NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton

More documents

Recommendations

Info

A Felvidéki Mózes Esterházy János Emlékünnepség Budapesten Március 7-én tartotta a Rákóczi Szövetség (RSz) és az Esterházy János Emlékbizottság (EJE) a hagyományos Esterházy János Emlékünnepséget Budapesten. Most is a Szép utcai Esterházy-emléktáblánál kezdődött az ünnepség, ahol Martényi Árpád, az RSz szervezeti titkára azzal kezdte, hogy Esterházy János mellett két nőtestvére állt. Aktív politikai pályája idején Lujza, majd megpróbáltatásai idején Mária. Életének mindkét korszaka, 12 évet ölelt föl (1933-45), (1945-57). Az is érdekes, hogy a két korszak határán az oroszok 12 napig tartották fogva, majd kiengedték. Arra a 65 évvel ezelőtti időszakra emlékezünk, amikor börtönkálváriája megkezdődött. A koszorúzás fő szónoka Dr. Gerencsér Balázs Szabolcs, az EJE tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Karának egyetemi adjunktusa volt. Ő a következő megszívlelendő beszédet tartotta Esterházy János emléktáblájánál, ahol eddig nem tapasztalt sokaság jelent meg. „A kisebbségi jogok gyakorlása nem államellenesség, nem irredentizmus, amint azt a kormánysajtó egy része be szokta állítani, hanem természetes jogunk, amellyel a jövőben is élni kívánunk.” Esterházy János mondta ezeket a szavakat a prágai parlamentben, 1937-ben, amikor már 17 éve volt Csehszlovákiának nyelvtörvénye. Ugyanakkor a magyarság anyanyelvének használatát az akkori csehszlovák kormányzat a közigazgatás átszervezésével, a nyelvtörvény végrehajtásának bojkottálásával, lehetetlen jogi indokokra hivatkozva megaka-dályozta. 73 évvel ezelőtt, tehát a többségi hatalom a kisebbségek kárára – és főként a magyar nemzetiség kárára – jogaik érvényesítésével szemben korlátokat helyezett el. Ha annak a kornak a forrongó, harcias légkörét elképzeljük, úgy is mondhatnánk: vermeket és tankcsapdákat állítottak fel, hogy az alapvető jogok gyakorlásáig a kisebbségek ne tudjanak eljutni. Hol fizikai értelemben, hol jogi értelemben tette lehetetlenné a hatalom a kisebbségi létet. 1920-ban bevezettek egy 20%-os lélekszámhoz kötött nyelvi küszöböt, amely 4 elérését gyakorlatilag lehetetlenné tették azzal, hogy később a közigazgatási határokat megváltoztatták. Voltak ugyan magyar nyelvű iskolák, de hátrányos szabályozási környezet kialakításával, valamint – szintén Esterházyt idézve – »fenyegetéssel és propagandával« a magyar diákok nagy hányadát szlovák iskolákba íratták be. Mindez természetesen gyorsította az asszimilációt. Az egészségügyi ellátásban is előretört az államnyelv: hogyan mondja el valaki idegen nyelven a legintimebb panaszát Lehet bizalmi kapcsolatot építeni őshonosként idegen nyelven A közigazgatási vezetők között a húszas évek közepére egyre kevesebb magyar volt, ezzel gyakorlatilag a hivatalokon belül a magyar nyelv használata megszűnt. Hivatalok között meg végképp. Bíróságok és más hatóságok előtt az anyanyelvű eljárást tulajdonképpen lehetővé tette a törvény, azonban a gyakorlat és a végrehajtási szabályok teljesen kizárták. Két magyar nemzetiségű ember közötti vitát a magyar nemzetiségű bírónak az államnyelven kellett elbírálnia akkor is, ha a felek nem tudtak szlovákul. Sebaj, mondta az állami vezetés, a tolmács jó megoldás erre a helyzetre, még ha költséges és életszerűtlen is. Ha valaki párhuzamot vél felfedezni a 90 évvel ezelőtti Csehszlovákia és a függetlenséget kapott Szlovák állam magatartásában, lehet, hogy ez nem a véletlen műve. Hogy ne mindig politikusokat és közírókat idézzünk, a mai állapot kapcsán eszembe jut, hogy a felvidéki Ghymes együttes egyik frontemberével, Szarka Tamással készült interjúban olvastam a minap, hogy számára a közelgő március 15-e a bátor szabadság utáni vágyat jelenti, ami különösen akkor telik meg tartalommal, amikor – így mondta – »félni tanítanak minket.