1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

Kedves Testvéreim!
A tágabb és szűkebb kazánkbeli
magyar Unitárius Egyház és vallás
ötödik évszázadát éli. Ez alatt az idő
alatt a keresztény türelem jegyében
írta a maga, megpróbáltatásokkal teljes
történelmét. Erre a keresztény türelemre
"Isten legjobb gyermeke és
prófétája ", jézus, és az ő tanításainak
szellemében egyházat alapító első
püspökünk, Dávid Ferenc tanított
minket. Mindketten életükkel és halálukkal
egyaránt bizonyságot tettek
erről.
Valahányszor a négy évszázad
alatt (rendjén) - a mások türelmetlensége
miatt - súlyos veszteségeket
kellett elszenvednünk, nem perlekedtünk,
nem lázadoztunk, de mindannyiszor
Istent kértük, hogy segítségével
a romokon új iskolákat és
templomokat, új életet építhessünk.
És ő megsegített minket. József Attilával
vallottuk: "Mikor nagyokat ütnek
rajtunk, milyen jó lenne nem
ütni vissza se kézzel, se szóval."
Az is valóság, hogy ez az igazán
magyar lelki közösség, mint nevelő
népegyház, a nép és az egyház ügyét
egyformán szívén viselte mindig s
úgynevezett "alárendelt" szerepet
nem osztott egyiknek se soha. (Egyszerre
voltunk és oagyunk magyarok
és unitáriusok.)
A 16. századi reformációra - vallási
vonatkozásban - az 1568-as tordai
országgyűlés tette fel a koronát az-
Vállvetve
zal, hogy törvénybe iktatták a vallásés
lelkiismereti szabadságot. Dávid
Ferenc vezérszerepét ebben elismerte
a történelem. S ha 427 esztendővel
ezelőtt azt vallottuk és azt akartuk,
hogy hitbeli meggyőződéséért senki
se bántalmaztassék, ma egy emberként
azok mellett vagyunk, akik vállalják,
kérik, követelik, törvényt
akarnak arról, hogy nyelvéért, anyanyelvéért
ne bántalmaztassék, és jogfosztott
ne legyen senki! Adja az
Isten, hogy közös szent akarásunknak,
a romániai magyarság számára,
mielőbb megnyugtató eredménye legyen!
(Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Kis
Stadionban 1995. szeptember 8-án tartott
tiltakozó gyűlésen)
TÖRÖK ÁRON lelkész
J
Találtam egy kéziratos levelet, mely adatot szolgáltat a vargyasi unitárius torony építésére vonatkozóan.
A levél és arra a válasz igen szép jele annak, hogy székely népünk miként nyújtott segítő kezet
egymásnak a múltban - felülemelkedve a felekezeti kötelékeken (jelen esetben református és unitárius).
Az írás feltehetően a vargyasi unitárius egyházközség levéltárából kerülhetett néhai Borbáth Károly
jeles történészünk kezéhez, melyet a közelmúltban vételeztem.
íme a vargyasiak levele:
„Nemes Kis Batzoni Ekklésia és egész Közönség!
Az emberi dolgok nagyon forgandók. Szerentséje volt közönségünknek ahoz hogy az
irt Ns Közönség Ekklésiái épittésében mész kővel szolgállyon, ma a mi Ekklésiánk van
hasonló környül állásba, tornyát akarván befedni, létz dolgában fenn akadt. Bizodalommal
keresi meg a Ns közönséget, hogy megemlékezvén a multakról akár ottan kivágva
egy néhány tölte lettzel megsegijteni se sajnálja, akár a tőkéket ha által méltatja
falunkba egész költsönös háládatottsággal vesszük álhatatósan fogadván, hogy az emberi
dolgok változása ha mi szükséget okozna a nemes közönségnek ujjolag ezen jót
megszolgálni egyenes kötelességünknek esmerjük, levén a Ns Ekklésiának és közönségének
Vargyason 1822 27 ik Májjus. Költsönös Szivességü Jókivánoju Kis Mihály hellybeli
unitár Pap. Máté József Megye Biró Vargyason."
A kisbaconi református egyházközség a fentebb idézett megkereső" levél külső oldalára az alábbi
választ küldte:
ben emiitett multakról, mostanis Nagy Háládatossággal emlékezik visza a Kis
Batzoni Ns Ekklésia: kiván is minden ki telhetőkben az el intéz Szent Czélyaiba Segítséget
tenni a Vargyasi és Sz Eklézsiának, mostan 3 Fenyő Tőkéket minden fizetés nélkül
ajjánl ki is vágassa, tsak hogy egy embere által akkor légyen segítségei a Vargyasi
Ns Ekkla hogy a munka is annál helyesebb modgyával folyhasson. Továbbá az Ur Isten
Segélye Idvességes dolgaikban Szent Czéljaikban. Sig. Kis Batzon die 28 Máji 1822.
A közösség végzésiből Benedek Márton megyebiró."
Levél - jó válasz egy nap alatt.
173 év távlatából közzé teszem: Isten áldja - Békesség Istentől!
FARKAS DÉNES lelkész-levéltáros
20
•