NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 5. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM - Niton

A barbár
(Háború utáni emlék)
Talán az voltam én is - barbár!
Elszánt, nyomakodó. Hasig gázoltam
a lucskos réten, kutyával és
görcsös, nagy bottal szövetkezve.
Törtettem, mint aki vért akar inni
napkelte előtt: nyúlvért, fácánvért
vagy csak bezúzni annyi bibickoponyát,
amennyit tud. A Ráchalom felől,
hol összeégett tankroncsok hevertek,
hallottam néhány földi szót, sziszegő
tiltást, de a fülem teli volt fogcsikorgatással
s ágyúzás emlékével. Tele a fölrobbant
lovak utolsó nyihantásával. Ez űzött Ez a
megszakadt hang Állat-ima Állat-káromkodás
A felhők fölöttem hosszúak voltak
mint a tömegsírok. Hosszúak, mint
idegen ének. Talán ekkor szőrösödött ki
hirtelenül a mellem, a hátam, Isten lelógó
kezefeje a foghíjas akácsor mögött,
s ekkor hallottam a szaladó kutyát is
a torkomban először fölugatni.
ITTHON 11