Fordulat - 2004 tavasz - TEK - Társadalomelméleti Kollégium

FORDULATA Társadalomelméleti KollégiumSzakmai Folyóirata2004 TAVASZ

Fordulat 2004 TavaszE szám szerkeszti: Büttl Ferenc, Gergely Vera, Horváth Gergely,Szabó Zsolt, Szajp Szabolcs, Vígvári GáborSzerkesztk: Kürthy Gábor, Huszár ÁkosSzámítógépes munka: Harasztosi PéterKiadja a Társadalomelméleti KollégiumA szerkesztség e-mail címe: fordulat@tek.bke.huHonlap: http://tek.bke.huISSN 1 585 0560Tansegédlet, kereskedelmi forgalomba nem hozhatóKészült 100 példányban2 Fordulat, 2004. tavasz

TartalomjegyzékKedvcsináló 4Házi FeladatSzajp Szabolcs 6A politikai gazdaságtanrólBüttl Ferenc 17A forradalom másnapjánHorváth Gergely 26Az egyéni cselekvések nem szándékoltkövetkezményeinek hatása az intézményfejldésreSzabó Zsolt 37A pénzfogalom elmélettörténeti fejldéseaz egyszer mennyiségi pénzelmélettl a pénzsemlegességigKürthy Gábor 51Racionális várakozások és a Monetáris KonszenzusHarasztosi Péter 64MátrixtranszformációVígvári Gábor 76Quo vadis? avagy a giddensi elmélet, blairi gyakorlatBerki Tamás 89A közgazdaságtan, mint ideológia,avagy a politikai gazdaságtan feladataVeréb Lóránt 99A járadék Smithnél, Malthusnál és RicardónálMarczell Kinga 102A kommunizmus kilátástalansága – egy lehetségesMarx-kritika Jászi Oszkár nyománSzombati Kristóf 110TEK 2003/04 117Fordulat, 2004. tavasz 3

4 Fordulat, 2004. tavasz„A társadalom felfedezése vagy a szabadság vége, vagy a szabadság újjászületése.”Polányi KárolyKedvcsinálóAFordulat utóbbi évekbeli koncepciója felvállalta, hogy tematikus számokatjelentet meg. Ebbe a koncepcióba illik a jelenlegi kötet is, amely aKollégiumban folyó politikai gazdaságtani mhely néhány szeletétmutatja be. A kötet fként a politikai gazdaságtan alapozókörhöz kapcsolódik, akörön részt vett fiatalok, valamint a kört tartó „fiatalok” dolgozatait tartalmazza.A kötet szerkesztésében, szervezésében részt vevk nagy örömmel tapasztaltuk,hogy mind a körvezetk, mind a körtagok részérl nagy a lelkesedés, vannakelképzelések, van mondanivaló: van mit bemutatnunk. Mindez természetesennem csak az elmúlt év munkájának az eredménye.A TEK-ben a politikai gazdaságtan mindig is fontos helyet foglalt el a szakmaipalettán. Míg az 1980-as években a marxi politikai gazdaságtan amolyanegyeduralkodó szerepben mködött, addig az 1990-es években mind a Kollégium,mind a politikai gazdaságtan sokkal színesebb lett: több téma, több megközelítés,sokféle érdekldés alkotja az utóbbi évek történetét.Az alapozórendszer, és így a politikai gazdaságtani alapozó-szelet, története is1996-ban indult, amikor a Kollégium akkori seniorátusa egy máig nagy hatásúprogramot tett a Kollégium elé: az újonnan bekerül évfolyam számáranyújtsunk egy olyan közös nyelvet, szocializációs lehetséget, szakmai alapot adókört, amelyet kötelez hallgatni és számot adni róla, és amely hozzájárul atársadalomelméleti mveltség, a kritikai gondolkodás kialakításához, és amelyrea késbbi években mélyebb szakmai tudást adó körök is épülhetnek. A rendszerazóta kisebb változásokon ment át, kicseréldtek a körvezetk, újabb tematikákláttak napvilágot, az alapkoncepció azonban ma is él és mködik. Mertmködtetjük, jónak látjuk, fontosnak tartjuk, a miénk!A politikai gazdaságtani alapozó els három évében Büttl Ferivel kettesbenpróbáltunk megfelelni a fentebbi céloknak. Nem dolgoztunk ki egy hosszú távraalkalmazható tematikát, igyekeztünk minden évben magunk számára is újdolgokat belevinni a körbe. Merthogy a körön a körvezet is tanul, st, ott tanuligazán! A körön feldolgozandó alapszövegeken nem változtattunk nagyon sokat,próbáltuk a klasszikus 1 polgazd irodalmat hozni az egyes körökre, de mindig másszempontból, más f kérdésekkel közelítettünk hozzájuk. Az 1996-97-es tanévbena kör a Munkamegosztás és közgazdaságtan címet viselte, amelynek keretében akapitalizmus gazdaságtörténeti ívén mozogtunk, és próbáltuk az egyes korok1 A klasszikus jelz részben az elmélettörténetbl ismert klasszikus politikai gazdaságtaniszövegekre utal, részben pedig azokra a mvekre a közgazdaságtan, a szociológia, a filozófia, apolitológia területeirl és határterületeirl, amelyek korukban meghatározó, újszer gondolatokathoztak/hoznak.

Politikai gazdaságtanmunkamegosztási formáit és elméleteit, összefüggéseit megragadni. Egy évvelkésbb Mi a közgazdász feladata? Ki irányítja a gazdaságot? címmel tartottuk akört, és igyekeztünk különböz koncepciókat bemutatni és megvitatni a gazdaságirányítása, a társadalmi-gazdasági rendszer mködtetése terén. Az 1998-99-estanévben A társadalmi mobilitás lehetségei. A felemelés technikái és néhányelméleti modellje, avagy a forradalom elkerülése a hatalomgyakorlókszemszögébl címet viselte a kör, a téma ebbl egyértelmen kiolvasható. Akövetkez három tanévben Gervai Pál és Trautmann László (az egyik évbenkiegészülve Szabó Zsolttal és jómagammal) vették át az alapozókör irányítását.Az koncepciójuk – szintén kisebb változtatások mellett – az volt, hogy aklasszikus politikai gazdaságtani szövegeket és témákat modern szövegekkelkiegészítve tárgyalták, azaz a körökön a klasszikus hagyomány és a modernproblémák, kihívások ütköztetése is megjelent. Kísérlet volt ez a politikaigazdaságtani szemlélet modernizálására, a globalizációs kor követelményeinekvaló megfelelésre, megtartva a klasszikus értékeket és hozzáállást. Ezúttal isköszönettel tartozunk Palinak és Trózinak, nélkülük nem jutottunk volna idáig!Az elmúlt két évben egy nagyobb csapattal vágtunk neki a politikai gazdaságtanialapozásnak. A Feri-Hága-Joe-KürthyG-Szabi-Vera hatos fogat idén már Vigivelkiegészülve igyekezett három körvezeti csapatban felvenni a versenyt azújonnan bekerült évfolyamok friss, immáron 21. századi lendületével,kérdéseivel, kritikáival, vitaszellemével, igyekezetével. Reméljük, hogy többékevésbésikerrel! A 2002-03-as tanévben visszanyúltunk egy elmélettörténetikoncepcióhoz, a kapitalizmus gazdaságtörténeti ívén tárgyaltuk klasszikusszerzk szövegeit az adott korszak problémáira, kulcskérdéseire koncentrálva. Atapasztalatokból tanulva az idei tanévben jelents változtatásokat hajtottunkvégre a tematikán és a körvezetésen: a tematikában inkább fontosabb témákrakoncentráltunk, valamint igyekeztünk a klasszikus szövegek mellé modernértelmezéseket is bevinni, és ezáltal a jelen folyamatait is értelmezni; akörvezetésben pedig nagyobb hangsúlyt fektettünk a vitára, vitára késztetésre,és igyekeztünk az olvasmányanyag passzív visszaadását minimálisra szorítani.Az itt következ dolgozatok az elmúlt egy év termékei, a körvezeti dolgozatokonkívül jórészt a tavalyi évfolyam elkészült kördolgozataiból válogattunk. Meg kelljegyezni, hogy jóval több dolgozat született a fiatalok körében, mint amennyi ittszerepel. A terjedelmi korlátok, valamint az a szempont, hogy a kerek, jobbanátgondolt és megírt dolgozatokat akartuk jutalmazni, vezetett odáig, hogy akötetben ez a pár munka szerepel. Reméljük, hogy sikerül kedvet csinálnitöbbeknek ahhoz, hogy politikai gazdaságtannal foglalkozzanak, hasonló témájú,tematikájú, megközelítésmódú körökre járjanak, és esetleg ahhoz is, hogyírjanak, elmélyedjenek bizonyos kérdésekben pár oldalon!Jó olvasást kíván a szerkesztk és a szerzk nevében:Szajp SzabolcsFordulat, 2004. tavasz 5

Házi feladatSzajp SzabolcsA2003-04-es politikai gazdaságtani alapozókör (melynek tematikája ittolvasható: http://tek.bke.hu/korok/pg/, a szövegben található hivatkozásoka tematikában található irodalmakra vonatkoznak) egyik újítása volt akorábbiakhoz képest, hogy házi feladatot kértünk a körre járóktól. Konkrétan azvolt a feladat, hogy az egyes körökre olvasandó szövegekbl mindenki hozzon egyszámára fontos idézetet és legalább egy kérdést. Az idézetre nem volt kritérium,lehetett kulcsidézetet is keresni, vagy olyat, ami egyszeren csak megragadta azolvasó fantáziáját. A kérdések tekintetében annyit kértünk, hogy ne értelmezkérdés legyen (természetesen ezeket is igyekeztünk a körökön megválaszolni),hanem a szöveg lényegi vagy egyik lényegi vonalára kérdezzen rá az illet.Célunk az volt a házi feladattal, hogy a körre ne csak úgy készüljenek a körtagok,hogy átfutják a szöveget, hanem hogy átgondolják a mondanivalót. A kérésünk alegtöbb esetben – sajnos – teljesítetlen maradt, azaz a házi feladatot csak nagyonkevesen hozták rendszeresen. Tisztelet a kivételnek! (Volt ilyen!) Reméljük, hogyez inkább a lustaság és a körvezetk számlájára írható, és nem az az ok, hogy akörtagok nem gondolkodtak el a szövegeken. A körök vitái mindenesetre aztigazolják, hogy jó páran átgondolták, amit olvastak. Reméljük a beszámolók –akár írásban, akár szóban – is ezt fogják igazolni!A következkben igyekszem teljesíteni a házi feladat követelményét. Nemtörekszem teljességre, nem fogom minden esetben a kulcs idézet vagy kérdésmegragadását erltetni, lesznek szubjektív elemek is alább. Talán ezzel ishozzájárulhatok a politikai gazdaságtan alapozókör mondanivalójának jobbmegértéséhez.1. kérdés: Van-e alternatívája a kapitalizmusnak, és ha van, akkor hogyanvalósítható meg: forradalom vagy reform útján?A kör bevezet alkalmán, tanulva a tavalyi kritikákból, a politikai gazdaságtanmegközelítésmódjáról, lényegérl, alapjairól beszélgettünk. Ehhez kétkulcsfogalmat vettünk el: az igazságosságot és a történelmet. Nézetünk szerinta politikai gazdaságtan célja – a klasszikus politikai gazdaságtan hagyományátátmentve a 21. századba – az igazságos társadalom keresése, de legalábbis egy afennállónál igazságosabb társadalomé. Olyan társadalmi-gazdasági formációkeresése tehát, amely a társadalom egésze számára igazságos, élhet, önmagunk,6 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtantehát az egyén kiteljesítését szolgáló, a szabadságot, az egyenlséget és atestvériséget megvalósító alakzat. Nem gondoljuk, hogy van hatalom nélkülitársadalom, hiszünk viszont a felismert szükségszerségben, és ennekérvényesítésében a társadalom mködésében, a társadalmi-gazdaságiújratermelés folyamatában.Els idézetünk Marx-Engels: A német ideológia – Történelem fejezetéblszármazik, és így szól:„A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nemeszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak avalóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.”Ez az idézet is remekül reprezentálja azt a hozzáállást, amelyet a progresszívkritikai társadalomtudomány mindig is magáénak érzett: az elméletivizsgálódások mozgalmi mködtetésérl van szó. Az igazságos társadalomkeresése az igazságosság megvalósítását, az erre való törekvést, mozgalomszervezését vagy abban való részvételt is jelent. A mai állapot megszüntetésesúlyos kritika a fennállóval szemben, de nem feltétlen jelent forradalmihozzáállást. A gyökeres változtatás alternatívája a megszüntetve megrzéstételének alkalmazása, vagy más néven a társadalmi reform. Míg az elbbi igazihátránya az, hogy a forradalom mindent eltöröl, nincs mibe kapaszkodni, elnyeviszont, hogy újat lehet építeni, addig az utóbbi hátránya, hogy a megrzöttelemek magukon viselik a régi rendszer jegyeit, és visszahúzóak lehetnek,ugyanakkor van mibe kapaszkodni, egy evolutív változás lehetsége adódik. Egymarxi forradalmi válasz a korábban feltett kérdésre szintén a Történelemalfejezetbl:”A kommunizmus empirikusan csak az uralkodó népek tetteként egyszerre ésegyidejleg lehetséges, ez pedig a termeler egyetemes fejldését és a veleösszefügg világérintkezést elfeltételezi.”2. kérdés: Mennyiben lehet a munka és a munkamegosztás a jólét forrása egytársadalomban? Ki és hogyan határozza meg egy társadalomban, hogy melyikmunka értékes és hogy mekkora az értéke? Mi a szerepe az államnak a társadalmimunkamegosztásban?Az alapozó második alkalmán a munkával és a munkamegosztássalfoglalkoztunk, segítségül Platón Államából, Smith Nemzetek gazdagságából,Marx-Engels Német ideológiájából olvastunk, valamint egy modern szövegsegített minket a „klasszikus” problémák mai értelmezésében. Platón a korabelihelyzetre reagálva a következket állítja:„Amíg a mai államokban nem lesz a királyság a filozófusoké, vagy a mostanikirályok nem szoknak rá becsülettel és megfelelen a filozófiára, amíg nem esikFordulat, 2004. tavasz 7

Fordulategybe a politikai hatalom és a filozófia, és amíg azok sokaságát, akik matermészetük szerint e két feladatnak csak egyikét látják el, erszakkal ki nemzártuk, addig, kedves Glaukón, nem sznik meg az államok és az emberi nemnyomorúsága, és nem sarjadhat ki, nem jöhet napvilágra az általunk elképzeltállam.”A korabeli helyzet ketts természet: a görög városállamok egymás köztikonfliktusai és háborúi jelentik az egyik veszélyt, a perzsa és egyéb külsveszedelem a másikat. A tét Platón számára Athén és a görögség fennmaradása,azaz a lét megrzése. Ennek kulcsa a bölcs államvezetés („a filozófusnak kellkormányoznia, mert csak ismeri az igazságot”), a demokrácia alárendelése afilozófus-királyoknak, akik „mindig abba a tudományba szerelmesek, amelymegvilágítja nekik a keletkezés és a pusztulás között nem hánykódó öröklényegek létét”, akik „e lényeget teljes egészében keresik”, akik sohasemhazudnak, és csak az igazságot szeretik, akik szeretnek tanulni, éles eszek,szeretik a bölcsességet, akik a test gyönyörei helyett a lélek gyönyöreit választják,akik nem hajszolják a pénzt, akik nem szolgai lelkek, nem gyávák, ugyanakkortisztességesek, mértékletesek. A poliszon belüli munkamegosztás egy egyértelmhierarchiát definiál az azonos jogokkal rendelkez polgárok között, melynek alapjaa polisz, az állam hosszú távú fennmaradása. A gazdaság mködése, azújratermelés egyértelmen ennek a stratégiai célnak rendeldik alá.Egészen más helyre kerül a filozófia és a filozófus Adam Smith rendszerében:A filozófusoknak, vagy az elmélet embereinek „nem az a feladatuk, hogy bármit iselvégezzenek, hanem az, hogy mindent megfigyeljenek; ezek gyakranösszefüggésbe tudják hozni egymással a legtávolabb es és a legkülönbözbbtényezkben rejl erket. A társadalom fejldésével a filozófia és az elmélkedés,mint minden más foglalkozás, a polgárok egy külön csoportjának vagyosztályának f- vagy egyedüli tevékenységévé és foglalkozásává válik. Mikéntminden más foglalkozás, úgy ez is számos ágra oszlik, s ezek mindegyike afilozófusok meghatározott csoportját vagy osztályát foglalkoztatja. Afoglalkozásoknak ez a megoszlása a filozófiában csakúgy, mint minden mástevékenységben, fokozza a jártasságot, idt takarít meg. Az egyén jobbszakértjévé lesz a maga szakmájának, az emberek egészében véve több munkátvégeznek, és tudásuk lényegesen gyarapszik.”Smith mechanikus világképe, a társadalom, mint gép mködése jelenik megezekben a sorokban is, a filozófust, mint minden más foglalkozású embert, arendszer egy csavarjának, alkotóelemének tekintve. Ebben a korban veszik el apolitika primátusa a gazdaság felett, a platóni logika már rég a múlté. Smithabban látja a hosszú távú fennmaradás, Anglia gazdagságának zálogát, ha apolitika alárendeli magát a gazdasági növekedésnek, a kereskedelmi és iparitrendnek. A klasszikus politikai gazdaságtan gazdaság-központúsága innen ered:a társadalmi újratermelés alapja a gazdasági növekedés, a gazdasági növekedés8 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanalapja a specializáció a bels és a nemzetközi gazdaságban egyaránt, amunkamegosztás alapja pedig az egyéni önzésre épül csere, a másik egyénönzésére apelláló piaci kapcsolatok fejldése. A társadalom irányításávalmegbízott államférfi feladata azoknak a kereteknek a megteremtése, amelyekbiztosítják az elbbi mechanizmus hatékony mködését. A piacot tehát az államteremti meg, de a piaci mködésbe az állam már nem avatkozik bele. A stabilitásta folyamatos növekedés adja meg.Marx és Engels a Történelem fejezetben ekképpen nyilatkozik amunkamegosztásról:„A munka megosztása csak attól a pillanattól válik valóban megosztássá, amikorbekövetkezik az anyagi és a szellemi munka megosztása. … ez a három mozzanat,a termeler, a társadalmi állapot és a tudat egymással ellentmondásba kerülhet éskell kerülnie, mert a munka megosztásával adva van annak lehetsége, stvalósága, hogy a szellemi és anyagi tevékenység – hogy az élvezet és a munka,termelés és fogyasztás más-más egyéneknek jusson, az pedig, hogy ne kerüljenekellentmondásba, csak úgy lehetséges, ha a munka megosztását ismétmegszüntetik.”Majd így folytatják a gondolatmenetet:„ameddig a tevékenység megosztása nem önkéntes, hanem természetadta [értsd: akülönös és a közös érdek nem egyezik], addig az ember saját tette egy számáraidegen, vele szembenálló hatalommá válik, amely t leigázza, ahelyett, hogy uralkodnék felette. Amint ugyanis a munkát elkezdik megosztani, mindenki egymeghatározott kizárólagos tevékenységi kört kap, amelyet ráerszakolnak,amelybl nem tud kikerülni; vadász, halász vagy pásztor vagy kritikai kritikus, ésannak kell maradnia, ha nem akarja az élet fenntartásához szükséges eszközöketelveszíteni – a kommunista társadalomban viszont, ahol mindenkinek nem csakegy kizárólagos tevékenységi köre van, hanem bármely tetszleges tevékenységiágban kiképezheti magát, a társadalom szabályozza az általános termelést és éppenezáltal lehetvé teszi számomra, hogy ma ezt, holnap azt tegyem, reggelvadásszam, délután halásszam, este állattenyésztéssel foglalkozzam, ebéd utánkritizáljak, ahogy éppen kedvem tartja – anélkül, hogy közben valaha vadásszá,pásztorrá vagy kritikussá válnék.”A szellemi és a fizikai munka megosztása többek között azt jelenti, hogy atársadalom többségére rákényszerítenek egy olyan helyzetet, amiben az egyénnem látja át sem a gazdasági újratermelési folyamatot, sem a társadalommködését, nem tudja a saját érdekét képviselni, nem tudja saját képességeitkihasználni, az önmegvalósítás számára nem reális alternatíva. Egy adottgazdasági tevékenységbe van belekényszerítve, a közösségi ügyek, a politikagyakorlása, maga és a közösség jövjének igazgatása számára létfenntartásikorlátokba ütközik. Az ember (a társadalom tömegeit ide értve) nembeli lényegeelveszik az igazságtalan társadalmi rendszer mködése során. A mozgalom fFordulat, 2004. tavasz 9

Fordulatfeladata ezért lett a szellemi és fizikai munka megosztásának megszüntetése,másként a szellemi és fizikai munka újraegyesítése.Az 1990-es évekre megváltozik a munka fogalma, a posztindusztriális társadalommintha egészen kihúzná a talajt a marxi értelmezés alól. Dalminé Kiss Gabriellaa következképpen fogalmazza ezt meg, felhasználva Offe gondolatát is:„Az ipari társadalomban a termelés uralja a társadalom egészét, a munka alegfbb szociológiai tényez.” … „Mára a munka elveszti korábbi meghatározószerepét. Claus Offe szerint: ’A munka nemcsak objektív módon szorul háttérbeabból a helyzetbl, amelyben centrális és magától értetd élményt jelentett,hanem szubjektív értelemben is, elvesztette a dolgozók motívumháztartásában ezta jelentségét’.” … „a munkatársadalmat a ’szabadid-civilizáció’ váltja fel, delegalábbis új és fontosabb szerepkörhöz juttatja a szabadidt.”A szabadid eltérbe kerülése okán kirajzolódó szabadid-modellek mindegyikeemlítést tesz a szabadid olyan eltöltésérl, amely az ember, az egyén társadalmipolitikaiszerepvállalását, közösségi tevékenységét emeli ki az önkiteljesítés, apihenés, a család mellett. Ezek a modellek egyrészt jövképek, bár megvalósításukjelenleg is folyik, másrészt jórészt a legfejlettebb gazdasággal rendelkeztársadalmak számára tnnek elérhetnek. Tamás Gáspár Miklós a magyarviszonyokat elemezve egészen más diagnózist állít fel:„Az uralkodó ideológia elhiteti velünk, hogy igazi problémáink a munkahelyenkívül találhatók, ott, ahol elszigetelt, ertlen egyénekként, tehát eleve vereségreítélve állunk szemben – vagy csak szemközt – a polgári társadalommal.” … „Az ahely, ahol az ember igazán társadalmi, az a munkahely – a modern társadalom ésa modern személyiség szülhelye – teljesen eltnt szem ell, láthatatlan és tabu,pedig az emberek ébrenlétük négyötödét töltik a munkahelyükön vagy útonmunkahelyük felé, és állítólagos szabadidejüket is iparosította a tévé. Az az érték,amelyet ott elállítanak, mint méreg, szennyezés, kín és átok tér vissza hozzájukmint fogyasztókhoz, lakókhoz és ügyfelekhöz – és a tlük elvont értéktöbbletrlnem is szóltunk.”3. kérdés: Mi a tke szerepe az újratermelési folyamatban? Hogyan kapcsolódik atke-munka viszony a hatalmi struktúrákhoz?Szorosan kapcsolódik, mondhatnánk elválaszthatatlan a munka kérdésétl amásik fontos termelési tényez, a tke kérdése, és az ehhez kapcsolódófelhalmozás. Marx a Tkében a tkés termelési mód alapjának mondja az eredetitkefelhalmozást, amely „nem más, mint a termelnek és a termelési eszközöknektörténelmi elválasztási folyamata”. Sok esetben ez a folyamat erszakos útonmegy végbe: „A valóságos történelemben … az erszak játssza a f szerepet”.Programként megfogalmazza, hogy „amit most ki kell sajátítani, az már nem azönálló gazdálkodó munkás, hanem a sok munkást kizsákmányoló tkés”. A tke10 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtancentralizációja folyamatának végén „a kisajátítókat kisajátítják”, a termelés és atke is társadalmasodik.Tamás Gáspár Miklós a következképpen írja le marxi fogalmakkal az 1989-90környékén történteket:„A rendszerváltáskor nem történt egyéb, mint hogy az államkapitalista (vagyállammonopolista-kapitalista) uralkodó osztály lemondott politikai-jogikiváltságainak egy részérl (az uralkodó osztályba való bejutás fölülrl történ,nomenklatúrás kiválasztási mechanizmusáról, a politikai funkció és a társadalmipozíció egységérl), viszont a termelési eszközök „kollektív” magántulajdonából„egyéni” magántulajdont csinált.” … „Semmiféle „eredeti tkefelhalmozás” nemtörtént, ezt már régen elvégezte a sztálini iparosítás, a gyorsított „függlegesmobilitás” (=„kulturális forradalom”), a fölülrl vezényelt urbanizáció ésszekularizáció”.Szalai Erzsébet is osztja ez utóbbi véleményt:„Ez nem eredeti tkefelhalmozás, hanem eredeti tkeátcsoportosítás. F jellemzje,hogy eme folyamatban, Rapoport kifejezésével élve, zéró összeg társadalmijátszma folyik - a társadalmi szereplk egyik csoportja csak más csoportokrovására bvítheti jövedelmeit, erforrásait.” 2 [Majd hozzáteszi:]„Magyarországon, sajátos helyzetébl adódóan – pontosan Kelet és Nyugatföldrajzi és szocializációs metszéspontján helyezkedik el – soha nem volt lehetségés id arra, hogy a domináns gazdasági és társadalomszervezési formákat egyszerves fejldés nyomán a társadalom méhébl elinduló folyamatok vajúdják ki.Ezért az uralkodó gazdasági és társadalomszervezési formákat dönten mindigfelülrl és kívülrl ható hatalmi hatások hozták létre.”4. kérdés: A piaci verseny nulla, negatív, vagy pozitív összeg játék? Mi következikaz egyes felfogásokból a társadalom és a gazdaság mködését tekintve? Atestreszabott tömegtermelés a 20. század végén vajon a ’fogyasztó a király’ vagy a’termel a király’ tételét támasztja alá inkább?A körön igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni néhány fontosabb gazdaságiintézmény mködésére és elemzésére, valamint szerepére a társadalmi-gazdaságiújratermelési folyamatban. Kiemeltük a piac, a verseny, valamint a tervezés ésaz állam fogalmaihoz kapcsolódó 20. századi vitákat, különösen az 1930-as évek,valamint az 1990-es évek idszakára koncentrálva. Lánczi András tollából 1990-ben látott napvilágot egy az 1930-as évek kalkulációs vitáját feldolgozó cikk,amely a piac vagy terv szembeállítás kérdésében a hatékonyság mellett teszi le a2 A zéró összeg játék felfogással ellentétes véleményt mutat be pl. Zentai Violetta: Gyztesekbltettesek, vesztesekbl áldozatok ? Kétosztatú társadalomképek a rendszerváltás magyarországikritikájában, 2000, 1999. szeptemberi számában.Fordulat, 2004. tavasz 11

