítése ügyében.<br />
Az országgyûlés megnyitása elõtt, még márciusban, a Hadi és Más Nevezetes Történetek<br />
közölte Kazinczy egy írását 23 . Kazinczy, Fáy Ágoston beszédéhez fûzött kommentárjában azt<br />
írja, „ha a Deák Nyelvet vesszük elõ: úgy örökösen bé zárjuk a Tudományoknak el terjedések<br />
elõtt az útat.Egésszen a Rhetorikáig, az az életünknek tsak nem fele részéig azt a nyomorúlt<br />
konyhai deákságot tanúlnánk egyedül, a mellyet ekkoráig Oskoláinkban és Oskoláinkon kívül<br />
hallottunk, s nem lesz idõnk a Valóságoknak tanúlására.” Ahhoz, hogy Magyarország<br />
tudományossága és irodalma fejlõdjön, „mindenek felett az kívántatik meg, hogy az<br />
Oskolákban Magyar nyelven taníttasson az Iffjúság.” Kazinczy elismeri, hogy a latint nem<br />
lehet számûzni az iskolákból, melyet „mind a Törvényért, mind a Theologiáért, mind a<br />
Classicus Írók értéséért” tanulni kell. Nézete szerint semmiféle „hazafiúi felhevülés” nem<br />
indokolhatja a latin mellõzését. Hangsúlyozza, hogy tanulni kell, ha a fiatalembernek módja<br />
van rá, a „Németet, a Francot, Anglust, Olaszt is” de az elsõdleges az anyanyelv. Most az<br />
ország rendjeitõl függ, folytatja Kazinczy, hogy mi fog történni a jövõben hazánkkal. „Ha a<br />
Magyar Nyelv jõ virágzásra, állani fogunk, boldogok lészünk, ha a Deák hozódik vissza,<br />
késõbb vagy elõbb el öl az Idegenek özöne, s Nemzetünk korts zûrzavar lesz.”<br />
22 Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 177.<br />
23 Hadi és Más Nevezetes Történetek 1790. 416-419. A cikk egy másik változatban az Orpheusban is megjelent:<br />
K<strong>AZ</strong>INCZY Ferenc: XIII. Cons. Fáy Ágoston Úr T.N. Abaúj Vármegye Elsõbb Vice-Ispányja a Kassán 1790-ben<br />
Martiusnak elsõjén öszve –gyülekezett Rendekhez tartott Beszéde.= Orpheus 1790. Új kiadás: Elsõ folyóirataink.<br />
Orpheus. Sajtó alá rend.: DEBRECZENI Attila. Debrecen, 2001. 56-59.
Az 1790-1791-es országgyûlésen a legfõbb követelés a nemzeti nevelés volt. A rendek a<br />
magyar nyelv ügyének nagy jelentõséget tulajdonítottak, úgy vélték, ez hatékony eszköze<br />
lehet a nemzeti mûvelõdés elõmozdításának, a kultúra demokratizálódásának, és nem utolsó<br />
sorban a polgári eszmék terjesztésének. A következõ idõszakban azonban mégis csak nagyon<br />
lassan, kis lépésekben haladt elõre az iskolai magyar nyelvtanítás és a magyar tanítási nyelv<br />
kérdésének törvényi szabályozása.<br />
Az 1790/91. évi 15. törvénycikk rendelkezett arról, hogy országos bizottságot hozzanak<br />
létre Ürményi József vezetésével a nevelési rendszer felülvizsgálatára. 24 A16. tc. kimondta,<br />
hogy a katolikus gimnáziumokban, az akadémiákon és a pesti egyetemen magyar nyelvtanár<br />
áll rendelkezésére azoknak, akik magyar nyelvet akarnak tanulni. 25<br />
Egy évvel késõbb, 1792. június 26-án, a Budára összehívott országgyûlésen I. Ferenc<br />
szentesítette többek között a 7. törvénycikket, mely kimondja, hogy a magyarországi<br />
iskolákban a magyar nyelv kötelezõ és rendes, a kapcsolt részekben rendkívüli tárgyként<br />
tanítandó. E törvény szerint tehát a magyar nyelv végre kötelezõ tárggyá válik. De nem több,<br />
mint egy tárgy a sok továbbra is latin nyelven oktatott tárgy közül. A magyar lapok örömmel<br />
és lelkesen, írtak az eseményrõl, mint például a bécsi Magyar Hírmondó. „Kimagyarázhatatlan<br />
örömmel olvastam… hogy már ezentúl rendszerént való Tudomány lészen<br />
a Magyar Nyelvnek tanúlása; és sak azok fognak jövendõben alkalmaztatni közönséges<br />
Tisztségekre, a kik a Magyar Nyelvben tett elõmenetelekrõl is Bizonyság–Írást mutatnak. –<br />
Az Isten áldja meg ebbéli gondoskodásokért Hazánk Oszlop Embereit” 26<br />
A pesti egyetem újonnan létrehozott magyar tanszékére azonban nem a legméltóbbat,<br />
Révai Miklóst, hanem a Kazinczy által is támogatott fiatal, és abban az évben katolizált kassai<br />
iskolai felügyelõt, Vályi Andrást nevezték ki. 27 A pozsonyi, a nagyváradi, a zágrábi, a pécsi és<br />
a kassai akadémiákon is magyar nyelvi tanszékeket hoztak létre. A királyi gimnáziumok közül<br />
azonban csak azokban kezdték el tanítani a magyar nyelvet, melyek nem magyarok-lakta<br />
vidékeken feküdtek, a piarista gimnáziumokra sem terjedt ki a rendelet hatálya, (ezek saját<br />
hatáskörükben dönthettek arról, hogy tanítják-e a magyar nyelvet.) és nem érintette a törvény<br />
24 A bizottság tevékenységérõl: KORNIS Gyula: A magyar mûvelõdés eszményei. I. Bp. é.n. 179-239. és<br />
PRUZSINSZKY Sándor: Ürményi József. Bp. 1990. 173-219.<br />
25 A protestáns iskoláknál a tanítási nyelv meghatározása az egyházi fõhatóság hatáskörébe tartozott. Bár<br />
bizonyos tárgyakat már az 1790-es évek végétõl kezdve némelyik magyarországi református iskolában magyarul<br />
tanítottak, a magyar tanítási nyelvre részben vagy teljesen, csak az 1820-as, 30-as években tértek át. Az<br />
