3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin

idegen foglalt el, oltsuk azzal az olvasásnak és tanulásnak szeretetét gyermekeink szívébe...
Szaporítsuk hasznos és gyönyörködtetõ írásainkat azon a nyelven, melly a Magyarnak kényes,
de nemes ízlésû szívét és száját leginkább ketsegteti, és szemlátomást nevekedni fog azoknak
a számok, kik a tehetõsebb lelkeket ébreszteni semmi ki-telhetõ úton-módon se drágállják.
Szabadítsuk ki a Deákság és más idegen nyelvek fogságából a kisded esztendõket, oldozzuk -
fel gyenge tehetségeiket el-viselhetetlen lántzaikból, eresszük, hadd futtathassák kényekre a
Magyar pályán tüzes gondolatjokat, és rövid nap múlva tapasztaljok, hogy a felséges
elméknek s tsuda tehetségeknek szint ollyan szülõ Hazájok s dajkájok Magyar Ország, mint
az Égnek akár melly boldog sarka alatt fekvõ tartomány.” 22
Az elõzõekbõl kitûnik, hogy a felvilágosodás pedagógiai eszméi közül a nemzeti nyelven
történõ oktatás követelése és fontosságának kiemelése hazánkban különös hangsúlyt kap a 18.
század utolsó évtizedében. Íróink, tudósaink minden alkalmat megragadnak, a
legkülönbözõbb fórumok adta lehetõségeket, így a sajtót is kihasználják a magyar nyelv és a
magyar nyelvû oktatás eszméjének népszerûsítése ügyében.
Az országgyûlés megnyitása elõtt, még márciusban, a Hadi és Más Nevezetes Történetek
közölte Kazinczy egy írását 23 . Kazinczy, Fáy Ágoston beszédéhez fûzött kommentárjában azt
írja, „ha a Deák Nyelvet vesszük elõ: úgy örökösen bé zárjuk a Tudományoknak el terjedések
elõtt az útat.Egésszen a Rhetorikáig, az az életünknek tsak nem fele részéig azt a nyomorúlt
konyhai deákságot tanúlnánk egyedül, a mellyet ekkoráig Oskoláinkban és Oskoláinkon kívül
hallottunk, s nem lesz idõnk a Valóságoknak tanúlására.” Ahhoz, hogy Magyarország
tudományossága és irodalma fejlõdjön, „mindenek felett az kívántatik meg, hogy az
Oskolákban Magyar nyelven taníttasson az Iffjúság.” Kazinczy elismeri, hogy a latint nem
lehet számûzni az iskolákból, melyet „mind a Törvényért, mind a Theologiáért, mind a
Classicus Írók értéséért” tanulni kell. Nézete szerint semmiféle „hazafiúi felhevülés” nem
indokolhatja a latin mellõzését. Hangsúlyozza, hogy tanulni kell, ha a fiatalembernek módja
van rá, a „Németet, a Francot, Anglust, Olaszt is” de az elsõdleges az anyanyelv. Most az
ország rendjeitõl függ, folytatja Kazinczy, hogy mi fog történni a jövõben hazánkkal. „Ha a
Magyar Nyelv jõ virágzásra, állani fogunk, boldogok lészünk, ha a Deák hozódik vissza,
késõbb vagy elõbb el öl az Idegenek özöne, s Nemzetünk korts zûrzavar lesz.”
22 Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 177.
23 Hadi és Más Nevezetes Történetek 1790. 416-419. A cikk egy másik változatban az Orpheusban is megjelent:
KAZINCZY Ferenc: XIII. Cons. Fáy Ágoston Úr T.N. Abaúj Vármegye Elsõbb Vice-Ispányja a Kassán 1790-ben
Martiusnak elsõjén öszve –gyülekezett Rendekhez tartott Beszéde.= Orpheus 1790. Új kiadás: Elsõ folyóirataink.
Orpheus. Sajtó alá rend.: DEBRECZENI Attila. Debrecen, 2001. 56-59.