Fordulat - 2004 tavasz - TEK - Társadalomelméleti Kollégium

FordulatA piac megközelítése az egyéni cselekvéseknem szándékolt következményeikénta piac megítélésepozitív negatíva piac mint egyéni cselekvések nemszándékolt eredményeSmithHayekMarxpiaci keretekbe ágyazott egyénekcselekvéseinek nem szándékoltkövetkezményeiMandevilleKeynesMarxKeynesPolányiAz els mezbe Smith és Hayek kerül, mert a piacot egyének cselekvéseinekeredjeként látják és kedveznek tartják a piaci rendszert. Mandeville eggyellejjebb foglal helyet, mert már eleve piaci folyamatokból indul ki. Ide soroltamKeynes-t is, mert nem csak piackritikus, hanem alapveten reformer szellembennyúl a piachoz, s csupán annak hibáit igyekszik kijavítani. Ugyanakkorelhelyeztem Keynes-t a piackritikusok között is, mégpedig az alsó sorban, mertpiaci bírálatait az egyensúlytalanságokat okozó szereplk felé intézi. Polányihelye egyértelmbbnek látszik a tárgyaltak szerint. Marx azért kerül kettejükmellé, mert a korábban részletesebben bemutatott munkamegosztásból vezeti leaz elidegenedés gondolatkörét, a proletariátus izmosodását. Emellett önállóhelyet is elfoglal, ha felidézzük azt a gondolatát, miszerint a burzsoá és proletárosztályok a feudalizmus megdöntését közösen hajtották végre, azonban aproletárok a kommunizmus elérését tartják végs céluknak (Marx [1980]). Atáblázatban elfoglalt pozíciók alapján látható, hogy Keynes-t és Marxot kétcellába is beosztottam, s egy esetben ugyanarra a mezre kerültek. Ez azeredmény azon nézeteknek szolgálhat támaszul, akik Marx és Keynes közöttkeresnek közös vonásokat.Említést tettem arról, hogy kitérek az írás végén a lehetséges továbbhaladásrais. Véleményem szerint a nem szándékolt következmények alkalmazása akövetkez szempontok miatt lehet hasznos a közgazdaságtanban. Egyrésztrendkívül jól képes módszertani individualista alapokon nyugodva kezelni ésleírni a tömegfolyamatok, társadalmi jelenségek területét érint problémákat.Másrészt a racionalitás és tökéletes informáltság feloldásával valószerbb,kevéssé absztrakt, mint a neoklasszikus megközelítések. Harmadrészt képesdinamikus folyamatok, szituációk leképezésére a neoklasszikus felfogás ceterisparibus metódusát felváltva. Negyedik vonásként rendkívül komplex, összetettgazdasági és társadalmi folyamatok modellezésére is alkalmazható; s ötödikszempont, hogy a spontán folyamatok, véletlen szerepe, az evolutív fejldés isösszhangban áll vele.48 Fordulat, 2004. tavasz