NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton

More documents

Recommendations

Info

szükség volt. Duray Miklós személye jelképpé vált, s ez akkor is igaz, ha az elmúlt húsz esztendőben is tanúi vagyunk annak, hogy igyekeznek ennek az életútnak a jelentőségét csökkenteni, Duray törekvéseit jelentékteleníteni, személyét háttérbe szorítani. Sajnos magától értetődő, hogy ezek a bonyolult és erőszakos politikai asszimilációs szándékok tizedelik a határon túli magyarságot is, azaz a folyamatos egzisztenciális és politikai fenyegetettség okán részint nehezen helyrehozható ellentéteket szítanak magyar és magyar között, megakadályozva, hogy a folyamatosan csökkenő, de a Felvidéken még mindig félmilliós magyarság képes legyen az egyet akaró összefogásra. De ugyanezek a folyamatok zajlanak le Erdélyben, a Délvidéken és mindenütt. Trianon-filmemben említi Duray, hogy akik a Kárpát-medencében születtek, azoknak a lelke mélyén szinte kivétel nélkül jelen van a félelem – s ez egy tragikusan igaz és őszinte megállapítás. Lépten-nyomon magam is ezt tapasztaltam a film készítése közben. Voltak jónéhányan, akik nem mertek nyilatkozni. Aztán voltak olyanok, akik kamera nélkül ugyan beszéltek, de a nyilvánosságot nem vállalták. Lehetetlen állapot, hogy a XX. század elején ilyen mértékben legyen jelen a félelem mindannyiunk életében, de mégiscsak ez a realitás. Ennek a sok évtizedes folyamatnak az eredménye, hogy kevesen vannak, akik olyan mértékben vállalják az igazság kimondását és az ezzel járó következményeket, mint Duray Miklós. De hál’ Istennek azért vannak ilyenek is, hiszen Erdélyben Tőkés László református püspök olyasfajta jelképpé emelkedett, mint Duray Miklós, akiknek nevét nemzetközi méretekben is ismerik. Őszintén sajnálom, hogy Duray nem lehetett a bársonyos forradalom idején Csehszlovákia nemzetiségi minisztere, nem lehetett az önálló Szlovákia megalakulása után a politika legelső vonalában tevékenykedő személyiség, sőt a három legnagyobb felvidéki magyar párt 1998-as egyesülésekor az MKP elnöke, vagy napjainkban akár Európa-parlamenti képviselő. De a jövőt illetően bizakodással tölt el, hogy a film készítése kapcsán sok olyan jeles felvidéki hazafit ismertem meg, akik a maguk területén és lehetőségei közepette nem hagyják kialudni a lángot és sokat tesznek a magyarság fennmaradása érdekében. 26 Az anyaországi média szégyene, hogy ezeknek az embereknek a nevét csak szűk körben ismerik. Mi volt a filmmel a célja Hozott-e ez a munkája olyan tapasztalatot számára a Felvidékkel összefüggésben, amely meglepetésként hatott A célom egyértelműen az volt, hogy a közelmúlt eseményeiről ismereteket szerezzünk és ezek minél szélesebb körben közkinccsé váljanak. Ugyanis csak akkor tudunk változtatni, ha megismerjük a valóságot, hiszen jövőképet csak szilárd történelmi ismeretekre, értékekre építhetünk. Ma a magyarságnak nincs önismerete, hiányoznak azok a szellemi-gondolati cölöpök, amelyek a többség által nem megkérdőjelezett, sőt büszkén és öntudatosan vállalt értékek, s amelyekre jövőt lehet alapozni. S ha a magyarság legjobbjainak törekvéseit megismerjük és megértjük, akkor az is nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy itt nem mások ellenére való szándékokról van szó – hogy vulgárisan fogalmazzak senki sem akarja a határokat átrajzolni –, viszont széleskörű jogokat, önrendelkezést és autonómiát szeretnénk az Európában páratlan nagyságrendben határon túl élő magyar honfitársaink számára. Ezt pedig jelen pillanatban a többségi hatalmak sehol sem engedik. Azt is látnunk kell, hogy Brüsszelt, az európai népek közösségének politikai vezető testületeit eléggé el nem ítélhető módon nem érdekli a Közép-Kelet Európában kisebbségben élő népcsoportok sorsa. Ők még akkor is vonakodva szólalnak csak meg, ha hangos viták és nézeteltérések alakulnak ki. Nem is nagyon cinikusan az ember még azt is feltételezi, hogy a világ sorsát alakító politikai erőknek mindig