Fordulat - 2004 tavasz - TEK - Társadalomelméleti Kollégium

Fordulatteremt és közvetít a gazdasági szereplk között. Elnye abban rejlik, hogy nemigényel központi koordináló szervet, hanem magától mködik, a kereslet-kínálatszabályai alakítják a folyamatokat. Az ármechanizmus nemcsak egymássalközvetlenül kapcsolatban lév szereplk között közvetít, hanem képes azinformációkat áttételes kapcsolatok során is megrizni. „Az egész nem azértviselkedik egységes piacként, mert bármelyikük is át tudná tekinteni a terepet,hanem mert a korlátolt egyéni látómezk annyira átfedik egymást, hogy aszámos közvetítn keresztül a fontos információ mindenkihez eljut” (Hayek[1995], pp. 248.). A piaci ármechanizmus annyira gördülékeny például egykeresleti igény, fogyasztói szokás változása kapcsán, hogy „mondjuk egynyersanyag szkössége esetében, anélkül, hogy egyetlen utasítást ki kelleneadni, annak ellenére, hogy a dolog okát csak néhány tucat ember ismeri, emberektíz és tíz ezrei, akiknek kilétét több hónapi kutatással sem lehet kideríteni,elkezdik az adott nyersanyagot, illetve a belle készült termékekettakarékosabban használni; vagyis a megfelel irányba mozdulnak el” (Hayek[1995], pp. 248.).Az ármechanizmus, melyrl Hayek rajongva ír, „nem tudatos emberi alkotás”(Hayek [1995], pp. 249.), hanem „egyike azoknak a formációknak, amelyekhasználatát az emberiség miután felfedezte, meg is tanulta (noha máig nemtökéletesen) anélkül, hogy megértette volna” (Hayek [1995], pp. 249.). Az osztrákiskola evolucionista szemlélete mutatkozik meg ebben a gondolatban, illetveAlfred Whithead Hayek által idézett soraiban is: „Teljesen hibás atankönyvekben […] hangoztatott közhely, hogy mindenben az egyre tudatosabbcselekvésre kell törekedni. Épp ennek fordítottjára van szükség. A civilizációelrehaladását az jelzi, hogy egyre több az olyan fontos mvelet, amit anélkültudunk végrehajtani, hogy gondolkoznunk kellene rajta” (Hayek [1995], pp. 249.).Hayek az id intézményeket rostáló és azokat megersít szerepénekfeltételezésével tekint vissza, s ez alapján racionálisnak tartja a piackialakulását. Azonban a folyamat során úgy épül be a társadalmiintézményrendszerbe és anélkül gyökeresedik meg a piac, hogy azármechanizmus igazi értelmével valaha is tisztában lettek volna a történelemben(Hayek [1995]).Karl Marx (1818-1883) az els a sorban, akit a piac kritikusai között mutatokbe. Két írását tekintem át, hogy bemutathassam, hogyan is jelenik megmunkásságában a piac mint nem szándékolt cselekvések eredménye. Ittrögzítem, hogy Marxnál a piac egyrészt mint intézmény jelenik meg nemszándékolt következményként, másrészt a piacnak a minségi vonásaiszármaztathatók egyéni cselekvések nem szándékolt eredményeibl. Akapitalista, piaci keretek között végzett munka megnyomorító hatásairólszámtalan helyen találkozhatunk a marxi életmben. Az elidegenült munkacím írásában ennek filozófiai oldalát tanulmányozza Marx, A Kommunista Párt44 Fordulat, 2004. tavasz