1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

A "túra" tulajdonképpen június 29-én kezdődött,
amikor a csoport Bukarestbe érkezett, ahol egy napot
és egy éjszakát töltöttek, majd a következő napon érkeztek
Brassóba, tulajdonképpeni úticéljukhoz.
Nagy volt az izgalom mindkét oldalon: milyen
lesz a vendégfogadás, hogy tudják majd megérteni
egymást a vendégek és vendéglátók Olyan kérdések,
melyekre az elkövetkező napok együttléte kellett
megadja a feleletet. Visszagondolva e néhány hónap
távlatából és a vendégek visszajelzéseiből, elmondhatom,
hogy mindenki jól érezte magát s kellemes
emlékek maradtak a találkozás után.
A Brassóba való érkezés június 30-án, pénteken a
délutáni órákban volt. Egy kis csoport várta vendégeinket
a város végén, hogy aztán a templom udvarán
népes közönség fogadja az érkezőket. Rövid köszöntők
hangzottak el szóban és énekben. Természetesen
a kínálkozás sem maradt el, "jó erdélyi módra" ott
volt a köményes is vendégeink asztalán a körtőssel
együtt. E rövid, de mindenképpen felemelő és
könnyekig megható ünnepélyes fogadás után vendégeinket
elszállásolásra küldtük vendéglátó híveinkhez.
A társalgás megkönnyítése érdekében angolul
beszélő ifjakat is beosztottunk azon családokhoz,
ahol nem beszélte senki vendégeink nyelvét.
A lelkészi család, természetesen, a lelkészházaspárt
látta vendégül, s így alkalom adódott az előbbi
látogatás emlékeinek felelevenítésére és a mostani látogatás
részleteinek megbeszélésére.
A látogatás második napjának fénypontját a Fekete
templomba tervezett esti orgona- és kóruskoncert jelentette,
amelyre évek óta készült testvérgyülekezetünk
kórusa és orgonistája. A koncertet rövid négynyelvű
(német-román, magyar-angol) áhítat vezette be, melyet
Mathias Pfelger és Máthé Sándor lelkészek tartottak.
A felemelő, csodálatosan szép koncert után mindenki
lelki örömmel és érzésekben gazdagodva távozott,
érezve, hogy a zene nem ismer korlátokat,
határokat, mert mindenki által érthető nyelven szól
Isten dicsőségéről, emberségről, barátságról és a legszentebb
emberi értékekről.
A következő vasárnap programja nagyon zsúfoltnak
mutatkozott:
- közös istentisztelet a vendéglelkészek szolgálatával,
- egy amerikai házaspár házassági megáldása,
- közös ebéd a templom udvarán terített asztalok
mellett,
- városnézés a vendéglátó családok kíséretében,
- esküvői vacsora a Citadellában (középkori várkastély).
Az istentisztelet keretében a vendéglelkészek rövid
beszédeket mondottak, melyeket Máthé Sándor lelkész-esperes
tolmácsolt a nagyszámú gyülekezetnek.
Az esketési szertartást is a vendéglelkészek végezték a
helybeli lelkész közreműködésével. Felemelő és megható
volt minden pillanata ennek a közös istentiszteletnek
és szertartásnak, s ismételten meggyőződhettünk
arról, hogy sokszor szavak nélkül is meg tudják érteni
egymást az emberek, ha találkoznak érzéseik.
16
Az esketési szertartás érdekessége az volt, hogy
a vendégek, a menyasszony és vőlegény - mindketten
-, székely népviseletbe voltak öltözve, ezzel is
kifejezve azt, hogy mennyire tisztelnek és szeretnek
minket amerikai testvéreink.
Az előbbiek mellett felejthetetlen élmény volt az esküvői
vacsora, mely az említett romantikus környezetben
zajlott vendégeink nagy örömére. Mindenki jól
érezte magát ,s egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a
több, mint száz ember szíve egyszerre dobban. Jó volt
így együtt lenni felszabadultan, egy néhány órára elfeledve
a mindennapi gondokat, bajokat.
A késő éjszakába nyúlt "party" után már mindenki
várta, hogy kipihenhesse a hosszú és élményekben
oly gazdag nap fáradalmait.
Másnap, július 3-án vendégeink Segesvárra látogattak,
ahonnan visszatérve az árkosi egyházközséget
látogatták meg. Árkos volt útjuk második
állomása, ahol két éjszakát töltöttek. így alkalmuk
nyílt betekintést nyerni a falusi élet szépségeibe és
nehézségeibe egyaránt.
Július 4-ét, vendégeink nemzeti ünnepét, rendkívüli
módon megszervezett keretek között ünnepelhettük
közösen az egybegyűltekkel: kürtőskalács-sütés, flekkensütés,
népdalok és népi táncok, közös tánc és éneklés
tették élményszerűvé és, gondoljuk, felejthetetlenné
a napot.
Szinte észrevétlenül teltek el mindannyiunk számára
ezek a napok. Amikor elérkezett a búcsúzás pillanata,
egyetlen ember sem volt, sem vendégek, sem
vendéglátók között, akinek könnyes ne lett volna a
szeme. így búcsúztunk, s azzal biztattuk, vigasztaltuk
egymást, hogy fogunk még találkozni.
Vendégeink tovább folytatták útjukat: Nagyszeben
városát látogatták meg, ahol egy éjszakát töltöttek,
majd másnap Gyulafehérváron át Kolozsvárra érkeztek.
Itteni programjukban szerepelt Torda meglátogatása,
ahonnan visszatérve Kolozsvárra a belvárosi
templomban délután 6 órai kezdettel megismételték
brassói koncertjüket a jelenlevők teljes örömére és gyönyörűségére.
Kolozsvári tartózkodásuk alatt a vendéglelkészek,
Carolyn és Tom Owen-Towle, valamint Wendy
Fish, frissen végzett lelkésznő találkoztak Dr. Erdő
János püspökkel, akivel szívélyes beszélgetést folytattak.
Másnap a csoport elhagyta Erdélyt, Budapest felé
folytatva útját.
Befejezésül idézem Carolyn Owen-Towle lelkésznő
szavait: "Zarándokokként mentünk Erdélybe és
barátokként búcsúztunk el brassói hittestvéreinktől.
Jövőképünk mostmár magába foglalja a két gyülekezetet:
Brassót és San Diego-t. Ez a kapcsolat túllépte a
képzelet határát, valósággá lett. Ez pedig arra kötelez,
hogy egy megértésen alapuló kapcsolatot vigyünk
tovább, ami közös történelmünkön, de
ugyanakkor a nagyban különböző társadalmi és politikai
valóságokon is alapszik."
MÁTHÉ SÁNDOR, lelkész-esperes