« Visszacsengenek Esterházy bevezetőben mondott szavai, pedig a két világháború között nem is született a hazafiasságról törvény, mint most 2010-ben Szlovákiában... Ha a történelem ennyire ismétli önmagát, akkor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy mi volt a két világháború közötti felvidéki magyarság válasza a jogtiprásra Ezt a választ sok ezer felvidéki magyar mondta ki, de Esterházy János személyében értjük meg igazán. A hatalomnak elsősorban a nyelvhasználatot korlátozó lépéseire Esterházy által adott felelet három oldalát emelném ki. Először is a nyelvi jogok érvényesülésének problémáit tárta fel az emberek, a szakma és a politikum összefogásával. A megszerzett ismereteket megvizsgálta és következtetéseket vont le belőlük. Mai szóval élve: racionális helyzetelemzést végzett. Mindebből pedig megfogalmazta a követeléseit, amelyeket magáénak ismert el a felvidéki magyarság. Ez volt a híres 1936-os nyelvjogi memorandum, amit a sajtó csak Esterházy-memorandumként emlegetett. Ezzel tehát a belpolitika és főként az uralkodó hatalom számára szögezte le egyértelmű formában, hogy mi okoz problémát, mivel kell megküzdeni és mik az elvárások. Másodsorban hangot adott ezeknek a követeléseknek a nemzetközi kapcsolatokban is. Felismerte és kihasználta annak a lehetőségét, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a békeszerződések megkötésekor ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy a kisebbségek nyelvi jogait épségben tartja, és a kisebbségek tagjainak megadja azokat a jogokat, amelyeket a köztársaság többségi polgárai élveznek. Esterházy tudta, hogy Csehszlovákia arra kötelezte magát, hogy e kisebbségvédelmi kötelezettségeit csak az Antant jóváhagyásával változtathatja meg és a Népszövetség bármikor ellenőrizheti a kisebbségi jogok betartását. Azaz a kisebbségi jogok már akkor nemzetközi védelemben részesültek. Harmadszor pedig Esterházy mindezekhez a saját életével is példát mutatott. Olyan politikusként állt elő, aki nemcsak mondja, de éli és megéli eszméit. Esterházy János tudta, hogy az anyanyelv megtartó ereje milyen fontos a felvidéki magyarság sorsában. Tisztában volt azzal is, hogy magatartásával képes igazán példát adni. Az ő bátorsága és józan tisztességessége sugárzott szét a Felvidéken akkor is, amikor a prágai parlamentben magyarul szólalt fel, vagy amikor a közéletben anyanyelvén szerepelt. Tudta, hogy a vezető
által adott minta segíti a közösség minden egyes tagját kisebbségi létének nehézségeiben, a hétköznapokhoz szükséges bátorságának összeszedésében.” „Esterházy János által adott válasz aktualitását nem lehet vitatni. Ma, amikor személyében, közösségében, sőt nyelvében lehetetleníti el a jogi és politikai környezet a felvidéki magyarságot, felmerül a kérdés, milyen választ adna erre Esterházy Az ő életútja és példája mutatja az utat, hogy tárgyilagosan mérjük fel a bennünket körülvevő állapotot, a mindebből leszűrt következtetéseket egyértelműen fogalmazzuk meg, tárjuk a kisebbségek védelmét szolgáló nemzetközi szervezetek elé. A kisebbségi érdekérvényesítés bel- és külpolitikai