Fordulatvoksot. Azaz a piac és a demokratikus politikai intézményrendszer párosa akövetend megoldás szerznk szerint, és tudjuk: 1990 környékén nem is nagyonmondott ehhez képest gyökeresen mást sem a szélesebb tudományos közeg, sem apolitika.„A modern gazdasági élet alapja a kalkulálhatóság. … Racionálisan dönteni,illetve választani csak akkor lehet, ha megfelel információk állnak rendelkezésre.A kulcskérdés ily módon az, hogy az információ, amely a társadalombanszétszórtan fordul el, hiszen a gazdasági élet valamennyi résztvevje valamennyi(egy kevés) információval rendelkezik, de szükségszeren nem rendelkezhet azösszes adattal, amely a döntéshozatalhoz szükséges, miképpen hasznosítható aleghatékonyabban. Nyilvánvalóan az a gazdaság mködik jobban, amelyik minélgyorsabban képes áramoltatni ezeket az adatokat és információkat, minélgyorsabban reagál a változó körülményekre.”Lánczi akkor lezártnak tekintette a vitát, ma nem biztos, hogy ugyaneztmondaná. Ma már egyáltalán nem a nemzetgazdasági szint a f, a világgazdaságporondján igenis komoly vita van a tervezés és a piac kérdésében, a demokráciamködtetésének formáján és mértékén. A világgazdaság jelenlegi folyamataitirányító transznacionális vállalatok hálózatai szintjén a fenti kérdések ésdilemmák újra élnek. Szabó Katalin és Kocsis Éva pontosan ezt a problémátjárják körül Digitális paradicsom vagy falanszter? cím könyvükben:„A 21. század hajnalán csendes forradalom zajlik a javak termelésében és aszolgáltatásokban egyaránt.” … „Az új termelési mód már régen nem utópia,hanem a vállalati stratégia része. A neve azonban: ’testreszabott tömegtermelés’vagy a ’tömeges testreszabás’ (mass customization) Magyarországon nemcsak azátlagpolgár fülében cseng idegenül, hanem a hazai társadalomkutatók ésközgazdászok többsége számára sem mond sokat. … Az idealizált definíció szerinta tömeges testreszabás olyan üzleti stratégia, amely arra irányul, hogy afogyasztóknak nyereségesen lehet elállítani bármit, amit csak kívánnak, bármikorés bárhol, amikor és ahol csak akarják.”5. kérdés: Mikor kerül(het) eltérbe a biztonság a szabadság rovására, és mikéntlehet összhangba hozni a két elvet, célt? Mi a szerepe az államnak és apolitikának a társadalmi-gazdasági stabilitás létrehozásában, hosszú távúfenntartásában?Ahogyan az 1930-as években, úgy napjainkban is nagyon fontos gazdaságitársadalmiprobléma a munkanélküliség és az elosztás egyenltlensége. Keynesígy fogalmaz 1936-ban:„Annak a gazdasági rendnek, amelyben élünk, f hibája, hogy nem tud teljesfoglalkoztatást biztosítani; továbbá, hogy önkényes és igazságtalan benne avagyon és jövedelem elosztása.” … „A magam részérl azt hiszem, hogy12 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtantársadalmilag és lélektanilag indokolt a jövedelmek és a vagyon jelentsegyenltlensége, de nem olyan mérv aránytalansága, amilyen ma tapasztalható.”Igazságtalan a társadalmi-gazdasági rendszer, mondja Keynes, és javaslatot istesz a megoldásra. Bár szimpatizál a szocialista mozgalmakkal, a forradalmimegoldást nem támogatja:„Más kérdés az emberi természet teljes átalakítása, és megint más a meghatározottkeretek közé szorítása; a kettt nem szabad összetéveszteni egymással”.[Ugyanakkor] „a beruházás társadalmi kézbevétele meglehetsen széles körbenbizonyul majd az egyetlen olyan eszköznek, melynek révén meg lehet közelíteni ateljes foglalkoztatást; ennek azonban nem kell feltétlenül kizárnia mindenféleolyan kompromisszumot és megoldást, amelyek révén a közhatóság amagánkezdeményezéssel együttmködhet. Ezen túlmenen azonban semmi semindokolja egyértelmen az olyan államszocialista rendszert, amely felölelné aközösség gazdasági életének a zömét. Nem az a fontos, hogy az állam tulajdonbavegye a termeleszközöket. Ha az állam meghatározhatja a termeleszközökbvítésére szánt erforrások teljes nagyságát és a termelerk tulajdonosainak járóellenszolgáltatások mértékét, akkor mindent megtehet, ami szükséges, és az ehhezszükséges szocializáló rendszabályokat fokozatosan és a társadalom általánoshagyományaival való szakítás nélkül lehet bevezetni.”Giddens, a harmadik út egyik legismertebb elméletalkotója, abban látja amegoldást a 20. század végén, hogy meg kell reformálni a jóléti államot, akockázatközösségként mköd társadalomban mind az egyénnek, mind a köznekmeghatározó szerepe van:„A jóléti állam alapjában véve nem demokratikus, mivel a kedvezmények fentrllefelé irányuló elosztására épül. Legfbb mozgatórugója a védelem és agondoskodás, de nem enged teret a személyes szabadságnak.”Stiglitz, aki a Világbank vezet közgazdászaként dolgozott az 1990-es évekvégén, a harmadik utas elmélet megfogalmazóihoz hasonlóan nagy szerepettulajdonít az értékválasztásnak a politikaformálásban:„A gazdaság egészségi állapotának nincs könnyen leolvasható hmérje, s amimég rosszabb, lehetnek helyettesítési veszteségek, amikkel kapcsolatban aközgazdászoknak az alternatív politika következményei leírására kell korlátozniszerepüket. A politikai folyamatoknak fontos szót adni a gazdasági irányvételmegválasztásában. Nem szabad, hogy a gazdaságpolitika a szakemberek ügyelegyen. Ezek a konfliktusok különösen fontossá válnak, amikor kibvítjük agazdaságpolitikai célok körét.”A poszt-washingtoni konszenzus mindezek alapján kívánja tovább vinni ésegyben megreformálni a washingtoni konszenzus rendszerét: a nemzetközipénzügyi rendszer reformja mellett olyan célokat tz maga elé, mint akormányzati tevékenység eredményesebbé tétele, vagy a fejlesztési célokFordulat, 2004. tavasz 13

Fordulatkibvítése: az emberi tkébe való beruházás, környezetvédelem, élhetbb emberiélet kialakítása globálisan. Ugyanakkor Stiglitz óva int mindenféle túlzottoptimizmustól és elbizakodottságtól:„A szület konszenzus egy másik alapelve, hogy nagyobb szerénységre vanszükség, el kell ismernünk, hogy nincs minden kérdésre válaszunk. Folytatólagoskutatás és vita, méghozzá nem csak a Világbank és az IMF között, de szerte avilágon, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan érhetjük elsokféle célunkat.”6. kérdés: Hogyan válhat a szabadság a biztonság korlátjává, miért kell korlátoznia szabadságot? Igazságos-e az a társadalom, amelyikben korlátozzák aszabadságot? Miben különbözik a szabadság és a szabadosság fogalma?Az utolsó körön kiemelten a szabadság kérdésével foglalkoztunk, miután a 20.századról szóló olvasmányélményeink jó része összekapcsolta az igazságosság ésa szabadság fogalmát, és úgy tnik, hogy a 21. századra is meghatározó leszmind a politikai gazdaságtan elmélete, mind a gyakorlata szempontjából ennek akett fogalomnak a kapcsolata. Fromm a Menekülés a szabadság ell (1941) címkötetében az individualitásra és egyediségre épít pozitív szabadságmegvalósítását tartja f célnak. A fasizmus és nácizmus tomboló idszakábanpapírra vetett sorai azonban ma is irányadóak:„Napjaink kulturális és politikai válsága nem abból fakad, hogy túl sok azindividualizmus, hanem abból, hogy kiüresedett az, amit individualizmusnakgondolunk. A szabadság csak akkor diadalmaskodhat, ha a demokrácia olyantársadalommá alakul, amelyben az individuum fejldése és boldogulása a kultúralegfbb célja és értelme, s amelyben az életet nem kell sikerrel vagy bármi egyébbeligazolni.” … „A demokrácia akkor fejldik, ha az egyén valódi szabadsága,kezdeményezképessége és spontaneitása nem csupán a magánéleti vagy a szellemikérdésekben bontakozik ki, hanem mindenekeltt a minden ember életébenalapvet jelentséggel bíró szférában: a munkában.” … „Társadalmunkirracionalitását és tervszertlenségét tervezett gazdasággal kell helyettesíteni. …A társadalomnak éppoly racionálisan kell úrrá lennie a társadalmi problémákon,mint a természeten.”Polányi Károly szintén nagy figyelmet fordít a szabadság problematikájára Anagy átalakulás (1946) cím munkájában. Javaslata gyakorlatilag nemkülönbözik a frommi megoldástól, jórészt a társadalmi tervezéstl várja aszabadság nagyobb fokának eljövetelét, egy igazságosabb társadalmi-gazdaságirendszer kiépülését:„A társadalmi integráció felé tett minden lépést a szabadság növekedésének kelltehát kísérnie, a tervezés irányába tett lépéseknek magukban kell foglalniuk azegyén jogainak növekedését a társadalomban.” … „A társadalom valóságánaktürelmes elfogadása rettenthetetlen bátorságot és ert ad az embernek, hogy14 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanmegszüntessen minden megszüntethet igazságtalanságot és szabadsághiányt.Amíg az ember híven teljesíti azt a feladatát, hogy nagyobb szabadságot teremtsenmindenki számára, nem kell attól félnie, hogy akár a hatalom, akár a tervezésellene fordul és megsemmisíti azt a szabadságot, amelyet az segítségükkel épít.Ezt jelenti a szabadság egy bonyolult társadalomban, és ennél több bizonyosságranincsen szükségünk.”Amartya Sen elméleti munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy aVilágbankban olyan reformok induljanak el, amelyeket fentebb Stiglitz nevéhezkötöttünk. A fejldés mint szabadság (1999) cím könyvében szorosan kötdik aFromm és a Polányi által megfogalmazott egyéni szabadság fejlesztésikoncepcióhoz, ahhoz, hogy ezt leginkább valamilyen tervezési folyamatonkeresztül lehet/kell biztosítani.„Az egyéni cselekver és a társadalmi szervezdési formák keresztül-kasulátfonják és kiegészítik egymást. Fontos, hogy ismerjük fel az egyéni szabadságközponti szerepét és a társadalmi hatások erejét, amelyek befolyásolják az egyéniszabadság nagyságát és hatókörét. Ahhoz, hogy megoldjuk az elttünk állóproblémákat, az egyéni szabadságot társadalmi elkötelezettségnek kelltekintenünk. … E megközelítés szerint a szabadságjogok bvítését a fejldéselsdleges céljának s egyszersmind f eszközének tekintjük. A fejldés aszabadsághiány különféle típusainak megszüntetésébl áll, melyek korlátozzák azemberek választási lehetségeit, akiknek így nem nyílik módjuk arra, hogycselekverejüket átgondolt módon gyakorolják.”A társadalom felfedezése okán tett kis kalandozásunk véget ért. Záráskéntés egyúttal megnyitva a terepet a többi fiatal írásának, álljon itt egy nagyonelgondolkodtató Keynes megállapítás az Általános elméletbl:„Az eszmék nem azonnal, de bizonyos id múltával utat törnek; aközgazdaságtudomány és az állambölcselet terén ugyanis kevesen mködnekolyanok, akiket huszonötödik vagy harmincadik életévük betöltése után újelméletek befolyásolnak, s ezért valószín, hogy azok az eszmék, amelyeketközhivatalnokok és politikusok, st agitátorok a folyó eseményekre alkalmaznak,nem éppen a legújabbak.”IrodalomFROMM,ERICH [1941]: Menekülés a szabadság ell.GIDDENS,ANTHONY [1998]: A harmadik út.KEYNES, JOHN MAYNARD [1936]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénzáltalános elmélete.MARX, KARL - ENGELS, FRIEDRICH [1844]: Történelem. in: A németideológia.Fordulat, 2004. tavasz 15

FordulatMARX,KARL [1867]: Az úgynevezett eredeti felhalmozás. in: A tke.PLATÓN [i.e. IV. sz. eleje]: Az állam.POLÁNYI,KARL [1946]: A nagy átalakulás.SEN,AMARTYA [1999]: A fejldés mint szabadság.SMITH,ADAM [1776]: A nemzetek gazdagsága.SZABÓ KATALIN -KOCSIS ÉVA [2003]: Digitális paradicsom vagy falanszter?A személyes tömegtermelés.DALMINÉ KISS GABRIELLA [1994]: Munka és szabadid. in: SzociológiaiSzemle 94/3.LÁNCZI ANDRÁS [1990]: A kalkulációs vita a '30-as években. Világosság,90/11.SZALAI ERZSÉBET [2003]: Magyarországi újkapitalizmus, integráció -alternatívák. in: Korunk 03/1.TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS [2003]: Korrupció és forradalmi politika.Népszabadság, szeptember 13.STIGLITZ, JOSEPH [2001]: A célok és eszközök kibvítése: úton egy"posztwashingtoni konszenzus" felé. in: Eszmélet 01/51.16 Fordulat, 2004. tavasz

"Közgazdászok morális igazolása abban akérdésben rejlik, hogy képesek-e jobbá tenniazt a világot, amelyben élnek" 3John Kenneth GalbraithA politikai gazdaságtanrólBüttl FerencAz alábbiakban a politikai gazdaságtan és a közgazdaságtan tárgykörökbenfogok bizonyos kijelentéseket tenni (részint kutakodni). Mégpedig nemkisebb célt kitzve, mint a politikai gazdaságtan meghatározása,alapveten a közgazdaságtannal, mint diszciplínával való összevetés során. Apolitikai gazdaságtan és a közgazdaságtan különbözségének feltárásához azigazságosság fogalmát használom, mégpedig nem az elosztásra vonatkozó szkgazdasági, hanem a jó társadalomra vonatkozó tág filozófiai értelemben vettigazságosság fogalmat.A közgazdaságtan és a politikai gazdaságtan különbségeit nem csupán elméletiokfejtésben, de példákon keresztül is igyekszem bemutatni, hangsúlyozva apolitikai gazdaságtan legtöbb irányzatának általában vett kritikaiságát,valamint kutatási területeinek, irányzatainak sokszínségét.1) A politikai gazdaságtan a kutatás iránya által meghatározott módszer,szemlélet.2) A politikai gazdaságtan olyan módszer, szemlélet, amelyet az igazságosságkeresése határoz meg.3) Mivel az igazságosságot a társadalmi alapstruktúrákban keresi, a politikaigazdaságtan a társadalmi igazságossággal foglalkozik.4) Ebbl adódóan a politika gazdaságtan társadalomelmélet.5) A politikai gazdaságtan, mint társadalomelmélet elssorban a társadalmiigazságosságnak a gazdasági rendszerben megjelen/gazdasági rendszerrevonatkozó aspektusait vizsgálja.3 Idézi Uwe Jean Heuser, in: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig. a 192. oldalon.Fordulat, 2004. tavasz 17

Fordulat6) Gazdasági rendszeren értve azt a teret, amelyben az emberi élet anyagifeltételrendszere létrejön – részben a dolgok természete, részben az emberiténykedés/munka által – a politikai gazdaságtan nem gondolja, hogy ez a térmás terektl függetlenül létezne.7) Az anyagi feltételrendszert szk értelemben meghatározva az emberiszükségletek, vágyak kielégítése okán az emberi történelem kezdetétlvalamilyen társadalmilag szervezett módon az ember javakat (ésszolgáltatásokat/szolgálatokat) állít el saját maga és mások számára,vagyis a termelés – elosztás – fogyasztás rendszere és annak mködésiszabályai a gazdaság. Ennek vizsgálata a közgazdaságtan feladata.8) „A neoklasszikus közgazdaságtannal az a probléma, hogy elfelejtett néhányolyan alapfeltevést, melyen a klasszikus közgazdaságtan nyugodott. AdamSmith a legnagyobb klasszikus közgazdász úgy gondolta, hogy az embereketönz vágy hajtja az általános jólét felé, de soha nem állította volna, hogy agazdasági tevékenység hasznosság-maximalizálásra redukálható. Anemzetek gazdagsága melletti másik f mve, Az erkölcsi érzelmek elméletecímet viseli. Ebben a gazdasági motivációt rendkívül összetettnek és atársadalmi szokások szélesebb közegébe beágyazottnak ábrázolja. Már atudomány puszta nevének megváltozása „politikai gazdaságtanról”„közgazdaságtanra” a tizennyolcadik és a kései tizenkilencedik századközött is mutatja az emberi magatartás modelljének beszkülését. Napjainkközgazdasági beszédmódja vissza kellene, hogy nyerjen valamit a klasszikusközgazdaságtannak abból a gazdagságából, amit a neoklasszikusközgazdaságtan elvesztett. Figyelembe kellene venni, hogy a kultúra mikéntalakítja az emberi magatartás különféle aspektusait, beleértve a gazdaságimagatartást. A neoklasszikus közgazdasági perspektíva nemcsak a politikaiélet magyarázatára képtelen, amelynek uralkodó érzelmei a felháborodás, abüszkeség, a szégyen, de aligha elegend még a gazdasági élet számosaspektusának megmagyarázására is. […]” (Fukuyama 1995, 4-5)9) A politikai gazdaságtan nem gondolja – ellentétben a neoklasszikus/neoliberálisközgazdaságtannal –, hogy a gazdasági cselekvések tere, agazdasági folyamatok, szereplk, események függetlenek lennének akultúrától, társadalomtól, politikától, erkölcstl. A politikai gazdaságtannem éri be az emberi lét anyagi feltételrendszerének szk értelmezésével!10) A politikai gazdaságtan éppen azt a célt tzi ki maga elé, hogy a gazdaságota maga „beágyazottságában” vizsgálja, megértse a bizalom, a büszkeség, aszabadságvágy, a nemi szerepek, az évszázados hagyományok, a méltóság, adicsségvágy, a szenvedély, a szerelem, a háború, a kétpólusú világrend, azIMF politikája, a civil mozgalmak, a munkásmozgalom, a forradalom, a18 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulatcsalád, a hazaszeretet, … szerepét, hatását a gazdaságban, illetve azt, hogybizonyos gazdasági tevékenységek, formák, stb. hogyan hatnak azelbbiekre.A politikai gazdaságtan nem éri be az anyagi feltételrendszer szkenértelmezett fogalmával, mert úgy véli, hogy az emberi lét anyagifeltételrendszere nem csak az étel – ital (stb.) halmaz, hanem a kulturális,politikai, erkölcsi, társadalmi intézmények, folyamatok, hatások által ismeghatározott – és viszont.11) Tehát a politikai gazdaságtan mveli számára evidencia, hogy a jólétegyenl jól lét azonosság nem áll fenn. Ezzel a politikai gazdászok nemtagadják a jólét fontosságát, csupán kizárólagosságát kérdjelezik meg.12) A neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan azzal, hogy a szkenértelmezett anyagi újratermelés vizsgálatát választotta, az igazságosságfogalma helyett a hatékonyság fogalmát választotta. A közgazdászokszámára a jó élet azonos az adott körülmények között (szkösség) elérhetlegnagyobb jóléttel (termelés vagy jövedelem), vagyis a közgazdaságtan azigazságosságot a hatékonysággá redukálja (Csaba 1999).13) A társadalmi igazságosságról:John Rawls azt mondja, hogy „… a társadalmi intézményeknek azigazságosság a legfontosabb erénye.”, késbb pedig ezt: „Azt ismondhatnánk, hogy a jól berendezett emberi egyesülésnek az igazságosságközös felfogása az alapokmánya.” [kiemelés – BF] (Rawls 1997, 21 és 23)John Kekes ezt írja: „Az igazságosság politikai célja olyan politikaiberendezkedés létrehozása és fenntartása, amely a jó élethez akként járulhozzá, hogy a cselekvk elégedettségét arányba hozza életük ésszerségévelés erkölcsösségével.” [kiemelés – BF] (Kekes 2001, 286)Platón (Szókratész) az igazságosságot kutatva azt javasolja, hogy „…elször az államot szemlélve kutatjuk milyen is az igazságosság, és csakazután vizsgáljuk meg az emberen, miben hasonlít a nagyobbhoz, s ígykontrolláljuk a nagyobbat a kisebbel összehasonlítva.” [kiemelés – BF](Platón Az állam 369a), majd beszélgettársaival hozzálát az ideális államképzeletbeli felépítéséhez, amely az igazságosságot tartalmazza, nem pedigaz igazságtalanságot, mint a nem-ideális államok.Azt állítjuk tehát, hogy a társadalmi igazságosság megkerülhetetlen aközgazdaságtan számára, hiszen az ideális állam, az a bizonyosalapokmány, avagy a jó élethez hozzájáruló politikai berendezkedésgazdasági vonatkozásokkal is bír, illetve amennyiben a gazdaságitevékenységek végzésének mikéntje és hogyanja bizonyos következményekethordoz magában a jó élet eléréséhez szükséges együttélési szabályokra (azideális állam), vagyis az igazságosságra vonatkozóan.Fordulat, 2004. tavasz 19

Fordulat14) A neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan mveli azzal, hogy figyelmenkívül hagyhatónak tételezték az igazságosság és a gazdasági tevékenységkapcsolatát, pontosabban az igazságosság értelmezhetségét a gazdaságbana hatékonyság fogalmára szkítették, azt állították, hogy a gazdaság(mködtetése) nem politikai kérdés, hanem matematikai – statisztikaitudományosságon alapuló szakmai kérdés. Ez az állítás téves! A gazdaság(mködtetése) és az igazságosság közti kapcsolat nem számolható fel, azigazságosság politikai fogalma pedig elengedhetetlenné teszi a demok–ratikus vitát és a gazdasági tevékenység politikai meghatározásánaknyilvános és széles kör kontrollját.15) Az igazságosság fogalma nem statikus fogalom. Platón azt mondja, hogy azállamot a filozófusoknak kell vezetniük, mert k azok, akik ismerik a jóideáját. A jó ideája – ebben az értelmezésben – az igazságosság magja:annak a tudása, hogy ki kell alakítani és fenn kell tartani a jó élethezszükséges feltételrendszert, és annak a tudása, hogy a kérdést (mi azigazságosság?) újra és újra fel kell tenni, mert anyagi- és szellemivilágunk/viszonyaink az állandó változás (mozgás) állapotában vannak! Aneoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan korlátolt értelmezési kereteit éshatékonyság-központú világát éppen ezért az utóbbi évtizedek legersebb(legnagyobb hatású) változásai kezdték ki: a globalizáció, az információstechnológia/gazdaság, a természeti/ökológiai változások és a tudásalapútársadalom. A XXI. század alapkérdései nem a hatékonyságra vonatkoznak.16) A politikai gazdaságtan hiánya egyértelm: „… az ember és természetierforrások új politikai gazdaságtanának szükséglete … nyilvánvalóvá vált.… Az új politikai gazdaságtan, melynek ezekkel a tényezkkel kellenekalkulálnia, ahelyett, hogy akár a tzsdei ingadozásokról adna matematikaipontosságú táblázatot, akár arra pazarolná idejét, hogy megtárgyalja azállami vagyon ideális részesedését a „kizsákmányoló” magántulajdonnalszemben, egy új kritikai elmélet nélkül nem hozható létre. Ennek pedig –eldeihez hasonlóan – kulturális értékméri vannak.” – írja Fehér és Heller1995-ben! (Fehér – Heller 1995, 90-91) Tegyük hozzá, hogy elemzésük ahelyzetrl féloldalas, mert állításukkal ellentétben az új kritikai elméletalapján álló új politikai gazdaságtannak igenis foglalkoznia kell a tzsdévelés az állam – piac helyes ágazati arányaival (stb.), csak nem aneoliberalizmus doktrinerjei által hangoztatott hatékonysági elv alapján,hanem az új kritikai elmélet igazságosság fogalma(i) által meghatározottmódon!17) Két idézet:– „A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy azemberek és a társadalom miként választják meg a szkösen20 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulatrendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható termel erforrásokalkalmazását annak érdekében, hogy különböz árukat termeljenek, éshogy elosszák ket a társadalom különböz tagjai és csoportjai között afolyó vagy a jövbeli fogyasztás céljára.” (Samuelson – Nordhaus 1993,30-31)– „A társadalomnak helyes egyensúlyt kell találnia a piac fegyelme ésa jóléti állam nagyvonalúsága között. Ha józan eszünket érz szívünkszolgálatába állítjuk, akkor a közgazdaságtudomány részt vállalhat ajólétben él és igazságos társadalom megteremtésében. [kiemelés tlem –BF]” (Samuelson – Nordhaus 2000, 8)Paul A. Samuelson és William D. Nordhaus Közgazdaságtan címmunkája alapm, nem azért mert tizenhat kiadást ért meg a mai napig,hanem azért, mert egyetemi (fiskolai) alaptankönyvként több tízezerközgazdász gondolkodására hatott az elmúlt évtizedekben, és hat ma is.Nos, az alapmvek általában megérdemlik, hogy odafigyeljünk rájuk, éstöbbnyire meg is hálálják figyelmünket. A figyelmes olvasó példáulösszevetheti a 80-as évek közepén megjelent kiadást a kilencvenes évekvégi változattal, és meglepdve tapasztalja, hogy az els oldalakra (I.fejezet, Közgazdaságtani alapvetés) a nyolcvanas évek ridegentudományos közgazdaságtan definíciója mellett a kilencvenes évekvégére megjelenik a Józan ész az érz szív szolgálatában alfejezet. Eznem jelent mást, mint hogy magán a (neoliberális) közgazdaságtanonbelül is megjelenik (elismerést kap) az az igény, hogy aközgazdaságtannak túl kell lépnie eddigi önértelmezésén, miszerint aszken vett anyagi feltételrendszer képezi vizsgálata tárgyát,alapfogalma pedig a hatékonyság; a közgazdaságtannak politikaigazdaságtanná kell válnia!18) A politikai gazdaságtan általánossága és az egyes irányzatokkülönössége. A politikai gazdaságtan általánosságáról már szóltunk(fként az 1-5 és 10 pontokban), most lássuk miben áll az egyes politikaigazdaságtanok különbözsége! A különbözségek az igazságosságelgondolásának különbségeibl adódnak, mondhatnánk: ahányigazságosság-elmélet, annyi féle politikai gazdaságtan létezik!Rawls liberálisként – racionális viselkedést, egyenl mérték szabadságot,azonos döntési helyzetet (információs állapotot, lásd a „tudatlanság fátyla”)feltételezve –, szerzdéselméleti kiindulópontot választ, hogy megkonstruáljaaz igazságosságot. „Képzeljük el tehát, hogy az együttmködésre lépemberek együtt, közös elhatározással választják ki azokat az elveket,amelyeknek meg kell szabniuk az alapvet jogokat és kötelességeket, illetve atársadalmi elnyök megoszlását. …Ha egyelre elfogadjuk, hogy a választás eproblémája megoldható, akkor az igazságosság elvei azok lesznek, amelyeketFordulat, 2004. tavasz 21

Fordulatésszeren gondolkodó emberek elfogadnának az egyenl szabadság egy ilyenelgondolt helyzetében.” (Rawls 1997, 31)John Rawls szerint ebben a helyzetben az igazságosság két elvét választanákaz emberek: 1) egyenl részesedést az alapvet jogokból és kötelezettségekbl,illetve 2) „a társadalmi és gazdasági egyenltlenség… csak akkor igazságos,ha ez kárpótlásul elnyöket teremt mindenkinek, kiváltképp, pedig atársadalom legkevésbé kedvez helyzet tagjainak.” (Rawls 1997, 34)Marx igazságosság fogalma a kommunizmus: „3. A kommunizmus mint amagántulajdonnak – mint emberi önelidegenülésnek – pozitív megszüntetéseés ezért mint emberi lényegnek az ember által és az ember számára történvalóságos elsajátítása: ezért mint magáért-való embernek társadalmi, azazemberi emberként teljes, tudatosan és az eddigi fejldés egész gazdaságonbelül létrejött visszatérése. Ez a kommunizmus mint kiteljesedettnaturalizmus = humanizmus, mint kiteljesedett humanizmus = naturalizmus,ez az ember és természet, ember és ember közti ellentmondásos harc igazifeloldása, az egzisztencia és lényeg, a tárgyiasulás és önigazolás, a szabadságés szükségszerség, az egyén és nem közötti harc igazi feloldása.” (Marx 1981,107)John Kekes konzervatív igazságosság-felfogásának egyik alapja az, hogy azegyenlvel egyenlen, a nem egyenlvel nem egyenlen bánjunk (Arisztotelésznyomán), a másik pedig annak a szókratészi gondolatnak az elfogadása, hogya jó élet és az ésszer és erkölcsös élet között összefüggés áll fenn, de –harmadik alapként – tagadja ezen összefüggés kétirányúságát, és ekétirányúság hiányát használja fel saját igazságosság fogalmamegszerkesztéséhez: „E meggyzdés szerint tehát ha az ésszer és erkölcsösélet, valamint az elégedett élet közötti kapcsolat megszakad, akkor azigazságosság sérül. Ha pedig a jó élet szükséges alkotóelemei egészenszétválnak egymástól, akkor az igazságosság nem pusztán sérül, hanemerszakot szenved. … az igazságosság magja: kinek-kinek azt kell kapnia,amit megérdemel.” (Kekes 2001, 279)És még sorolhatnánk a különböz igazságosság-elméleteket (utilitarista,kommunitárius, stb.) A lényeg, hogy az igazságosság különböz felfogásainakkülönböz konzekvenciái vannak a gazdaság helyes mködését/mködtetésétilleten. Különbözképpen tekintenek a piacra: Rawls az esetlegességet látjabenne, Marx az elidegenedést, Kekes az érdem szerinti elosztás lehetségesterét, másképpen a politikai közösségre: Rawls a piaci bizonytalanságokmegszüntetését, biztonsággá konvertálását látja benne, Marx az elidegenültegyén és az elidegenít magántulajdon felszámolását várja tle, Kekes pedigazoknak az erkölcsi szabályoknak a megfogalmazását és fenntartását,amelyek az érdemek és a hozzájuk tartozó pozitív/negatív juttatásokrendszerét megjelenítik. Abban azonban mind megegyeznek, hogy a politikai22 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulatközösséget és annak anyagi feltételrendszerét egységben értelmezik, és ígyvalamilyen politikai gazdaságtani alapvetéssé válnak/válhatnak.Vajon a neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtannak nincs igazságosságkoncepciója? Van-e olyan alapvetése, amely lehetvé tenné számára, hogy nepusztán közgazdaságtan, de valódi politikai gazdaságtan (neoliberálispolitikai gazdaságtan) legyen? Természetesen van ilyen alapvetés! Aliberálisnak mondott közgazdászok közül Hayek például írt a liberálistársadalom alapelveirl (Hayek 1995), Friedman ugyancsak megfogalmazta,hogy miként látja a gazdasági és a politikai szabadság közti összefüggéseket(Friedman 1996). Továbbmegyek: az elmélettörténet által számon tartott(nagy) közgazdászok mindegyike tisztában volt közgazdaságtanatársadalomelméleti vonatkozásaival, vagyis több-kevesebb politikaigazdaságtant is mveltek! (Keynes-tl Simons-ig )Miért tesznek hát úgy a neoklasszikus/neoliberális közgazdaságtan képviseli,mintha nem lenne politikai gazdaságtanuk? Miért tesznek úgy, minthaszigorú tudományt mvelnének, és hessegetik el az igazságosságot kutatót,azzal, hogy rossz helyen keresgél, mert kérdései a filozófia, nem pedig aközgazdaságtan illetékességi területéhez tartoznak? Mert az igazságosságkeresése (a politikai gazdaságtan) a viták színtere, a társadalmi igazságosságkérdése, illetve annak gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos összefüggéseinyílt vitákat gerjesztenek; 80-as, 90-es évek neoliberális/neoklasszikusközgazdászai pedig nem szerették a vitákat.Vélheten rosszul emlékeztek August von Hayek egy gondolatára: a végétmegjegyezték, de az elejét elfelejtették! Az el nem felejtett rész így hangzik:„A piaci rendben senki sem oszthatja el a jövedelmet (mint ahogy egyszervezetben kellett volna történnie), s az elbbi tekintetében igazságos vagyigazságtalan elosztásról beszélni egyszeren értelmetlenség.” (Hayek 1995,335) A piac hatékony (a leghatékonyabb) gazdaságszervezési mód, de a piaccsak egy eljárás, amely, mint gazdaságszervezési mód nem lehet semigazságos, sem igazságtalan.Az elfelejtett rész pedig így: „Ezért azt a kérdést feltehetjük ugyan, hogyigazságos döntés-e tudatosan a piaci rendet választani a gazdaságitevékenység irányításának módszeréül…” (Hayek 1995, 335) A piac tehátcsak eszköz, amelynek célja a társadalmi igazságosság! Az igazságosság,amely a liberális paradigmában az egyéni szabadság megvalósulása általhozza létre az ideális állapotot (a jó társadalmat) a cél, a piac spontán rendjepedig a megfelel eszköz lehet. Lehet! A politika gazdaságtan mveli ezt nemfelejtették el soha, de a neoliberális /neoklasszikus közgazdászok igen. Detalán itt az ideje, hogy mindenkit emlékeztessünk rá, hogy az igazságosság acél, a piac pedig vagy jó, vagy rossz, de mindenképpen csak egy lehetségeseszköz e cél eléréséhez!Fordulat, 2004. tavasz 23

Fordulat„A tudománynak nem csupán az a feladata, hogy megfogalmazza azigazságosság ideáljait, meg kell mutatnia megvalósításuk útjait és eszközeitis.” állította Léon Walras. Manapság idszerbb ezt mondani: a tudománynaknem csupán az a feladata, hogy megmutassa az igazságosságmegvalósításának útjait és eszközeit, meg is kell fogalmaznia az igazságosságideáljait!19) A különböz politikai gazdaságtani irányzatok egysége (célkitzéseik,módszertanuk, szemléletmódjuk egysége), különbözségeik mellett isszembetn. A különböz irányzatokat az igazságosság fogalma köti össze.Mint láttuk a neoliberális/neoklasszikus közgazdaságtannak is vannakpolitikai gazdaságtani alapvetései, van politikai gazdaságtana, amelyetazonban, hogy az igazságosságról való vitát elkerüljék, aneoliberális/neoklasszikus közgazdászok nem (szívesen) vállalnak fel.Nos, röviden ennyi! A politikai gazdaságtanról talán, arról, hogy a szerz mitgondol a politikai gazdaságtanról egész biztosan többet tud az Olvasó. A fentigondolatokkal egyetérteni, és egyet nem érteni egyaránt lehet, az esetleges vitamindig magában hordozza annak a lehetségét, hogy értelmes gondolatokszületnek! Addig is ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe Gedeon Péter Azátalakulás gazdaságtana és a gazdaságtan átalakulása. cím cikkét(Közgazdasági Szemle 1997/1), amely ugyancsak a politikai gazdaságtannal, ésannak különböz irányzataival foglalkozik (leíró módon), és bár nem célomvalamely konkrét politikai gazdaságtani irányzat középpontba állítása,ugyancsak fel kell hívnom az olvasó figyelmét Amartya Sen munkásságára, aki amodern politikai gazdaságtan kiemelked képviselje. Mindez azonban mártúlmutat dolgozatom eredeti célján, amely a politikai gazdaságtan általánosmeghatározása, és a közgazdaságtantól való elválasztása volt.IrodalomBOKROS LAJOS [2003]: 130 pont. In: Élet és irodalom; december 19.CSABA LÁSZLÓ [1995]: A nemzetközi pénzügyi szervezetek és a keleteurópairendszerátalakító politika. In: Közgazdasági Szemle 95/2CSABA LÁSZLÓ [1999]: A rendszerváltás elmélete és/vagy a közgazdaságtankudarca. In: Közgazdasági Szemle 99/1FEHÉR FERENC –HELLER ÁGNES [1995]: 1989 uralkodó eszméi. In: Világosság 5-624 Fordulat, 2004. tavasz

FordulatFRIEDMAN, MILTON [1996]: Kapitalizmus és szabadság. Akadémiai Kiadó,BudapestFUKUYAMA, FRANCIS [1995]: Erény és jólét. In: 2000 Irodalmi és TársadalmiHavi Lap, 95/10GEDEON PÉTER [1997]: Az átalakulás gazdaságtana és a gazdaságtanátalakulása. In: Közgazdasági Szemle 97/1HAYEK, FRIEDRICH A. [1995]: A liberális társadalmi rend alapelvei. In: Piac ésszabadság. Válogatott tanulmányok. KJK, BudapestKEKES, JOHN [2001]: A konzervativizmus ésszersége. Európa Kiadó,BudapestMARX, KARL [1981]: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-bl. In: Marx ésEngels Mvei 42. kötet, Kossuth Könyvkiadó, BudapestOAKESHOTT, MICHAEL [2001]: A szabadság politikai gazdaságtana. In:Oakeshott, Michael (szerk. Molnár Attila Károly): A politikairacionalizmus. Új Mandátum Könyvkiadó, BudapestPIPER, NIKOLAUS (szerk.) [1997]: Nagy közgazdászok az ókortól napjainkig.Kossuth Kiadó, BudapestPLATÓN [1988]: Az állam. Gondolat Könyvkiadó, BudapestRAWLS,JOHN [1997]: Az igazságosság elmélete. Osiris, BudapestSAMUELSON –NORDHAUS [1993]: Közgazdaságtan. KJK, Budapest [az 1985-ös12. kiadás alapján]SAMUELSON –NORDHAUS [2000]: Közgazdaságtan KJK-Kerszöv, Budapest [az1998-as 16. kiadás alapján]SEN,AMARTYA [2003]: A fejldés mint szabadság. Európa Kiadó, BudapestFordulat, 2004. tavasz 25

A forradalom másnapján 4Néhány hasonlóság a piaci szocializmus elméleteés a neoklasszikus közgazdaságtan közöttHorváth Gergely„A probléma inkább az, hogy miként biztosítsák a társadalom egyes tagjai által ismert erforrások legjobbhasznosítását olyan célok érdekében, melyek relatív fontosságát csak maguk az illet egyének ismerik… Azalapproblémának ezt a sajátosságát, azt, hiszem, inkább csak elhomályosították, mint megvilágították volnaa közgazdaságtan újabb eredményei, köztük a számtalan matematikai alkalmazás.”Hayek ([1945] 242. o.)„… a piac csupán közelít annak az n-dimenziós felületnek egy pontjához, amellyel a tiszta gazdaságielmélet mindama lehetségek horizontját ábrázolja, amelyekhez a javak és szolgáltatások bármely arányoskombinációja felteheten elvezethet. … Egy olyan elme, amely ismeri az összes tényt, kiválaszthatja afelület bármely pontját és ezt a terméket a neki tetsz módon oszthatja szét.”Hayek ([1978] 308. o.)„…it mainly studies positions of rest, where all the plans and expectations of individuals match, andwhere, therefore, no individual has an incentive to do anything different form what it does. About whattakes place when an economy happens not to be in equilibrium, whether competitive or not, moderneconomic theory has little so say.”Schinkel ([2001] 3. o.)Írásomban alapveten két célt fogok követni. Az egyik szerint igyekszembemutatni a szocialista tervgazdaság elméleti hátterét leginkábbkidolgozottan nyújtó piaci szocializmust, ezen belül is Oskar Langekoncepcióját. Ezenkívül pedig szeretnék rávilágítani néhány – talán nem ismeglep – hasonlóságra ezen elmélet és a mainstreamnek tekintettneoklasszikus közgazdaságtan 5 között, melyek egyúttal a választóvonalat isjelentik az ún. osztrák iskolától. Ezek a területek, nevezetesen az informáltság ésa verseny/egyensúly felfogása, jelentik egyben az ún. kalkulációs vita magját. Akalkulációs vitában részt vevk közül az egyszerség kedvéért F. A. von Hayek ésLange nézeteit mutatom be részletesen, csak rövid utalásokat téve a vitáhozszintén hozzászóló L. von Misesre, M. Dobbra, nem beszélve H. D. Dickinson, A.4 A címet Karl Kautskytól, The Social Revolution and on the Day After the Social Revolution c.1908-as munkájából kölcsönöztem.5 A „neoklasszikus közgazdaságtan” mint önálló kategória definíciója meglehetsen problémás. Atéma kifejtésénél idesorolom már Walrast és Marshallt is, az irányzatot a marginalistaforradalomtól kezdve valamennyire egységesnek tekintve. Ez különösen a tökéletes informáltságfeltevésével kapcsolatban lehet problémás, mivel a mainstreamen belül ennek enyhítésérevalamivel több figyelmet fordítottak az egyensúlyközpontú elemzéssel ellentétben.26 Fordulat, 2004. tavasz

FordulatLerner, F. M. Taylor, L. Robbins munkásságáról. Ugyancsak kihagyom a vita1930-40-es évek utáni, a szocialista tervgazdaság szovjetunióbeli, ill. keleteurópaitörténéseire reagáló újabb fellángolásait.Ennek megfelelen a kifejtést Lange koncepciójának leíró elbeszélésévelkezdem, majd a második részben rögtön a fent említett két szempont szerintelemzem a piaci szocializmust. Ezután a neoklasszikus közgazdaságtan tágabbperspektívából való jellemzése következik. Legvégül pedig Hayek elméletének idekapcsolódó részeit ismertetem, ezzel csak implicit ütköztetve a kalkulációsvitában szemben álló felek nézeteit.A forradalom utáni gazdaság: piaci szocializmusHayek három problémát vet a marxista irodalom szemére (Gamble [1996] 55.o.): érzéketlen minden olyan gazdasági problémára, mely független a „történelmikerettl”; a módszertani individualizmus hiánya; elzárkózik a történelmilegszükségszeren bekövetkez szocialista társadalom elemzésétl. „Maga Marxdühvel és gúnnyal illetett minden olyan próbálkozást, amely egy ilyen utópiamködési tervezetének a tudatos megalkotására irányult. Csak elszórtan, sakkor is negatív formában találunk mveiben utalásokat arra, hogy milyen nemlesz az új társadalom.” (Hayek [1935a] 164. o.). Lange ([1936] 284-290. o.) akalkulációs vita elzményeirl szóló áttekintésében bemutatja, hogy Marxnálfellelhetek részletek a közös eszközökkel való termelésrl, a termékekutalványok alapján való szétosztásáról: mindenki az általa teljesített munkaóraalapján részesedik, s az árakat pedig a befektetett munka határozza meg.Kautsky fentebb említett mvében leírja például, hogy a szocialista gazdaságbanis szükség lesz pénzre, mivel a fogyasztási javaknak és a munkaernek leszpiaca. Ugyanakkor nem javasolja, hogy az árakat a befektetett munka alapjánpróbálják megállapítani, mert annak mértéke pontosan meghatározhatatlan.Ehelyett a hagyományos, a váltás eltti árak rögzítését javasolja. A kérdéskörugyanakkor a marxizmustól távol álló közgazdászokat is megragadott, például V.Pareto-t és E. Barone-t, s nem mellesleg Lange sem számított az adott korbanmarxistának. Barone például egy termelt véve (a termelési minisztériumot)szimultán egyenletekkel kimutatta, hogy a szocialista gazdaság a központ általlétrehozott árak mellett képes hatékonyan allokálni az erforrásokat, amaximális termelést elérni. 1908-as The Ministry of Production in theCollectivist State c. munkájára a piaci szocializmus irodalma általában úgyhivatkozik, mint a tervgazdaság mködésének elméleti bizonyítékára.A formálódó szocialista közgazdaságtannak azonban Hayek eltt is akadtakkritikusai. Köztük talán legnevezetesebb L. von Mises, aki maga is az osztrákiskolához tartozik. Mises 1920-as Economic Calculation in the SocialistCommonwealth c. munkájában kételkedett abban, hogy a szocialistagazdaságban az árrendszer képes az erforrások allokációjában betöltöttFordulat, 2004. tavasz 27

Fordulatinformációs szerepét betölteni. Mivel a piaci folyamatok itt nem érintik atkejavakat, ezért az árrendszer nem képes ezek relatív fontosságát jelezni, atermelési minisztérium pedig nem tud mihez viszonyítani az árakmeghatározásánál. Szerinte ugyanis a termeleszközök közös tulajdona miatt afogyasztók el vannak választva a termelési döntésektl, s így nem tudjákszükségleteiket közvetlenül érvényre juttatni. Szintén hangsúlyozza, hogy aköztulajdonlás miatt a szocialista vállalatok vezeti elvesztik kezdeményezésiképességeiket, mely így a termelés kisebb mérték növekedéséhez vezet (Lánczi[1990] 870-873. o.).A legrészletesebb kifejtést ugyanakkor Oskar Langénél ([1936, 1942]) találjuk.Az alábbiakban az mvei alapján rekonstruálom a piaci szocializmuskoncepcióját.A piaci szocializmusban a termeleszközök köztulajdonban vannak, míg afogyasztási javak magántulajdonban. Ez az elhatárolás rögtön problémás, hiszenlehetnek olyan javak, melyek egyaránt szolgálhatják a termelést és az egyénekháztartását is. Mivel a feltételezés szerint a gazdaságban a fogyasztási javaknakpiaca van, fogyasztott mennyiségük is itt határozódik meg, csökkentve ezáltal atermelés rendelkezésére álló mennyiséget. Ez a probléma kiküszöbölhet, példáulha az ilyen javak központilag meghatározott hányada kerülhet lakosságifogyasztásra.A fogyasztási javak mellett a munkaernek is piaca van: az egyének szabadoneldönthetik, hogy hol dolgoznak. Ezen a piacon határozódik meg a munkabér,mely azonban nem kizárólagos jövedelme az egyéneknek. Mivel atermeleszközök közös tulajdont képeznek, ezek jövedelmeibl is részesedikmindenki. A központban megjelen jövedelmet valamilyen elvek szerintszétosztják. Lange javaslata az, hogy ezekkel a jövedelmekkel igyekezzenekolyan állások betöltését ösztönözni, melyeket az emberek maguktól nem töltenekbe szívesen, ill. ezekkel az összegekkel igyekezzenek az egyenljövedelemelosztást megvalósítani.A gazdaságnak a szocializmusban is azt a feladatot kell ellátnia, hogy arendelkezésre álló erforrásokat az egyének által támasztott igényekre használjafel. A racionális kalkuláció pedig azt jelenti, hogy a rendszer biztosítja atermelési lehetségek maximális kihasználását az erforrások és az általukkielégíthet, egymással verseng igények allokálásának biztosításával. „Agazdaság problémája a különböz alternatívák közötti választás problémája. Aprobléma megoldásához három adatra van szükség: (1) egy preferenciarendezés,mely irányítja a választást, (2) a kínált alternatívák feltételeinek ismerete ésvégül, (3) az elérhet erforrások mennyiségének ismerete. Ha ez a három adatadott, a probléma megoldható.” (Lange [1936] 254. o. – saját ford.). A piaciszocializmus tervez intézménye, a Central Planning Board a preferenciákat afogyasztás nyilvántartásából szerzi meg, Lange szerint a 3-asról pontosan annyittud, mint egy kapitalista gazdaság bármely szereplje, míg a 2-est a másik kétadat, valamint a termelési függvények ismeretébl kiszámolhatja. Így28 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulattulajdonképpen a szocialista gazdaságban is annyi információ vagy az információolyan mérv hiánya van jelen, mint egy kapitalista gazdaságban.A piaci szocializmusban az egyensúly elérése és az árak meghatározásaalapveten a központ kezében van. A Central Planning Board elszámolási árakathatároz meg a különböz termeleszközökre, melyek a vállalatok számára aköltségeket jelentik. Ezek alapján a vállalatok kalkulálják azt a termelésimennyiséget, amely mellett az átlagköltség minimális lesz, ez meghatározza,hogy a különböz termeleszközökbl mennyire van szükségük. Így kialakul avállalati adatok összesítésével egy kereslet a termeleszközökre, melyet aközpont ezen javak rendelkezésre álló mennyiségével, mint kínálattal vet össze.Amennyiben túlkereslet vagy túlkínálat mutatkozik, növeli, ill. csökkenti amegfelel árakat. Ez a folyamat addig tart, míg nem alakul ki egyensúly: akínálat és a kereslet egyenlsége. Az alkalmazkodásnak ezt a mechanizmusátnevezzük a próba-hiba módszerének (trial and error). Ily módon kialakul avállalatok kínálata a fogyasztási javak piacán, mely az egyének által támasztottkereslettel találkozva a piacokon megszokott ármechanizmus alapján létrehozzaa fogyasztási javak egyensúlyi árát. A gazdaságban az egyensúly azon feltétele isteljesül, miszerint a különböz szereplk adott feltételek mellett maximalizálnak.A termelk egyrészrl a központ által meghatározott „termeli árakkal”szembesülnek, másrészt a fogyasztók kereslete is küls adottság számukra.Egyetlen fogyasztó pedig a fogyasztók nagy száma miatt nem tud jelentsbefolyást gyakorolni a vállalati kínálattal szembe kerül keresletre.A szocialista gazdaságban tehát létrejöhet egy egyensúly, mely biztosítja azadott erforrások szükségleteknek megfelel maximális kihasználását. Langeszerint ez az egyensúlyi pont annyira hatékony, mint a versenyzi gazdaságegyensúlya. Ha van is pazarlás, akkor az nem nagyobb, mint a kapitalizmusban.Ugyanakkor ha ez a helyzet, akkor miért érdemes bevezetni a piaciszocializmust? – teszi fel a kérdést Lange, s meg is válaszolja. Hangsúlyozza,hogy az akkori kapitalista társadalom még azokkal az elnyökkel semrendelkezik, melyeket a versenyz piacgazdaságról a közgazdászok leírnak, mivela kort a monopóliumok és az oligopóliumok jellemzik, melyek (holtteher)veszteséget okoznak a társadalom számára. 6 Így önmagában is érdemes aszocializmusra áttérni. Emellett persze más elnyök is fellépnek. A szocializmustársadalma egy egyenlbb társadalom, mint a kapitalizmusé. Megsznnek acsupán munkaerejüket birtokló tömegek. Mindenki részesedik a termeleszközökjövedelmeibl is. Így több egyén képes saját „hasznossági függvényén” nagyobbértéket jelent optimum elérésére. Ez aggregálva azt jelenti, hogy az egyensúly atársadalom érdekét megtesít „társadalmi jóléti függvény” magasabb értéke6 Megjegyzend, hogy Hayek ebben valószínleg igazat adott Langénak. Ugyanakkor azért iskritizálta korát, mert már ekkor is túl mélynek érezte az állam gazdaságba való beavatkozását:„A világ jelenleg egyszeren az intervencionista káosz állapotában van.” (Hayek [1935a] 169. o.).Fordulat, 2004. tavasz 29

Fordulatmellett valósul meg. 7 Az egyenlséghez az is hozzátartozik, hogy az egyénekdemokratikus kontrollt gyakorolnak a termelést irányító központ felett, s ezzel atermelerk felett is. A piaci szocializmusban a tervez társadalmi perspektívájabiztosíthatja az externáliák kölcsönös figyelembe vételét a javak költségének éshasznosságának kiszámításakor.Mindezek mellett a szocializmusban megvalósul a teljes foglalkoztatottság is,amit a beruházások (I) és megtakarítások (S) egyensúlya biztosít. A kapitalistagazdaságban a megtakarítási és beruházási döntéseket különböz szereplkhozzák meg eltér szempontok szerint. A megtakarításokat a biztonság irántiigény, a jövbeli jövedelmek jelenbeli értékelése és a jövedelem határozza meg,míg a beruházásokat a várakozások és a beruházás relatív hozama. Így könnyenelfordulhat, hogy nem alakul ki egyensúly a két tényez között. Ez amennyibenI > S, inflációt okoz, mivel a vállalatok többet kívánnak fordítani atermeleszközök termelésére, ami a fogyasztási javak piacán szkös kínálatotokoz. Ha pedig I < S, akkor a kereslet csökkenése miatt merev bérek mellettmunkanélküliség lép fel (Lange [1942] 313-314. o.) A szocialista gazdaságbanezzel szemben a központi banknak megfelel intézmény (Lange elnevezéseszerint a Federal Reserve Board) meghatároz egy kamatlábat, melyhez avállalatok beruházási döntéseiket igazítják: csak a nagyobb hozamot ígérberuházásokat valósítják meg. Emellett a megtakarításokat is a központirányítja: csak a vállalatoknak engedi meg megtakarítások képzését, s annakmértékét is rendeletileg szabályozza a bérkifizetések megállapításával. Ígyteljesül az egyenlség: I = S, vagyis teljes foglalkoztatottság van. Ez perszevezethet kisebb felhalmozási rátához, mely a növekedést gátolja, de Langeszerint ez eltörpül a szocializmus számtalan elnye mellett. Emellett veszélykéntLange még az elbürokratizálódást említi, de bvebb fejtegetésekbe errl nembonyolódik.Informáltság és versenyA.) A piaci szocializmusNézzük elször, hogy Lange koncepciója az informáltság és a verseny/egyensúlyszempontjából milyen felfogással rendelkezik!Lange szerint – mint fentebb idéztem – elméletileg három dolognak kelladottnak lennie a tervez számára a racionális kalkulációhoz: a közösségpreferenciáinak, az alternatívák költségeinek és a rendelkezésre állóerforrásoknak. Az „adott” kifejezés itt egyrészt azt is jelenti, hogy külsdleges a7 Ez összefüggésbe hozható a neoklasszikus közgazdaságtan II. jóléti tételével: egy olyan Paretohatékonyallokációt valósít meg a szocialista gazdaság egyensúlyként, melyben az egyének általösszesen elért hasznossági szint magasabb. Természetesen társadalmi jóléti függvényrl beszélniers absztrakció. Hayek szerint pedig a társadalom elé sem lehet célokat kitzni (a holizmuslehetetlensége).30 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulattervez számára, másrészt pedig, hogy ismert is. A preferenciák úgy válhatnakismertté a központ számára, hogy igyekszik megtudni az egyének preferenciáit, sazokat egy társadalmi preferenciává aggregálni, ami lehetetlennek tn feladat,vagy a saját preferenciáival azonosítja a társadalomét, ami egyértelmendiktatúrát jelent. M. Dobb a probléma egyszersítése érdekében hajlandó lenne apiaci szocializmus tervezetébl számzni a fogyasztás szabad választását,melynek negatívumait az új társadalom elnyei kompenzálnák. Ezzel a tervezhatározhatná meg a célokat, a „mit termeljünk” kérdésre a választ. (Hayek[1935b] 187. o.). Felmerülhet még az, hogy a javaknak saját bels értékettulajdonítunk, ami független az egyének „értékelésétl”. Ez a javakat egyegyértelm értékskálába rendezhetné (ilyen koncepció pl. a munkaérték-elmélet).Az alternatívák költségeinek ismerete azt feltételezi, hogy a tervez ismeri azösszes jószágfajtát: fel tudja sorolni azokat a javakat, amikre az embereknekszükségük lehet. Az így fizikai tulajdonságok alapján képzd jószágfajták pedigönmagukban homogének. A tervez a jószágokhoz hozzá tudja rendelni azelállításukhoz a különböz erforrásokból szükséges mennyiséget, azaz ismeri atechnológiát. Ezeken kívül – harmadikként – ismeri az erforrásokból a gazdaságszámára rendelkezésre álló mennyiséget.Ami a konkrét megvalósítást illeti, a próba-hiba módszer lebonyolításában aközpont a jól elkülöníthet erforrásokhoz egy árvektort rendel. Ennek hatásáraa vállalatok egy keresleti vektort juttatnak a központ tudomására, melyet atervez a szintén jól ismert kínálati vektorral vet össze, ami gyakorlatilag azerforrások rendelkezésre álló mennyisége. A fogyasztói preferenciákatmegtestesít keresleti függvényekkel a vállalatok szintjén szembesül a rendszer,így a gazdaság célrendszeréhez való idomulást k végzik, s nem a központ.Vagyis a preferenciák ismerete nem szükséges.Az alkalmazkodási folyamat közben a központ a túlkeresletes piacokon növeliaz árat, míg a túlkínálatosokon csökkenti. Ezáltal változik a kezdeti árvektor. Aváltozás után ismét összehasonlítja a keresletet a kínálattal. A folyamat végénegyensúly alakul ki, amely az adott feltételek mellett a lehetséges legtöbb igénykielégülését jelenti. Ugyanakkor ha valamilyen változás következik be afeltételekben pl. egy új termék bevezetése vagy egy ásványkincs lelhelyérebukkannak, akkor megváltozik az alkalmazkodás célja, az egyensúly helye is.B.) A neoklasszikus közgazdaságtanA neoklasszikus közgazdaságtan 8 gazdasági környezet fogalmában szinténküls adottságként szerepelnek a javak elkülöníthet fajtái, az egyének8 Itt ismét szükséges hangúlyoznom, hogy a fogalom rosszul definiáltnak tnik. Az egyensúlykoncepciója régóta jelen van a közgazdaságtanban, így ennek késbbi kritikája nem csak aneoklasszikusokat érinti. A tökéletes informáltság pedig az elmélet korábbi verzióiban (ill. akezd szint oktatásban) volt inkább domináns.Fordulat, 2004. tavasz 31