evangélikus gimnáziumoknál még nehezebben ment az átállás.<br />
26 Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. július 17. 84.<br />
27 PAULER Tivadar: A budapesti magyar királyi tudományegyetem története. I. Bp. 1883. 354.
is. 28 Mindezek az eredmények, bár jelentõs elõrelépésnek tekinthetõk, még mindig igen távol<br />
a protestáns iskolákat sem. Hamarosan elkészült a magyar nyelv oktatását szabályozó tanterv<br />
álltak attól, amit a nemzet követelt. Hiába dolgozott évekig az Ürményi által vezetett<br />
bizottság, a megszületett törvényjavaslat, és annak magyar tannyelvi vonatkozásai is csak<br />
tervek maradtak.<br />
Ferenc császár rendõrállama, hatalomra lépése után hamarosan kiépült. 1793. elején a<br />
Polizei-Zensur-Hofstelle, a rendõrminisztérium létrehozásával minden, így a kultúrpolitika is<br />
rendõri üggyé vált. A Magyarországon dolgozó rendõrkémek feladata az iskolák<br />
megfigyelésére is kiterjedt. A jelentések hírt adtak arról, hol tanítják illegálisan a magyar<br />
nyelvet, hol és melyik tanár hangoztat németellenes megnyilatkozásokat a katedráról. 1793.<br />
április 18-án a császár szigorú cenzúrarendeletet hozott, mely természetesen az újságokat és<br />
folyóiratokat is érintette. A cenzorok „újság herélése” 29 miatt a lapok lassan elszürkültek és<br />
érdektelenné váltak, hiszen tilos volt a kormány intézkedéseit kisebbíteni, az országgyûlési<br />
határozatokról elmélkedni, és fõképpen tilos volt a híreket egyéni megjegyzésekkel kísérni.<br />
Ezért a sajtó ekkor, és a késõbbi években is már csak korlátozottan tudott a magyar nyelv<br />
ügye, és a magyar tanítási nyelv követelése mellé állni.<br />
A magyar jakobinus mozgalom bukása után a lapok sorra elnémultak, a kormányzat<br />
minden egyesületet, még az iskoláknak a magyar nyelv- és irodalom fejlesztéséért küzdõ<br />
irodalmi diáktársaságait, és a magyar városokban mûködõ „olvasókabineteket” is az államra<br />
veszélyesnek nyilvánította, és betiltotta. 1803-ra már csak egyetlen magyar lap maradt meg, a<br />
bécsi Magyar Kurír. A politikai elnyomás évtizedei alatt kevés szó esett benne a magyar<br />
nyelv iskolai használatáról. A következõ években elért eredmények csak nagyon lassan vitték<br />
elõre az ügyet. Az 1805. évi 4. törvénycikk 5.§-a a következõképpen fogalmazott: „mivel<br />
pedig a magyar nyelv tanítása Magyarország határai között már az 1792. 7. czikkely által a<br />
rendes tantárgyak közé soroztatott: Õ szent felsége ezen törvényczikkely foganatosításáról<br />
gondoskodni méltóztatik.” 30 Ebbõl is látható, hogy 1792. és 1805. között érdemi, a<br />
gyakorlatban is megvalósuló elõrelépés alig történt.<br />
Az 1806-ban megszületett a II. Ratio Educationis, bár elõírta, hogy a katolikus<br />
gimnáziumokban, az akadémiákon és az egyetemen a magyar nyelvet oktatni kell, az ügy<br />
28 A Vályi tervezete alapján készült tanterv címe: Brevis institutionum linguae Hungaricae adumbratio.<br />
29 Kazinczy megfogalmazása. „Az újságokat nagyon herélik a censorok… Azért olly rossz mostan a Kerekesé….<br />
Elvész a kedvem újságokat hordatni”- írta Aranka Györgynek 1793. január 5-én. Vö. Kazinczy Ferenc<br />
levelezése. II. Kiad. VÁCZY János. Bp. 1890. 281.<br />
30 Magyar Törvénytár, 1740-1835. 327. Idézi: BÉNYEI Miklós: i.m. 83.
mégsem haladt lényegesen elõbbre. A gimnáziumokban az oktatás nyelve továbbra is a latin,<br />
a magyar nyelv nem önálló tárgy, csak az oktatás segédnyelve. A II. Ratio minden tárgyhoz<br />
részletes módszertani utasításokat ad, a magyar nyelv tanításának módszereirõl azonban<br />
egyetlen szót sem ejt, és bár a többi tárgy tankönyveit elõírja, a magyar nyelvtankönyv<br />
kiadásáról nem rendelkezik. Így a magyar nyelvnek, mint rendes tárgynak az oktatása a<br />
latinhoz való kapcsolás, és a megfelelõ tankönyv hiánya miatt csak elvi jelentõségû. Bár az<br />
1807. évi országgyûlés követelésként fogalmazta meg, hogy a magyar nyelvet minden<br />
alsófokú iskolában kötelezõen tanítsák, és hogy a gimnáziumok felsõbb osztályaiban, és az<br />
akadémiákon a magyar legyen az oktatás nyelve a latin helyett, az uralkodó a követelést<br />
mereven elutasította.<br />
A Kultsár István által 1806-ban, Pesten megindított Hazai Tudósítások (1808-tól, Hazai s<br />
Külföldi Tudósítások) nagy szerepet játszott a 19. század eleji nyelvmûvelõ mozgalom<br />
kibontakozásában. Kultsár helyet adott lapjában a nyelvi vitáknak, a nyelvújítási harcnak, és<br />
ezekkel párhuzamosan a magyar nyelv iskolai használatáért vívott küzdelem híreinek is.<br />
Ezeknek az apró híreknek természetesen csak figyelemfelhívó erejük volt, de azokban az<br />
években ez is sokat jelentett.<br />
1806. augusztus 27-én például azt a hírt közölte a Hazai Tudósítások, hogy Budán, a<br />
polgárok adományaiból magyar iskola nyílt. Nem is maga a hír érdekes, hanem a szerkesztõ<br />
kommentárja, mellyel cikkét kíséri: „Az Ifjúságnak elsõ nevelése alapja mind a házi, mind a<br />
köz boldogságnak. Nem tsuda tehát, hogy nem tsak az Uralkodó Fejedelmek, hanem a<br />
Polgárok is minden idõben errõl szorgalmatosan gondoskodnak….Ezt kezdi az a Magyar<br />
Iskola, melly itt a Vizi Városban aug. 19. napján állíttatott fel. … Minden meszszelátó<br />
Nemzetek szüntelen azon törekednek, és most is arra fordíttyák fõ igyekezteteket, hogy<br />
nemzeti nyelvek maga épségében nem tsak fentartassék, hanem még nagyobb tökélletességre<br />
s virágzatjára fel emeltessék. Következésképpen ezen czélnak elérésére mindenek elõtt azon<br />
serénykednek, hogy gyermekeik életek elsõ zsengéjétõl fogvást anya nyelveken nagy<br />
szorgalommal oktattassanak és gyakoroltassanak.” 31<br />
Kultsár számos apróbb hírt közölt lapjában az iskolákról, tanárokról, a tanulók számáról, és<br />
egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy a magyar nyelven történõ oktatásról szóljon, ha<br />
csak egy mondatban is.<br />
Egy iskoláról szóló tudósításhoz, ahol a tanító magyar nyelvû erkölcsi meséket olvastatott<br />
tanítványaival, a következõ kommentárt fûzte: „Miért ne gyakorolhatnák e képen az ifjúságot<br />