területein csupán egy közvetítő rendszer akad, amely mindenhol ugyanazt jelenti, általánosan elfogadott, demokratikus alapelvként tisztelik és most, a XXI. század elején egyre nagyobb védelmet élvez: ez az anyanyelv használata. Esterházy János élete ma azt is üzeni, hogy egyedül a nyelvi jogok képesek arra, hogy a kisebbségi jogok zászlóshajójaként utat törjenek a határon túli magyar nemzeti közösségek jogainak fejlődésében úgy, hogy a nemzetközi jogközösség és az Európai Unió teljes támogatását is elnyerje. És végül e nagyszerű politikus a mai vezetőknek üzeni, hogy ők adjanak személyes példát. Ez egyetemes üzenet: szól a határon túlra és szól az anyaországnak. Esterházy személye rávilágít arra, hogy korunk egyik nagy problémája a jövőbe tekintés hiánya. Ez jelenti egyrészt, hogy nincs társadalmi, gazdasági stratégia. Nem lehet tudni, hogy a nemzet hogyan tudja kapcsolatait fejleszteni. Ha jól megnézzük, az igazi nemzetstratégiát nem a kormányzat, hanem a civil szervezetek alakítják, mint a Rákóczi Szövetség. Nem születnek tervek, elképzelések, a társadalom nem kap reményt a vezetőktől a kiszámítható jövőre. Esterházy személye a stratégia iránti igényen túl arra is rávilágít, hogy szükség van olyan politikusokra, vezetőkre, akikre a társadalom példaképként tud tekinteni. Esterházy János magasra tette a mércét: erkölcsi tartása, mélyen megélt vallásossága, az igazság mellett való könyörtelen harca mindannyiunk számára minta. Ezért is fontos, hogy életéről, munkásságáról a legfiatalabb generációk is tudjanak. Már a serdülő fiatalok megismerhessék Esterházy személyén keresztül a hazaszeretet, kitartás, és bátorság eszményeit. Ne felejtsük el az egyetemista korú fiatal felnőttek ezreit, akik arra készülnek, hogy e nemzet jövőjének irányítását átvegyék. Belőlük nőnek ki a következő évtizedek családfői, szakemberei, politikusai, államfői, azaz a különböző közösségek vezetői. Legyen lehetőségük megismerni ilyen életmintát. Hogy Esterházy János, a nagyszerű politikus, vezető és családfő valóban makulátlanul állhasson előttünk, le kell takarítani emlékéről a múlt által rászórt szennyet, hiszen ne felejtsük, hogy szomszédaink ma is háborús bűnösként tartják számon. Ezért különösen fontos, hogy a rehabilitációja mihamarabb teljes mértékben megtörténjen. Adja Isten, hogy Esterházy János személyét, nagyságát mind többen megismerjék, mert példája, meggyőződésem szerint, a nemzet jövőjére is meghatározó hatással van.” A koszorúzáson számos társadalmi, ifjúsági és hitéleti szervezet, önkormányzat, valamint párt vett részt a Felvidékről és Magyarországról. Az emlékünnepségen fellépett Balla Viktória vezényletével a koloni Zobor Hangja éneklőcsoport, mely Esterházy János szűkebb szülőföldjéről érkezett. A kórus 1971-ben alakult, 1990-99 között szüneteltette működését. Jelenleg 17 nő és 10 férfi alkotja. Beszédet mondott Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, a Külügyi és Határon túli Magyarok Bizottságának elnöke, aki leszögezte, a mai helyzetben a határon túli magyaroknak nincs anyanemzete. A nemzetközi szokás szerint nemzetiségi kisebbségnek mondják azt a népcsoportot, amelyiknek nincs anyanemzete, amelyiknek van, azt nemzeti kisebbségnek. A határon túli magyarok most nem tudhatják, melyik név kapcsolható hozzájuk. Hiszen nem kapják meg azt, ami érzelmileg jár nekik. Magyarország most anyósország. Ezt egyes környező országok felismerték, közöttük elsősorban Szlovákia, s ebből azt a következtetést