Fordulatpreferencia-rendezése, a javak elállításához használható technológia, ill. akiinduló állapotban jellemz készletelosztás. Ezek befolyásolják kívülrl agazdaság állapotát.Walras általános egyensúlyelméleti modelljében a gazdaság szerepli(fogyasztók és termelk) a javak, ill. erforrások tulajdonságait, a piaci árakat éssaját preferencia-rendezésüket, ill. technológiájukat ismerik, másokról és a piacegészérl nincsenek információik (de Vroey [2003]). A szereplkön kívül amodellben létezik még egy árverez, aki ismeri az adott piaci ár mellett a piaconkeresett és kínált mennyiségeket is. Feladata az egyensúlyba tartóalkalmazkodási folyamat lebonyolítása. Ennek során meghirdet minden piacraegy árat, amely mellett a gazdaság szerepli optimalizálnak. Így létrejönnek akülönböz piacokon a keresleti és kínálati mennyiségek, melyek egyenlségét azárverez árkorrekciók révén igyekszik elérni. A folyamat teljesen hasonló apróba-hiba módszerével (Makowski, Ostroy [1993]).Marshall elméletében megszabadul az árverez figurájától. Bár írásai nemegyértelmek, modellje úgy rekonstruálható, mint amelyben a gazdaság szereplimár a fent említetteken túl mások preferenciáit, technológiáját is ismerik. Eztulajdonképpen a piaci keresleti és kínálati függvények ismeretét jelenti (deVroey [2003]). Marshall koncepciója a tökéletes informáltságot jelenti. Ez afeltevés a XX. század folyamán finomodott a neoklasszikus közgazdaságtanban.Beszélhetünk aszimmetrikus információról, ahol az egyik fél nem rendelkeziktökéletes informáltsággal. A racionális várakozások elmélete is azzal afeltételezéssel él, hogy a szereplk nem rendelkeznek az átfogó, piaci szintváltozók ismeretével, bár annak becslésében nem is követnek el koncepciózushibát.A neoklasszikus közgazdaságtan központi fogalma az egyensúly (teljesenhasonlóan a mechanikához). Ebben az állapotban a fent említett külsadottságok mellett a gazdaság összes szereplje eléri célfüggvénye (profit-, ill.hasznosságfüggvény) maximumát, ami azt jelenti, hogy céljaik konzisztensek.Senki nem tesz erfeszítést a helyzet megváltoztatására. Az egyensúlytalanságihelyzetekben a szereplk között van olyan, akinek nem sikerülhet a maximumelérése. Ez – tulajdonképpen magát a versenyt jelentve – olyan cselekedetekreösztönzi t, amelyek az egyensúly felé hajtják a gazdaságot, ahol a mozgásmegáll. Az egyensúly egyben Pareto-hatékony állapot is (I. jóléti tétel): bárkihelyzete csak úgy javítható, hogy más valakié romlik.A gazdaság elemzésére alkalmazott módszer a komparatív statika. A külsadottságok megváltozása esetén a régi egyensúly megsznik nyugalmi állapotlenni. A szereplk megváltoztatják az új feltételeknek megfelelen keresett éskínált mennyiségüket a különböz árukból, ami az alkalmazkodási folyamatlezárultával új egyensúlyba helyezi a gazdaságot. Az egyensúlytalanságihelyzetek csak átmenetiek, elemzésük csak az egyensúly elérése szempontjábólérdekes. Így az egyensúlytól való távolság, az annak eléréséhez szükséges idsem képezik a vizsgálat tárgyát. „A mikroökonómia egyik központi megoldatlanproblémája egy olyan kielégít alkalmazkodási modell létrehozása, amely az32 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulategyensúlyhoz való konvergenciát a racionálisan viselked döntéshozó szereplkoldaláról magyarázza … Létezik egy általános feltevés, miszerint a racionálisszereplk alkotta gazdaság az egyensúlyba tart, de nincs igazi elmélet arról,hogyan történik ez.” (F. M. Fishert idézi Schinkel [2001] 6. o. – saját fordítás).Az egyensúlyt középpontba helyez megközelítéssel szemben ugyanazokat akifogásokat emelhetjük, mint a próba-hiba módszer esetében: a körülményekgyors változása állandóan újabb alkalmazkodási folyamatot generál. Így azegyensúly viszonyítási pontként való kezelése elveszti értelmét. „A valóságbanminden bizonnyal nem létezik a hosszú távú egyensúly állapota, mieltt ajelenlegi alkalmazkodási folyamat véget érne, a kiinduló adatok ismétmegváltoznak és egy új kiegyenlít folyamat kezddik, mely a megoldás elttmegszakad, mert idközben újabb változás történik; így a létez gazdaság mindiga mozgás állapotában van, a hosszú távú egyensúly sosem áll fel.” (H.Stackelberget idézi Schinkel [2001] 22.o. – saját ford.].C.) Az osztrák iskola — HayekA piaci szocializmussal és a neoklasszikus közgazdaságtannal szemben azosztrák iskola, konkrétan Hayek felfogása teljesen más. A gazdaságnak nincs egyobjektív környezete. A verseny folyamata, a magasabb profit lehetségénekígérete fedez fel olyan új dolgokat, melyek erforrásként lesznek értelmezhetek.Ez a helyzet a termelés céljával, a szükségletekkel is: folyamatosan új igényekbukkannak fel, melyek adott pillanatban nem is képezik a preferencia-rendezésrészét. Így nem lehet tartósan egy listát felállítani sem a termelési tényezkrl,sem a termékekrl.A szereplk közül senki nem rendelkezik a gazdaságban társadalmiperspektívával: nem ismerik egymás lehetségeit, sem a piacon kínáltmennyiséget vagy az átfogó piaci árat, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokatfeltételeznek valamirl. Nehéz is egy termék lehatárolt, minden egységet átfogópiacát értelmezni, mivel egy szerepl egy termék piacának csak töredékévelszembesül, s az adott termékhez való viszonyulását befolyásolják akörnyezetében elérhet helyettesít termékek is. A termékek nem homogének:egy konkrét terméket lokális és idbeni jellemzi is megkülönböztetnek atöbbitl. Különösen igaz ez a termeleszközökre. Ráadásul ezek értéke azontechnika részeként kerülhet megállapításra, melyben alkalmazzák. Mástermékek esetében is létezhet többféle ár: alkalom nyílhat az idbeni és térbeniáreltérések kihasználására. Ez a termelket a jobb értékesítési lehetségekfelkutatására ösztönzi.A szereplk csak nagyon korlátozott, részleges tudással rendelkeznek, mely akörnyezetükre terjed ki. Legtöbbször nem is lexikális, a központtal közölhettudást jelent, hanem a lehetségek kihasználásának helyi ismeretét, mellyel atervez egyébként sem tudna élni. Így Hayek szerint nem az egyének tudásánakközpontba való összegyjtése a cél, hanem a központban jelentkez „tudományosFordulat, 2004. tavasz 33

Fordulattudás” egyénekkel való közlésére, mely a legjobb módja azok gazdaságban valóhasznosulásának. A tágabb gazdaságban történtekrl ugyanakkor a szereplk azárrendszer közvetítésében értesülnek. Ez az információs rendszer továbbítja,áramoltatja a gazdaság állandó változásának hatásait a szereplk között, melyekaz egyéni látómezk átfedéseinek eredményeképpen terjednek szét. A termékektermelése az elmélyült munkamegosztás miatt ugyanis oly mértékbenösszefonódott, hogy szinte bármelyik termék árváltozása hatással lehetbármelyik termelésére. Így pl. a tervez hiába változtatja meg egyik termék áráta próba-hiba folyamat keretében, ezen árváltozás más piacokra is hatással lesz. Agazdaság mozgása ugyanakkor nem csak véletleneknek, a külsdleges feltételekváltozásainak, hanem a vállalkozók tudatos, profitszerzésre irányuló keresésitevékenységének eredményei. „Entrepreneurship is a disequilibriumphenomenon” (Rosen [1997] 149. o.), vagyis a vállalkozóknak a neoklasszikuselméletben csupán akkor van aktív szerepük, ha a rendszerben valamilyen zavarmiatt felbomlik az egyensúly: profitmaximalizáló tulajdonságuk ekkoraktivizálódik. 9 Hayeknál ugyanakkor – az egyensúly fogalmának hiánya miatt is– ez állandóan jellemz. A szereplket mindig saját érdekük „hajtja”.Cselekedeteiknek azonban nem szándékolt következményeik vannak, melyekmások számára megváltoztatják a lehetségeket, s ket is cselekedetekreösztönzik. Így a rendszer állandóan mozgásban van.A verseny mint rivalizálás tehát egy dinamikus folyamatban kibontakozótevékenység, melynek nincs nyugvó pontja. Az egyensúly hiánya ésértelmezhetetlensége egyben azt is jelenti, hogy nem garantált mindenkinek „azadott körülmények melletti maximum”, a célok konzisztenciája. Elfordulhatnak„vesztesek” is. Lehetség van profit elérésére is, szemben a neoklasszikus „zéróprofit” feltevéssel. A jövedelem változatlansága szintén ers versenyztevékenységet feltételez, mint ahogy az aggregált mutatók változatlansága isjelentheti azt, hogy az addigi termel helyére egy másik lépett be (Hayek [1945]és [1978]).Hayek szerint az ilyen decentralizáltan, kizárólag az egyénekre épülenmköd piac képes a legjobban (bár nem tökéletesen) elvégezni a racionáliskalkulációt (koordinációt), melynek lényegét ezen megközelítés szerint félreértikmind a piaci szocialisták, mind a neoklasszikusok. k ugyanis a külsadottságként kezelt erforrások és igények összehangolásán munkálkodnak. „…arendelkezésre álló erforrásoknak a különböz felhasználási célok köztielosztása, ami a gazdaság voltaképpeni problémája … nemcsak nehézségi fokát,de jellegét tekintve is alapveten különbözik a mérnöki problémáktól. … Egyegész közösség gazdasági tevékenységét irányító szerv problémája csak abban azesetben lenne hasonló a mérnök problémájához, ha a közösség különböz9 Érdekes, hogy míg a széles körben tanított egyensúlyelméletben kicsúcsosodómikroökonómiában a vállalkozói aktivitás kivételes jelenség, addig az emellett tanított üzletiterületeken a vállalkozó alkalmazkodó és cselekv jellege kiindulópontnak számít. A profitkereséstevékenységébl jól magyarázható az innováció is, míg a mikroökonómiában a technológiafejldése sokszor külsdleges, bár endogénné tehet.34 Fordulat, 2004. tavasz

Fordulatszükségleteinek fontossági sorrendje szilárdan és egyértelmen rögzítve lenne, sez kielégítésük sorrendjét a költségektl függetlenné tenné.” (Hayek [1935a] 158-159. o.).BefejezésA fenti elemzés – reményeim szerint – meggyzen kimutatott néhánykoncepciózus hasonlóságot a „neoklasszikus közgazdaságtan” és a piaciszocializmus elmélete között. Ezek talán azért is érdekesek lehetnek, mert a„szovjet blokk” összeomlása utáni idszakban közkeletvé váltak a tervgazdaságlehetetlenségérl, s a bármiféle gazdasági rendszert kizárólag piaci alapokonelképzel gondolatok. Ez az adott hely és id specifikumaival átitatott gyakorlatitapasztalatok fényében teljesen indokolt, ugyanakkor a „mainstream”, sokszorideológiaként szolgáló elmélet szempontjából problémás. Különösen úgy, hogy afsodorból – többek között a fenti gondolatok miatt – kiszoruló osztrák iskolamegsznt a piac elméleti hátteréül szolgálni, s helyét a neoklasszikusközgazdaságtan vette át. Így a taglalt területeken „az” elmélet a valóságtóljobban elrugaszkodott absztrakciókkal él. Ez azonban nem teszi sokkal vonzóbbáa tervgazdaságokat, a gyakorlati tapasztalatok ugyanis meglehetsen jólilleszkednek a Hayek által kínált elméletbe.IrodalomGAMBLE, A. [1996]: Hayek. The Iron Cage of Liberty. Cambridge: Polity Press,Blackwell Publishers. 50-74. o.HAYEK, F. A. VON [1935a]: Szocialista kalkuláció I.: A probléma természete éstörténete. In.: Madarász, A. [szerk.]: Piac és szabadság. Válogatotttanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 157-178.o.HAYEK,F.A. VON [1935b]: Szocialista kalkuláció II.: A vita állása [1935] In.: Madarász,A. [szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 179-202. o.HAYEK, F.A. VON [1945]: A tudás társadalmi hasznosítása. In.: Madarász, A.[szerk.]:Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdaságiés Jogi Könyvkiadó, 241-252. o.HAYEK, F. A. VON [1978]: A verseny mint felfedez folyamat. In.: Madarász,A.[szerk.]: Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1995,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 302-311. o.HAYEK, F. A. VON [1982]: Kétoldalnyi képzelgés: a szocialista kalkulációlehetetlensége. In.: Madarász, A. [szerk.]: Piac és szabadság. VálogatottFordulat, 2004. tavasz 35

Fordulattanulmányok. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 203-210.o.LÁNCZI, A. [1990]: A racionalitás két útja. A kalkulációs vita az 1930-as években. In.:Világosság 11. 867-880. o.LANGE, O. [1936]: On the Economic Theory of Socialism I-II. In.: Kowalik, T. [szerk.]:Economic Theory and Market Socialism. Selected Essays of Oskar Lange.Hants, 1994, Edward Elgar, 252-290. o.LANGE, O. [1942]: The Economic Operation of a Socialist Society I-II. In.: Kowalik, T.[szerk.]: Economic Theory and Market Socialism. Selected Essays of OskarLange. Hants, 1994, Edward Elgar, 300-321. o.MAKOWSKI, L. ÉS OSTROY, J. M. [1993]: General Equilibrium and Market Socialism:Clarifying the Logic of Competitive Markets. In.: Bardhan, P. K. és Roemer,J. E. [szerk]: Market Socialism. The Current Debate. New York-Oxford :Oxford University Press 69-88. o.ROSEN, SHERWIN [1997]: Austrian and Neoclassical Economics: Any Gains FromTrade? In.: Journal of Economic Perspectives. Vol. 11 [4]. 139-152. o.SCHINKEL, M. P. [2001]: Disequilibrium Theory. Reflections towards a Revival ofLearning. Maastricht, University Press of Maastricht 1-34. o.VROEY, M. DE [2003]: Perfect Information à la Walras versus Perfect Information à laMarshall. In.: Journal of Economic Methodology, Vol. 10 [4], 465-492. o.36 Fordulat, 2004. tavasz

„A történelem emberi cselekvés, de nem emberi terv eredménye”Adam FergusonElster [2001], pp. 97.Az egyéni cselekvések nem szándékoltkövetkezményeinek hatása az intézményfejldésre 10A piac példájának elemzéseSzabó ZsoltAtársadalmi intézmények 11 kialakulásának és fejldésének egy sajátosértelmezését mutatom be ebben az írásban, mely eltér a hagyományosinstitucionalista megközelítéstl, ugyanakkor jól kiegészíti azt. Arratörekszem, hogy felvázoljam mennyiben lehet módszertani individualista módona szereplk cselekvéseibl, pontosabban a cselekvéseik nem szándékolt és nemuralt hatásaiból az intézmények létrejöttét, fejldését, tulajdonságaitmagyarázni. A szemléletesség és jobb közérthetsége kedvéért mindezt a piacpéldáján szándékozom bemutatni, támaszkodva néhány jelents közgazdászgondolataira, akik foglalkoztak a piaccal.A dolgozat a következ módon épül fel. Elször szót ejtek azokról adilemmákról, amelyekkel a közgazdaságtannak napjainkban szembe kell néznie;utána kitérek a normák, szabályok magyarázatának institucionalista oldalára,mely részben választ ad a mai kérdésekre. Ezt követen foglalkozom azintézményi (vagy másképpen institucionalistának nevezett) iskolát kiegészít ésa dolgozat gerincének tekintett alternatív szemlélet bemutatásával. Ezek utánmegvizsgálom, hogy a piac kapcsán hogyan lehet mindezt alkalmazni,pontosabban: hogyan használták az egyéni cselekvések nem szándékoltkövetkezményeinek logikáját a közgazdasági elmélettörténetben; legvégül pedigigyekszem a továbbhaladás lehetséges útjairól szót ejteni.10 Szeretném megköszönni Huszár Ákos hasznos és elremutató tanácsait, inspiratív kritikáit.11 Az intézmény szó kapcsán a következ definícióra támaszkodom: „a gazdasági és társadalmiéletben érvényesül társadalmilag is szentesített szabályokat, szokásokat, magatartási elveket ésnormákat nevezhetjük intézményeknek” (Bara – Szabó [2000], pp. 65.).Fordulat, 2004. tavasz 37

FordulatA közgazdaságtan eltt álló akadályokMieltt bemutatom, hogy az elemzés szempontjából milyen feladatok állnak aközgazdaságtudomány eltt napjainkban, szeretném pár gondolat erejéigmegvilágítani, hogyan is fejldött az elmúlt több mint kétszáz év alatt aközgazdaságtan azon területe, mellyel az elemzés foglalkozik.A XVIII. század végén a közgazdaságtan még nem határolódott el a filozófiától,politikatudománytól, vagyis ahogy Richard Swedberg idézi John Stuart Millt:abban a korban „nem lehet valaki jó közgazdász, ha máshoz nem ért” 12(Swedberg [1990], pp. 142.). Ebbl is adódott a gazdasággal foglalkozó tudománypolitikai gazdaságtan elnevezése. Egy évszázaddal késbb azonban amarginalista forradalom következményeként a gazdasági elemzésmatematizálódásával, az elvonatkoztatás és mikroökonómiai elemzés uralkodóváválásával átalakult a helyesnek tartott megközelítés és a szlogen így módosult: „ajó közgazdász nem ért máshoz” 13 (Swedberg [1990], pp. 142.). Egyúttal az 1890-esévektl, miután a természettudományok mintájára Marshall megalkotja azeconomics kifejezést, a politikai gazdaságtan kifejezés is lassan visszaszorul – selindul a neoklasszikus közgazdaságtan korszaka (Hild [1997]). Mint Swedberg[1990] írja, a Homo Economicus képének megalkotásával egy haszon- ésprofitmaximalizáló, önérdekkövet, tökéletesen informált és racionálisancselekv aktorra redukálódott az individuum, pozitívumként azonban az(absztrakt) elemzések eltt széles spektrum nyílt. Ez a meglehetsen egysíkúanalitikus felfogás természetesen riadalmat keltett nemcsak aközgazdaságtudomány kritikusai, hanem mveli körében is. 1412 A person is not likely to be a good economist who is nothing else (J. S. Mill, idézi Swedberg[1990], pp. 142.).13 A person is likely to be a good economist who is nothing else (J. S. Mill, idézi Swedberg [1990],pp. 142.).14 Max Weber a XIX-XX. század fordulóján igyekezett a politikai gazdaságtan történeti és aneoklasszikus közgazdaságtan absztrakciós megközelítésének elegyítésére, s a politikaigazdaságtan kifejezés mintájára a „socioeconomics” fogalom megalkotásával szintézisretörekedett, mely nyitva hagyta volna a kaput más területek eltt a közgazdaságtan felé, azonbannem sikerült próbálkozása. Olyannyira nem járt sikerrel, hogy például Talcott Parsons az 1930-asévekben éppen a közgazdaságtan imperializmusára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva hogy aközgazdaságtan riasztó mértékben képes maga alá gyrni más, kevéssé formalizált diszciplinákat(Swedberg [1990]). Az elmúlt években sem került le a napirendrl a kérdés és rendszeresenlángolnak fel a viták a közgazdaságtannak a szociológiára való rátelepedésérl aszociológustársadalmon belül (Lakatos [2001]), 1992 nyarán pedig például az American EconomicReview-ban lépett fel 44 neves közgazdász, akik kiáltványban fordultak az olvasóközönség éstársaik felé, felhívva a figyelmet a mainstream közgazdaságtan egyszínségére, merevségére(http://tek.bke.hu/fordulat/ford92nyar.pdf).38 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanUgyanakkor a XX. században az id elrehaladtával a neoklasszikusközgazdaságtan nem tudott számos kérdésre feleletet adni, mert az újabb ésújabb gyakorlati kérdések megválaszolásához túlságosan elvontnak, merevnektnt (például gazdasági válságok elemzése, fejldésgazdaságtani problémák,intézményi kérdések). Történtek természetesen kisebb-nagyobb reformok,változások, azonban nem sikerült új átfogó elméletnek a neoklasszikum helyébelépnie. Így még ma is nyitott számos módszertani kérdés aközgazdaságtudományban, ezek közül a mondandó szempontjából alegfontosabbakat kiemelve: nem eldöntött, hogy mi a közgazdaságtanivizsgálatok tárgya; mennyire van szükség interdiszciplináris szemléletre; mi abizonytalanság szerepe ill. az empíriának mi lehet a funkciója (elméletekigazolása vagy teóriák alkotása). Eltér gazdaság- és társadalomfilozófiafelfogások állnak az egyes elméletek mögött, s másképpen viszonyulnak amatematikai eszköztárhoz is (Hild [2002]). A mainstream közgazdaságtant értkritikák közül a jelen írás szempontjából releváns új intézményi iskoláraszeretnék most csak kitérni, mely közelebb visz bennünket a nem szándékoltkövetkezmények koncepciójának megértéséhez.Neoinstitucionalista intézményi magyarázatA neoklasszikus irányzat alapveten egyetlen koordinációs formára koncentrálés egyetlen intézményt állított vizsgálata homlokterébe, mely nem más mint apiac. Erre az egyoldalúságra hívta fel a figyelmet többek között Polányi Károly, apiaci gazdasági rendszer gyakorlatban jelentkez ellentmondásaira pedig KarlMarx és John Maynard Keynes. Az új intézményi iskola annyiban jelentett mástezeknél a bírálatoknál, hogy a neoklasszikus eszköztárt alkalmazva, atranzakciós költségek bevezetésével magyarázatot talált a piaci és hierarchikusformák létére és a köztük való váltásokra, 15 a tulajdonformák sokszínségére. 16A neoinstitucionalista (új intézményi) vonal széles irányzatokat ölel fel,azonban egyvalamiben talán közös nevezre redukálhatóak, mely a továbbiakbanfontos jelentséggel bír. Ez pedig nem más, mint az intézményi fejldésszándékos, racionális volta. Az iskolába tartozó közgazdászok úgy látják ugyanis,hogy tudatos, racionálisan végzett cselekvések eredményeként alakulnak ki ésváltoznak az intézmények. Néhány példával szeretném ezt illusztrálni akönnyebb érthetség kedvéért.Coase [1989] szerint például ott jelenik meg a hierarchikus (Coase esetébenvállalati) koordináció, amikor a piaci adás-vétel költségei oly magasak, hogy15 Az érdekldknek ajánlom az irányzat elindítójának tekintett és Nobel-díjjal kitüntetett RonaldCoase [1989] cikkét a vállalati és piaci koordináció megmagyarázásáról, mely még 1937-ben jelentmeg.16 Ezzel a tulajdonjogi iskola (Alchian, Demsetz, Pejovich stb.) foglalkozik, mely vonulat az újintézményi iskola körébe tartozik.Fordulat, 2004. tavasz 39

Fordulatérdemessé válik alá-fölérendelt formában áramoltatni a javakat-információkat.Némileg közelebb visz bennünket a címben megfogalmazott problémához aKRESZ története. Ha megnézzük a közlekedés menetirányának fejldését Szabó[1994] alapján, akkor egy olyan jelenséggel találkozunk, amikor hosszú ideigtartó próba-szerencse játék után alakul ki a megfelel oldali közlekedés, minekkövetkeztében a balesetek elkerülhetvé válnak. Minden szerepl, aki a többségáltal követett oldalon közlekedik, maga is hozzájárul a szabálymegszilárdulásához. A racionalitás így evolutív módon szivárog be a helyesnorma kialakulásába. 17Az új intézményi iskola érdemei közül a mi szempontunkból hármat szeretnékkiemelni. Egyrészt kiszélesítette a neoklasszikus eszköztárral elemezhetintézmények körét, szem eltt tartva a racionalitás szempontját. Másikhozadéka, hogy statikus kereteken túl dinamikus szituációkat is képes vizsgálni.Végül közelebb vitt az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinekmegértéséhez is, azonban arra nem volt képes, mert az egyéni viselkedést aracionalitás dimenziója mentén elemezte. Ezt a korlátot az egyéni cselekvésekszélesebb elemzésére támaszkodva lehet feloldani.Az egyéni cselekvések nem szándékolt és nem uralt következményeiA cselekvések nem szándékolt okozatainak vizsgálatában támaszkodjunk JonElster gondolataira. A társadalom fogaskerekei cím munkájában, melybenéletmvének legfbb eredményeit összegzi, külön fejezetet szentel a témának(Elster [2001]). E fejezet f gondolatainak rövid bemutatására szeretnék ittkitérni.Elster az egyes individuumok cselekvését vágyak és lehetségek eredjekéntértelmezi. A vágyak az egyén preferenciáiból származnak, s ezen vágyak elérésétszolgálják a cselekvések. A vágyaknak azonban korlátként határt szabnak alehetségek. A cselekvések hatásait boncolva Elster három lehetségeskövetkezményre mutat rá. Egyrészt beszél a cselekvés szándékolt eredményérl.Például aki szomjas és vizet iszik, megszabadul a szomjúságtól. Egy másikpotenciális következmény, hogy elre nem szándékolt módon változhatnak avágyak. Erre szolgálnak példaként a káros szenvedélyek. Amikor például valakialkoholra vagy nikotinra vágyik és megkapja, vágyai is átalakulnak közben:késztetést érez egy újabb pohár italra illetve egy újabb szál cigarettára, melyhuzamosabb id alatt függséghez vezethet el. Végül harmadik következménylehet a lehetségek megváltozása. Ugyanezeknél a példáknál maradva azivászat-dohányzás csökkenti a más javakra fordítható pénzt, de az egészséget ismegterheli, miáltal más tevékenységek elvégzése válik nehezebbé. A második és17 A lassan kikristályosodó és minden fél által betartott szokás, norma kialakulását fel lehetgyorsítani kényszerrel, egy fels hatóság erejével, rendeleti úton is (Szabó [1994]), hiszen pl. aKRESZ szabályainak egységesülését is felülrl megszervezve egységesítették és tették ezáltalkövetendvé a balesetek elkerülése érdekében.40 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanharmadik esetben (vágyak és lehetségek változása) a nem szándékolt hatásmagát a cselekvt érinti közvetlenül. Elster foglalkozik a többszerepls,közösségi-társadalmi esettel is, mely még közelebb visz eredeti célunkhoz.Ilyen közösségi példája a választásokon való részvétel. Amennyiben nagyonvalószínnek látszik, hogy az egyik jelölt vesztésre áll, egyesek úgy vélhetik(egyébként teljesen racionálisan), hogy az szavazatuk nélkül is realizálódik aprognózis. Ha azonban többen vélekednek így és sokan nem mennek el szavazni,akár váratlan eredmény is születhet. Elster másik példája az ún. pókháló-modell,mely tipikusan gyakran fordul el a mezgazdaságban, ahol a következrl vanszó. Tegyük fel, egyik évben aszály miatt kevés burgonya terem és ezért felmegyaz ára. Ezt látván a termelk következ évben sok burgonyát akarnak és fognakültetni, mert nagy haszonnal kecsegtet a fokozott termelés. Viszont a sok termésmiatt túlkínálat alakul ki, s alacsonyan lehet csak eladni a burgonyát, ígyrákövetkez évben kevesen foglalkoznak a termelésével, miáltal hiány lesz ésismét felszökik a burgonyaár. A folyamat újra indul, s ciklikusan ismétldik.Hasonló a helyzet, amikor mindenki egyszerre akarja kivenni a pénzét a bankból,hisz végül lehet hogy mindenki elveszti a bankbetétjét. A pókháló-modell szerintaz egyensúlyi állapothoz való konvergencia illetve az attól való fokozatostávolodás is elképzelhet. Ugyancsak többszerepls példa, amikor a munkaadókbércsökkentéssel akarják a költségeiket csökkenteni. Ha elég sokan lépnek így, avásárlóer drasztikus csökkenése révén az értékesítés válhat kritikussá. Az ittfelsorolt példákban alapveten sokan járnak pórul. Más esetekben azonban nemvárt pozitív hatásokkal járnak a cselekvések.Amikor a játszótéren játszogató gyermekekre a közelükben álldogáló szüleikvigyáznak, a szülk egyúttal mások gyerekeit is szemmel tartják, miáltal mindencsöppségre több figyel szempár jut, s n a kicsik biztonsága. Itt gyakorlatilagpozitív externáliát élvez minden gyerek. Elster egy másik példájában afogyasztási szokások bvülése révén munkalehetség adódik az álláskereskkörében. Teljesen más vetülete jelenik meg a nem szándékoltkövetkezményeknek, amikor a társadalmi kohézió magyarázatait keressük,melyre Elster az estánc kapcsán világít rá. Az eszések érdekében járt közöstánc természetesen nem eredményez est, ugyanakkor egy nagyon fontoskövetkezménnyel jár: ersíti a közösség összetartozását. Ha céljában el is tér azestánctól, a templomba járás más civilizációkban eredményében ugyanaz: ahívk közti kohéziót fokozza.A negatív és pozitív következményektl elválasztva térek ki arra az esetre,amikor a nagyobb idtáv miatt nem a cselekvt vagy korosztályát, hanemmindenképpen egy másik generációt érint a hatás. Amikor sok szül érzi úgy,hogy érdemes gyermeket vállalni, hogy legyen aki gondoskodik majd rólukidsebb korukban, akkor éppen a megnövekedett létszám miatt lesz nehéz azutódoknak késbb a választott oktatási intézménybe bekerülni és megfelelálláshoz jutni.A cselekvések nem szándékolt következményeit azért mutattam be ennyipéldán keresztül, hogy alátámasszam azt az állítást, miszerint kikerülhetetlenFordulat, 2004. tavasz 41

