Tudástársadalom, vállalkozások, Európa - Általános Vállalkozási ...

12345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123456789012123456789012345678901231234567890123456789012345678901212345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012312345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123456789012123456789012345678901231234567890123456789012345678901212345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012312345678901234567890123456789012123456789012345678901234567890121234567890123456789012345678901212345678901234567890123133elvet, mint pl.: tévedés, megtévesztés, kényszer, fenyegetés eseteiben, amikor a szerzõdés polgári jogilagis érvénytelen lesz. A színlelt szerzõdések kérdésével a polgári törvénykönyv (1959. évi IV. tv. továbbiakban:Ptk.) is foglalkozik. A Ptk. 207. § (5) bekezdés értelmében a színlelt szerzõdés semmis. Ha pedig aszínlelt szerzõdés egy más szerzõdést leplez, akkor a jogügyletet a leplezett szerzõdés szerint kell megítélni.Büntetõjogi szempontból a szerzõdés színlelt mivoltának megállapításában az ügylet mélyrehatóvizsgálata szükséges, amihez az esetek döntõ többségében polgárjogi – fõleg a kereskedelmi jogi – szabályokatis fontos megvizsgálni ahhoz, hogy dönthessünk a vitatott szerzõdésben szereplõ gazdasági eseménytényleges realizálódottságáról.Az ugyanitt, a b) pontban elhelyezett másik elkövetési magatartás, a kétes követelés elismerése ugyancsakmarkáns gazdasági jogi kérdéseket vet fel. Kétesnek tekintjük azt a követelést, amelynek jogalapjavitatott. A vitatott követelés fogalmát az Sztv. 41. § tárgyalja a céltartalék-képzés kérdéskörében. Eszerinta vállalkozás céltartalékot köteles képezni azokra a kötelezettségekre is, amelyeknek valószínû a fennállása,de bizonytalan az összege. A céltartalék jellegébõl fakadóan – a számvitel óvatossági elvének megfelelõen– azt a célt szolgálja, hogy ha bebizonyosodik a követelés fennállta és összegszerûsége, akkor avállalkozás ezt a kötelezettséget ki tudja elégíteni. Azonban amíg a kérdéses követelés jogalapja és összegszerûségenem nyert megállapítást, addig a céltartalékból a kétes követelés nem egyenlíthetõ ki.A c) pont szerint büntethetõ a vezetõ tisztségviselõ, ha az ésszerû gazdálkodás követelményeivelellentétes módon veszteséges üzletbe kezd, vagy azt folytatja. Az ésszerû gazdálkodás fogalma az üzletiéletben nem határozható meg általános jelleggel, hiszen az egyes piaci szegmensek lényegesen eltérõpiaci körülményei között teljesen más minõsülhet ésszerû gazdálkodásnak. Ezért ezen pont vizsgálataesetében minden esetben szükséges – jellemzõen szakértõ bevonásával – az esetet az adott, az ésszerûtlengazdálkodás gyanúját felvetõ ügylet(ek) körét meghaladó, az adós társaság teljes tevékenységét éspiaci pozícióit, de gyakran az adott piaci környezet egészét is vizsgálat alá venni. Csak ilyen alapos vizsgálatalapján lehet megalapozottan megállapítani, hogy a terhelt az ésszerû gazdálkodás követelményeinekmegfelelõen vagy más szóval a jó gazda gondosságával járt-e el.Végül a d) pont azt rendeli büntetni, ha az ésszerû gazdálkodás követelményeivel ellentétesen vagyonátmás módon ténylegesen vagy színleg csökkentette. Az ésszerû gazdálkodás követelménye a c) ponthozhasonlóan állapítható meg. Míg azonban a c) pont valamilyen üzleti tevékenységrõl beszél, addigebbe a pontba az üzleti tevékenységen kívül minden más ésszerûtlen tevékenység beletartozik. Ez apazarló gazdálkodás büntetõjogi szankciója fizetésképtelenség esetében (vö: 1878. évi V. tc. 416. § 1.pont). E pont alapján ítélhetõ meg pl.: indokolatlan reprezentációs költségek, kiugróan magas, a társaságteljesítményével arányban nem álló fizetések, adományok stb.Az a)-d) pontokban felsorolt elkövetési magatartások csak abban az esetben büntethetõk, ha azokkalokozati összefüggésben következik be a hitelezõk kielégítésének legalább részleges meghiúsulása, vagyisha nem minden hitelezõ jut hozzá teljes – tõke és kamatok – követeléséhez. Amennyiben a felsoroltmagatartások és a hitelezõk kielégítésének legalább részleges meghiúsulása nem hozható egymással okokozatikapcsolatba, a bûncselekmény nem valósul meg. Ezen két alapeseti tényállásban a jogalkotó általvédeni rendelt jogi tárgy a gazdasági élet biztonsága és a hitelezõi igények kielégítése. A jogalkotó ittelsõdlegesen a gazdasági társaság vagyonának megóvása révén biztosítja a hitelezõi igényeket. Az elkövetésitárgy a társaság vagyona, amely a hitelezõi igények kielégítését hivatott biztosítani.A speciális büntethetõségi feltételA (6) bek. a tárgyi oldalon egy speciálisan a csõdbûntett vonatkozásában alkalmazandó büntethetõségikritériumot állít fel. Eszerint az egyébként az (1)-(5) bek. szerint tényállásszerû magatartás csak abbanaz esetben büntethetõ, ha a csõd- vagy felszámolási eljárást megindították, vagy a felszámolás annakkötelezõ kérésének elmulasztása folytán maradt el. Az állami büntetõhatalom alkalmazása a demokratikusjogállam keretén belül csak mint legvégsõ eszköz (ultima ratio) jelenik meg. Ezen elv szellemébenaz állam csak akkor áll büntetõhatalmával a hitelezõi igények mögé, ha a hitelezõ elõbb az erre nyitva állóegyéb, polgári jogi, utakat igénybevette, de az adós bûnös magatartása folytán ezek nem vezettek eredményre.Ezért speciális tárgyi oldali követelmény a csõdbûntett vonatkozásában a csõd- vagy felszámolásieljárás megindítása. Az eljárás megindítása csõdeljárás esetében a csõdkérelem a bíróság általi iktatásánaka napja a Csõdtv. 8. § (3) bek. szerint, felszámolási eljárás esetében a felszámolás elrendelésérõlszóló végzés által meghatározott kezdõnap a Csõdtv. 27. § (1) bek. értelmében.Ha tehát a hitelezõ ezt az egyébként rendelkezésére álló magánjogi jogérvényesítési utat nem vesziigénybe, nem valósul meg a csõdbûntett egyik tényállási eleme. Külön figyelmet érdemel a (6) bek.második fordulata, amely a kötelezõ kérés elmulasztása esetében már büntethetõvé teszi a cselekményt.