is jól jön egy kis feszültség, mert akkor ők az igazságosztó szerepében tetszeleghetnek. Erről ma már könyvek és tanulmányok egész sorát lehet olvasni. Közülük is Zbigniew Brzezinski könyve, a magyarul is olvasható A nagy sakktábla című tanulmánykötet írja le ezt legpontosabban. Magától értetődő, hogy ezeken a súlyos kérdéseken mindenekelőtt az érintett országok közös erőfeszítésével lehetne úrrá lenni, de Magyarország egyedül van, s az ellenérdekelt országok értelemszerűen közös érdekszférába tömörülnek, ha a területükön lévő nagyszámú magyar kisebbség sorsáról van szó. A megoldás tehát nem lehet más, mint lelkileg, szellemileg, kulturálisan megerősödnünk, mivel egy öntudatos, korszerű, erős nemzet képes csak érdekeinek hatásos képviseletére. Ez rendkívül összetett és bonyolult feladat, amelyhez a kultúra munkásai, jelesül egy filmkészítő annyiban járulhat hozzá, hogy a képek és a gondolatok erejével ábrázolja a konfliktusokat, hogy szerencsés esetben tömegek számára katartikus élményt okozva hozzájáruljon a felismerések tudatosításához. Ehhez olyan filmeket kell készíteni, amelyek sok emberhez jutnak el. Reménykedem, hogy A szabadság ára című Duray-film is sok emberhez jut majd el, főleg, ha a megváltozott politikai körülmények közepette a nagy országos médiák is vetíteni fogják. Melyek voltak a forgatás legnehezebb, legszebb, legizgalmasabb pillanatai Hány helyszínen járt a kamera Akadt-e nehézség a forgatások során Kihez szól leginkább a film Természetesen elsősorban azokhoz szól a film, akiket érdekel a magyarság sorsa. De titokban azt is remélem, hogy a film felkelti azok érdeklődését is, akikben ez az érzés csak szunnyad, mivel a hosszú évtizedek alatt tudatosan el lett altatva. Ilyenkor derül ki, hogy sikerült-e a vállalt gondolatokat olyan formában megfogalmazni, hogy az széles körben fejthesse ki hatását. A nagy közös felismerésekre csak akkor fogunk rádöbbenni, ha minél szélesebb körben tudatosulnak ezek a kérdések. A forgatásnak sok izgalmas epizódja volt. Ezek közül talán a legjellemzőbb, amikor a pozsonyi Szent Márton koronázó templomba stábunk csak úgy mehetett be, ha Duray Miklós nem tart velünk, mondván, hogy a templom nem politizálásra való. Sok hasonló élményben volt már részem, de mégiscsak a bársonyos forradalom után vagyunk húsz évvel, s egy közismert, sokak szemében köztiszteletnek örvendő parlamenti képviselőről van szó. Még fájdalmasabb élményben volt részünk, amikor a Virágvölgyi templomban a Fadrusz János által készített híres corpusnál akartunk forgatni, s a templomi kórus magyar tagjának, Duray egykori harcostársának, a ma is közismert szlovákiai magyar politikusnak a felesége hívta fel a plébános figyelmét arra, hogy Durayval együtt ne engedje be a stábot a templomába. Így aztán mindkét helyen úgy forgattunk, hogy közben Miklós az utcán várt ránk.
Hát itt tartunk a XXI. század elején a velünk élő trianoni problematika kibogozhatatlannak tűnő szövevényében. Ez a két élmény meglepetéssel hatott rám, mégis azt mondom, hogy nem ez volt a meghatározó. A legfontosabb, hogy mégiscsak sokan arcukkal, őszinte gondolataikkal vállalták meggyőződésüket a kamera előtt is. Tisztelet és köszönet nekik ezért. Reménykedem abban, hogy egyre többen vannak olyan szlovák értelmiségiek – ha egyenlőre nem is a problémák megoldásának szándéka elengedhetetlenül szükségessé teszi egy gyökereiben megváltozott nemzetpolitika megfogalmazását és megvalósítását. Őszintén és tisztességgel szembe kell néznünk azzal, hogy mi magyarok mit tettünk eddig, mit mulasztottunk és hogyan képzeljük el a jövendőt, azt a bizonyos határok feletti nemzetegyesítést, amelyre oly nagy szükség lenne. Ennek a bonyolult és összetett útnak csak egyik állomása lehet a kettős állampolgárság akik feltehetően más aspektusból, más élmények, vallott értékek alapján beszélnének ezekről a témákról. Minden jó szándékú ember gondolatára szükség van. Ne féljünk egymástól, s főleg ne féljünk az