Fordulat - 2004 tavasz - TEK - Társadalomelméleti Kollégium

FordulatNéhány évvel késbb, 1848-ban született és Engelsszel írt politikai munkájábólcsak két elemet emelnék ki, hogy kiegészítsem a fentebb írtakat. Az egyik Elsterazon gondolatához kapcsolódik, ahol a cselekvés hatását szétbontja szándékoseredményre és nem szándékolt következményre. Marxnál és Engelsnél ez akövetkez különleges társadalmi metszetben jelenik meg. Írásuk szerint afeudalizmust a burzsoázia és a proletariátus szövetsége döntötte meg ésalakította ki a gazdasági-társadalmi rend, a kapitalizmus alapjait. Itt annyitszeretnék csupán leszögezni, hogy Marx és Engels osztályelméletébl adódóanosztályfügg elemként jelenik meg a piacgazdaság értelmezése. A burzsoáziaszámára azt jelenti, amit szerettek volna megvalósítani, vagyis bvül piacokat,szélesed kereskedelmet, egyre kiterjedtebb termelést és halmozódó vagyonokat.A munkásság azonban a piaci rend azon eredményeibl részesül, melyre nemvágyott, vagyis egyre nehezebb és értéktelenebb munkát, munkától valóelidegenülést hozott számára a kapitalizmus (Engels – Marx [1980]).A másik gondolat, amit a piaci rendszer egyensúlyáról mondanak: „A polgáriviszonyok túl szkké váltak, nem képesek befogadni a gazdagságot, melyetmaguk termeltek” (Engels – Marx [1980], pp. 47.). A burzsoázia óriásitermelbázist állít el, de nem ura ennek, nem tudja annak kilengéseitkorrigálni, így két lehetség kínálkozik számára a termelés biztosítására: vagy atermelerk pusztítása, vagy pedig a piac bvítése - s mindeközben nemszándékolt következményként hozzájárul osztályellenfele, a proletariátusmegersödéséhez (Engels – Marx [1980]).Elbbibl, a termelerk pusztításából, az els világháborúból vezeti le példáulJohn Maynard Keynes (1883-1946) A békeszerzdés gazdasági következményeicím könyvében azt a folyamatot, mely a javak háborús célú radikálisfelhasználása révén végül a munkásosztály eszméléséhez vezet el, melynekkövetkezményeként nagyobb részt kíván az elállított javakból (melybl aztmegelzen nem nagyon részesült), s véget érhet több évszázados szenvedése(Keynes [1991]). Ugyanakkor a piaci torzulások, az elégtelen kereslet (melyszintén egyéni cselekvések nem szándékolt és nem uralt következménye!) miattpreventív eszközként az állami szerepvállalást javasolja a kereslet fenntartása ésstabilizálása érdekében (Keynes [1965]).Keynesnél azonban nem szabad elfeledni, hogy alapveten mégiscsakpiacpártinak számít, s csupán a piac korrekcióját tartja szükségszernek, deelutasítja annak radikális átalakítását, esetleg felszámolását (Szabó [2003]).Marx és Engels második lehetséges forgatókönyvérl, vagyis a piac bvülésérlbvítésérl(s ennek nem szándékolt következményeirl) értekezik szemléletesenPolányi Károly (1886-1964). Polányi „ördögi malom”-ként aposztrofálja (Polányi[1997], pp. 45.) az önszabályozó piacot, amely a piaci árak alkalmazása révén,mindenféle beavatkozás nélkül képes gazdasági rendszert megszervezni – de46 Fordulat, 2004. tavasz