31 Hazai Tudósítások 1806. II. 138.
egyébb Tanítók is hazai nyelvünkben Int az üdõ bennünket, hogy ne egyedül a haszonért,<br />
hanem a közjóért is sokat magunkra vállaljunk fõképpen ollyanokból, mellyek nemzeti<br />
fennlétünket inkább és inkább meggyökeresíthetik” 32<br />
1811-ben, egy alkalommal arról tudósított a lap, hogy a pesti egyetem orvoskarán Bene<br />
Ferenc vasárnaponként, reggel hét és nyolc óra között magyarul tart elõadásokat. „Melly<br />
nemes buzgóság, melly hasznos fáradozás ez” kommentálja a hírt a szerkesztõ, és hozzáteszi:<br />
„bárcsak paedagogiából és dietetikából is hasonló rendkívül való letzkék tartatnának!” 33 Ilyen,<br />
és sok-sok más hasonló megjegyzést találunk Kultsár lapjában, mely az egyetlen hazai<br />
magyar nyelvû lapként 34 hosszú évtizedekig különféle eszközökkel szolgálta a magyar kultúra<br />
ügyét.<br />
A magyar nyelv iskolai használatának ügyében az 1811/12-es országgyûlés megismételte<br />
az eddigi követeléseket, és ugyanúgy, mint korábban, merev elutasítás volt a válasz.<br />
Az 1810-es évek közepe táján, Napóleon bukásával a reakció egész Európában<br />
diadalmaskodott. Hírlapjaink, a Bécsben megjelenõ Magyar Kurír, és a pesti Hazai s Külföldi<br />
Tudósítások közölték a híreket, de véleményt, kommentárt alig fûztek hozzájuk, így témánk<br />
szempontjából érdemleges forrást nem jelentenek. Azonban ezekben az években indult ismét<br />
fejlõdésnek a magyar folyóirat-irodalom. 1814-1818-ig, Kolozsváron jelent meg az Erdélyi<br />
Muzéum címû folyóirat, Döbrentei Gábor szerkesztésében, 1817-ben, Pesten is megindult a<br />
Tudományos Gyûjtemény, 1825-ben, Kassán pedig a Felsõ Magyar Országi Minerva.<br />
Mindhárom enciklopédikus jellegû irodalmi-kulturális-tudományos folyóirat volt, és<br />
mindháromban jelentek meg olyan írások, melyek a magyar nyelv kérdésével általában, és<br />
ezzel összefüggésben a magyar nyelv iskolai szerepével, a magyar tannyelv bevezetésének<br />
szükségességével foglalkoztak. A továbbiakban, e folyóiratokban megjelent tanulmányok,<br />
cikkek nyomán próbáljuk felvázolni a magyar nyelv helyzetét az iskolákban, és az ezzel<br />
kapcsolatban kialakult különbözõ nézeteket és véleményeket. A Tudományos Gyûjtemény, a<br />
bécsi rendõrminisztérium egyik aktája szerint „különösen veszélyes” orgánum volt, azt írták<br />
róla a titkos aktákban, hogy ez a folyóirat „az egész magyarosodási mozgalom” oka és fõ<br />
mozgatója. 35<br />
32 Hazai Tudósítások 1806. II. 301.<br />
33 Hazai s Külföldi Tudósítások 1811. I. 280.<br />
34 A másik magyar nyelvû lap, a Bécsben megjelenõ Magyar Kurír ekkorra már teljesen érdektelenné vált.<br />
35 Vö. Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 97.
<strong>3.4.</strong>2. Reformkori folyóirataink küzdelme a magyar tanítási nyelvért<br />
A reformkorban a magyar nyelvnek a latinnal szemben való uralomra juttatása egyik fõ<br />
feltétele volt a nemzeti-polgári átalakulásnak, és szorosan összefüggött a függetlenségi<br />
törekvésekkel is. Ezért a magyar tanítási nyelv ügye szervesen beépült a liberális nemesi<br />
ellenzék politikai programjába. A nyelvújítási mozgalom törekvései, a húszas-harmincas<br />
években fejlõdésnek induló nemzeti nyelvû tudományosság és szépirodalom, elõkészítették a<br />
magyar nyelvet az új szerep betöltésére. A reformkorban minden országgyûlésen sikerült<br />
részeredményeket elérni a magyar nyelvhasználattal kapcsolatban.<br />
Az 1825-ös elsõ reformországgyûlésen a rendek nemzeti nevelést követeltek. Számos érv,<br />
javaslat hangzott el, hosszadalmas viták folytak, melyek eredményeként megszületett a<br />
magyar nyelvi törvényjavaslat. Az 5. § szerint a magyar tannyelvet lépcsõzetesen be kell<br />
vezetni 1829-tõl a nemzeti iskolák elsõ osztályaiban és ettõl kezdve minden évben, felmenõ<br />
rendszerben. A törvényjavaslat azt is megfogalmazza, bármely felekezet iskoláiban csak<br />
olyanokat lehet tanítóként alkalmazni, akik beszélnek magyarul. Az uralkodó a javaslatot<br />
elutasította.<br />
Az 1830. évi országgyûlésen a rendek megújították a kívánságokat, de a válaszként<br />
érkezett királyi leirat figyelmen kívül hagyta a magyar tanítási nyelvet érintõ pontokat. Egy<br />
kis elõrelépés mégis történt, a 8. tc. megtiltotta olyan közhivatalnokok alkalmazását, akik nem<br />
tudtak magyarul. A magyar nyelv ismerete nélkül nem lehetett többé ügyvédi vizsgát tenni.<br />
Az 1832-36. évi 3. tc. intézkedett a magyar nyelvû anyakönyvezésrõl. Az 1839-40. évi 6. tc.<br />
elõírta a magyar nyelv használatát az országgyûlésnek és a törvényhatóságoknak a királyhoz<br />
intézett felirataiban, az egyházi és katonai hatóságok hivatalos irataiban.<br />
1841-ben kezdõdött el a magyar tannyelv bevezetésének érdemi elõkészítése. A<br />
Helytartótanács februárban kikérte a tankerületi fõigazgatóságok és a pesti egyetem karainak<br />
véleményét arról, hogy lehetségesnek és ajánlatosnak tartják –e hogy magyarul tanítsanak. A<br />
válaszok beérkezése után, 1841. júniusában javaslatot terjesztettek fel, mely szerint 44 királyi<br />
katolikus gimnáziumban azonnal, 17-ben lépcsõzetesen hat év alatt, de az akadémiákon és az<br />
egyetemen is be lehetne vezetni a magyar tannyelvet. Az uralkodó 1842. márciusában csak az<br />
akadémiákon, és a jogi karon engedélyezte a magyar nyelv bevezetését, a gimnáziumokra<br />
vonatkozóan a döntést elhalasztotta.
Az 1843-44. évi 2. törvénycikk elõírta, hogy az országgyûlés magyarul tanácskozzon,<br />
magyarul folyjon a bíráskodás. A 9. § pedig kimondta: „az ország határain belõli iskolákban a<br />
közoktatási nyelv a magyar legyen.” Ezzel a hosszú küzdelem véget ért, a törvény utat nyitott<br />
a modern, nemzeti jellegû és a polgári fejlõdést elõsegítõ közép- és felsõoktatás<br />
megteremtésének. A magyar rendek gyõzelemként értékelték a törvény megszületését, de ez<br />
még nem jelentette a küzdelem befejezõdését. Az elemi iskolák tanítási nyelve körül volt még<br />
tennivaló, melyrõl a Helytartótanács 1845. évi rendelete intézkedett. A Magyarország elemi<br />
tanodáinak szabályai elõírta, hogy a katolikus elemi iskolák két alsó osztályában és a<br />
leányiskolákban anyanyelven kell oktatni, a nemzetiségi vidékeken pedig a magyar nyelvet is<br />
tanítani kell. A városi elemi iskolák felsõ két osztályban (3.-4. osztály) az anyanyelv és a<br />
magyar nyelv nyelvtanát is tanítani kell. Ezzel kapcsolatban a végrehajtás nehezen ment, és a<br />
viták még évekig elhúzódtak.<br />
A tanítási nyelv kérdésének vitája nemcsak az országgyûlésen, hanem a korabeli sajtó<br />
hasábjain is nagy intenzitással folyt. Már az 1820-as évek kezdetén számos cikk és tanulmány<br />
látott napvilágot újságjainkban és folyóiratainkban, melyek a magyar nyelv kérdésével<br />
általában, és ezzel összefüggésben a magyar tannyelv bevezetésének szükségességével<br />
foglalkoztak.<br />
Vitaindító, programcikknek is beillõ tanulmányt közölt Mednyánszky Alajos 36 a<br />
Tudományos Gyûjtemény 1822-i évfolyamában. 37 A késõbbiek során a magyar közoktatásügy<br />
reformtervezetében kiemelkedõ szerepet játszó mûvelõdéspolitikus felhívást intézett kora<br />
értelmiségéhez és felszólította õket, fejtsék ki véleményüket a folyóirat hasábjain a magyar<br />
nyelv „kiterjesztésérõl”. „Örömmel láttam ugyan, hogy a Tudományos Gyûjtemény a Magyar<br />
nyelv dolgára hathatósan ügyel, és errõl több velõs derék értekezéseket botsátott közre, de<br />
eggyet óhajtanék még ezeknek folytában, hogy tudniillik nem tsak abban akadna meg<br />
beszédünk, melly szükséges anyai nyelvünk mívelése, (mert arról már régen minden okos és<br />
buzgó Hazafi meggyõzõdött) hanem hogy többek adnák elõ vélekedéseiket, hogyan és<br />
miképpen lehetne gyarapítani és közönségesebbé tenni a magyar nyelvet ... A mint pedig<br />
tökélletesen meg vagyok gyõzõdve, hogy a Tudományos Gyûjtemény, ezen tudományos<br />
vélekedések s talán vetekedések elõ adására is legalkalmatosabb eszköz, úgy nem kételkedem,<br />
36 Mednyánszky Alajos (1784-1844) kultúrpolitikus, író, az MTA tagja. 1801-tõl 1804-ig a pozsonyi akadémián<br />
bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett, majd a magyar kancellária szolgálatába lépett. Mint mûvelõdéspolitikus<br />
a közoktatás magyar nyelvûségéért küzdött; tervezetet készített az ipariskolákról; sürgette a magasabb szintû<br />
tanító-, és tanárképzést.<br />
37 MEDNYÁNSZKY Alajos: Hazafiúi gondolatok a magyar nyelv kiterjesztése dolgában. = Tudományos<br />
Gyûjtemény, 1822. I. 1-37.
