dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

leírására bukkan, amelyet hasonlónak érez saját elgondolásához: „Ha valamely igazság
szükségszerű, akkor alapja megtalálható elemzéssel, felbontván az egyszerűbb fogalmakra és
igazságokra, amíg el nem jutunk az alapigazságokig. […] Végül vannak egyszerű fogalmak,
amelyeket nem lehet definiálni; továbbá vannak axiómák és posztulátumok, egyszóval
alapelvek, amelyeket nem lehet és nem is kell bizonyítani, és ezek az azonosságállítások,
melyeknek az ellentéte nyilvánvaló ellentmondást tartalmaz.” 65 Leibniz szerint a tudás alapja
a történeti igazságok esetében a tapasztalatban, a filozófiai tudás alapja pedig a velünk
született képzetekben rejlik. A tudományos filozófia alaptételét Leibniz az ellentmondás
tételében látta, 66
amelyben rátalált „a velünk született képzetek és a nekik tulajdonított
szükségszerűség és általános érvényűség végső tudományos alapjára, valamennyi szigorúan
tudományos tétel első alapelvére. Leibniz belátta, hogy az alaptételek között kell lennie egy
elsőnek, tételként az összes többi szükségszerűségét és általános érvényűségét tőle nyeri,
ahogy predikátumait is, amennyiben azok, a velünk született képzetek révén, már magukban
szükségszerűek és általános érvényűek. Belátta, hogy ez az első semmilyen más tétel által
nem meghatározott, semmi más által nem bizonyított, következésképp önmaga által világos,
továbbá egyetlen egyedi gondolkodásmódtól sem függ, tehát általános érvényűnek kell
lennie…” 67
Reinhold mégsem osztja teljesen Leibniz álláspontját, szerinte ugyanis a logika
törvényei nem azonosak a létezés törvényeivel, mivel a logikai létezés és a reális létezés
között lényeges különbség van: „Minden reális létezés feltételezi a logikait; de nem minden
logikai létezés feltételezi a reálisat. Aminek számunkra léteznie kell, azt el kell tudnunk
gondolni; de amit el tudunk gondolni, az ettől még nem létezik számunkra”. 68
Így az
ellentmondás tétele nem lehet végső, univerzális fundamentum. „Az ellentmondás tétele,
önnön tulajdonképpeni értelmének megfelelően, pusztán csak a logikai igazságokat mint
65 Leibniz [1986]. 313. sk. o.
66 Vö. Uo. 27. o. „Gondolkodásunk két nagy fontosságú elven alapul. Az egyik az ellentmondás elve, amely
szerint hamisnak mondjuk azt, ami ellentmondást foglal magában, és igaznak, ami ellentétes a hamissal, vagyis
ellentmond annak. A másik az elégséges alap elve…” Uo. 313. o. „Abszolút szükségszerű kijelentés az, amely
azonosságra vezethető vissza, azaz amelynek ellentéte ellentmondást tartalmaz.” Uo. 171. o. „Márpedig semmi
sem szükségszerű, aminek az ellentéte lehetséges. […] a szükségszerű igazságok az ellentmondás elvén
alapulnak…” Uo. 22. sk. o.
67 Reinhold [1978]. sk. o.
68 Uo. 29. o. Lásd még Weiss [2004b]. 355. skk. o.
22