Fordulatjelentséggel bír számos társadalmi jelenség értelmezése kapcsán. Az írásbanbemutatásra kerül eljárás eleget tesz a módszertani individualizmusfeltételének, mert az egyes individuumokból indul ki a társadalmi jelenségekmegmagyarázása kapcsán (Orthmayr [1997]). Emellett ez a megközelítési módnem követeli meg a cselekvktl a teljes racionalitást, a tökéletes informáltságot,vagyis sokkal realisztikusabb, mint az ezeket szinte szentírásként alkalmazóneoklasszikus dogma. Ráadásul a véletlen szerepét sem zárja ki, a statikusszemlélet mellett (helyett) inkább a dinamikus megközelítésre épít, mely így mégéletszerbbé teszi.Az egyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek az intézményekregyakorolt hatását, az elsteri és institucionalista koncepció szintézisét a következpontban a piac példáján szeretném bemutatni.A piac megközelítése az elmélettörténetbenA cselekvések nem szándékolt következményinek értelmezése nem is áll olytávol a közgazdaságtantól, mint elsre gondolnánk. Ha csak a piac magyarázatátnézzük, már ezen a kis szegmensen is számtalan gondolat interpretálható úgy,amely a piacot a cselekvések véletlen következményeként ragadja meg. Kétblokkra bontva mutatom be a piac elemzését, s a választóvonalat az adja,miszerint mennyire kedvezen látják a piac szerepét az egyes szerzk. Emellettegy másik tagolás is alkalmazható az elemzés kapcsán, miszerint a piackialakulására vagy pedig mködésére koncentrál az adott elmélet.Elsként Adam Smith (1723-1790) piacfogalmával szeretnék foglalkozni. AhogyHild [2002] megjegyzi, a skót morálfilozófus munkáiban megtalálhatóak azegyéni cselekvések nem szándékolt következményeire épít magyarázatokalapjai.A gazdagság forrása Smithnél a munkamegosztásból ered. Vállalati, modernterminológiával élve mikroszinten óriási differencia jelentkezik a céhes termelésimód és a munkamegosztást alkalmazó manufaktúra termelése során. 18Nemzetgazdasági szinten is hatalmas elnyre tehet szert az a nemzet, amelyképes iparát manufaktúrákra építeni és képes bekapcsolódni avilágkereskedelembe (Smith [1992]). 19Mivel ennyire hasznos a munkamegosztás, Smith igyekszik megkeresni ennekaz okát is. „A munkamegosztás, amelybl olyan sok mindenféle elny származik,nem az elrelátó emberi bölcsesség szüleménye, nem úgy jött létre elssorban,18 Smith példája szerint egy tízfs céhben naponta fejenként talán húsz, de lehet hogy csak egygombostt tudnak elállítani, míg egy manufaktúrában, ahol mindenki csak egy-egy gyártásifázist végez, 48 000 lehet az egy fre es teljesítmény (Smith [1992]).19 A mezgazdaságban nem nyílik mód ágazaton belüli munkamegosztásra, mert az iparralszemben sokkal jobban függ a természeti adottságoktól, egy-egy idszakban többnyire kötött,hogy milyen munkafázist kell végezni, végezetül kevésbé lehet a munkafázisok közti áttérési idtcsökkenteni (Smith [1992]).42 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanhogy az ember céltudatosan törekedett volna a munkamegosztás révén elérhetáltalános jólét felé, hanem egy az ember természetében rejl hajlamnak aszükségszer, de csak lassú fokozatossággal érvényesül következménye,amelynek a kiterjedt jólétet fakasztó hatását nem láthatta elre: ez a hajlam acserélgetésre, cserekereskedelemre, vagyis arra való hajlam, hogy az ember azegyik jószágot más jószágra váltsa át” (Smith [1992], pp. 23.). Ez a tulajdonságcsak az emberre jellemz vonás, az állatvilágban nem érvényesül. Az egyesindividuumoknak azonban nem elsdleges érdeke a piac általi másokgazdagodása, „minden ember természeténél fogva elssorban és fképp magárólvaló gondoskodásra hajlik, és mivel inkább alkalmasabb arra, hogy magáraviseljen gondot, mint hogy bármely más személyre, helyes és jogos, hogy ez ígylegyen. Ennélfogva minden ember sokkal mélyebben érdekelt mindabban, amiközvetlenül érinti t magát, mint bármiben, ami bármely más embert érint”(Smith [2002], pp. 540). Ilyenformán Smithnél a gazdagságot hozó piac az egyéniszintre jellemz önzések és az ebbl fakadó csere nem szándékolt következménye.Bernard Mandeville (1670-1733) hasonlóan üdvözítleg tekint a piacifolyamatokra, azonban azokat Smithtl eltéren vezeti le. Míg Smith acserehajlam, az önzés alapján jut el a piachoz, addig Mandeville szerint csalás,bn tartja egyben a társadalmat, st továbbmegy: „a bn a jólét alapja”(Mandeville [2002], pp. 76.). Szükségesnek tartja, hogy ezek jelen legyenek, s aparadoxont azzal indokolja, hogy az önzés, irigység, hivalkodás, fényzés,pazarlás stb. nélkül a tisztességes kereskedelem miatt az emberek nemüzletelnének, s megsznne a termel munka is (Mandeville [2002]).Friedrich A. von Hayek (1899-1992) – aki szintén piacpárti – a racionálisgazdaság megszervezése kapcsán találkozik a tervezés problémájával, melyblvégül levezeti a piac prioritását. Az igazán érdekes és számunkra fontos azonbanaz, hogy hogyan jut el a piac preferálásáig.Hayeknél a tervezés a „rendelkezésünkre áll erforrások allokációjávalkapcsolatos, egymással összefügg döntések komplex rendszerét jelenti” (Hayek[1995], pp. 242.), s ez alapján minden gazdasági tevékenység tervezésnek számít.Felveti a tervezés megfelel szintjének kérdését. A központi, centralizált tervalapján történ koordináció és a nagyszámú, egymástól elkülönült egyénekreösszpontosító, decentralizált tervezés (vagyis a piac) mellett a köztes formalehetségét említi még, ahol a tervezés monopóliumok szintjén zajlik. Hayek nemtartja megfelelnek az els és utolsó típust, mert a gyakran felmerül, finomkorrekciókra képtelennek bizonyulnak a valamilyen szinten centralizáltrendszerek.A decentralizáció ezzel szemben biztosítja, hogy „a hely és id szabta konkrétkörülményeket a döntésnél felhasználják” (Hayek [1995], pp. 246.). Számtalanesemény hat a döntéshozatalra, azonban a mérlegelés során tisztában kell lenniaz információk beszerzésének és feldolgozhatóságának korlátozottságával. Ezt aproblémát az ármechanizmussal lehet áthidalni Hayek szerint, mely kapcsolatotFordulat, 2004. tavasz 43

Fordulatteremt és közvetít a gazdasági szereplk között. Elnye abban rejlik, hogy nemigényel központi koordináló szervet, hanem magától mködik, a kereslet-kínálatszabályai alakítják a folyamatokat. Az ármechanizmus nemcsak egymássalközvetlenül kapcsolatban lév szereplk között közvetít, hanem képes azinformációkat áttételes kapcsolatok során is megrizni. „Az egész nem azértviselkedik egységes piacként, mert bármelyikük is át tudná tekinteni a terepet,hanem mert a korlátolt egyéni látómezk annyira átfedik egymást, hogy aszámos közvetítn keresztül a fontos információ mindenkihez eljut” (Hayek[1995], pp. 248.). A piaci ármechanizmus annyira gördülékeny például egykeresleti igény, fogyasztói szokás változása kapcsán, hogy „mondjuk egynyersanyag szkössége esetében, anélkül, hogy egyetlen utasítást ki kelleneadni, annak ellenére, hogy a dolog okát csak néhány tucat ember ismeri, emberektíz és tíz ezrei, akiknek kilétét több hónapi kutatással sem lehet kideríteni,elkezdik az adott nyersanyagot, illetve a belle készült termékekettakarékosabban használni; vagyis a megfelel irányba mozdulnak el” (Hayek[1995], pp. 248.).Az ármechanizmus, melyrl Hayek rajongva ír, „nem tudatos emberi alkotás”(Hayek [1995], pp. 249.), hanem „egyike azoknak a formációknak, amelyekhasználatát az emberiség miután felfedezte, meg is tanulta (noha máig nemtökéletesen) anélkül, hogy megértette volna” (Hayek [1995], pp. 249.). Az osztrákiskola evolucionista szemlélete mutatkozik meg ebben a gondolatban, illetveAlfred Whithead Hayek által idézett soraiban is: „Teljesen hibás atankönyvekben […] hangoztatott közhely, hogy mindenben az egyre tudatosabbcselekvésre kell törekedni. Épp ennek fordítottjára van szükség. A civilizációelrehaladását az jelzi, hogy egyre több az olyan fontos mvelet, amit anélkültudunk végrehajtani, hogy gondolkoznunk kellene rajta” (Hayek [1995], pp. 249.).Hayek az id intézményeket rostáló és azokat megersít szerepénekfeltételezésével tekint vissza, s ez alapján racionálisnak tartja a piackialakulását. Azonban a folyamat során úgy épül be a társadalmiintézményrendszerbe és anélkül gyökeresedik meg a piac, hogy azármechanizmus igazi értelmével valaha is tisztában lettek volna a történelemben(Hayek [1995]).Karl Marx (1818-1883) az els a sorban, akit a piac kritikusai között mutatokbe. Két írását tekintem át, hogy bemutathassam, hogyan is jelenik megmunkásságában a piac mint nem szándékolt cselekvések eredménye. Ittrögzítem, hogy Marxnál a piac egyrészt mint intézmény jelenik meg nemszándékolt következményként, másrészt a piacnak a minségi vonásaiszármaztathatók egyéni cselekvések nem szándékolt eredményeibl. Akapitalista, piaci keretek között végzett munka megnyomorító hatásairólszámtalan helyen találkozhatunk a marxi életmben. Az elidegenült munkacím írásában ennek filozófiai oldalát tanulmányozza Marx, A Kommunista Párt44 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtankiáltványa cím 20 , Engelsszel közösen írt programjában pedig politikaivonatkozásait járja körbe.Elbbi írásában a kapitalista termelési mód empirikus elemzése során vezeti le,hogy a munkás a munkavégzés során annál olcsóbb munkaervé válik, minéltöbb terméket állít el, s a „dolgok világának értékesedésével egyenes aránybann az emberek világának elértéktelenedése” (Marx [1967], pp. 83.). Mindez nemszándékolt eredménye a munkavégzésnek. A munkás nem csak a munkájánaktermékével nem rendelkezik, de még a termelési javakat sem mondhatjamagáénak. „Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb leszaz idegen, tárgyi világ, amit magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz maga, az bels világa, annál kevesebb lesz az sajátja. Ugyanígy van avallásban. Minél többet helyez az ember az istenbe, annál kevesebbet tart megönmagában. A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé,hanem a tárgyé” (Marx [1967], pp. 84.).A közgazdaságtan hibája, hogy nem veszi észre a munkás és a termelés köztiviszonyt. „Persze; a munka csodás mveket termel a gazdagoknak, dekifosztottságot termel a munkásnak. Palotákat termel, de a munkásnak odúkat.Szépséget termel, de a munkásnak megnyomorodást. Gépekkel helyettesíti amunkát, de a munkások egy részét barbár munkára veti vissza, másik részétpedig géppé teszi. Szellemeket termel, de a munkásnak ostobaságot,kretinizmust termel” (Marx [1967], pp. 85.).Az elidegenülés els fázisa az elbb bemutatott termelés eredményétl valóelidegenülés. A második dimenzióban a munkavégz a termelés folyamatátólidegenül el: „boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemienergiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi. […] Munkájaennél fogva nem önkéntes, hanem kényszer, kényszermunka” (Marx [1967], pp.86.). A munkavégzés eredményeként „[…] az ember már csak állati funkcióiban –evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb – érzi magát szabadontevékenynek, emberi funkcióiban pedig már csak állatnak” (Marx [1967], pp. 86.).A folyamat harmadik lépéseként „az elidegenült munka az öntevékenységet, aszabad tevékenységet eszközzé fokozza le” (Marx [1967], pp. 89.) így az emberönmagától, nembeli lényétl is eltávolodik, s legvégül az egymástól valóelidegenülés is végbemegy.Marx mindezt a folyamatot a kapitalista, piaci termelésbl vezeti le, s a piacelnyomorító hatását a munkán keresztül ragadja meg. A piac másik nemszándékolt következménye, hogy létrejön egy elsteri értelemben vett társadalmirend, amelyben a termeléshez való viszony alapján tagozódnak az emberek.Smithhez hasonlóan Marxnál is központi elem a munkamegosztás, azonban asmithi horizontális munkamegosztást vertikálisra cseréli fel. Míg Smithfelfogásában a munkamegosztás a gazdagság forrása, addig Marx a másikirányba mozdul el és életmvében az elidegenedés f mozgatójává válik a munkamegosztása.20 A köztudatban A kommunista kiáltvány név ismersebb talán.Fordulat, 2004. tavasz 45

FordulatNéhány évvel késbb, 1848-ban született és Engelsszel írt politikai munkájábólcsak két elemet emelnék ki, hogy kiegészítsem a fentebb írtakat. Az egyik Elsterazon gondolatához kapcsolódik, ahol a cselekvés hatását szétbontja szándékoseredményre és nem szándékolt következményre. Marxnál és Engelsnél ez akövetkez különleges társadalmi metszetben jelenik meg. Írásuk szerint afeudalizmust a burzsoázia és a proletariátus szövetsége döntötte meg ésalakította ki a gazdasági-társadalmi rend, a kapitalizmus alapjait. Itt annyitszeretnék csupán leszögezni, hogy Marx és Engels osztályelméletébl adódóanosztályfügg elemként jelenik meg a piacgazdaság értelmezése. A burzsoáziaszámára azt jelenti, amit szerettek volna megvalósítani, vagyis bvül piacokat,szélesed kereskedelmet, egyre kiterjedtebb termelést és halmozódó vagyonokat.A munkásság azonban a piaci rend azon eredményeibl részesül, melyre nemvágyott, vagyis egyre nehezebb és értéktelenebb munkát, munkától valóelidegenülést hozott számára a kapitalizmus (Engels – Marx [1980]).A másik gondolat, amit a piaci rendszer egyensúlyáról mondanak: „A polgáriviszonyok túl szkké váltak, nem képesek befogadni a gazdagságot, melyetmaguk termeltek” (Engels – Marx [1980], pp. 47.). A burzsoázia óriásitermelbázist állít el, de nem ura ennek, nem tudja annak kilengéseitkorrigálni, így két lehetség kínálkozik számára a termelés biztosítására: vagy atermelerk pusztítása, vagy pedig a piac bvítése - s mindeközben nemszándékolt következményként hozzájárul osztályellenfele, a proletariátusmegersödéséhez (Engels – Marx [1980]).Elbbibl, a termelerk pusztításából, az els világháborúból vezeti le példáulJohn Maynard Keynes (1883-1946) A békeszerzdés gazdasági következményeicím könyvében azt a folyamatot, mely a javak háborús célú radikálisfelhasználása révén végül a munkásosztály eszméléséhez vezet el, melynekkövetkezményeként nagyobb részt kíván az elállított javakból (melybl aztmegelzen nem nagyon részesült), s véget érhet több évszázados szenvedése(Keynes [1991]). Ugyanakkor a piaci torzulások, az elégtelen kereslet (melyszintén egyéni cselekvések nem szándékolt és nem uralt következménye!) miattpreventív eszközként az állami szerepvállalást javasolja a kereslet fenntartása ésstabilizálása érdekében (Keynes [1965]).Keynesnél azonban nem szabad elfeledni, hogy alapveten mégiscsakpiacpártinak számít, s csupán a piac korrekcióját tartja szükségszernek, deelutasítja annak radikális átalakítását, esetleg felszámolását (Szabó [2003]).Marx és Engels második lehetséges forgatókönyvérl, vagyis a piac bvülésérlbvítésérl(s ennek nem szándékolt következményeirl) értekezik szemléletesenPolányi Károly (1886-1964). Polányi „ördögi malom”-ként aposztrofálja (Polányi[1997], pp. 45.) az önszabályozó piacot, amely a piaci árak alkalmazása révén,mindenféle beavatkozás nélkül képes gazdasági rendszert megszervezni – de46 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanamelyet egyben az „egyszer emberek életének katasztrofális szétzilálódásakísér” (Polányi [1997], pp. 45.). 21A piacosodás filozófiája, a piac térnyerésének folyamata a liberális filozófiából,a fejldésbe vetett hitbl eredt, s egészen a XVIII. századig lehet visszavezetni. Aszabadság eszméjének terjedésével a „spontaneitásba vetett emocionális hittlvezérelve félrelökte a változással kapcsolatos köznapi attitdöt” (Polányi [1997],pp. 45.), miszerint egy irányítatlan változási folyamatot, ha túl gyorsnak ítélünkmeg, a társadalom jólétének megóvása érdekében, amennyiben lehet, le kelllassítani. Így „misztikus könnyedséggel” (Polányi [1997], pp. 45.) sikerült atársadalomba észrevétlenül beletáplálni, hogy a gazdasági fejldés bármilyenfajta társadalmi következményeit elfogadja.Azonban a piac eltti akadályok lebomlásával ördögi malom indult el: agazdaság egyre szélesebb területekre igyekezett betörni, s nem egy akart lenni agazdaság koordinációs formái közül (a Polányi által említett reciprocitás ésredisztribució mellett), hanem prioritást akart szerezni magának. A piac végül atársadalom felett is igyekezett átvenni az irányítást, s megpróbált a társadalomstruktúráinak mélyére hatolni, roncsolni azokat (Polányi [1997]).A piacosodás hatásai az egyének piacpárti, ármechanizmust használócselekedeteinek nem szándékolt következményeként értelmezhetk Polányinál.Ezen nem szándékos hatások ellen azonban a társadalom tudatos védekezlépésekkel válaszol. A piac terjedése és a meginduló ellenmozgás egyidejlegzajlik. Ez az ellenmozgás azonban „több volt, mint a társadalom szokásosvédekez reakciója a változásra. Egy olyan felfordulásra adott reakció volt ez,amely megtámadta a társadalom szövetét” (Polányi [1997], pp. 167.) EzzelPolányinál a nem szándékolt következményekre adott válasz tudatos cselekvéstjelent, azonban a tudatos lépés kiváltó oka nem más, mint olyan cselekvés, melynem szándékolt hatásokkal jár.Összegzés és kitekintésA piac kapcsán tárgyalt különféle felfogásokat táblázatba is lehet rendezni,ahol az egyik felosztást az adja, hogy piacbarát vagy piackritikus az adott szerz;a másik skála pedig azt méri, hogy a piacot nem szándékolt következménykéntképzeli el vagy pedig a piaci mechanizmusok mködésére koncentrál inkább.21 Polányi is számos esetben osztályelméletben gondolkodik írásaiban.Fordulat, 2004. tavasz 47

FordulatA piac megközelítése az egyéni cselekvéseknem szándékolt következményeikénta piac megítélésepozitív negatíva piac mint egyéni cselekvések nemszándékolt eredményeSmithHayekMarxpiaci keretekbe ágyazott egyénekcselekvéseinek nem szándékoltkövetkezményeiMandevilleKeynesMarxKeynesPolányiAz els mezbe Smith és Hayek kerül, mert a piacot egyének cselekvéseinekeredjeként látják és kedveznek tartják a piaci rendszert. Mandeville eggyellejjebb foglal helyet, mert már eleve piaci folyamatokból indul ki. Ide soroltamKeynes-t is, mert nem csak piackritikus, hanem alapveten reformer szellembennyúl a piachoz, s csupán annak hibáit igyekszik kijavítani. Ugyanakkorelhelyeztem Keynes-t a piackritikusok között is, mégpedig az alsó sorban, mertpiaci bírálatait az egyensúlytalanságokat okozó szereplk felé intézi. Polányihelye egyértelmbbnek látszik a tárgyaltak szerint. Marx azért kerül kettejükmellé, mert a korábban részletesebben bemutatott munkamegosztásból vezeti leaz elidegenedés gondolatkörét, a proletariátus izmosodását. Emellett önállóhelyet is elfoglal, ha felidézzük azt a gondolatát, miszerint a burzsoá és proletárosztályok a feudalizmus megdöntését közösen hajtották végre, azonban aproletárok a kommunizmus elérését tartják végs céluknak (Marx [1980]). Atáblázatban elfoglalt pozíciók alapján látható, hogy Keynes-t és Marxot kétcellába is beosztottam, s egy esetben ugyanarra a mezre kerültek. Ez azeredmény azon nézeteknek szolgálhat támaszul, akik Marx és Keynes közöttkeresnek közös vonásokat.Említést tettem arról, hogy kitérek az írás végén a lehetséges továbbhaladásrais. Véleményem szerint a nem szándékolt következmények alkalmazása akövetkez szempontok miatt lehet hasznos a közgazdaságtanban. Egyrésztrendkívül jól képes módszertani individualista alapokon nyugodva kezelni ésleírni a tömegfolyamatok, társadalmi jelenségek területét érint problémákat.Másrészt a racionalitás és tökéletes informáltság feloldásával valószerbb,kevéssé absztrakt, mint a neoklasszikus megközelítések. Harmadrészt képesdinamikus folyamatok, szituációk leképezésére a neoklasszikus felfogás ceterisparibus metódusát felváltva. Negyedik vonásként rendkívül komplex, összetettgazdasági és társadalmi folyamatok modellezésére is alkalmazható; s ötödikszempont, hogy a spontán folyamatok, véletlen szerepe, az evolutív fejldés isösszhangban áll vele.48 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai gazdaságtanA piac elemzése reményeim szerint segített közelebb juttatni az olvasót ememódszerhez. Természetesen nem csak a piac elemezhet így, hanem különfélepszichológiai eredet jelenségek kollektív szinten jelentkez következményei (úgymint valutaválságok, gazdasági válságok Elster, Keynes logikája alapján),szociológiai kérdések (például a szegénység Polányira támaszkodva), politológiaifogalmak (mint például Marxra gondolva osztálykonfliktus, forradalom), a piacfejldésének gondolatát továbbpörgetve pedig a gazdasági növekedés, vagy akár anem unilineáris fejldés is (elég Smith-re utalni itt).A már idézett John Stuart Mill szerint a politikai gazdaságtan akövetkezképpen definiálható: „az a tudomány, amely a gazdaság termeléseérdekében kifejtett együttes emberi cselekvésébl származó társadalmijelenségek törvényeit állapítja meg, de csak annyiban, amennyiben e jelenségekmás dolgok elérésére vonatkozó törekvések következtében nem módosulnak”(Mill [2002], pp. 559). Úgy gondolom ez a tág megfogalmazás nem mond ellent azegyéni cselekvések nem szándékolt következményeinek felkarolásával ésszélesebb körben való alkalmazásával.IrodalomBARA ZOLTÁN –SZABÓ KATALIN (szerk.) [2000]: Gazdasági rendszerek, országok,intézmények. Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba, AulaCOASE, RONALD [1989]: A vállalat természete. In: Szemelvények a vállalatgazdaságtantanulmányozásához, MKKE Vállalat-gazdaságtan Tanszék,pp. 31-40.ELSTER,JON [2001]: A társadalom fogaskerekei, Osiris Kiadó, BudapestENGELS, FRIEDRICH - MARX, KARL [1980]: A Kommunista Párt kiáltványa,Kossuth Könyvkiadó – Kárpáti Könyvkiadó, Budapest – UzsgorodHAYEK, FRIEDRICH A. VON [1995]: A tudás társadalmi hasznosítása. In: Hayek,F. A. [1995]: Piac és szabadság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp.241-252.HILD MÁRTA [2002]: A közgazdaságtan módszertanáról. In: Bekker Zsuzsa(szerk.) [2002]: Alapmvek, alapirányzatok, Aula Kiadó, pp. 529-538.HILD MÁRTA [1997]: A marxi elmélet „újrafelfedezésének” története. A modernközgazdaságtan és a marxi elmélet kapcsolatáról. In: Eszmélet 97/34.szám, http://eszmelet.tripod.com/34/ivanne34.htmlKEYNES, JOHN MAYNARD [1991]: A békeszerzdés gazdasági következményei,Európa, BudapestFordulat, 2004. tavasz 49

FordulatKEYNES, JOHN MAYNARD [1965]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általánoselmélete (fordította: Erds Péter), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,BudapestLAKATOS LÁSZLÓ [2001]: Mi a baj a szociológiával, és hogyan nem kéne rajtasegíteni? In: Szociológiai Szemle 01/3. pp. 78-109.MANDEVILLE, BERNARD [2001]: A méhek meséje avagy magánvétkek-közhaszon.In: Bekker Zsuzsa (szerk.) [2002]: Alapmvek, alapirányzatok, AulaKiadó, pp. 72-76.MARX, KARL [1967]: Az elidegenült munka. In: Gazdasági-filozófiai kéziratok1844-bl In: Marx és Engels Mvei 42. kötet, pp. 82-94.MILL, JOHN STUART [2002]: A politikai gazdaságtan definíciójáról és annaksajátos kutatási módszerérl (részlet). In: Bekker Zsuzsa (szerk.) [2002]:Alapmvek, alapirányzatok, Aula Kiadó pp. 555-559.ORTHMAYR IMRE [1997]: Módszertani individualizmus. In: Szociológiai Szemle,1997/ 3. pp. 3-31.POLÁNYI KÁROLY [1997]: A nagy átalakulás, Mészáros Gábor kiadása, BudapestSMITH, ADAM [1992]: A nemzetek gazdagsága. E gazdagság természetének ésokainak vizsgálata, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, BudapestSMITH, ADAM [2002]: Az erkölcsi érzelmek elmélete (részletek). In: BekkerZsuzsa (szerk.) [2002]: Alapmvek, alapirányzatok, Aula Kiadó, pp. 539-545.SWEDBERG, RICHARD [1990]: Socioeconomics and The New 'Battle of theMethods': Towards a Paradigm Shift. In: The Journal of BehavioralEconomics, Summer pp. 141-154.SZABÓKATALIN [1994]: Az elsbbségadástól a számítógép-billentyzetig.Intézmények, konvenciók, közgazdaságtan. In: Közgazdasági Szemle94/4. pp. 298-312.SZABÓ ZSOLT [2003]: Párhuzamos életrajzok? Keynes és Coase. In: FordulatKülönszám, tavasz, pp. 16-32.In: http://tek.bke.hu/fordulat/ford92nyar.pdf50 Fordulat, 2004. tavasz

A pénzfogalom elmélettörténeti fejldése azegyszer mennyiségi pénzelmélettl apénzsemlegességigKürthy GáborAközgazdaságtan huszadik században megszilárdult elmélete, amire mainstream vagy neoklasszikus iskolaként szoktunk hivatkozni, a pénznekketts szerepet szán. Hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal,hogy ebben a vonulatban külön értelmezdik a mikroszint és a makroszint. Akett közötti kapcsolatot az jelenti, hogy a konzisztens gondolkodás megkívánja,az egyéni szint viselkedésbl vezessük le az egyén szintje fölött értelmezett,netán megfigyelt jelenségek magyarázatát. Ezzel a problémával (is) foglalkozikJohn Weeks könyve, amely alapján több sikeres kör futott a Kollégiumban. Azelmélettörténet gyakran segít megérteni, hogy miként alakultak ki azok afogalmak, amelyekkel a legújabb tudomány operál. A következ írás arra teszkísérletet, hogy a pénz fogalmát történetileg rekonstruálja, rámutasson azokra aproblémákra, amelyek megoldása során eljutunk a neoklasszikus iskolamonetáris rendszeréhez. A diszciplína kérdésfelvetéseinek változása csak azegyik dolog, amely a pénzfogalmat megváltoztatja, mert az sem feltétlenülevidens, hogy a teória forradalmi változásokon esett át. Ha a neoklasszikusépítményre csupán mint logikai szerkezetre tekintünk, akkor elemeinekkialakítása során elegend a rendszerkonformitást szem eltt tartani.Hová jutott a közgazdaságtan?A mikroökonómiai tanítás olyan feltételeket igyekszik kidolgozni, amelyekmegléte esetén az egyéni viselkedés - amelybe a termel és a fogyasztócselekedetei tartoznak bele - végeredménye az egyensúlynak nevezett állapot,jelenség, óhaj kialakulása lesz. Az egyensúly a neoklasszikus elméletben aszubjektív értékítéletekkel hozható kapcsolatba. Kialakulásának folyamatáttekintve csupán kett dolgot jegyezzünk meg: a megvalósulás mechanizmusábana gondolkodás az értékítéletek egymáshoz való viszonyának szán szerepet, tehátrelatív értékelésrl van szó, a kialakult egyensúly stabilitásában viszont azabszolút értékelés is dönt. Ez utóbbi annyit jelent, hogy nem lesz olyandöntéshozó, akinek abszolút hasznosságát úgy lehetne növelni, hogy másé vagymásoké ne csökkenne. Valakinek a hasznossága a szubjektív értékelésekrendszerében formálisan (számszerleg) nem hasonlítható össze máséval, csupánFordulat, 2004. tavasz 51