hogy a ... Redactio, minden hasonló értekezésnek helyet fog engedni, s nem külömben a más<br />
vélekedésûek szavát ... hasonlóképpen olvasói tudtára fogja botsátani.” 38<br />
Mednyánszky tanulmányának elején kifejti, hogy nem elég folytonosan panaszkodni a<br />
magyar nyelv hazai helyzetén, tenni kell azért, hogy a dolgok változzanak. Felteszi a kérdést:<br />
„mi az oka, hogy a magyar nyelv országunkban közönségessé nem lett” Az elsõ és<br />
legfontosabb ok a közélet és az iskolázás latin nyelve, a másik pedig a német elterjedése. A<br />
magyar nyelvre alig van szükség, hiszen a közéletben a latin tudással mindenki boldogul, aki<br />
pedig a tudományok iránt érdeklõdik, ott is a latin és a német szakkönyvekhez kell<br />
folyamodnia, hiszen a magyar tudományosság még gyermekcipõben jár. Nézete szerint „a<br />
magyar nyelv gyarapításának eggyik fõ akadálya, hogy miden tudományokat érdeklõ<br />
könyveink nintsenek, ezek nem írattatnak mert nem vevõdnek… mert a nyelvnek elegendõ és<br />
közönséges kiterjedése, divatja, szeretete és betsültetése nintsen.” 39<br />
A szerzõ kritikusan vázolja a korabeli magyar középiskolák tanulmányi viszonyait, ahol túl<br />
sok tantárgyat kell tanulnia az ifjúnak, és még a legszorgalmasabbnak sincs ideje az olyan<br />
mellékes tárgyra, mint a a heti két órában oktatott magyar nyelv, melynek grammatikáját is<br />
latinul tanítják. Ugyanakkor külföldi - német, angol és francia - példákkal bizonyítja az<br />
anyanyelven folyó képzés hatékonyságát. Kiemeli, hogy ezekben az országokban az összes<br />
tárgyat nemzeti nyelven oktatják. Elismeréssel nyilatkozik a hazai református kollégiumokról,<br />
ahol már sok tárgyat magyarul oktatnak. Mednyánszky szerint a hazai oktatásügy<br />
fejlõdésének elsõrendû feltétele a magyar tanítási nyelv bevezetése az iskoláinkban. Az összes<br />
tantárgy magyarul történõ oktatását szorgalmazza. „ ... kívánnám, hogy mindennémû akár<br />
alsóbb akár Fõbb oskolákba béhozassék a Magyar Nyelv, de nem úgy mint most, egy különös<br />
Tanító által tanítva, hanem hogy a Latin Grammaticán kívül, és a Syntaxis, Rhetorica s Poesis<br />
mellett ... a többi tudományok, azaz a Vallásbéli oktatás, a Föld leírás, Természeti és Világi<br />
Történetek, Számvetés sat. minden kifogás nélkül Magyar nyelven adatnának elõ, és a<br />
Tanítványok is azokat úgy tanúlni és felmondani kényteleníttetnének.” 40<br />
Miként e korban a nemzeti nyelv ügyéért küzdõk közül oly sokan, Mednyánszky is híve a<br />
klasszikus mûveltségnek, annak megszerzését fontosnak tartja, de elsõrendû feladatként jelöli<br />
meg oktatáspolitikusaink számára azt, hogy iskoláinkban a magyar tannyelv kerüljön<br />
bevezetésre, de ne erõszakkal, hanem fokozatosan.<br />
38 MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 4.<br />
39 MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 19.<br />
40 MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 27.
Ugyanebben az évben Guzmics Izidor bencés szerzetes, Mednyánszky cikkéhez<br />
kapcsolódó nagy tanulmányában 41 többek között kifejti, hogy a nevelés által válunk emberré,<br />
„ és a nevelés eszköze a nyelv”. „A nemzeti nyelv formálja a nemzeti Kharaktert, valódi<br />
hazafit is csak a nemzeti nyelv formálhat.” A valódi hazafiúság csak a nemzeti nyelvû<br />
környezetben alakulhat ki, és azok a nemesi származású gyermekek, akik „kisdedségöktõl<br />
fogva idegen nemzetbeli dajkákra, gondviselõkre, tanítókra bizattak” nem is lehetnek igazi<br />
hazafiak, hiszen hazánk nyelvét, szokásait, erkölcseit nem ismerik. Amikor a gyermek<br />
iskolába kerül, és aztán évtizedeken keresztül idegen nyelven beszél, és idegen nyelven<br />
tanulja a tudományokat. „Ne idegen nyelv legyen az elsõ, a szivet s lelket formáló nyelv, ez a<br />
juss a nemzeti nyelvet illeti” –vallja Guzmics. Úgy gondolja, hogy „ha a nemzeti nyelv által<br />
gyökeret vert a haza szeretete és a hazafiúi érzés” a gyermekben, akkor, már felserdült ifjú<br />
korában tanuljon idegen nyelveket.<br />
„Mi akadályozhattya többek közt tudománybeli tökélletesedését a magyarnak” 42 teszi fel<br />
a kérdést Terhes Sámuel református lelkész 43 a Felsõ Magyar Országi Minerva címû<br />
folyóiratban. Nézete szerint ennek oka iskolarendszerünk elmaradottsága, a<br />
természettudományok megfelelõ szintû oktatásának hiánya, de elsõsorban a latin tanítási<br />
nyelv. Az írás hû tükre az 1820-as években fellendülõ latin elleni hangulatnak. A szatirikus<br />
cikk jó bepillantást nyújt abba a szerepbe, melyet a latin - a falusi iskolától kezdve az<br />
akadémiáig -iskolarendszerünkben játszott és abba a tanítás-nevelési szellembe, mely<br />
azidõtájt már csak nálunk uralkodott. Míg a fejlett európai országokban a tudományok és az<br />
irodalom nyelve egy évszázad óta a nemzeti nyelv, addig hazánkban a latin nyelven történõ<br />
iskolai oktatás gátolja a fejlõdést, ez tudománybeli haladásunk legfõbb akadálya -vallja a<br />
szerzõ, majd így folytatja: „Gyönyörködöm ugyan én magam is a Deák literaturában, de azt ki<br />
nem állhatom, hogy szép Magyar nyelvemet eltolja helyérõl. Bosszankodom, hogy egy tisztes<br />
megholt Római Matrónát bebalzsamoz, bíbor ruhába öltöztet, sirat szüntelen a Magyar, élõ,<br />
szelíd, ártatlan édes annyáról annyira elfeledkezik, hihogy az kéntelen rongyosan koldúlni, s<br />
megvettetésben élni.” A lélekölõ, hosszú ideig tartó latin tanulmányok elfojtják az önálló<br />
gondolkodásra való törekvést, sõt elveszik az ifjak kedvét a tanulástól, a tudományok<br />
mûvelésétõl. A megoldást a szerzõ az európai népek követésében látja. A magyar iskolákban<br />
az anyanyelv legyen a tanítás nyelve, minden tantárgyat tanítsanak magyarul. A holt nyelvek<br />
41 GUZMICS Izidor: A nyelvnek hármas befolyása az ember emberisítésébe, nemzetisítésébe, hazafiúsításába. =<br />
Tudományos Gyûjtemény 1822. VIII. 3-36.<br />
42 TERHES Sámuel: Mi akadályoztatja többek közt tudománybeli tökélletesedését a Magyarnak = Felsõ Magyar<br />
Országi Minerva 1825. IV. 495-501.<br />
43 Terhes Sámuel (1783-1863) lelkész, költõ. A sárospataki református kollégiumban tanult. Számos tanulmányt<br />
és verset tett közzé a korabeli lapokban.
