1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

KÖRI NŐTALÁLKOZÓ
ARANYOSRÁKOSON
A kolozs-tordai egyházkör asszonyai immár másodszor
találkoztak a köri közgyűlés alkalmával, nőszövetségi
munkájukat számbavenni, ismerkedni,
barátkozni. Szép napsütésben a templomkertben tartottuk
a találkozót, mert a tanácsterem kicsinek bizonyult,
a háziakon kívül 12 egyházközségből 54
asszony gyűlt össze, Magyarszovátról 29-en jöttek s
a találkozó után a Tordai-hasadék szépségeivel is
megismerkedtek.
A beszámolókból láthattuk, hogy a legtöbb helyen
a nőszövetség komoly közösségi erő, nőink ott vannak
az egyház életében, vendégeket fogadnak - ha kell s
ők maguk is összejönnek egy tea és sütemény mellett
megbeszélni dolgaikat, tennivalóikat. Legtöbb helyen
kézimunkáznak, templomaikat díszítik, a testvéregyházközségeknek
készítenek ajándékokat. A felszólalások
sorrendjében említjük meg a helyi sajátosságokat:
Nagyváradon - habár nagyon kevesen vannak,
fontosnak tartják a gyermekekkel való foglalkozást.
Aranyosrákoson dalárda működik, jövedelmükből
kirándulásra készülnek és a kultúrotthon ablakait
akarják megjavíttatni. Kolozsváron a jövedelemből
segélycsomagokat állítanak össze a rászorulóknak, az
orvosi rendelés is folyik rendszeresen. Magyarszováton
nemrég alakultak meg, de nagyon gazdag tevékenységről
számoltak be: télen heti összejövetelek
vannak, előadásokat hallgatnak meg az ének és ima
után, majd szabad beszélgetés folyik. Az énekeskönyvekre
borítókat varrtak, szőnek is. Temetéseknél segítenek
a családnak. Múzeum-szobát rendeztek be, ezt
jó volna máshol is követni! Mészkőn nehéz körülmények
között dolgoznak, legnagyobb gondjuk, hogy
nincsenek gyermekek, elöregedik a község, iskolájuk
sincs, az az egy-két gyermek más faluba kénytelen
járni, ha anyanyelvén akar tamdni. Sinfalván is
csak most alakultak meg f de hiterősítő héten vendégül
látták a szentmihályi kórust. Tordán télen folyik a
munka, mert nagyon sok az ingázó, most falura ingáznak,
földjüket megművelni. Szociális kérdésekkel
foglalkoznak, sokgyermekes családokon segítenek.
Torockón is megalakult végre a nőszövetség, de
egyelőre nincs helyiségük. Bátyus bált és nőnapi
összejövetelt szerveztek, kézimunkáznak. Szentmihátyon
egyelőre még együtt dolgoznak a reformátusokkal,
most készülnek önállósodni. Várfalván az
állandó piacozás miatt csak alkalmi jellegű munkákat
végeznek, jövedelmüket bankban gyűjtik a művelődési
ház javítására.
A tartalmas beszámolók után Orbánné Forrai Erzsébet
tartott egy varrottas-bemutatót, hogy ráébressze
az asszonyokat arra, mennyire fontos, hogy
munkáink tiszta forrásból eredjenek, hogy a népművészet
eredeti vonalát fejlesszük tovább és őrizzük
meg a jövendő számára.
Az aranyosrákosi asszonyok kitettek magukért,
megmutatva, milyen az aranyosszéki vendégszeretet.
A résztvevők felejthetetlen élményekkel térhettek haza
s egymástól tanulva munkájuk remélhetőleg még
eredményesebb lesz a jövendőben.
ZSAKÓ ERZSÉBET
A lelkészfeleségek első találkozója
Az előzetes nehézségek, a szokatlan hideg idő és a zuhogó
eső ellenére is létrejött a rég áhított találkozó 1995.
szeptember 29-30 napjain Székelykeresztúron. 37 lelkészfeleség
gyűlt össze, hogy ismerkedjenek, tájékozódjanak
közös és egyéni gondjaikról. Báró Józsefné, Derzsi Gabriella
tiszteletesasszony volt a vendéglátó. Nagy gonddal,
hozzáértéssel készítette elő ezt a már régen várt, nagyon
szükséges, közös óhajból született találkozót.
A megnyitó áhítatot Báró József lelkész-esperes tartotta
az lKor 16,13-14 alapján. Ezt követte Báró Józsefné köszöntő
szavai és vitainditó előadása.
A következő előadást Kolcsár Sándorné tartotta: A lelkészfeleségekfeladatai
cím alatt.
A két előadás elhangzása után következett a meghitt
beszélgetés. A hozzászólások nyomán a lelkészfeleségek
egyéni gondjai mellett, a gyülekezetekben folyó munkáról
is tudomást szerezhettek a résztvevők.
31