Fordulatarra van módunk, hogy egy kiválasztott egyénrl, annak döntésimechanizmusának ismeretében eldöntsük, hogy miképp változik helyzete. Aváltozás oka mindig azzal hozható összefüggésbe – ha feltesszük, hogy az egyéndöntési metódusa, és a hozzá kapcsolt elemek (preferenciarendezés, hasznosságifüggvény) nem változik - , hogy az egyén az anyagi javakból többet vagykevesebbet birtokol. Ezek a javak formájukat, színüket, ízüket tekintveállandóak, st az is közös bennük, hogy az egyének birtokolni illetve fogyasztaniakarják ket. Elvileg a javakat objektív értelemben nem tudjuk egymáshozmérni: mi alapján tennénk ezt meg? Mint egyén, már képesek vagyunk erre, de amásik egyén ítéletérl csupán sejtésünk lehet.Módszer arra, hogy egy ilyen környezetet le tudjunk írni, az lehet, hogymegfigyeljük adott idintervallumban miképp cserélték a javakat egymással adöntéshozók. Megfigyelésünk végeredménye az lesz, hogy számot tudunk adni azúgynevezett relatív árak rendszerérl, amely elárulja a cserékben a javakegymáshoz viszonyított arányát. Ez a módszer ex post megfigyeléseken alapul.Anélkül is azonban, hogy egy ilyen kísérletnek az eredményével rendelkeznénk,ex ante konstruálhatunk olyan árvektort, amelyet absztrakt (és szinténkonstruált) rendszerünkbe illesztve a kívánt végeredményt (egyensúly) érhetjükel. Ennek az árvektornak, így az egyensúlynak az egzisztenciája tehát afeltételeink megfelelségéhez kötött.Ennek a tanításnak a további fontos eredménye a homogenitási posztulátum,amely azt mondja ki, hogy a megfelel árvektornak a skalárszorosa ugyanarra azegyensúlyi állapotra vezet 22 : továbbra is ugyanannyi jószágmennyiséget fognakelcserélni, elfogyasztani, birtokolni. Észre kell vennünk azt, hogy a fentilevezetésben pénzrl nem esett szó. Alkothatunk olyan makroökonómiát is,amelynek modelljében ténylegesen nincs pénz, azokban a modellekben viszont,ahol ez a jelenség szerepet kap, ott rögtön hozzákapcsolódik a pénzsemlegességfogalma. Ez azt fejezi ki - a homogenitási posztulátummal ekvivalens módon -,hogy a rendszerben meglév pénz mennyisége csupán az árak szintjére vanhatással, illetve ennek a mennyiségnek a megváltozása végs soron csak az árakváltozásában tükrözdik.A pénzrl való gondolkodás csupán a tizenkilencedik század utolsó harmadáraegyszersödött le erre a formájára. Tekinthetjük ezt a sokszor marginalistaforradalomnak nevezett, a tudományos gondolkodásban bekövetkezett változáskövetkezményének. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a magyarázandó gazdaságijelenségek közül a pénznek és szerepének a leírása változott a legradikálisabbmódon, tekintve, hogy tulajdonképpen eltnt az elméleti gazdaságirendszerekbl, illetve csupán a fent leírt módon hivatkoztak rá jó darabig.Kettség: ott is van a pénz meg nincs is ott, ennek a magyarázatára késbbkitérek.22 Weeks52 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA következkben azt vizsgálom meg, hogy milyen tudományelméleti kihívásvezetett ide. Elöljáróban a vizsgálathoz három módszertani megjegyzést haddtegyek.Els megjegyzésA vizsgálatban a neoklasszikus iskola mint végs igazodási pont képviseli agazdaságelméletet. Ebben a tanításban a pénz nem mikroszint szerepl abbanaz értelemben, hogy az egyén döntése folyamán nem foglalkozik vele. A pénztilyen szempontból tekintjük jelenségnek. Feltesszük, hogy ennek apénzfogalomnak a kialakítása garantálja azt, hogy az elméleti rendszerkonzisztens módon viselkedjék. Konzisztencia alatt továbbra is azt értem, hogyaz individuális cselekedetek összegzdéseként magyarázhatóak az egyén szintjefölött álló jelenségek. Az ide kapcsolódó feladat így annak vizsgálata, hogypéldául lakatosi értelemben mi tekinthet a pénzrl való gondolkodás keménymagjának, illetve, hogy miként kellett változtatni az eszmetörténet folyamán agondolatokon, hogy ez a szilárd pénzfogalom kialakuljon. Weeks már említett éshivatkozott mve tanulmányozása során azzal foglalkoztunk, hogy rámutassunka neoklasszikus rendszer logikai buktatóira. A következkben ez a tárgyaláskeretein kívül marad: az itt hivatkozott neoklasszikus rendszer olyan,amilyennek alkotói látni szeretnék azt: pénzsemlegesség, egyensúly,automatizmus, minden egyszerre megvalósul.Második megjegyzésA pénzrl való gondolkodás folyamatosan változik a tizenkilencedik században,emellett a marginalista forradalom állítólag a gazdaság egész elméleti rendszerétmegtöri. A kuhni paradigmaváltásként értelmezhet változásnak így tehátcsupán része a pénz elgondolásának megváltozása. Phyllis Deaneelmélettörténeti könyvében kuhni alapon próbálja megragadni a közgazdaságigondolkodás változását: azt kutatja, hogy miként változott a közgazdasági teóriarendszerparadigmája, az úgynevezett diszciplináris mátrix. Ennek alapján nemtagadja, hogy voltak tudományos forradalmak: így emlékezik meg a marginalistaváltásról és a Keynes fellépésérl is a harmincas években. 23 A továbbiakban nemvesszük feltétlenül készpénznek azt, hogy a gondolkodásmód ilyen élesenváltozott.23 Deane (1997)Fordulat, 2004. tavasz 53

FordulatHarmadik megjegyzésLátszik, hogy a neoklasszikus pénzfogalom messze van attól, amit mindennapérzékelünk. Ennyiben az elmélet nem adja valóságos leírását a tapasztalatnak. Amonetáris rendszer ilyen bekapcsolása az elméletbe csupán egy olyan kiegészítfeltételnek tekinthet, amelynek bevezetésével levonhatjuk azt a következtetést,amely szerint a magára hagyott gazdaság úgy mködik, hogy az a kívánatosegyensúlyi állapotra vezet. 24 Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy ez aszentencia nem változott a századok folyamán. Mind a klasszikus, mind aneoklasszikus iskola sarkalatos véleménye, hogy az állam (vagy bármilyen külsszerepl) beavatkozása a gazdasági rendszerbe annak csupán romlásához vezet.Kérdés ezzel kapcsolatban, hogy egy másként viselked pénz miért nem hozhatókapcsolatba ezzel a következtetéssel. Ennek a kérdésnek a megválaszolása sajnosnem tisztán tudományelméleti, módszertani jelleg megoldást vet fel. Látnifogjuk ugyanis, hogy a pénz rendszerkomformitása ezen a ponton a gondolkodásalapját adó klasszikus liberális ideológiához kapcsolódik.A pénzfogalom kialakulásának elmélettörténeti útjaFentebb pénzsemlegességként hivatkoztunk arra a gondolatra, miszerint agazdasági rendszerben meglév pénz mennyisége, illetve ennek a mennyiségneka megváltozása csak az árak szintjére van hatással. E tanítás eredetét valóstörténelmi eseményhez szokás kötni: a 16. században meg kellett valahogyanmagyarázni azt a jelenséget, hogy az árak szintje emelkedik. Az indoklás az lett,hogy az Európába (Spanyolországba és a Németalföldre) áramló nemesfémmennyiség az oka az árak emelkedésének. 25 Ez a gondolat, amelyet aztán késbba 18. században David Hume fejtett ki részletesen, lett az alapja a pénzmennyiségi elméletének. Akkor tehát, amikor a pénz mennyisége és az árszintközötti kapcsolatot leíró történet megszületett, a kiindulópont egy partikulárisprobléma volt, abból a szempontból mindenképpen, hogy nem egy komplettgazdaságelméleti rendszerben kellett a pénzt elhelyezni, és annak viselkedésérerendszerkonform tulajdonságokat megfogalmazni. Még azzal a problémával semállunk tehát szemben, amit a mai közgazdaságtan parciális elemzései jelentenek,amikor is feltesszük, hogy úgy vagyunk képesek vizsgálni dolgokat, hogy közbena nem vizsgált dolgok nem is változnak. (Arról nem is beszélve, hogy vizsgálatsorán a vizsgált dolgok nem változnak.) A mennyiségi pénzelméletnek így ez akorai megfogalmazása egy primitív (egyszer), totális és zárt rendszert alkot.A tizenkilencedik században a problémák két típusa jelentkezik, amelyekalapján a leírt elméletet állandóan újra kell gondolni. Az egyik problématípustovábbra is konkrét gazdaságpolitikai jelleg. Angliában állandóan jelentkeznek24 Friedman (1986)25 Bekker (2000)54 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanolyan kihívások a gazdasági életben, amelyekre magyarázatot és megoldást amonetáris rendszer újragondolása jelenthet. Két nevezetes vita kapcsolódik ide,az antibullionista - bullionista polémia, és ennek folytatása, a banking - currencyvita. A különbség a tizenhetedik századi és a tizenkilencedik századi monetárisrendszer között mindenképpen az, hogy a nemesfémek (elssorban az arany)mellett megjelennek az úgynevezett pénzhelyettesítk (váltók, majd a klasszikuspapírpénz és bankjegy). Ezeket, ahogy mondani szokás, már nem termelik,hanem teremtik, és a mennyiségi pénzelmélet talaján gondolkodva ez felvethetiazt a problémát, hogy amennyiben a pénzteremtésnek nem szabnak korlátokat,az a növekv árszínvonalon keresztül a monetáris és végs soron az egészgazdasági rendszer mködésképtelenségéhez vezethet.Történetileg ide kapcsolódik, és elengedhetetlen megemlíteni, hogy apénzkibocsátás joga ekkorra már állami monopólium lett. Így a döntés apénzteremtés korlátozásáról (jogi aktus) és a cselekedet egy személyhez köthet.A vitákban természetesen mindig két álláspont van. Az egyik, amelyik aztmondja, hogy a pénzteremtés korlátozása nélkül súlyos problémák adódhatnak.Ezt az álláspontot képviselik az aranyrúd-hívk (bullionisták), majd késbb acurrency iskola reprezentánsai. A másik álláspont képviseli azáltalhelyezkednek szembe a fenti, egyébként önmagában továbbra is teljesenlogikusnak tn érveléssel, hogy felteszik a kérdést: Miért nne meg a gazdaságiforgalomban lév pénz mennyisége? Mi lenne ennek az oka? Ezek, ha szabad ígyneveznem, történelmi kérdések, bár triviálisnak tnnek.Jól tudja mindenki, aki közgazdaságtant tanult, hogy rengetegmakroökonómiai modell inherens részét képezik az exogén változók (erre amegfogalmazásra nagyon büszke vagyok): exogén kamatláb, exogén beruházás,exogén jövedelem (!). Ha megfeledkezünk arról a kérdésrl, hogy miért kerül aforgalomba a pénz, akkor a gazdasági elméletünk onnéttól kezdve exogénpénzmennyiséggel fog dolgozni, tekintve, hogy a pénz egyébként is csak külscsatornán keresztül juthat a gazdaságba. Az antibullionista és késbb bankingálláspont tehát amikor felteszi a nagy kérdést, akkor tulajdonképpen apénzelmélet és a gazdaságelmélet egy történelmi (történelmibb) kifejtéseirányába nyit.A pénzzel kapcsolatos problémák másik típusa a tizenkilencedik századbanmár magában a gazdaságelméletben bukkan föl. Hogy megértsük, tudnunk kellazt, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan gondolatai az úgynevezettmunkaérték elméletre épültek. Ez a teória a termelt anyagi dolgokat (áruk)egymással összehasonlíthatóvá teszi, mert azt mondja, hogy minden árunakobjektív módon ki lehet fejezni az értékét. Adam Smith f mve szolgáltatja ahivatkozási alapot, ahol azonban a munkaérték elméletnek egy ellentmondásoskifejtését olvashatjuk. Smith tanítását követje, David Ricardo próbálja teljessétenni, bár megoszlanak arról a vélemények, hogy munkássága egyáltalánfolytatása-e a smithi hagyománynak, vagy valami egészen újat alkot. 2626 Madarász (2000)Fordulat, 2004. tavasz 55

FordulatRicardo elméleti építkezése során kifejezetten zárt és logikus rendszertigyekszik alkotni. És rendszerének ellentmondásmentessé tétele során ütközikabba a problémába, hogy a pénz mennyiségi elmélete és a munkaérték elméletnem fér össze egymással. Ricardo ugyanis a fémpénzt éppolyan árunak tekinti,mint az összes többit, tehát értékét annak köszönheti, hogy emberi munkávalállították el. “Ricardo mennyiségi pénzelméletét igyekezett értékelméletévelösszeegyeztetni, és hirdette, hogyha a külkereskedelem szabad, úgy állandóanfennáll az irányzat arra, hogy a pénz valóságos értéke és a csereértékeösszeessék.” 27 Egyszeren arról van szó, hogy adott esetben a megemelkedettárak miatt növekv import ellenében a fölös pénzmennyiség kiáramlik azországból.A külkereskedelem bekapcsolása az elemzésbe valóban nagy segítséget nyújt afelvetdött probléma megoldásához. Azonban nem feltétlenül helyes egy ilyeneszközhöz nyúlni. Módszertanilag arról van szó ugyanis, hogy egy, csupán akényelmes és elegáns megoldást szolgáltató puffert illeszt az elemzési keretbe,illetve azon kívülre. A problémát ugyan feloldja, de kérdésessé válik, hogy milyenmagyarázathoz fordulna akkor, ha a nem volna ilyen kisegít, tehát például hazárt gazdaságot kellene elemeznie.Ricardo esetében a gazdaságelméleti és a konkrét gazdaságpolitikai problémaösszefonódik. Részt vesz ugyanis az aranyrúdvitákban, ahol a bullionistákpártján áll, és leszögezhetjük, hogy ebben a polémiában könnyebb is helyt állnia:nincs szükség ugyanis arra, hogy ebben a nyilvános (hétköznapi)megmérettetésben a pénzelméletet szorosan integrálja bármilyengazdaságelmélettel, a vita során elegend praktikus okokra hivatkozni. Miért is?Egy gazdaságpolitikai vita során nyugodtan hagyatkozhatunk robosztustényezkre, finom eltérésekkel, kivételekkel nem kell foglalkoznunk. Akkorviszont, amikor egy elméleti rendszer megkonstruálásáról van szó, minden aprórészletet figyelembe kell venni. A 19. században tehát már nincs meg a pénzrlvaló gondolkodásban az az egyedülálló lehetség, hogy csupán önmagábanvizsgálják, praktikus okból mégis el lehet tekinteni egyéb tényezk bevonásától.A gyakorlat és elmélet azonban olyan szorosan összefonódik, hogy a monetárisrendszer dichotóm mivolta az utóbbiban végül dönt szerepet kap.Egy fontos intermezzóról illik megemlékeznünk. A szintén tizenkilencedikszázadi Jean Baptiste Say elméleti alapvetésével “kilóg” kortársai közül. Saymegellegezését nyújtja a késbbi marginalistáknak, ugyanis értékelméletében ahasznosságot tekinti meghatározónak. Ebbl következen a termelés nem más,mint hasznosság teremtése, és egy áru nem attól lesz értékes, hogy emberimunkaer testesül meg benne, hanem attól, hogy emberi szükségletet képeskielégíteni. Ebbl következen a csere alapján az egyén hasznossághoz juthat,akkor, ha megfelel árut kap sajátjáért. A pénz ilyen szempontból Saynél nem bír27 Mátyás (1999), 76. oldal56 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanhasznossággal – és ezt Keynes felbukkanásáig senki nem cáfolja hatásosan –csupán a csere közvetítjeként szolgál. Így az eladó miután megkapta termékéérta pénzt cserébe, attól azon mód igyekszik megszabadulni. Így az eladásra kínáltáruk összessége egyszerre jelent keresletet is, hiszen a piacra vitt javakat a piacinap lezártával végül is egymásra cserélik el. Levezetett következtetésre Saytörvénykéntszoktunk emlékezni, amely szerint minden kínálat megteremti amaga keresletét.Fenti eredmény azért fontos számunkra, mert központi elemévé válik a huszadikszázad egyensúlyi közgazdaságtanának 28 , és látható, hogy benne a pénznek aszerepe nagyon hasonló ahhoz, mint amit a neoklasszikus mikroökonómiábanjátszik. Ha ugyanis a pénz csupán cserejószág, és semmi más, akkor hétköznapilétezésének csupán praktikus okai vannak. Ebbl pedig az következik, hogy egyelméleti konstrukcióban nem lesz rá szükség, hiszen papíron nyugodtantekinthetjük a cserék pénz nélküli láncolatát, ugyanarra a végeredményrejutunk.A Say-törvény és a mennyiségi pénzelmélet közötti logikai kapcsolatot meg kellindokolnom. Ha valóban figyelembe vesszük azt a premisszát, hogy a pénzcsupán a csere pillanatában értékes tulajdonosa számára, akkor ebblkövetkezik, hogy attól igyekszik gyorsan megszabadulni. Ebbl viszont nempontosan az következik, hogy a forgalomba kerül (!) pénz mennyiségéreérvényes a mennyiségi pénzelmélet, hanem az, hogy minden dologra érvényes,ami pénz, illetve minden pénzre érvényes. Ha tehát valami miatt - a történetiindoklástól tekintsünk el - megszaporodik a pénz mennyisége, akkor az összespótlólagos pénzmennyiség azonnal, hezitálás nélkül a forgalomba kerül (ez akimondott premissza következménye). Az itt kifejtett hatásairól már újabb vitátlehet nyitni, amely vita azt hivatott eldönteni, hogy mire van hatással ez amennyiség. Ezt a hatást pedig azért kell megvizsgálni, hogy a már Hume általfelismert azonosságot a megemelkedett pénzmennyiséget figyelembe véverekonstruálni lehessen. Ha azt mondjuk, hogy a forgalom a gazdaságnak az amozzanata, amelyben termelés már nincs, a forgási sebesség intézményilegmeghatározott, a pénzmennyiséget pedig az elbbiekben adtuk meg, akkor akövetkezmény az árszint változása lesz. Így áll helyre az azonosság. Az elméletialátámasztás azonban ingatag: magyarázatot kell lelni a pénzmennyiségnövekedésére, a termeléstl való történeti és logikai eltekintésre * , továbbáfigyelemmel kell lenni arra, hogy az elmélet valamifajta egyensúly illetve a hozzávezet mechanizmus létezését követeli meg.Ami közös a neoklasszikus gazdaságelmélet alapját adó marginalistamegfontolásban és a klasszikus iskolában az a filozófia elgondolás, hogy a jólétiszempontból a magángazdaság a dönt. Továbbra is az egyéni önzés motívumán28 Zalai (2001)* A termeléstl való eltekintés alighanem Ricardonál jelenik meg elször, de aztán tartós marad a20. századra is: íme itt egy szál, amely bizonyíthatja, hogy nem volt éles törés a klasszikus és aneoklasszikus iskola között.Fordulat, 2004. tavasz 57

Fordulatalapuló cselekedetek vezethetnek (és vezetnek) el egy felsbb állapothoz. Egygyakorlati síkon az állam szerepének a diszkreditálását jelenti.A határelemzés ezen túlmenen természettudományos alapossággal lát nekiannak a problémának, hogy a matematika szépséges nyelvén bizonyítsaállításait. Az optimális viselkedés kialakításának folyamata tulajdonképpen arrólszól, hogy a szubjektumhoz kapcsolt számszersíthetnek vélt argumentumokattesznek egyenlvé valamiféle külsleg adott értékekkel. Ez utóbbiak a már jelzettárarányok. Arról nem szól a történet, hogy az árarányok miképp kerülnek arendszerbe. Az egyensúly egzisztencia-bizonyítása során azonban kiderül az,hogy attól függen, hogy milyen árvektort alkalmazunk, teszünk szert különbözvégeredményre, illetve az is világossá válik, hogy egy árvektorhoz általában egyegyensúlyi helyzet tartozik (unicitás). A végeredmények abban különböznekegymástól, hogy más azokban az egyes szereplk végs jóléte (egyéni megítélésükalapján), így alighanem egyértelm, hogy az árakat (is) történelmilegmeghatározottnak kell tekintenünk, ellenkez esetben semmit nem ér az elemzésliberális alapgondolata: ez a probléma valamikor a 30-as években vetdött fel,részletesen tárgyaltuk Weeks-körön.A rendszerkomformitás így nem egyszeren annyit jelent, a feltételezett ésdefiniált függvényeknek, mechanizmusoknak egymással konzisztens halmaztkell alkotniuk, hanem figyelembe kell venni nem formalizálható feltételeket is.Véleményem szerint ezen a ponton találhatunk magyarázatot a pénz szerepénekelgondolásának a magyarázatára.A pénz kibocsátásának joga történetileg állami monopólium lett. Kezdetben akamarához befolyt nemesfém anyagi hasznot jelentett, késbb pediggazdaságelméleti és gazdaságpolitikai megfontolások miatt kellett a már belsértékkel nem bíró pénz kibocsátását törvényileg szabályozni. Itt jelenik meg az amomentum, amelyre a tizenkilencedik századi banking iskola az érveit alapozza,tudniillik az, hogy amennyiben az állami szabályozás nem kell mennyiségpénzzel látja el a forgalmat, akkor a gazdálkodók leleménye azt helyettesítiváltókkal, egyéb pénzhelyettesítkkel. 29 Másrészt pedig, éppen a tapasztalatbólkövetkezen, pénz éppen úgy kerül a gazdaságba, hogy arra valamilyen szükségvan, aki a pénzt kibocsátja (bank), nem erszakolja rá a pénzt egyetlen másaktorra sem, illetve hitelt csak alapos, gazdaságossági megfontolások után nyújt.Erre a gondolatmenetre azonban a neoklasszikus iskolának nincs szüksége akövetkezk miatt. Amennyiben egy szerepl jövedelemhez jut, akkor azt teljesegészében elfogyasztja. Ez a fogyasztás egyrészt nem tartós jószágokra irányul(ezt a mozzanatot nevezzük a hétköznapi értelemben fogyasztásnak), másrésztmegtakarítások iránti keresletet jelent. Ez utóbbi nem jelenthet pénzbelimegtakarítást, hiszen a pénz hasznossága nulla, így tartós fogyasztási cikkekmegvétele történik. Így lesz valakinek a megtakarításából más beruházása illetve29 Bánfi (1998)58 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanígy lesz az összes megtakarításból beruházás, ami a makroszint egyensúlyfeltétele.A gazdasági körforgásban tehát elméleti szinten nincs szükség bankokra ésegyéb közvetít intézményekre ugyanazon megfontolás miatt, amiért pénzresincs szükség. 30 A különböz áruk piacán automatikusan kialakuló egyensúlylétrejöttét Walras-törvénynek nevezzük.A walrasi modell explicite a Say-törvényre építkezve mutatja bematematikailag a gazdaságban lezajló cserefolyamatokat. “... a csere elméletepedig teljes egészében összefoglalható a piaci egyensúly következ kétfeltételében: elször, hogy a cserében részt vev minden fél maximálishasznosságot ér el, és másodszor, minden egyes árucikk összesített kereslete éskínálata megegyezik.” 31 A második feltétel nem más, mint a Say-törvény,amelynek adottnak vételével Walras tulajdonképpen árelméletet alkot: az áraklesznek azok, amelyek a kívánatos egyensúlyt kialakítják.Két termék cseréjébl indul ki, majd innen általánosít az összes termékre: aztbizonyítja be lineáris egyenletei segítségével, hogy nem lehetséges általánostúlkereslet vagy túlkínálat, ha a szereplk megfelel (egyensúlyi) árak mellettképesek cserélni.Az általános túlkereslet kizáródása Walras esetében nem jelenti azt, hogy egyespiacokon ne fordulhatna el eladatlan árukészlet. Ebben a sajátosanmikroökonómiai helyzetben azonban arról van szó, hogy pl. A áru piacán atúlkínálat egyszerre jelent(het) túlkeresletet B,C,...áruk iránt, méghozzá úgy,hogy a túlkereslet és a túlkínálat összesített értéke megegyezik egymással. Azidézett walrasi mondat azt mutatja be nekünk, hogy mind a formális mind avalóságos mikroszint koordinációt a hasznosság jelenti. A hasznosság mintmarginalista kulcskategória alapveten viszonyt fejez ki, szubjektív értékítéletet,pontosabban a szubjektum értékítéletét. Annak a kifejezdéseként is jött létre,hogy a 19. század utolsó harmadának közgazdasági teoretikusai zsákutcánaktalálták a munkaérték elméletet, mert legalább három dolgot nem volt képesmegmagyarázni, jelesül bizonyos különleges termékek árának alakulását (mintpéldául a festmények), a túlkínálat áralakulását, illetve az olyan eredetárkülönbségeket, amelyek a munka különböz minségére vezethetek vissza. 32Minthogy egyszerre került elemzésre a fogyasztói és a termeli viselkedés, ezértnem lehetett az értékre csak mint a hasznosságra hagyatkozni (hisz ez csak afelhasználói oldal törekvéseinek leírására elegend), a termelési költség, mintértéket meghatározó tényez továbbra is benne maradt az értékelméletben(árelméletben). Elvetették az értéknek, mint valamilyen az egyes termékhezszorosan hozzátartozó abszolút tényeznek a keresését, az érték a továbbiakban30 Weeks (1998)31 Walras, Leon: A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete, in:Bekker (2000), 247. oldal32 Deane (1997)Fordulat, 2004. tavasz 59