helyett az ifjak tanuljanak természettudományokat, matematikát, egészségtant. Ezentúl<br />
megfordítva legyen, hirdeti Terhes Sámuel a filantropista szerzõk gondolatait ismételve: a<br />
természettudományok legyenek a fõtárgyak; a nyelveket pedig csak mellékesen tanítsák az<br />
iskolákban. Ha ez magvalósul, a tudományokat mûvelõ ifjak száma is emelkedni fog<br />
hazánkban.<br />
Némethy Pál kassai prédikátor mindezekkel összefüggésben annak tulajdonítja a magyarok<br />
mûveltségének külföldi lebecsülését A Magyar Mûvöltség alacsonyíttatása külföldön 44 címû<br />
cikkében, (mely a drezdai Abendzeitung 1832. évi 140. számában megjelent Magyarország<br />
mûveltségi állapotáról szóló cikkre történõ válasz) hogy az iskolákban nem készítik fel az<br />
ifjakat a tudományok mûvelésére, hiszen a tanulási idõ nagy részét a holt nyelvek tanításra<br />
fordítják. A magyar nyelv fejletlen, kevés a nemzeti nyelven megjelenõ könyv, újság, kevés a<br />
magyarul olvasó ember, hiszen a városi polgárok nagy része német anyanyelvû. A szerzõ<br />
nézete szerint az fejleszetné leginkább a magyar nyelvet, ha több újság és folyóirat, több<br />
könyv jelenhetne meg nemzeti nyelvünkön, ha kevesebb idõt vesztegetnének az iskolákban a<br />
latin oktatására, ha a tanítás nyelve a magyar lenne.<br />
Miklós László sárospataki professzor, aki felsõbb tanulmányait Göttingenben végezte, és<br />
aki húsz éven át, 1820. és 1840. között oktatott Sárospatakon politikát és államtant, bár<br />
elismerte a magyar tannyelv bevezetésének szükségességét, mégis egész életén át küzdött a<br />
klasszikus nyelvek iskolai tanításáért. Terhes Sámuel nézeteit bírálva, a Felsõ Magyar<br />
Országi Minerva hasábjain 45 elsõsorban az ellen tiltakozik, hogy a filológiai- történelmi<br />
tanulmányok és a természettudományok között mesterséges ellentétet támasszunk. Ezek<br />
kiegészítik egymást - vallja. Nem igaz, hogy a klasszikus nyelvek ismerete csak keveseknek,<br />
a tudós pályára készülõknek való. Helytelen lenne a „reális oskolák” megszervezése, mert<br />
ezek csak egyoldalú mûveltséget nyújthatnak, és az ipari és kereskedelmi pályákra készítenek<br />
elõ. Igazi mûveltséget csakis a gimnázium adhatja, mely nem zárja ki a reáltudományokat,<br />
melyek a szerzõ szerint is igen fontosak, de a klasszikus nyelvek emiatt nem kerülhetnek<br />
hátrányba. Ezt sok érv igazolja. Az emlékezõtehetséget csakis a nyelvtanulás fejleszti<br />
kellõképpen, ez szoktatja a gyermeket legjobban rendszeres munkára, és aki ifjú korában a<br />
nyelvtanulást elmulasztja, késõbb sohasem pótolhatja, míg egyéb ismereteket késõbb is<br />
megszerezhet. A nyelvek által kicsiszolt elme bármely területen gyorsan képes új ismeretek<br />
44 NÉMETHY Pál: A Magyar mûvöltség alacsonyíttatása külföldön. = Felsõ Magyar Országi Minerva 1832. I. 97-<br />
106.<br />
45 MIKLÓS László: A tudomány és a Nyelvtanítás helyes összeköttetésérõl a Felsõbb Tudományos Intézetekben. =<br />
Felsõ Magyar Országi Minerva. 1826. V. 68l-690.
megszerzésére. A klasszikus nyelvek ismerete nélkül nincs alapos tudományosság. Elítéli<br />
Terhes Sámuelnek azt a kívánalmát, hogy a klasszikusokat csak mellékesen tanítsák<br />
gimnáziumainkban. Lehetetlen ilyen sorsra kárhoztatni azt a tudományt, melybõl az egész<br />
európai kultúra eredt, és amelynek tanulása mellett a nemzeti nyelv éppen úgy<br />
tökéletesedhetik, mint más mûvelt nemzeteknél. Legyen az oktatás nyelve magyar,<br />
hangsúlyozza a professzor, emellett szépen virágozhat az iskolában a klasszikus irodalmi<br />
mûveltség is. Esztelenség volna arra törekedni, hogy a gimnáziumok tantervében ne<br />
szerepeljenek a természettudományos ismeretek, de ezeknek itt csak az alapjai adhatók elõ.<br />
Úgy kell tanítani a természettudományokat, hogy az ifjú érdeklõdését felkeltsük a terület<br />
iránt, de a természettudományok alapos és rendszeres tanítására csak az akadémián kerüljön<br />
sor. A nyelvtanulás se merüljön ki száraz grammatizálásban, hanem elsõsorban a klasszikus<br />
írók olvasása és magyarázata álljon a középpontban.<br />
1827-ben két tanulmány is napvilágot látott a Tudományos Gyûjteményben, mely témánk<br />
szempontjából érdekes és fontos. Egy A.J. jegyû szerzõ (Ángyán János) igen keményen<br />
fogalmaz 46 . Azt írja, hogy Magyarországon, nincs nemzeti nevelés, ami pedig a nemzet<br />
szempontjából a legfontosabb lenne. A nemzeti nevelés eszköze a nemzeti nyelv, melynek<br />
semmi becsülete nincsen hazánkban. Aki nem a vagyonából, hanem a maga erejébõl akar<br />
boldogulni, és magasabbra jutni, latinul tudnia kell, mert enélkül „éhen is meghalhat attyáinak<br />
vérével szerzett Hazájában.” Nem kaphat hivatalt, de a közéletben sem boldogulhat. Ahhoz,<br />
hogy a nemzeti nyelv megbecsült lehessen, és a nemzeti múlt és szokások tiszteletében<br />
nevelkedjenek a „gyenge polgárok”, szükség van a nevelésügy reformjára, és a reformot a<br />
magyar tannyelv bevezetésével, valamint a leányok magyar nyelvû és magyar szellemû<br />
nevelésével kell kezdeni, mert õk a jövendõ polgárok elsõ nevelõi.<br />
Kiss Sámuel 47 , a másik 1827-ben megjelent tanulmány szerzõje kifejti, 48 hogy a magyarság<br />
leginkább a nevelés terén maradt hátra az európai nemzetek sorában. Hogy mi ennek az oka<br />
Az hogy „a latin nyelvnek olly igen rabjai vagyunk.” – állapítja meg. A szerzõ tehát<br />
kárhoztatja a latin nyelv iskolai egyeduralmát. Nézete szerint felesleges kínt jelent a<br />
gyermekeknek a latin tannyelv. „Magyarul kellene az iskolákban tanítani” - követeli a szerzõ.<br />
Az a véleménye, hogy nem „nyolc évû korban” kellene kezdeni a latin nyelv tanítását, hanem<br />
jóval késõbb, a retorikai osztályban. „Így nem lenne az iskolai pálya olly gyûlöletes<br />
