dolgozat - Pécsi Tudományegyetem

izonytalanok. Tehát a reinholdi tudat-tétel ebben a formában tarthatatlan: „e tétel nem az
abszolút első tétel; mivel mint tétel és ítélet minden ítélet legfelsőbb szabálya, az
ellentmondás tétele alatt áll”. 134 Fichte ugyanehhez a kritikához kapcsolódik, amikor levonja a
kézenfekvőnek tűnő következményeket: Reinhold formális kritériumait nem illetheti kétely,
csupán az ezzel összhangban álló tartalmi, fogalmi oldalt kell újragondolni. 135 Fichte elmélete
szerint Reinhold A filozófiai tudás fundamentumáról (Über das Fundament des
philosophischen Wissen) című művében már lényegében válaszolt is Schulze kritikájára,
amikor azt állította, hogy „a tudat tétele természetesen az ellentmondás tétele alatt áll, ámde
nem olyan alaptételként, amely azt meghatározná, hanem olyan törvényként, amelynek nem
szabad ellentmondania”. Vagyis Reinhold minden reális érvényességet elvitatott az
ellentmondás tételétől, ahogy Kant is megtette teoretikus filozófiájában. E törvény számára
csak egy formális, logikai érvényességet legitimizált. 136
„A tudat tételéről való reflexió,
formája szerint, az ellentmondás tétele alatt áll, ahogy valamennyi lehetséges reflexió is; de
ennek a tételnek az anyaga általa nincs meghatározva.” 137
Fichte tehát ezen a ponton
védelmébe veszi Reinholdot, Schulzét viszont elmarasztalja abban, hogy az ellentmondás
tételének, a formális érvényességén túl, reális érvényességet tulajdonít.
Fichtében Schulze tudattétel-kritikájának hatására felmerül a kérdés, valójában
milyennek kellene lennie egy ilyen alaptételnek 138 Aenesidemus válasza szerint szintetikus
tételnek, amelyben a szubjektumnak, a tudatnak olyan predikátumot tulajdonítunk, amely már
nem része a szubjektumnak, hanem csak a tapasztalatban járul hozzá. Reinhold viszont
leszögezi, hogy ennek tisztán analitikus tételnek kell lennie. 139 Fichte szerint, ha eltekintünk
attól, hogy Schulze e tétel általános érvényűségét már eleve tagadja, az eltérő nézőpontokból
az alábbi tanulságot vonhatjuk le: ha a tudat nem gondolható el a tudat fogalma nélkül, és
maga a tétel, amely ezt kifejezi, reflexiós tétel, akkor logikai érvényessége szerint valóban
analitikus. Ugyanakkor a képzetalkotás cselekvése (amelyben szétválasztunk és
134 Uo. 133. o.
135 Fichte [1962b]. 132. skk. o.
136 Uo. Vö. Reinhold [1978]. 84. sk. o.
137 Reinhold [1978]. 84. sk. o.
138 „A tudat-tétel nem az önmaga által meghatározott általános tétel. […] A tudat-tétel nem a legáltalánosabb
érvényű tétel, ahogy nem fejez ki semmilyen faktumot sem, ami egy meghatározott tapasztalathoz vagy egy
meghatározott elgondoláshoz köthetné.” Fichte [1962b]. 134. o.
139 Uo. 134. o.
38