Fordulattehát viszonyt jelent. A piaci ár jelenti az értéket, illetve a viszonyt, amechanizmus amelynek a keretében pedig kialakul, az a csere. Elvileg. Állítólag.Arra viszont ez az eszközkészlet nem nyújt semmiféle megoldást, hogy miképplehetne összemérni egymással a túlkeresleteket és a túlkínálatokat. Ha aztmondjuk, hogy a két oldal pénzértéke kell, hogy megegyezzék egymással, akkorezzel implicite azt is állítjuk, hogy a pénzérték megfelel kifejezje az abszolútértéknek és nem csak az egyén szintjén állítható két áru ára arányba azokhatárhasznosságával. Az elbbinél is meglepbb lenne úgy érvelni, hogy atúlkereslet és a túlkínálat egybevetésekor a hasznosságok összemérésérl vanszó: a marginalista elméletbl ugyanis a túlkeresletet és a túlkínálatot éppenolyan termékhalmaznak lehetne talán bemutatni, amelynek a hasznossága, vagylegalábbis a pótlólagos hasznossága zérus. Ezt támasztja alá Böhm-Bawerk azonvélekedése, miszerint a termelk számára “saját árujuk szubjektív értékelegtöbbször közel van a nullához.” 33Ha létezik egyensúly, akkor nyilvánvalóan létezik olyan állapot is, amelyet“nemegyensúlyi” - nak kell neveznünk. A neoklasszikus elemzés fogalmaivaljellemezzük ezt a helyzetet is. Az egyén szempontjából túlkínálat az az eset,amikor nem tudja áruját elcserélni valami másra. A túlkereslet jellemzéseviszont problematikus egészen addig, amíg a gazdasági rendszerben nemdefiniálunk egy általános cserejószágot, azaz a pénzt. Pénzre tehát elméletilegnincs szükség akkor, ha az egyensúly kialakulásának folyamatát jellemezzük,kívánatos viszont bizonyos nem egyensúlyi állapotok leírására, hogy ott legyen arendszerben. 34 Ez az a kettsség, amelyre korábban hivatkoztam.Azt viszont nem tehetjük meg, hogy adott szituációban pénzzel bírónaktekintjük a gazdaságot, másik szituációban pedig eltekintünk ennek amédiumnak a szerepétl. Így a pénzre olyan tulajdonságokat kell megfogalmazni,amelyek mindkét helyzetben konzisztenssé teszik viselkedését. A formálisoptimalizációs eljárás esetén ez nem jár nehézségekkel, azonban a definiáltrendszerkomformitás alaposabb megfontolást igényel. Az els esetbentekinthetjük ugyanis a pénzt olyannak, mint bármely, a cserében részt vev árut.Ez azért van így, mert a cserefolyamat elosztási folyamatként tartható számon. Amásodik eset viszont nem engedi meg ezt az elméletalkotóknak. Ha a pénzugyanis azon túlmenen, hogy áru, általános cserejószág is lenne, akkor annakmegtermelt mennyisége meghatározhatná az egyes szereplk végshasznosságát, ez pedig kitüntetett helyzetbe hozná azt vagy azokat, aki vagyakik a pénz termelik. Ez ellentmondana a rendszer alapjának.A pénz és annak mennyisége az árvektor mellett exogén paraméter lesz arendszerben. Már csak az van hátra, hogy ennek a két dolognak az egymáshozvaló kapcsolatát tisztázzuk. Erre a kapcsolatra viszont már megfelel elméletszületett a klasszikus korban, a tárgyalt mennyiségi pénzelmélet. Az elméleti33 Mátyás Antal (1969)34 Weeks (1998)60 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanrendszer ugyanis konstruálható úgy, hogy a pénz mennyisége és az árak szintjeegyenes arányban álljanak egymással, illetve a pénz mennyiségének változtatásacsak az árvektor ugyanilyen változása irányába hasson. Ha az árvektort ugyanisvalamilyen pozitív skalárral szorozzuk, akkor az árarányok nem változnak meg,így az egész nem változtat a kialakuló egyensúlyi állapoton. Így az azellentmondás, amelyet a munkaérték elmélet és a pénz mennyiségi elméleténekegymás mellett élése jelentett, feloldódik, a pénz rendszerkomform lesz.Összefoglalás helyett: kritikákA neoklasszikus pénz vázlatos elmélettörténeti rekonstruálása után nézzük meg,hogy a kialakított pénzfogalom és az egyensúlyi elmélete kritikái között milyenösszefüggések vannak. Az egyensúlyi elemzés alapveten statikus dolog abból aszempontból, hogy a rendszert mozgató törvényszerségek idtlennektekinthetk. Ez megfelel annak a törekvésnek, hogy a közgazdaságtudománytermészettudományos nívóra emelkedjék. Maga a törekvés is bírálható abból aszempontból, hogy itt egy társadalomtudományról van szó, melynek tárgyaidben változik, így mi alapján tételeznénk föl azt, hogy az azt irányítómechanizmusok ellenállnak ezeknek a változásoknak.Nyilván igaznak kell lennie mindannak amit Friedman mond neoklasszikusszempontból, hogy a cselekvk csupán úgy tesznek mintha határhasznokegyenlítenének ki egymással, mert senkirl nem tehet föl, hogy nap mint napsaját hasznossági függvényét deriválja. Ám ha még azt nem is kérjük számon azelméleten, hogy feltételei túlzóak, nem igazán tudunk rámutatni egy olyankövetkezetésre, amelyet az elmélet állít és amelyet igazolva tudnánk látni.Éppen a marginalista gondolatból következik ugyanis, hogy az egyén, mintszubjektum nem lehet tisztában mások hasznossági helyzetével, így arendszerben nem lesz visszacsatolás, amely akár verifikálná, akár falszifikálnáaz egyensúly létrejövetelére tett következtetést. Így nincs olyan kritérium,amellyel ellenrizhetnénk az elmélet helyességét.Az elmélet viszont azáltal, hogy negligálja a történelmi szemléletmódot, nemad lehetséget arra, hogy a rendszeren belül maradva azon változtatni lehessen.Ez éppen azért van így, mert nincs olyan összetevje a felépítménynek, amelyvalahogyan is kapcsolódna a küls világhoz. A pénz szerepének tisztázása éppenarról szólt, hogy elvágják azt a szálat, amely a gazdasági rendszert összeköti egymásik világgal. Illetve, minthogy gyakorlatban a pénz mégiscsak kívülrlérkezik, ennek a csatornának a mködtetésére nagyon szigorú szabályokat ad aneoklasszikus gondolat. 35Nehéz ugyanakkor megfogalmazni azt az állítást, hogy ennek a csatornának akizárása vagy kézben tartása azért szükséges, mert ez az utolsó olyan pontja a35 Friedman (1998)Fordulat, 2004. tavasz 61

Fordulatrendszernek, ahol állami szerepvállalásról kellene beszélni. Könnyen elvezet ez agondolat a konspirációs elméletek világához, amelyeknek a neoklasszikuselméletre zúdított bírálatai sugalmazóak: ezek szerint a fáramú közgazdaságtanfenntartása, tanítása és dicsítése bizonyos körök érdekében áll.Ha kizárjuk az ideológiát az elemzésbl, és magát a neoklasszikus iskolátpróbáljuk rekonstruálni a klasszikus alapokból, akkor ezzel implicite azt állítjuk,hogy nem volt éles törés a gondolkodásban tizenkilencedik század végén, nemvolt forradalom. Nem elvetend ez az ötlet: az elemzés technikája változottcsupán. Az igény, hogy a társadalomtudomány területén a természet–tudományokhoz hasonlót alkossanak, már Adam Smith korában megszületett. 36Az alapkérdés – mit tegyünk, hogy a legjobban éljünk – nem változott. Akövetkeztetés – hagyjuk szabadon a magángazdaságot – a régi maradt, talánannyi változott, hogy a normatív kijelentések helyett, normatív felhanggal bírókijelentéseket tettek a közgazdászok. Fontos változásnak tnik az objektívértékítéletek lehetségét elvet hasznossági elmélet megszületése, tudnunk kellazonban azt, hogy a munkaérték-elmélet logikai problémái már a tizenkilencedikszázadban arra késztették a gondolkodókat, hogy modelljeikben úgynevezett egyárut tartalmazó gazdaságot írjanak le, amely absztrakció elfogadásávaltulajdonképpen az értékelmélet negligálódik. 37 Ebbl a kritikai szemszögbltekintve a marginalista váltás nem tekinthet forradalomnak, így a pénzszerepének elgondolása valóban egy technikai segédeszköz konzisztenssécsiszolására egyszersödik le.IrodalomBÁNFI TAMÁS, SULYOK-PAP MÁRTA (szerk.) [1998]: Pénzügytan, TanszékKft., Budapest,BEKKER ZSUZSA (szerk.) [2000]: Alapmvek, alapirányzatok, Aula Kiadó,BudapestDEANE, PHYLLIS [1997]: A közgazdasági gondolatok fejldése, Aula Kiadó,BudapestMADARÁSZ ALADÁR (szerk) [2000]: Közgazdasági eszmetörténet, OsirisKiadó, BudapestMÁTYÁS ANTAL [1999]: A korai közgazdaságtan története, Aula Kiadó,BudapestMÁTYÁS ANTAL [1969]: Fejezetek a közgazdasági gondolkodás történetébl,Kossuth Könyvkiadó, Budapest36 Mátyás (1999)37 Deane (1997)62 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanMILTON FRIEDMAN [1998]: Infláció, munkanélküliség monetarizmus,Közgadasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.WEEKS, JOHN [1998]: A neoklasszikus közgazdaságtan bírálata, Aula-TEK,Budapest.ZALAI ERN [2001]: Matematikai Közgazdaságtan, Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, Budapest.Fordulat, 2004. tavasz 63

Racionális várakozások és aMonetáris KonszenzusHarasztosi PéterTaylor [2000] szerint, aki az elmúlt huszonöt év makroökonómiaieredményeit akarja megvizsgálni, és ehhez a racionális várakozásokhipotézisén keresztül fog hozzá, az legalább akkora hibát követ el, minthavalaki a keynesi elméletet egyetlen multiplikátoron keresztül akarnámagyarázni. A helyes út a sztochasztikus differenciálegyenleteken át vezet. Ezt ahibát azonban most mégis el fogjuk követni. Ugyanis célunk egy elmélettörténetibarangolás, melynek ösvényén végighaladva kívánjuk felgöngyölíteni a modernpénzügypolitika gazdaságelméleti legitimációját, amelynek pl. egyik manifesztképviselje az inflációs célkitzés rendszere 38 . Az állítás az, hogy létezik ma egytöbbé-kevésbé elfogadott konszenzus annak tekintetében, hogy hogyan viselkedikegy kellen jól-nevelt jegybank. Ezt a status quo-t próbáljuk meg a továbbiakbanösszekötni az ún. monetarista és újklasszikus fordulattal. Amely a két nehezenelkülöníthet iskola talán egyetlen biztos közös pontja a racionális várakozásokbeépítése és a Lucas-kritika elfogadása. Tehát a modern monetáris hozzáálláscélja az aktivizmus elvetése, az alacsony infláció melletti pénzügyi stabilitásmegteremtése.Ma a monetáris politika és a központi bankok politikája egy nem is olyan hosszúvita közgazdaságtani konszenzusának az eredménye, melyet adottnak veszünk,és nem gondolunk bele abba, hogy e konstrukció miként is jött létre. Ma a legtöbbjegybank csak az infláció letörésének szenteli idejét, és más célt nem is tz kimaga elé. Ezek az intézmények vagy közvetve, árfolyam céllal, kamatcéllal vagymagával az inflációs elrejelzés célzásával próbálják elérni az árstabilitást. Bár ahivatalosan az Amerikai Egyesült Államok jegybankja a FED az infláció melletttörvényi megkötéssel a kibocsátás növelésére (munkanélküliség leszorítására) iskell hogy törekedjen, a gyakorlatban azonban ez az intézmény is az 1-2 % körülistabilnak tekinthet árszínvonal-növekedés megvalósítását helyezi a prioritásokélére.38 Arról, hogy az inflációs célkitzés valójában szabálykövet-e, megoszlanak a vélemények. Atéma heves viták tárgya. Egyértelm, hogy az inflációs célkitzés nem annyira élesenszabálykövet, mint a Friedman-féle K szabály, azonban a rendszerben elvárt hitelesség és ígéret(commitment) jobban megköti a kezét a jegybanknak, mintsem bármikor a céltól eltávolítódiszkrét döntést hozzon.64 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA vizsgálódásunk egy idhurkot fog leírni és a következképpen fog felépülni:elször megnézzük azt a jelenkori konszenzust, amelyre a pénzügypolitika épül,másodszor visszaásunk eme konszenzus elméleti legitimációjának alapjaihoz,harmadszor pedig innen újrakezdve visszakövetjük a konszenzus kialakulását.Elször is nézzük meg mit is jelent pontosan ez a konszenzus.A modern monetáris politikai vízióMishkin [2000] miközben arra a kérdésre próbál meg válaszolni, hogy „mitkellene tennie egy központi banknak?” összefoglalja azt a politikát, amit ma AlanGreenspan neve és a FED képvisel. Hasonló monetáris meggyzdést követnek avilág vezet központi bankjai, élen az új-zélandi jegybankkal, amely az 1989-benbevezetett inflációs célkitzés rendszerével az egyik legmodernebb „monetarista”jegybank volt.Mishkin [2000, 1. o.] összefoglalva a jegybankpolitika vezet irányelveit, azárstabilitás mellett még hat fontos szempontot nevez meg. Ezek (1) a fiskálispolitikával való összehangoltság, (2) az idinkonzisztencia problémájánakkezelése, (3) az elretekintés, (4) az elszámoltathatóság, (5) a kibocsátás szintjétnem hagyhatja figyelmen kívül, (6) a pénzügyi rendszer stabilitásánakmegteremtése a gazdasági válságok elkerülésének érdekében. Ezek közülszámunkra a 2-es és a 3-as pont a legérdekesebb, de a többirl is érdemes párszót szólni. A fiskális politikával való összehangoltság, arra vonatkozik, mintarra Sargent és Wallace [1981] is rámutatott, hogy a feleltlen költségvetésipolitika megakadályozhatja, vagy megnehezítheti a kitzött inflációs alakulásteljesítését, teljesíthetségét. Az elszámoltathatóság demokratikus kritérium,ami a ’független’ jegybank feletti ellenrzést biztosítja. Az utolsó kett pedig agazdasági válságok elkerülését célzó intelem, azaz a jegybank inflációs céljánakelérése nem mehet a gazdaság teljesítképességének rovására. A két kiemeltszempont tehát az elretekintés és az idinkonzisztencia elkerülése.Az elretekintés arra vonatkozik, hogy a gazdaságpolitika alakítóinak egyeslépéseknél be kell kalkulálniuk azt is, hogy a kibocsátás vagy magának agazdaság tevékenységének fluktuációja eltolja, késlelteti a kívánt hatást. Tehát avárható hatásokra idzítve kell a konkrét lépéseket megtenni. A monetárispolitika ezen kritikája elssorban arra vonatkozik, hogy az inflációba vagy abérszerzdésbe beépül várakozások elre alakítják a makroadatokat (ezek avárakozások akár racionálisak is lehetnek).Az idinkonzisztencia problémáját többek között a Kydland-Prescott [1977]valamint a Barro-Gordon [1983] szerzpáros fogalmazta meg. A monetárisajánlás itt arra vonatkozik, hogy a rövid távú gazdaságpolitikai haszon eléréseFordulat, 2004. tavasz 65

Fordulatveszélyezteti a hosszú távú érdekeket. Itt elssorban a rövidtávú kibocsátásinflációlibikókáról van szó. A kritika kimondja a rövidtávú expanzív monetárispolitika gazdaság- és foglalkoztatásserkent hatásának hosszútávúérvénytelenségét. Az érv pedig nem más, mint a várakozások beépülése agazdasági szereplk döntési folyamataiba.Mishkin ugyanakkor megkülönböztet hét szerepet is, amit a jegybanknak fel kellvállalnia, így ezek is részének tekinthetek a modern jegybankról szóló víziónak:(1) a pénzügyi stabilitás, mint egyértelm hosszútávú cél, (2) jól látható (explicit)nominális horgonyt kell választania, (3) a jegybank célfügg, de (4) eszközfüggetlen legyen, (5) a jegybank elszámoltatható legyen, azaz ellenrizhet, (6) aközponti banknak nagy hangsúlyt kell fektetnie a kommunikációra és azátláthatóságra (transzparencia), (7) a pénzügyi stabilitásnak mindenképpen acéljai között kell szerepelnie. Jól látszik a szerepek és az irányelvek közöttiösszefonódás, hiszen többségük megegyezik.A Racionális Várakozások ForradalmaEgy kortárs [Miller et. al. 1975] írás a monetáris politikáról szóló vitatkozóközgazdászokat úgy írja le, mint két egymással szemben álló tábort. Az els tábora Keynes utáni szintézis beavatkozás párti aktivista képviseli, akik hiszik, hogylétezik egy kihasználható Phillips görbe, és e mentén a monetáris politikaenyhítheti az összkereslet ingadozása által elidézett sokkokat. Ezzel azállásponttal szembehelyezkednek a nem-aktivista politika hívei, akik szerint azállandó ütem pénznövekedés szabályát követve sokkal jobb eredményt érhet ela gazdaság, mint hogyha az aktivista gazdaságpolitikát erltetnénk. A szerzkszerint ennek az utóbbi tábornak nem volt birtokában egy ütképes elméletiháttér, mindaddig, amíg Lucas 1972 39 -es kritikájában világossá nem tette azt,hogy az ökonometriai modellek nem alkalmasak a monetáris politika valóshatásának modellezésére és az aktív cselekvés megtervezésére, hiszen a modellalapvet paraméterei változnak egy-egy lépés során a beépül várakozásoknakköszönheten.A következkben megpróbáljuk összegyjteni azokat a sarokpontokat, amiben aracionális várakozások bevezetésével a monetarista és újklasszikus szemléletneksikerült az addigi aktivista mozgalomtól elkülönülnie. Persze a legnagyobbfegyvertény a már említett Lucas-kritika volt, amely letörte a túlzottan optimistaökonometristák munkakedvét. Ezen sarokpontok megtalálásához segítségülhívjuk Holland [1985] a témába vezet és Király [1998] Lucas-t értelmez írását.Mindenekeltt azonban itt az ideje, hogy tisztán lássunk a racionálisvárakozások kérdésében. A racionális várakozások szerepl alanya egy döntési39 Lucas Robert E. [1972] Expectations and the non-neutrality of money; In.: Journal of EconomicTheory Vol.4 No.2 April66 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanszituációban nem csak a múltból hozott tapasztalatok alapján mérlegel, hanemfelhasználva a jelen információit is racionálisan választ úgy, hogy elégedettsége,élvezete maximális legyen. [Sargent 2003] A várakozások bevezetése agazdaságba nem volt újdonság, hiszen pl. a mezgazdasági szektor üzletitervezése nagy mértékben épült erre a fogalomra, Keynes és Tobin pedigpénzkeresleti függvényeikben a kamat szabályozó szerepét is a várakozásbólvezették le. [Mizen 2000]A racionális várakozások nem azzal hoztak újat a 70-es évek végén, hogy azegyének tudása tökéletesedik arról, hogy hogyan mködik a gazdaság és hogyhogyan valósulnak meg a politikai döntések, hanem a fordulatot elssorban azhozta, hogy a monetarista forradalom visszatért a pre-keynesiánus gondolathoz.E gondolat követi szerint létezik az általános egyensúly, illetve elfogadják azt aposztulátumot, hogy az állami politika és elssorban a pénzügypolitikahatástalan a gazdasági folyamatokra, nem képes befolyásolni egyszerre amunkanélküliséget, inflációt és a kibocsátást. A klasszikus egyensúlyelmélettelnémileg ellentmondó ugyan, de a keynes-utáni korba beágyazódik a természetesmunkanélküliség rátájának eszméje, ami az egyensúlyi rendszer szerves részévéválik. [Taylor 1975] Azonban nem csak az általános egyensúlyelmélet kerültvissza a közgazdasági diskurzus fáramába, hanem az azonnal alkalmazkodó éstökéletesen rugalmas árszerkezet is. Itt a korábbi ragadósság elhagyását is avárakozások magyarázzák.A racionális várakozások iskola egyik fontos újítása az is, hogy bár a gazdaságiszereplk ismerik a gazdaság mködését, talán még a helyes modellt is, amialapján várakozásaikat kialakítaniuk érdemes, azonban a monetáris és areálsokkok között nem tudnak különbséget tenni. Azaz nem tudják, hogy az adottáremelkedés a keresletnövekedés vagy pedig a pénzállomány növekedésehatására jött létre, amit azzal magyaráznak, hogy a piacok közöttiinformációáramlás nem tökéletes. [Király 1998] Ennek következménye, hogy anem-várt pénznövekmény indukálhat gazdasági fellendülést, hiszen a gazdaságiszereplk, miután az ár az egyetlen, ami számukra információforrásul szolgálhat,nem tudják eldönteni, hogy a pénznövekmény okozta áremelkedés valójában nemkeresletnövekedés-e. Ez sarkallhatja ket a többletkereslet kielégítésére, így azelidézett monetáris sokk rövidtávon megnöveli a kibocsátást. A racionálisvárakozások hipotézisébl adódó pénzügyi modell alkalmasnak tnik arra is,hogy megmagyarázza a rövidtávú gazdasági kilengéseket és ciklusokat,amennyiben a keresletnövekedés képzete többletberuházásokban csapódik le. Azemberek azonban, ahogy nem tudják megkülönböztetni a reál és monetárissokkokat, ugyanúgy bizonytalanok lesznek abban is, hogy elválasszák egymástóla hosszú távú és az átmeneti gazdasági fellendüléseket. Bár ezek az üzleticiklusok eltéríthetik a gazdaságot a hosszú távú egyensúlyi kibocsátástól ésFordulat, 2004. tavasz 67

Fordulatmunkanélküliségtl, de csak rövid távon. Késbb a gazdaság visszatér ezekre atermészetes értékekre (pl. természetes munkanélküliségi ráta).A monetáris politika hatásosságával kapcsolatban a fentiek alapján kétségekmerülnek fel. Ha a monetáris hatóság elre elhatározza, hogy egy adottinstrumentumot kezelve, legyen az az irányadó kamatláb vagy a pénzmennyiségmilyen lépéseket fog tenni a jövben, vagy milyen politikát folytat, akkor mindeza várakozásokba beépülve csak nominális értékben változtatja meg amakrofundamentumokat és a reálváltozókat érintetlenül hagyja. A kibocsátást,pl. csak egy váratlan pénznövekmény tudja elidézni, de mint fenn láttuk ezhosszú távú eredménytelensége miatt nem kívánatos.Érdemes megemlíteni, azt is, hogy mi lenne, ha a várakozások nem képzdnénekracionálisan. Ekkor a várakozásokba nem épülnek be a jelen információi azinfláció vagy a kamatok alakulásáról, így pl. egy váratlan pénznövekmény, a’ragadós árak’ feltételezéssel reálhatást tud elérni a gazdaságban úgy, hogyannak hosszú távú hatása legyen.A racionális várakozás hipotézise köré szervezdött elméletben tehát megjelenika rövidtávú hatásosság keresésének értelmetlensége, illetve egy szabályszerségiránti igény. Talán kicsit késinek tnik, de talán itt a leginkább alkalmastisztázni a címben megadott fogalmak értelmét és a témához valókapcsolódásukat.Szabálykövet vagy eseti 40A következkben tehát egy merésznek tn vágással áttérünk egy pénzpolitikaivitára, amely szorosan kapcsolódik az elbbiekben leírt fordulathoz. Ez a vita agazdaságtörténetbe úgy került bele mint az eseti vagy szabálykövet monetárispolitika közötti választás kérdése avagy a Rules versus Discretion irodalom.A szabálykövet politika a nevébl adódóan is egy olyan monetárisszabályrendszert feltételez, amely alapján a jegybank cselekszik. Ez a szabályértheten és elre kommunikált, azaz megmondja hogy egy adott szituációbanmit fog cselekedni a monetáris hatóság és milyen politika várható az elkövetkezévekben. Mindezzel szemben az eseti monetáris politika az aktuális gazdaságihelyzetre való tekintettel próbál megoldást találni, nem elre bejelentettmódonm, szabályszerségek használata nélkül próbál meg operálni.Érdemes talán végiggondolni azt, hogy a fent leírt vita szereplihez hogyankapcsolódik ez a két megoldás, hiszen feltételezéseik különbsége folytán a két40 A magyar szakkifejezést Mankiw Makroökonómiájának fordítójától kölcsönöztem,elfordulhatnak ettl eltér kifejezések is.68 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanpolitika más viselkedést feltételez a két különböz elméleti környezetben. Azaktivista környezetben az eseti politika hatásosabb, hiszen hosszú távon nagyobbgazdasági teljesítményt idézhet el és letörheti a munkanélküliséget. Aszabálykövet gazdaságpolitika igazából kevésbé hatásos, hiszen még nemracionális várakozások mellett is hozzá szoknak a monetáris hatóság várhatópolitikájához. Így a politika hatása mérsékeltebb, graduálisabb, de valamelyestfügg a kiválasztott eszköztl, azaz attól, hogy a monetáris hatóság melyikeszközére érvényes a szabály. Így az aktivista berkeken belül értheten nemannyira éles a két politika szembenállása.A racionális várakozások hipotézise mentén a két elgondolás között már nagyobba feszültség. Sem a szabálykövet, sem az eseti politika nem változtatja meg ahosszú távú gazdasági változókat, mint a kibocsátás vagy a munkanélküliség. Aszabálykövet esetben Sargent és Wallace [1975] nyomán a kibocsátás nemváltozik, akármelyik változó mellett is kötelezi el magát a jegybank. A diszkrétpolitika esetében azonban elérhet rövidtávú hatás. Ennek szükségessége éshatásossága a hosszú távú semlegesség mellett kérdjelessé válhat, de miótatudjuk, hogy „hosszútávon mindannyian halottak vagyunk” 41 , érdemestovábbgondolni ezt a vitát a racionális várakozások hipotéziskörén belül.A téma vizsgálata során kihagyhatatlannak tnik Kydland és Prescott 1977-benírt tanulmánya. A szerzk amellett érvelnek, hogy egy adott gazdaságihelyzetben az eseti (diszkrecionális) monetáris politikák sorozata a társadalomjóléti célfüggvény nem maximalizálja. Mindehhez egy olyan társadalmattételeztek fel, amely az azonosan informált magánszektorbeni versenyzk mellettmég egy jóindulatú kormányzatból áll. Egy ilyen ideális helyzetben (pl. nincsenekérdekkonfliktusok) is elfordul, hogy egy eseti gazdaságpolitikai lépés nem azelérhet legjobb kimenetet biztosítja. Ehhez két feltételezés kell: a jvrevonatkozó várakozások befolyásolják a jelen döntéseket, illetve annak afeltételezése, hogy ezen döntéseknek van egy externális hatása. Ebben az esetbena monetáris hatóság egy bejelentés utáni ellenlépéssel „átverheti amagánszektort”. Ha azonban a várakozások racionálisak, akkor a gazdaságiszereplk számítanak a jegybank vagy a kormányzat ilyen jelleg viselkedésére,és kalkulálnak azzal, mikor döntéseiket meghozzák, mindez azonban feleslegesbizonytalanságot szül. Így az eseti vagy szabálykövet „dichotómia”leegyszersíthet arra a kifejezésre, hogy létezik-e valamilyen ígéret vagy sem.Abban az esetben, ha nincs, akkor már játékelméletrl kell legyen szó.. [NancyStokey 2002]Játékelméleti téren a problémát Barro és Gordon [1983] vizsgálta meg. Kevertstratégiák alkalmazását is megengedve, súlyozva az eseti és szabálykövetmegoldásokat arra a következtetésre jutottak, hogy létezik hosszú távú41 John Maynard Keynes: Treatise On MoneyFordulat, 2004. tavasz 69

Fordulategyensúlyok halmaza, amelyek feltétele a gazdaságpolitikus jó hírnevén alapszik.Ez akkor jön létre, ha a politikus tettei érthetek, jól követhetek és könnyenkimutatható az esetleges eltérés az eredeti szándékoktól. Ennek a legegyszerbbesete egy jól kommunikált szabály és annak betartása.A racionális várakozások kritizálásaA következkben úgy tnik majd mintha letérnénk az eseti vagy szabálykövetvita nyomvonaláról és egy kicsit magával a racionális várakozások hipotézisévelfoglalkozunk. Eddig a racionális várakozások utáni irányzatokat úgy mutattukbe, mint amelyek visszahozzák a rugalmas árak feltételezését a makroökonómiaielemzésbe, s ezzel azt a látszatot keltettük, hogy a lassan alkalmazkodó árakeltntek volna a közgzdaságtani diskurzusból. Ez azonban koránt sincs így. Aracionális várakozás elmélete ugyanis beépült többek között a keynesi elméletbeis. (Vagy talán a keynesi örökséget próbálták meg belevinni a modernmakroökonómiába) Taylor [2000] után mondhatjuk, hogy a racionálisvárakozások forradalma után több különböz hagyományokat felelevenít iskolaalakult ki: ide sorolhatjuk az újklasszikust, a reál-üzleti ciklusok elméletét, az újkeynesiánusirányvonalat és az új neoklasszikus szintézist is. A hipotézisgyorsan utat tört magának a hagyományokban. Weeks, az elmélet egyikkritikusa, a következképpen kommentálja mindezt: „Cinikusan aztmondhatnánk, hogy az az izgatottság, amivel a szakma beemelte a REH 42 -t,részben azzal magyarázható, hogy a hipotézis kedvez hatást gyakorolt aközgazdászok szakmai egójára.” [Weeks 1998 p. 151.] Weeks a hipotézisblalapveten a következ hozzáállást nem tudja elfogadni: teljes mértékben naiv éshihetetlen feltevés, hogy a gazdaság mködésére vonatkozó tökéletes és teljestudás tényleg létezik.A hipotézis lehetséges kritikái közül kettt emelnék ki: az egyik Weeks nyománhaladva a REH értelmetlen alapfeltevéseit és „önbeteljesít” hatását firtatják,míg a másik Ball és Croushore [2001] „bizonyítéka” a racionális várakozásokkibocsátás becsl hatásának pontosságáról.Az els esetben a problémát, az jelentheti, hogy a hipotézis magyarázatában nemcsak egy megfogalmazás létezik. A REH-et gyakran írják le úgy, hogy az emberekvárakozásai megegyeznek a modell becsléseivel, amit arra használnak, hogy azonemberek viselkedését leírják. [Taylor 2000] Ebbl a megfogalmazásból máregyértelm, hogy miért írja Weeks, hogy ehhez szükségeltetik a gazdaságról valótökéletes tudás. Ugyanakkor ezen tudás hiányában (nyilvánvaló képtelenséglenne) elegend lenne azt állítani, hogy a gazdaságpolitika gyakorlói és agazdaság többi szereplje ugyanazt a modellt ismerje. Ehhez azonban elég az,42 REH, azaz Rational Expectations Hypothesis (Racionális várakozások hipotézise)70 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanhogy a gazdaság szerepli többé-kevésbé ismerje azt a modellt, amiben ajegybank gondolkodik. Itt újra vissza tudunk kanyarodni a szabálykövet vagymagát elre és megbízhatóan kommunikáló monetáris politika témához. Ebbenaz esetben ugyanis arról van szó, hogy a gazdaság szerepli ismerni vélik ajegybank által alkalmazott modellt és várakozásaikat aszerint alakítják ki. Ígyaz eredeti elképzelés visszájára fordult ugyan, de a jegybank és a szereplkgazdasági modellje nagymértékben közeledett egymáshoz. Azaz a jegybankipolitika nemcsak kihasználhatja a várakozásokat, vagy befolyásolhatja azokat,hanem kialakíthatja egyfajta stabilitásukat.Ball és Croushore [2001] állítása az, hogy a monetáris politikának mégiscsak vanhatása a kibocsátásra. Ez, ha megfigyeljük, ellentmond a klasszikus racionálisvárakozások forradalom kiindulásának, hiszen ott a kibocsátás célzása (s ezáltala munkanélküliség csökkentése) szentségtörésnek számított. De mint mondtuk,azóta sok irányzat alakult ki és sokmindent beépített magába a modernmakroökonómia. A szerzpáros egy olyan környezetet vizsgál, ahol márintegrálva vannak a mereven alkalmazkodó árak és a monetáris politikaváltozásai elssorban a kamatváltozásokban definiálódnak. Ebben a modellben avárakozásoktól függ becslések nem azonosan viselkednek az infláció és akibocsátás esetében. A kibocsátás estében a szerzk bizonyítani próbálják, hogymodelljükben a gazdasági szereplk szisztematikusan alábecsülik a monetárispolitika kibocsátásra gyakorolt hatását. Ezáltal várakozásaikat is ennekmegfelelen alakítják. Míg az infláció esetében ilyen torzulás nincsen. Az írásazonban csak egy kiemelt példány a racionális várakozások kritikái közül.A trade-off a másik oldalrólEddig feltéteztünk egy konszenzust, amely a racionális várakozások és azon avita mentén alakult ki, hogy létezik-e valamilyen trade-off a munkanélküliség ésa kibocsátás, valamint az infláció között. Láttuk, hogy ebben a dimenzióbansokáig az volt a kérdés, hogy a foglalkoztatás növelhet-e a pénzmennyiségnövelésével (egyszeri nagyobb esetben nem ami igazából infláció, csakárszintemelkedés). Ehhez az elképzeléshez hozzátartozik, hogy a közgazdaságielméletnek sokáig nem az infláció volt a meghatározó élménye, hogy mi eztélvezhetjük, az csak a modern pénzrendszereknek köszönhet. Sokáig adeflációtól féltek a közgazdászok, talán azért, hogy az arany ne vándoroljon ki azországból, csökkentve ezzel a pénzmennyiséget.Késbb, talán nem véletlenül, a modern pénzrendszer kialakulásával körülbelülegy idben az inflációtól való félelem lett a meghatározó élmény. Mint láttuk aFordulat, 2004. tavasz 71