46 A. J.: A Nemzetiség és a Kultúra. = Tudományos Gyûjtemény 1827. II. 23-41.<br />
47 Kiss Sámuel (1796-1861) evangélikus lelkész, esperes.<br />
48 KISS Sámuel: Miben van még a Magyar hátra leginkább = Tudományos Gyûjtemény. 1827. II. 3-15.
mechanismussá, melly már sok ifjakra örök veszélyt hoza.” 49 A szerzõ a Herder-féle<br />
középiskola híve, amelyben a latin nélküli alapépítmény fölé emelkedik humanisztikus<br />
tagozat. A latin nyelv tanításának célja a nagy klasszikus írók megismertetése. Az erkölcsi<br />
nevelés hiányosságait is a latin nyelv helytelen oktatására vezeti vissza Kiss Sámuel. Ifjaink<br />
durvák és nyersek, és ezt magyarosnak tartják. Nincs bennük „finom esztétikai érzés s nemes<br />
indulat”, mivel a klasszikus írókat- hiába tanulják sok-sok éven át a latin nyelvet - nem<br />
olvassák.<br />
Szigethi Gyula Mihály, a székelyudvarhelyi református kollégium professzora a Felsõ<br />
Magyar Országi Minerva címû folyóiratban közzétett tanulmányában 50 megállapítja, hogy a<br />
latin oktatás sikertelenségének az a legfõbb oka, hogy az eredeti auktorok olvasása helyett<br />
csak a latin nyelvtan oktatására szorítkozik az iskolai oktatás. Elítéli azt a módszert, hogy a<br />
nyelvtani szabályokat szárazon kell memorizálniuk a tanulóknak. Természetesebb eljárásnak<br />
tartja, ha a szabályokat a fordítandó eredeti szövegeken szemléltetnék. A latinoktatás<br />
keretében tárgyalt szerzõk tanulmányozását a gyermekek korához és értelmi képességeihez<br />
kellene igazítani. A latin auktorokat nem szemelvények alapján kellene megismertetni a<br />
gyermekekkel, hanem a legkiemelkedõbb munkákat teljes egészében kellene olvastatni és<br />
elemezni a gimnáziumokban. A klasszikusok oktatásának célját tehát a neohumanizmus<br />
szellemében határozza meg a szerzõ, mikor azt mondja, hogy csak az egész mû megismerése<br />
vezet el a kívánt célhoz. A székelyudvarhelyi professzor azt is hangsúlyozza, hogy a<br />
gimnáziumokban a latin tanulmányok mellett igen fontos lenne természettudományi tárgyakat<br />
is tanítani. Õ is erõteljesen hangsúlyozza azt a kívánalmat, hogy az oktatás nyelve magyar<br />
legyen minden iskolafokozatban, és nézete szerint ez nem befolyásolná negatív irányban a<br />
klasszikus nyelvek alapos oktatását.<br />
Antal Mihály 51 a Tudományos Gyûjtemény hasábjain megjelent „Gondolatok honni<br />
Magyar nyelvünk terjesztésének némelly eszközeirõl” címû tanulmányában 52 arról ír, hogy<br />
jobban terjedne, fejlõdne a hazai nyelv, ha az ifjúság legalább néhány tantárgyat magyarul<br />
tanulhatna. „...minden vitatáson túl áll az, hogy honi nyelvünk terjedése tetemesen nyomósb s<br />
sükeresebb lenne, ha az ifjúság ezen hallana tsak bár néhány tanulmányokat is oskolai<br />
pállyáján” 53 Szomorúan állapítja meg, hogy gimnáziumainkban a magyar nyelv<br />