vonták le, a magyarokkal tehetnek bármit. Erre utal a Malina Hedvig-ügy, a dunaszerdahelyi rendőrattak, a Beneš-dekrétumok megerősítése, a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának elítélése, a nyelvtörvény, a hazafisági-lojalitási törvény és ki tudja, mit tartogatnak még a perselyükben. Igazuk van a szlovákoknak, hiszen Szécsény azután következett be, miután felszámolták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a Magyar Állandó Értekezlet nincs és legújabban egy olyan embert kívántak kitüntetni Magyarországon, aki kiállt a szlovák nyelvtörvény védelmében. Itt a szónok Húshegyi Gáborra utalt. Mégsem igaz, hogy nem volt anyaország. Mert van egy Rákóczi Szövetség, Esterházy János Emlékbizottság. Ezek mögött nem áll politikai, anyagi érdek, sem lelkiismeret furdalás. Ezek inkább a politikára jellemzőek. Az elmúlt években az volt a kérdés, tudjuk-e pótolni az anyaországot, hiszen az mi vagyunk. Kell terv, ellenállás és problémamegoldás. Olyan Magyarországra van szükség, mely nem adja föl. Ezt be kell bizonyítanunk a szlovák kormánynak is. Van tehát tennivaló. Frontot kell állítanunk az önfeladással szemben. Mi van, ha jön az új világ – tette föl Németh a kérdést. A történetnek nincs vége, nem lesz könnyebb. Ki tudunk-e jutni abból a mélységből, ahol vagyunk De egy szép napon újra lesz anyaország. Ha önök nem folytatják s nem tudnak összefogni, nem lesz kiút. De tudom, a munka folytatódik. A magyarság sorsa nincs megpecsételve s akkor megsegít az Isten! Mészáros Alajos, MKP-s EU-parlamenti képviselő ünnepi beszédében Esterházyra hivatkozott. Valószínű, nem mindent fogunk megtudni életéről. De amit már most is tudhatunk az az, hogy bátor és következetes politikus volt. A legsötétebb korszakban vette föl a harcot. Kitartott addig, míg maga is áldozattá nem vált. Miért kellett meghalnia Mert arisztokrata volt a szó legnemesebb értelmében. Olyanok törtek életére, akik esz- >>38. ITTHON 5
Page 1: NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 5. ÉVF
Page 6 and 7: A költő a legigazibb űrpilóta C
Page 8 and 9: mei nem a levertségünkből szárm
Page 10 and 11: Törtet a jövő Törtet a jövő
Page 12 and 13: A felvidéki küldöttség id. Anta
Page 14 and 15: Ezt a palotát is a lebombázott t
Page 16 and 17: Przewoźnik, az újabb katyni trag
Page 18 and 19: Rókusfalvy Pál Még egyszer a „
Page 20 and 21: Bár még tavaly, szeptember végé
Page 22 and 23: Beszélgetés Koltay Gábor rendez
Page 24 and 25: újra a többség által elfogadott
Page 26 and 27: szükség volt. Duray Miklós szem
Page 28 and 29: Béres József Sisak 28 Hideg, ész
Page 30 and 31: Képeinken a katona Béres Józsefe
Page 32 and 33: a hadsereg tisztje volt, a hírek s
Page 34 and 35: Rákosi Ernő képei a Löffler Mú
Page 36 and 37: A kettős állampolgárság kérdé
Page 39 and 40: Gágyor József versei Szlovák any
Page 41 and 42: Kórustagok „civilben“, Rimaszo
Page 43 and 44: godt 9 éves periódus után, 21 é
Page 45 and 46: Jellegzetes magyar embertípusok. F
Page 47 and 48: Michelangelo Naddeo, Michelangelo,
Page 49 and 50: nyelven szólaltatja meg a két egy
Page 51 and 52: döntése kívül arany díszoklev
Page 53 and 54: zös bajokat. Tudom, hogy nem fogju
Page 55:
Máday-gyűjtemény Dunaszerdahelye
Page 58 and 59:
A Nap Piramis Világszenzáció lá
Page 60 and 61:
„Mély a múltnak kútja” Masku
Page 62:
Simek Viktor „kincses” könyvé
show all

NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?

NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton