NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 5. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM - Niton

Törtet a jövő
Törtet a jövő árkokon-bokrokon át;
nagy halak
hibátlan csontváza között.
Még a városokat is megremegteti.
Ilyenkor jó behúzódni a házba
s levenni egy-egy álmot a könyvespolcról,
mintha a Bibliát emelnéd le:
Jézus még kisgyermek, most tanul járni a vizek fölött,
billeg, imbolyog, megtámasztja egy-egy napsugár,
nevet, ahogy érdemes nevetni.
A halászok észre sem veszik,
hogy valami elkezdődött.
Komorak, mint a hegyek.
A lúdbőrös vidékek szívdobogása egyre vadabb.
Törtetni kezd a jövő árkon-bokron át.
Mintha csak lakodalom készülne
Dohog a malom, hasadozik az ég.
Mondjatok gyorsan valamit,
hogy megérthessem legalább a csöndet.
Apám most támad föl
váratlanul a temetőben,
harminc év után előüször most támad föl.
Körülnéz, topog, nem tudja, hol van.
Kotorgatja le magáról
a sárga anyaföldet.
Kabátja északi oldalát
mohafoltok sűrűje lepi.
Odaröpül két vaddarázs és megszagolja.
A templomrom mögül valaki azt kiáltja neki:
süssünk meg lángon egy saskeselyűt
s igyunk rá megváltó forrásvizet.
Mintha csak őrült lakodalom készülődne
a sírok között s apám lenne az égi násznagy.
Integetek neki, de nem int vissza.
10