49 KISS Sámuel: i.h. 7.<br />
50 SZIGETHI Gyula Mihály: A Deák nyelv nem tudása okairól s tanulása hibáiról. = Felsõ Magyar Országi<br />
Minerva. 1828. X. 1916-19.<br />
51 Antal Mihály (1793-1850) a Nemzeti Casino könyvtárnoka.<br />
52 ANTAL Mihály: Gondolatok honi magyar nyelvünk terjesztésének némely eszközeirõl. = Tudományos<br />
Gyûjtemény. 1827. IX. 61-110.<br />
53 ANTAL Mihály: i.h. 81.
grammatikáját is latinul tanulják a magyar ifjak. Helyesli Mednyánszky Alajosnak azt a<br />
javaslatát, hogy a nemzeti nyelven való tanítás már az elsõ osztályokban elkezdõdne néhány<br />
tárgy esetében, majd a magyarul oktatott tárgyak száma szaporodna. De Antal Mihály ennél<br />
tovább lépne. Nézete szerint semmi sem indokolja azt, hogy az egyetemi szintû jogi és orvosi<br />
tanulmányok ne folyhassanak magyarul. „Polgári létünk boldogsága kívánja törvényeinket<br />
minél közönségesebben tudni, így van ez az orvosi tudományokkal is testi létünkre nézve...<br />
Nints tudomány, mellyet ártana élõ nyelven tanítani, nemzeti nyelvünk pedig képes a<br />
mûveltségnek tetemes elfogadására.” 54<br />
1828-ban Czuczor Gergely 55 - aki ebben az idõben a gyõri bencés gimnázium tanáraként<br />
mûködött - a Tudományos Gyûjteményben megjelent „A Magyar Nyelv állapotja<br />
Gymnasiumainkban” címû sokat idézett tanulmányában 56 megismétli és összegezi a<br />
fentieket. A költõ szerint nagyon szomorú dolog, hogy „számtalanon, mind al, mind fõbb<br />
iskoláinkból magyarszótlanul lépnek ki az egyházi és polgári mindennemû hivatalok<br />
viselésére.” Nem helyesli a latin nyelvnek az iskolákból való kiiktatását, de azzal sem ért<br />
egyet, hogy a nemzeti nyelvet csak, mint egy mellékes tárgyat tanítsák, amint az akkoriban<br />
történt. „Soha egy szándékban nem voltam, s nem is lehetek azokkal, kik a római nyelvet<br />
vagy kiirtani iskoláinkból vagy csak félszegûen tanítani javalják; ... de ugyan azokkal sem<br />
tarthatok, kik elegendõnek vélik, ha nemzeti nyelvünk csak futólag, minden nagyobb gond és<br />
sürgetés nélkül, mintegy függelék gyanánt terjesztetik ollykor ifjaink elébe, nem különben<br />
valamelly idegen plántánál, mellyet midõn írottképen szemlélünk sem virágja illatját sem<br />
gyümölcse ízét nem érezhetjük.” 57<br />
A szerzõ ismerteti a magyar nyelv iskolai oktatásának 1791 utáni helyzetét, valamint a II.<br />
Ratio hiányosságait. Nagyon elítéli, hogy csak heti két órában tanítja a gimnázium a magyar<br />
nyelvet. Az órákon az osztályok tanulói együtt tanulnak egy teremben, így a hatékonyság nem<br />
is lehet magas. Milyen a magyar nyelv sorsa iskoláinkban - teszi fel a kérdést. „Taníttatnak<br />
reá deákjaink, sõt mondhatom, kínoztatnak a száraz Grammatika tanulásával, de mind ennek<br />
54 ANTAL Mihály: i.h. 85.<br />
55 Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes, költõ, az akadémia tagja. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán,<br />
Esztergomban és Pozsonyban végezte. 1817-ben Pannonhalmán belépett a rendbe. A bölcseletet Gyõrben, a<br />
teológiát Pesten, a központi papnevelõben végezte. Késõbb a rend gyõri és komáromi gimnáziumában tanított, a<br />
késõbbi években Pesten, Pannonhalmán, Gyõrben, majd 1845-tõl az akadémiai nagyszótár munkálatai miatt<br />
ismét Pesten élt. A szabadságharc alatt megjelent költeménye miatt elfogták, haditörvényszék elé állították, és<br />
fogságra ítélték. Budán, Bécsben és Kufsteinben raboskodott. 1851-ben kegyelmet kapott rossz egészségi<br />
állapota miatt. Ettõl kezdve Pesten élt, és nyelvészeti kérdésekkel foglakozott. Verseket, elbeszéléseket, adott<br />
közre. Legjelentõsebb mûve: A magyar nyelv szótára, mely hat kötetben jelent meg Pesten 1862–1871. között.<br />
56 CZUCZOR Gergely: A Magyar Nyelv állapotja Gymnasiumainkban. = Tudományos Gyûjtemény. l828. X. 72-<br />
83.<br />
57 CZUCZOR Gergely: i.h. 73-74.
maiglan igen csekély sikerét láthattuk.” 58 A sikertelenség okai között emlegeti a jó<br />
nyelvtankönyvek hiányát, valamint a tanításban tapasztalható rendszertelenséget. Amikor a<br />
helytartótanács megbízásából Verseghy megírta magyar nyelvtanát, azt remélték a tanárok,<br />
hogy „oly könyvvel ajándékozza meg iskoláinkat, amellyel ifjaink a kiszabott czélra<br />
bizonyosan eljuthatnak.” 59 Csalódtak, mert a könyv alapvetõen elhibázott. Miután számos<br />
hibájára rámutat, Czuczor minden tankönyvíró számára ad utasítást, amikor megemlíti, hogy<br />
ez a könyv is példája annak, „lehet valamit jól tudnunk, de a módot annak elõadásában, s a<br />
gyermekekhez tett alkalmaztatásban egészen elvétenünk.” 60 Helyteleníti iskoláink azon<br />
eljárását, hogy a hazai és kortárs írók ismertetésére nem fordít kellõ gondot. Czuczor nagyon<br />
elítéli, hogy a magyar irodalmat nem oktatják az iskolában, és követeli a kortárs magyar<br />
költõk és írók tárgyalását a gimnáziumban. Károsnak tartja, azt a korabeli iskolákban még<br />
általános szokást, hogy a tanulóknak latinul kell egymással beszélni. Czuczor utal<br />
Mednyánszky 1822-es tanulmányára, elfogadja javaslatait. A tanulókat magyarul kellene<br />
tanítani minden tantárgyra, magyarul kellene egymással társalogniuk, meg kellene ismerniük<br />
a magyar irodalmat. Mindez hamarosan szép eredményt hozna, vallja a költõ.<br />
Horváth József Elek tanár 61 kora iskolai nevelésének problémáiról ír a Tudományos<br />
Gyûjtemény 1829. évfolyamában. Erõteljesen elítéli a nemzeti iskolai latin tanítást, hiszen hathét<br />
évi tanulás után a tanulók latinul sem írni, sem beszélni nem tudnak. Ennek a szerzõ<br />
szerint elsõsorban az az oka, hogy a latin nyelvtant is latinul oktatják. Horváth követeli, hogy<br />
a latin nyelvtant magyarul tanítsák a hazai iskolákban. Külföldi példákra hivatkozik, ahol<br />
anyanyelven tanítják a latint és ott nem a száraz grammatizálás az uralkodó módszer, hanem a<br />
klasszikus írók mûveinek alapos megismerése. A szerzõ a neohumanisták, fõleg Herder<br />
nyomán azt kívánja, hogy azoknak, akik az alsóbb osztályok elvégzése után gyakorlati<br />
pályára lépnek, a latin helyett szükségesebb és hasznosabb ismereteket tanítsanak az<br />
iskolákban. Az alapfokú oktatást a szerzõ tehát latin nélkül képzeli el, és ezt követõen, az<br />
ötödik iskolai évtõl kezdve tanulnának a gyermekek latint, de más módszerrel mint eddig. A<br />
nemzeti mûvelõdésnek azonban legfontosabb eszköze a magyar nyelv alapos tudása. Éppen<br />
ezért van szükség magyar tannyelvre az iskolában, és jó magyar nyelvû tankönyvek kiadására<br />
