dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
dolgozat - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A korai tudománytan alaptételei<br />
Fichte eszmélődésében Reinhold logikai vizsgálódásai is igen fontos szerepet játszottak. A<br />
Meditációk az elementáris filozófiáról (Eignen Meditationen über Elementar-Philosophie)<br />
címen megjelentetett, hagyatékban talált jegyzetekből jól látható, hogy Fichte igen alaposan<br />
foglalkozott a logika kérdéskörével. A logika az emberi elme sokszínű tevékenységeinek<br />
egyike. De vajon a logika lenne az, ahol tudásunk végső bizonyosságára lelhetünk Leibniz<br />
erre a kérdésre igennel felelt, amikor az ellentmondás tételét tette meg legvégső alaptételnek.<br />
Már Reinhold is megfogalmazta, hogy a logikai valóság és a reális létezés fogalmait nem<br />
szabad felcserélni, következésképp az ellentmondás tétele legfeljebb a logikai igazságok<br />
alaptétele lehet. Fichte szerint a logika tételei csak a tudományok formáját tartalmazzák, és<br />
mivel a tudománytanban forma és tartalom elválaszthatatlan egységet képez, nem<br />
tartozhatnak a tudománytanhoz sem. Persze ha nem lenne semmilyen kapcsolatuk egymással,<br />
akkor eleve ellentmondásba kerülnénk, hiszen elménkben mégiscsak feltételeznünk kellene<br />
egy „másik rendszert” is, amelynek a tudománytantól eltérő alaptétellel kellene rendelkeznie.<br />
A kapcsolatot épp a tudat két, egymástól elválaszthatatlan szabad cselekedete teremti meg,<br />
amely egyúttal a logikai gondolkodás forrása is: egyrészt a tartalomtól való elvonatkoztatás,<br />
vagyis az absztrakció, másrészt az erre irányuló reflexió, amely az így nyert tiszta formát újra<br />
tartalommá teszi. A tudataktusok, elménk e tiszta, a priori tevékenységei a tudománytanban<br />
nyernek megalapozást; vagyis a logika a tudománytantól kapja érvényességét. 172<br />
Kant a tiszta értelmi fogalmak transzcendentális dedukcióját tárgyaló fejtegetéseiben<br />
mutatis mutandis ugyancsak erre az eredményre jutott. A logikusok azt állítják, hogy „az<br />
ítélet két fogalom közötti viszony képzete”. Kant szerint a definíció legnagyobb hiányossága<br />
épp abban rejlik, hogy nem tisztázza, „miben is áll a mondott viszony” Ha ugyanis a logikára<br />
úgy tekintünk, mint az ítéleteinket alkotó fogalmaknak vagy a már meglévő ítéleteink egymás<br />
között fennálló viszonyának szabályrendszerére, akkor tisztázni kell, mi hozza létre<br />
fogalmaink és ítéleteink sokasága között a szükségszerű kapcsolatot, mi formálja ezeket<br />
egységes tapasztalattá Kant válasza Fichte figyelmét sem kerülte el: fogalmaink és ítéleteink<br />
172 Fichte [1962a]. 196. skk. o. Magyarul: Fichte [1988]. 215. skk. o. Lásd még Fichte [2004]. 328. skk. o.<br />
48