igazságtól. Bár sohasem gondoltam, hogy az én zsebemben lapulna a bölcsek köve, azt viszont remélem, hogy arra a filmes elkötelezettségre, gondolati megközelítésre is szükség van, amelyet például ezzel a Duray-filmmel én képviselek. Jó lenne, ha végre felismernénk, Megannyi közös film, rockopera és színházi előadás alkotói a Koltay-testvérek, Gergely (balról) és Gábor. a politika első vonalában –, akik maguk is érzékelik a helyzet tarthatatlanságát s szeretnének egy tisztességes, szebb és jobb, értékelvűbb, félelem nélküli új világban élni. Mikor lesz a film bemutatója, s vetíteni fogják-e a Felvidéken is A filmmel tavaly ősszel elkészültem, de úgy gondolom, hogy a várható áprilisi magyarországi politikai változások előtt nincs értelme bemutatni. Ugyanis olyan hangulatban szeretném nyilvánosságra hozni, ezt a, remélhetőleg nemcsak az én filmes pályafutásomban fontos alkotást, amikor a politikai értékrend Magyarországon megváltozik. A filmben felvetett gondolatok, az egész Duray életút és a felvidéki magyarság sorsának alakulása ezen kérdések megítélése és feltétel nélküli megadása a határon túl élő honfitársainknak. Azt gondolom, hogy ez a filmalkotás jelentős adalékot, segítséget nyújthat ezen feladatok végiggondolásához. Szeretném, ha a filmet nem alantas média-szándékok szednék szét, hanem az alkotás értelmes, előremutató, vitákat, eszmecseréket indukálna, amelyek további felismerésekhez vezethetnek. Ehhez a magyarországi politikai körülményeknek alapvetően meg kell változniuk, de ez már nincs messze. S természetesen azt is szeretném, ha a filmet a Felvidéken is minél több helyen vetítenék, hiszen csak a közös gondolkodás, a közös felismerések tudatosítása útján léphetünk előre. Továbbá azt is szeretném, ha mások is készítenének filmeket, akár magyarok, akár szlovákok, hogy egymásra vagyunk utalva és közösen kell egy élhetőbb, feszültségmentes, termékeny világot teremteni magunk körül. Saját történelmére büszke, öntudatos, erős belső kohézióval rendelkező becsületes és tisztességes nemzetek békés versenyére van szükség, ki tud szebb és jobb világot elérhető és boldogító célokat felmutatni nemzettársainak. Örömmel tölt el, hogy e kérdés aspektusainak felvázolásához - nagyon nehéz anyagi körülményeink között, mindenfajta állami finanszírozás nélkül, kényszerű módon túlnyomó mértékben saját pénzből forgatott filmmel - gondolati, szellemi muníciót nyújthatok. Batta György ITTHON 27
Page 1: NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 5. ÉVF
Page 4 and 5: A Felvidéki Mózes Esterházy Ján
Page 6 and 7: A költő a legigazibb űrpilóta C
Page 8 and 9: mei nem a levertségünkből szárm
Page 10 and 11: Törtet a jövő Törtet a jövő
Page 12 and 13: A felvidéki küldöttség id. Anta
Page 14 and 15: Ezt a palotát is a lebombázott t
Page 16 and 17: Przewoźnik, az újabb katyni trag
Page 18 and 19: Rókusfalvy Pál Még egyszer a „
Page 20 and 21: Bár még tavaly, szeptember végé
Page 22 and 23: Beszélgetés Koltay Gábor rendez
Page 24 and 25: újra a többség által elfogadott
Page 28 and 29: Béres József Sisak 28 Hideg, ész
Page 30 and 31: Képeinken a katona Béres Józsefe
Page 32 and 33: a hadsereg tisztje volt, a hírek s
Page 34 and 35: Rákosi Ernő képei a Löffler Mú
Page 36 and 37: A kettős állampolgárság kérdé
Page 39 and 40: Gágyor József versei Szlovák any
Page 41 and 42: Kórustagok „civilben“, Rimaszo
Page 43 and 44: godt 9 éves periódus után, 21 é
Page 45 and 46: Jellegzetes magyar embertípusok. F
Page 47 and 48: Michelangelo Naddeo, Michelangelo,
Page 49 and 50: nyelven szólaltatja meg a két egy
Page 51 and 52: döntése kívül arany díszoklev
Page 53 and 54: zös bajokat. Tudom, hogy nem fogju
Page 55: Máday-gyűjtemény Dunaszerdahelye
Page 58 and 59: A Nap Piramis Világszenzáció lá
Page 60 and 61: „Mély a múltnak kútja” Masku
Page 62: Simek Viktor „kincses” könyvé

NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

NEMZETI KULTURÃLIS HAVILAP 5. ÃVFOLYAM 3-4. SZÃM - Niton