minden tantárgyból.<br />
58 CZUCZOR Gergely: i.h. 77.<br />
59 CZUCZOR Gergely: i.h. 76.<br />
60 Uo.<br />
61 HORVÁTH József Elek: Az iskolai Nevelésrõl Magyarországon. = Tudományos Gyûjtemény. 1829. I. 75-100.
Udvardy János, 62 aki a Felsõ magyar Országi Minerva hasábjain fejti ki nézeteit 1829-ben,<br />
a magyar tannyelv ügyét is érintve. Hasonlóan kortársaihoz, mélységesen hisz a nevelés nagy<br />
hatalmában. Kora nevelésügyének hibái között elsõként azt szögezi le, hogy a gyermek az<br />
iskolában elsõként nem anyanyelvét és annak nyelvtanát tanulja meg tökéletesen, hanem egy<br />
holt nyelvét, a latinét. Elsõsorban tehát az anyanyelvet kell megtanítani. Ezt úgy lehet<br />
legegyszerûbben megoldani, ha minden tantárgyat magyarul adnak elõ a tanárok. A latin<br />
nyelv azonban olyan iskolázottságot ad a léleknek, hogy aki tud latinul, az magától is<br />
könnyen megtanul bármely nyelvet, ezért a latint sem szabad elhanyagolni az iskolai oktatás<br />
során. Hazánkban azonban a latint elvont módszerekkel tanítják, és nem a gyermek<br />
anyanyelvén, ezért az évekig tartó oktatás kevés eredményt hoz. Emellett nem kell<br />
mindenkinek latint tanulni. Ha figyelembe vennék minden gyermeknél azt, hogy milyen<br />
életfeladata lesz, és az iskolai évek során csakis a jövendõ hivatásához szükséges ismereteket<br />
tanulná, hatékonyabb lenne az oktatás.<br />
Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Edvi Illés Pál celldömölki evangélikus lelkész is, aki<br />
azt vallja, egyik tanulmányában, 63 hogy már az örök értékû klasszikusok kedvéért is érdemes<br />
tanulni a latin nyelvet. Hibáztatja azonban a latin tanítási nyelvet és fõleg azt, ahogyan<br />
hazánkban a latin nyelvet tanítják. Neohumanista szellemben fogalmazza meg azt a<br />
kívánságát, hogy kezdõknek minél kevesebb nyelvtant tanítsanak. Helytelennek tartja azt az<br />
eljárást, hogy a gyermekekkel elõbb betanultatják a szabályokat, amiket pedig példákból<br />
kellene levezetni. Nézete szerint holt nyelvet nem lehet, de nem is kell az elemi iskolákban<br />
tanítani. Sürgeti, hogy elõbb anyanyelve nyelvtanát tanulja a gyermek s csak azután a latin<br />
grammatikát. Edvi Illés Pál is, hasonlóan kortársaihoz, erõteljesen hangsúlyozza azt a<br />
kívánságot, hogy vezessék be a magyar tannyelvet iskoláinkban.<br />
Széchy Ágoston Imre piarista, aki a bécsújhelyi katonai akadémián a magyar nyelv<br />
tanáraként mûködött, az anyanyelv tanítása szükségérõl szól a Tudományos Gyûjtemény<br />
hasábjain. 64 A sikeres oktatás feltételeit Pestalozzi nyomán a következõképpen állapítja meg:<br />
az oktatás során igen lényeges az analízis és szintézis összekapcsolása, a fokozatosság. Mivel<br />
a fogalmak képzése és közlése szavak által megy végbe, a tanulónak érteni kell a tanítás<br />
nyelvét. A szerzõ szerint a 9-10 éves gyermekek még nem tudnak sokáig figyelni,<br />
anyanyelvükön is - szerinte - csak gépiesen, minden gondolkodás nélkül beszélnek. Ezért az<br />
62 UDVARDY János: Felkiáltás a Haza ügyében. = Felsõ Magyar Országi Minerva. 1829. II. 245-271.<br />
63 EDVI Illés Pál: Növendék fiúknak miért és hogyan kell tanulni latinul. = Tudományos Gyûjtemény. 1839. VI. 3<br />
- 13.<br />
64 SZÉCHY Ágoston Imre: Az anya-nyelv tanítása szükségérõl s módjáról. = Tudományos Gyûjtemény 1839. VI.<br />
49-82.
iskolába kerülõ gyermekeket mindenekelõtt a közölt ismeretek megértésére kell megtanítani.<br />
A nyelvet úgy kell tanítani, hogy a gyermekek a beszéd által gondolkozni, és gondolkozás<br />
által beszélni tanuljanak. Ez azonban csak anyanyelven valósítható meg. A latin és görög<br />
nyelv erre nem alkalmas s tanításuk az anyanyelv ismerete nélkül csak idõveszteség. A<br />
nyelvet tehát, mint egy fejlõdõ, élõ organizmust kell a gyermek elé állítani. A Pestalozzi- féle<br />
szemléltetés elvének a nyelvtanításban is érvényesülni kell. Az iskolában mindennek<br />
ellenkezõje történik, a módszert a szerzõ „szellem-tikkasztónak” nevezi. Helyesen jegyzi<br />
meg, hogy kora iskoláiban tízszer kevesebbet kellene tanítani, s mégis több ismeretet nyerne<br />
az ifjúság, ha az elemi iskolákban az anyanyelvet célszerûen tanítanák.<br />
1839-ben a számos lap, többek között a Jelenkor, és melléklapja, a Társalkodó is<br />
foglakozott a magyar nyelv helyzetével a felvidéki evangélikus iskolákban. Több cikk szólt<br />
arról, hogy itt az iskolák szlovák vagy német anyanyelvû diáksága nem szívesen tanulja a<br />
magyar nyelvet, sõt az iskolák vezetõi és tanárai sem szorgalmazzák azt. Érdekes és<br />
tipikusnak tekinthetõ Kossányi József volt selmeci gimnáziumi tanár cikke 65 , melyben arról ír,<br />
hogy a felvidéki iskolák mindegyikében, így Selmecen is „szorgalommal míveltetik a magyar<br />
nyelv.” Az alsóbb osztályokban a magyar nyelv grammatikáját tanítják, a felsõbbekben pedig<br />
egy-két tárgyat magyarul adnak elõ. Azt is megemlíti, hogy „az iskolán kívül is lak- és<br />
játékhelyeiken már most többnyire csak magyar nyelven foly a társadalmas közlekedés a<br />
selmeczi tanulók közt.” A magyar ifjak tehát nem „tótosodnak el” a felvidéki evangélikus<br />
iskolákban. „Aki akar, s a kész eszközökkel élni nem restell Selmeczen is megtanulhat<br />
magyarul”, de aki tud, az sem felejti el tanulóévei alatt amit magával hozott. De ha a<br />
különbözõ anyanyelvû tanulók megtanulják egymás nyelvét, „ha valaki magyar létére más<br />
jeles isméretek mellett a szláv nyelvet is magtanulja” az csak hasznára, és nem kárára lesz.<br />
Szintén 1839-ben jelent meg egy cikk 66 , mely azt igyekezett bizonygatni, hogy a latin, a<br />
„törvénytudomány” tanulása szempontjából nagyon fontos, hiszen „e tudomány kútfejei<br />
diákul írvák – a benne forduló mesterszavakat az ifjúság másképp sajátjává nem teheti, a diák<br />
eredetiben létezõ szellemet utól nem érheti s az elõadott esetekre alkalmazandó törvények<br />
kikeresésire sem fog olly könnyen ügyességet szerezni.” Ezért mind a katolikus, mind a<br />
protestáns iskolákban javasolja, hogy a „törvénytudományt” továbbra is latin nyelven<br />
oktassák.<br />
65 KOSSÁNYI József: A honi protestáns iskolák a magyar nyelv-mívelés tekintetében. = Társalkodó 1839. 66. sz.<br />
261-262.<br />
66 ILOSVAY György: Javaslat: mi szerint az ifjuság a magyar nyelvet mivelni ohajtván, a diák szót se hanyagolja<br />
el. = Társalkodó 1839. 99. sz. 395-396., 100. sz. 397-398.
A negyvenes évek elsõ felében, a Pesti Hírlap, és a Religio és Nevelés, a Protestáns<br />
Egyházi és Iskolai Lap, de más lapok, például a divatlapok hasábjain egymást érték a magyar<br />
tanítási nyelvet érintõ kisebb közlemények. Ezek fõként az országgyûléseknek a magyar<br />
tanítási nyelv ügyét érintõ eseményeire reflektáltak, azokat kommentálták. Köztük különösen<br />
sok a nemzetiségi területek iskoláiban folyó tanítás nyelvére vonatkozó észrevétel.<br />
1844-ben, mikor megszületett a törvény, a lapok egyöntetûen üdvözölték azt. Egyedül az<br />
egyetemi magyar nyelvû tanítással kapcsolatban, és ott is csak egy-egy tantárgynál (fõként a<br />
fizikánál, vegytannál, gyógyszertannál) merültek fel aggályok. 67<br />
*<br />
Ha végigtekintünk a felvilágosodás- és reformkori lapjainkban megjelent - a magyar<br />
tanítási nyelv bevezetésének szükségességét taglaló - számos íráson, melyek közül csak a<br />
legjellemzõbbekkel foglakozhattunk, megállapíthatjuk, hogy ezt a kérdést az 1700-as évek<br />
végétõl egészen 1844-ig kiemelt jelentõségûként kezelte a hazai sajtó, hozzájárulva a<br />
különbözõ nézetek nyilvánosságra kerüléséhez, és így közvetve a törvény megszületéséhez is.<br />
67 Vö. A magyar nyelv az egyetemben. = Társalkodó 1845. 64. sz. 253-254.