Fordulatjegybankok a pénzügyi stabilitáshoz elssorban 43 az infláció alacsony mértékétkapcsolják. Ebbl következik, hogy a keresett trade-off megfordul és a f kérdésnem az lesz, hogy mekkora infláció árán lesz alacsony a munkanélküliség, hanemaz, hogy mekkora lehet a kibocsátás veszteség vagy letérés a növekedési pályáról,ha az inflációt csökkentjük.Ball [1993] és Barro [1996] is vizsgálta az ún. áldozati ráta nagyságát és adezinfláció optimális sebességét, megállapítva hogy egy két százalékos kibocsátásnövekedés visszaesés kell elkönyvelni egy százalékpontos inflációcsökkenés után.Barro cikkében kifejti, hogy a dezinfláció áldozati rátája csak összehasonlításbanértelmezhet pontosan, azaz figyelembe kell venni az árstabilitás meglétébladódó hosszú távú kibocsátás-növekedést. Azaz a trade-off létezik, csak a másikirányból és szélesebb idhorizontban vizsgálja az eseményeket. 44Konszenzus felé - a modern jegybank mégegyszerA trade-off tehát fenn áll, csak máshogy tesszük fel a kérdést, az inflációtcélozzuk és nem a „teljes” 45 foglalkoztatottságot. Már láttuk, hogy a modernjegybankról szóló konszenzus is az infláció letörését szorgalmazza. Akövetkezkben arra teszünk kísérletet, hogy összekössük a Mishkin általösszegzett pénzügypolitikai elveket a racionális várakozások forradalmávalkapcsolatos vizsgálódásainkkal. Elször is az irányelvek és a célok részben fedikegymást, másrészrl nem mindegyik hozható kapcsolatba a racionálisvárakozások forradalomának eredményeivel. Az idinkonzisztenciáról és azelretekintésrl már volt szó, itt a kapcsolódás a Phillips görbe rövidtávúkihasználásának elvetésén és a várakozásokon (eredetileg adaptív) keresztültörténik meg. Kiemelend még az explicit nominális horgony, a célfüggség, akommunikáció és átláthatóság, valamint az árszínvonal stabilitásánakprimátusa. Ez utóbbi a már említett trade-off-fal függ össze, azaz az árszínvonalstabilitása hosszútávon a gazdaság növekedését, jobb fejldését szolgálja, ami azemlített aktivista és nem-aktivista vita eredményeként jellemzi amakroökonómiát.A célfüggség, az explicit nominális horgony és a jó kommunikáció valamelyestösszetartozó fogalmak. A célfüggség azt jelenti, hogy a jegybankmeghatározhatja-e önmaga, hogy mi lesz mködésének és tevékenységének acélja. Ez egyrészrl egy demokrácia elem, (azaz az aktuálpolitikai beleszólás43 Természetesen ide lehetne sorolni az árfolyam (rendszer) és a valuta védelmét is, de mostesetünkben nagyrészt egy zárt gazdaságról van szó, bármennyire is abszurd ez a feltevés ajelenkorban.44 Az események szó nem véletlen, hiszen itt elssorban gyakorlati megközelítésrl van szó, azazmegfigyelésekkel támasztunk alá és kreálunk egy elméleti szabályt.45 Tulajdonképpen mindegy, hogy ennek mit tekintünk: a természetes ráta mellettit vagy anullát.72 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanlehetségét csökkenteni kell), illetve kifejezi a konszenzust, hogy apénzstabilitástól nem térünk el, másrészrl pedig ezzel a monetáris politikastabilitását biztosítja.A jegybank célját (alacsony infláció) közvetlenül nem tudja befolyásolni, ezt csakvalamilyen monetáris politikai eszközön keresztül teheti meg. Ilyen eszköz azárfolyam, a pénzmennyiség, az irányadó kamatlábak és maga az inflációselrejelzés. Ennek a kiválasztása jelent egy olyan horgonyt, amire a gazdaságszerepli úgy tekinthetnek, mint a monetáris politika irányadó mutatójára, ígyennek változásához igazíthatják a várakozásaikat. Mivel nem cél a gazdaságiszereplk átverése, pl. nominális és reálsokk megkülönböztethetetlenségétrövidtávon kihasználva, a monetáris politika arra törekszik, hogy minélhitelesebb legyen, azaz a piaci szereplk által kialakított várakozások stabilak,jól becsülhetk és kezelhetek legyenek. Ezzel kialakulhat ténylegesen az aszituáció, hogy a monetáris politikai modellben használt várakozásokmegegyezzenek a gazdasági szereplk valós várakozásaival. Ehhez mindenszempontból átlátható, hihet és érthet kommunikációra van szükség ajegybank részérl.Ez különösen igaz az elmúlt évtizedben egyre gyorsabban és már hazánkban ishasznált inflációs célkitzés rendszerére. Itt a jegybank az inflációs elrejelzéstcélozza meg, ezzel közvetlenül hat a várakozásokra. A rendszer eseti vagyszabálykövet harcvonal mentén nem különül el élesen, mégis inkább aszabálykövet politika felé húz, hiszen ha a politikáját hitelesen kívánjamegvalósítani, akkor több évre elre deklarálnia kell terveit és a megcélzottinflációs sávot. [Bernanke és Mishkin 1997]Ezek alapján az inflációs célkitzés egy jó példa lehet a modern monetáriskonszenzusra, hiszen az elmúlt huszonöt-harminc év legjelentsebbközgazdaságtani vitáinak a gyztes vagy meggyz eredményeit mind magábatudta foglalni: az eseti-szabálykövet vitát, melyben a szabálykövetés(ígérettevés) és az átláthatóságból adódó megbízhatóság gyzedelmeskedik,valamint a kibocsátás-infláció vitából az infláció letörését (árstabilitást) mint fcélt és a rövidtávú akciók figyelmen kívül hagyását.ÖsszegzésArra kerestük a választ, hogy a monetáris beavatkozás hosszútávúsemlegességének és rövidtávú értelmetlenségének konszenzusán kialakultjegybanki politika milyen összefüggésben áll a racionális várakozásokelméletével. Elször is megpróbáltuk felvázolni a monetáris politikai konszenzuselemeit, a jegybankra vonatkozó modern irányelveket. Ehhez egyrészrl Miskinösszefoglaló írása, másrészrl az inflációs célkitzés rendszere adta aFordulat, 2004. tavasz 73

Fordulatkiindulópontokat. Majd mepróbáltuk megkeresni azokat a kulcspontokat, amikelméletileg megmagyarázhatják korunkat.A kiindulópontunk a Phillips görbe volt, az a trade-off, ami körüli vita nagybanhozzájárult az aktivista monetáris politika visszaszorulásához, illetvemeghatározta az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai vitáit. Az tapasztaltuk, hogya trade-off szemlélete megfordult a racionális várakozások forradalmánakköszönheten, azaz már nem a munkanélküliségen keresztül, hanem az inflációnkeresztül szemléli a monetáris politika játékterét.A másik kulcspontot a Rules vs. Discretion vitában kerestük, amely vitának atanulságai adják a jegybankok átláthatósági és szabálykövetést inkább preferálómonetáris politikai beállítottságát.Mindkét vitában használt érvek és modellek elssorban a racionális várakozásokforradalmára épültek, elssorban abban a tekintetben, hogy a jelen döntéseketnem csak a múlt információi és tapasztalatai befolyásolják, hanem a jeleninformációi és a jövrl való elképzeléseink is hozzájárulnak aktuálisdöntéseinkhez.irodalomBALL, Laurence - CROUSHORE, Dean [2001]: Expectations and the Effects ofMonetary Policy, Federal Reserve Bank of Philadephia WP 01-12BALL, Laurence [1993]: What Determines the Sacrifice Ratio? NBER workingpapers 1079BARRO, Robert [1996]: Inflation and Growth. Review: Federal Bank of St.Louis; May/JuneBERNANKE, S. Ben – MISHKIN, S. Frederic [1997]: Inflation Targetting: A newframework for monetary policy? In.: Journal of Economic PerspectivesVol.11. No. 2. SpringHOLLAND, A Steven [1985]: Rational Expectations and the Effects ofMonetary Policy: A guide for the Uninitiated. In: The Federal ReserveBank of St. Louis Review, MayKYDLAND, Finn. – PRESCOTT, Edward [1977]: Rules Rather than Discretion:The Inconsistency of the Optimal Plans. In.: Journal of PoliticalEconomy, 85: 473-92KIRÁLY Júlia [1998]: A Makroökonómia Vége, avagy egy megkésett Nobel-Díj(Robert E. Lucas), In: Közgazdasági Szemle, XLV. évf., december74 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanMCCALLUM T. Bennett [2000]: The Present And Future of Monetary PolicyRules. In.: NBER working Paper Series: WP 7916MILLER, Preston – NELSON, Clarence – SUPEL, Thomas [1975]: The RationalExpectations Challenge to Policy Activism. In: A prescription forMonetary policy; Federal Bank of MinneapolisMISHKIN, Frederic S. [2000]: What Should Central Banks Do? In: FederalReserve of St. Louis (bulletin); November/DecemberMIZEN, Paul – LEWIS, Merwyn [2000]: Monetary Policy. Oxford UniversityPressSARGENT, J. Thomas – WALLACE, Neil [1981]: Some Unpleasant MonetaristArithmeticsSARGENT, J. Thomas – WALLACE, Neil [1975] Rational Expectations, theOptimal Monetary Instrument and the Optimal Monetary SupplyRule. In: Journal of Political Economy, April. Pp. 241-54.SARGENT, J. Thomas [2003]: Rational Expectations. In: The ConciseEncyclopedia of Economics:http://www.econlib.org/library/Enc/RationalExpectations.htmlTAYLOR, John B. [1975]: Monetary policy during a transition to rationalexpectations. Journal of Political Economy 83. No. 5: 1009-39TAYLOR, John B. [2000]: How the Rational Expectations Revolution HasChanged Macroeconomic Policy Research. 12th Congress of IEA,Stanford UniversityWEEKS, John [1998]: A neoklasszikus közgazdságtan kritikája. Aula –Társadalomelméleti Kollégium ford. Szalai Zaltán, BudapestFordulat, 2004. tavasz 75

MátrixtranszformációA világrend átalakulása 1870-tl 1945-igVígvári GáborPolányi Károly „A nagy átalakulás” (Polányi 1997.) cím munkájábanbemutatja azt a körülbelül fél évszázados folyamatot, melynek során atizenkilencedik századi gazdasági rend felbomlott. Polányi a kapitalizmuskialakulásától a fasizmus hatalomra kerüléséig követi nyomon a gazdasági,politikai, társadalmi folyamatokat, ezzel mély és alapos politikai gazdaságtanielemzését adva a korszaknak.A korszaknak, melynek egyik meghatározó, legnagyobb formátumú és egybenaz átalakulás egyik elméleti megalapozását adó közgazdásza volt John MaynardKeynes. Munkássága során, egészen az 1919-es „A békeszerzdés gazdaságikövetkezményei” cím könyvétl, a fennálló gazdasági rend kritikájával, majdÁltalános elméletében annak megreformálásával foglalkozott.Polányi és Keynes álláspontja, felfogási módja, valamint megoldási javaslataiugyan merben különböznek, mégis találhatunk közös pontokat elméleteikben.Dolgozatomban ezeket a közös pontokat igyekszem feltárni és bemutatni, akét tudós elméleteinek összegzését adni. Az elemzés keretét az a történeti ívadja, melynek kiindulási pontjaként a XIX. század második felétl az elsvilágháborúig tartó, sokak szerint (lásd pl. Orbán 2003.) els globalizációelemzése szolgálhat. Ezután szemügyre vesszük a két világháború közöttieseményeket, az els világháború utáni helyreállítástól a fellendülésen átegészen a Nagy válságig. Végül, az ív lezárásaként, következnek az újvilágrendre adott lehetséges megoldások, és végül annak ismertetése, hogymilyen is lett ez a rendszer. Az elemzésben elssorban a különbözintézményekre, azok változásaira, illetve szerepükre fogok koncentrálni..A tizenkilencedik századPolányi és Keynes a tizenkilencedik századot eltérképpen ítéli meg.Nézpontjaikat Szajp Szabolcs próbálta szintetizálni négy tézis felállításával. Akövetkezkben ezt a négy tézist ismertetem, bár eltér sorrendben. (Szajp 2003.)Az eredeti els pontot a végén szerepeltetem, mert logikailag helyesebbnek érzemelször a rendszer jellemzit meghatározni.I. tézis: A XIX. századi gazdasági rendszer története két nagy korszakraosztható, melyeknek közös eleme a békéhez való ragaszkodás. A két korszak közötti76 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtankülönbség a béke biztosításának intézményeiben, mechanizmusában, valamint anagyhatalmi kapcsolatokban láthatók.A választóvonal mindkét szerz esetében az 1870-es év. (Polányinál az 1870-71-es német-francia háború) Míg azonban Keynes ezt a határvonalat tisztángazdasági értelemben húzza meg, addig Polányinál ez a határvonal a gazdaságinkívül politikai is.A század elején még tanúi lehettünk Angliában, illetve Németország ésFranciaország egyes részein a kis és közepes vállalkozások szabad versenyének,hogy aztán a század második felére a vállalatok mérete egyre nagyobb legyen, éshatalmas monopol pozícióban lév vállalatmonstrumok jöjjenek létre.Ezzel egy idben csökkent az agrárszektor teljesítménye, amit Keynes emel kia korszakok lehatárolásakor. A század végére Európa már nem volt önellátó azagrártermékekbl, st a legnagyobb importforrás, az Egyesült Államok is egyrekevesebb búzát tudott az európai piacra küldeni.Polányi A nagy átalakulásban az 1815-tl 1914-ig tartó idszakot a százévesbéke idszakának nevezi. Ebben a száz évben az európai nagyhatalmakmindössze néhány hónapon át voltak háborúban egymással, ami az ezt megelzidk több tíz évéhez képest elenyész. A két jelents konfliktus az osztrák-német,valamint a francia-német háború volt. Ezeknek köszönheten alakult ki azegységes német állam.Ez az esemény elemzésünk szempontjából dönt jelentséggel bír. A napóleoniháborúkat lezáró bécsi kongresszus utáni majd ötven évet a Szent Szövetség általfenntartott béke jellemezte. Ennek alapja a feudális alapokon nyugvó európainagyhatalmak kiegyezése volt, hogy távol tartsák Európát a francia forradalomeszméitl. Ennek keretében verték le az 1848-as polgári forradalmakat ésigyekeztek minden más háborús cselekményt megelzni.1871. után az európai status-quo az egységes Német Birodalom ésOlaszország létrejöttével felbomlott. Németország képében egy új, ers, ipari éskatonai hatalom jelent meg az európai térképen, amelynek célja mégis a békemegrzése volt. Vezeti, és elssorban Bismarck kancellár, a revánstól valófélelemtl hajtva a legkisebb, az európai rendet fenyeget konfliktus esetében is abékéltet szerepében tündökölt.De másoknak is érdeke volt a béke fenntartása: az ekkorra megersödtketulajdonosok, általában a pénzarisztokrácia érdeke. k, a különböz helyiháborúkban meggazdagodott vállalkozók, gyárosok és bankárok voltak, akiknekazonban a globális, a nemzetközi rendszert szétziláló, és ezáltal pozíciójukatveszélyeztet háborúk nem álltak érdekükben.Gazdagságuk másik forrása az ekkorra globális szintet ölt kereskedelemvolt, melyet a technikai fejldés mellett az állandó béke tett lehetvé.Fordulat, 2004. tavasz 77

FordulatII. tézis: A korszak centrumországa Nagy-Britannia volt, de egyre ersödszerepet játszott az Egyesült Államok, Németország és Oroszország is.A legkorábban iparosodó Angliához a tizenkilencedik század második felétltöbb másik, kési iparosítás modelljét követ, államilag támogatott fejlesztéseketvégrehajtó ország zárkózott fel. Ilyen volt az Egyesült Államok, Németország, dekésbb Oroszország is.Németország fejldése különösen gyors és nagymérték volt. Kezdetbenmagához kötötte a környez szomszédos országokat, majd a világkereskedelemszínpadára lépve a globális kereskedelem meghatározó szerepljévé vált.Ez a gyors fejldés azonban veszélyeket is rejtett magában. A korábbanönellátó Németország olyan bonyolult szervezetté vált, amely számos küls ésbels tényeztl függött. Ennek a gépezetnek jól kellett mködnie ahhoz, hogy azegyre növekv népességet munkával és élelemmel ellássa. Ha ez a néptömegmegélhetés nélkül maradt volna, könnyen befolyásolhatta volna Európa rendjét.Sajnos Keynes eme meglátása késbb igaznak bizonyult. De hasonlóanveszélyeztette a kontinens rendjét az is, hogy ez a gépezet bizony könnyenválhatott volna háborús gépezetté is.III. tézis: A megfigyelt gazdasági rendszer sajátos intézményi rendszerbenmködött. A meghatározó intézmények az önszabályozó piac, a liberális állam, anemzetközi aranystandard, a hatalmi egyensúlyi rendszer, a pénzügyiarisztokrácia, a ki/bevándorlás, a tkés-munkás viszony, az ó- és újvilág sajátoskapcsolata voltak. Az intézmények hierarchiába tagozódtak és segítették anemzetközi rendszer fenntartását.A fenti intézmények közül az els öt köthet Polányi nevéhez, az els négypedig egy mátrixba is felírható, aszerint, hogy gazdasági vagy politikai, illetvenemzeti vagy nemzetközi e az adott intézmény. Ez a mátrix látható itt:GazdaságiPolitikaiNemzeti Önszabályozó piac Liberális államNemzetközi Aranystandard Hatalmi egyensúlyA XIX. századi nemzetközi rendet mködtet intézményrendszer Polányi alapjánA hierarchiában az önszabályozó piac található a csúcson, ami tágabbértelemben használható fogalom, mint például a szabad piac kifejezés. Polányiértelmezésében ez azt jelenti, hogy az árukon és a tkén kívül mind a természeti78 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanerforrások, mind a munkaer is áruvá válik, forgalmuk piaci alapokra kerül. Azönszabályozó piac nemzetközi mködtetésére hozták létre az aranystandardrendszerét. Szintén a piac mködtetését szolgálja politikai síkon a be nemavatkozó liberális állam. A békét pedig mindehhez a nemzetközi rendszolgáltatta. Végül ennek a négy intézménynek a mködtetését vállalja apénzügyi arisztokrácia, akiket Keynes szimplán csak tkéseknek nevez.A Keynes által bevezetett maradék három intézmény inkább kiegészíti aPolányi-féle modellt, szerepük az elemzés szempontjából nem annyira jelents.IV. tézis: Az imént felvázolt gazdasági és társadalmi rendszer igen labilisvolt, és magában hordozta bukását is.Ennek egyik oka az önszabályozó piacban keresend. Polányi szerint az, hogyennek során a munkaer és a természeti erforrások áruvá válnak, aláássa arendszert, megsemmisít minden korábbi társadalmi és gazdasági mechanizmust.A társadalom, mivel nem visel el egy ilyen nagy változást, olyan szabályokat hoz,mellyel védekezik ez ellen, ezzel egy ellenmozgást hozva létre.Keynes további négy okot sorol fel: népesség (demográfiai változások),szervezet (nemzetközi rendszer), társadalmi lélektan, a régi és az új világviszonya.A népesség növekedést Keynes központi kérdésnek tartja, de véleményemszerint ez kevésbé fontos, noha kétségkívül szerepet játszhatott példáulNémetország expanziós igényeiben. A nemzetközi rendszer megváltozása a márjelzett német felemelkedésben keresend. Az egyensúlyt alakító Európai Koncertfelbomlott és átadta helyét a szövetségi politikának, és rövidesen Európában kéthatalmi tömb nézett egymással farkasszemet.A társadalmi lélektan szerepe a felhalmozásban jelents. A nagyarányúgazdasági fejldés alapja ugyanis az egyenltlen felhalmozás volt, amit bizony aszegény többségnek el kellett viselnie, amit ekkor meg is tett. De a világháborúután, mint majd látni fogjuk, ez már nem volt mindig így.A rendszer felbomlásának kezdeteA XIX. század végére a bomlás jelei kezdtek mutatkozni a nemzetközirendszeren. Ennek egyik jele volt a liberális, éjjelir állam és a szabad piac ellenhozott els intézkedések. Polányi több példát is hoz ezekre, mint például agyermekmunka korlátozása és más hasonló, a mai szemmel természetesnek hatókorlátozások.Ezek az intézkedések nem mások voltak, mint a már említett társadalmireakciók arra az önszabályozó piacra, mely magát a társadalmat elpusztulássalfenyegette. Valójában a munkaerpiac és a természeti erforrások piacainakkudarcait voltak hivatva kiküszöbölni.Fordulat, 2004. tavasz 79

FordulatEzek a folyamatok valójában még nem veszélyeztették közvetlenül anemzetközi rendet, hiszen ezeket a törvényeket majd’ mindegyik, akkoricentrumországban meghozták, köszönheten az egyre ersödmunkásmozgalmaknak, melyek nyomásgyakorlásukkal sok ehhez hasonlóváltozást tudtak elérni. Sokkal nagyobb jelentségek voltak a gazdasági éspolitikai változások.A gazdasági változások közül kiemelhetjük a protekcionizmus növekedésétegyes országok, fleg Németország és az Egyesült Államok részérl, amellyel igeners támadás érte az önszabályozó piacot és a liberális államot. A korszakbanegyedül Anglia volt az az ország, amely végig a nullához közeli vámkulcsotalkalmazott külkereskedelmében. Ennek oka a küls élelmiszerellátóktól valófüggése, másrészt a kiterjedt gyarmatbirodalom, valamint az ebbl adódó, anemzetközi rendszerben betöltött „szuperhatalmi” szerep lehet. (Szamuely 2002)Miközben a munkaer és a föld terén az államok egyre protekcionistábbakkáváltak, megersödött az aranystandard és a pénzmozgások szabadságánakjelentsége. A technika fejldésével lehetvé vált, hogy néhány óra alatt a pénz aFöld egyik végébl a másikba jusson. A pénzáramlásokkal ellensúlyozták máspiacok merevségét.A másik változás a nemzetközi politikai rendszer, az Európai Koncert lassúelsorvadása. Az európai béke fenntartása elször Németország érdeke volt.Bismarck tudta, hogy ha a revánsra (a német-francia háború „visszavágójára”)sor kerül, úgy valószín nem érezheti magát biztonságban sem Oroszország, semAnglia fell.Az Európai koncert valójában nem volt stabil szövetségi, vagy szerzdésirendszer, csupán egy laza együttmködés az európai nagyhatalmak között.Lényege, hogy a kontinensen mindig volt olyan állam, amelyet egy másiknak amegersödése egy harmadikkal szemben sértett, és a harmadik pártjára állt. Ígysenki nem tehetett szert hegemóniára, a háborús fenyegetettség tehát megsznt,vagy legalább is igen kis szintre csökkent. Ezen kívül a béke további biztosítékavolt jó darabig az, hogy a korabeli európai uralkodók szoros rokoni kapcsolatbanálltak egymással.Polányi szerint ezt a rendet nem más, mint a pénzügyi arisztokrácia tartottafent, amelynek meggazdagodásához óhatatlan szüksége volt a nagyhatalmakközötti békére. Ezt jó ideig fenn is tudta tartani, azonban egy id után a pénzügyiarisztokrácia is nacionalizálódni kezdett, és egyre inkább imperialistává vált,mely szükségessé tette a nagy gyarmattartó ipari államok közötti összeütközést.Polányi ennek egyik legmegragadhatóbb példáját az ers nemzeti valuta fétisévelmutatja be. Az els világháború után, hogy egy kicsit elreszaladjunk, egy-egyállam legfontosabb célja volt az ers nemzeti valuta megteremtése.Az Európai Koncert felbomlásának egy másik oka a gazdasági versenyélezdése, és fleg Németország gyors fejldése volt. Bismarck, majd késbbiutódjai is igyekeztek a francia reváns veszélyeit mérsékelni, ehhez pedigszövetségeseket kerestek, amik végül a Monarchia, illetve Olaszország lettek.80 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanAnglia féltékenyen figyelte, ahogy az egyre ersöd, st már nála ersebbNémetország szövetségi rendszerével egyre terjeszkedik, és európai hegemóniáratör. Az „ellenszövetség” létrehozását megkönnyítette, hogy a francia és britgyarmati terjeszkedés már a két ország közötti háború lehetségét is magábanrejtette. Azonban ez egyik félnek sem volt érdeke, így inkább megegyeztek, éslétrehozták az Entente Cordiale-t, melyhez késbb Oroszország is csatlakozott.(Ormos-Majoros 1998.)A politikai tömbösödés a gazdaságra is hatással volt. Például a franciatkepiacokon a magyar kormány és Budapest fváros elöljárósága sem tudottsikeres kötvénykibocsátást végrehajtani. A francia kormány ugyanis mindvégigigyekezett megakadályozni, hogy ellenséges hatalmak megjelenjenek tkepiacán.(Lrincné 1996.)Az els világháború és következményei1914-re a két hatalmi tömb szembenállása végleg elmérgesedett, és az elmúltévek feszültségei az els világháborúban törtek felszínre. Az els világháborúokait többen többféleképpen magyarázzák. Az okok összetettek. Ormos Máriaszerint „a hatalmi kérdések átalakulásának meg nem értése és az angol-németkereskedelmi verseny mellett az elzleg elért hatalom féltése (Anglia, Ausztria-Magyarország) és a tradicionális hódító (Németország, Oroszország,Olaszország), visszahódító (Franciaország) törekvések összessége ésösszefonódása vezetett” a háború kitöréséhez. (Ormos-Majoros 1998. 219. oldal)Az ötéves konfliktus szétzilálta a XIX. századi gazdasági rendszer maradványaitis.A békeszerzdéseket követen Európa gazdasága romokban hevert.Gazdaságilag a háborúnak egyetlen haszonélvezje az Egyesült Államok volt.Nagyarányú hitelekkel segítette az antant hatalmakat, ezeknek köszönheten avilág aranytartalékainak jelents része került a washingtoni és new yorkitrezorokba.A békeszerzdések aláírására 1919-20-ban került sor a párizsibéketárgyalásokon. Amint arra Keynes (A békeszerzdés gazdaságikövetkezményeiben) és Polányi is rámutat, a békeegyezmény sokkal inkábbfegyverszünet volt.A német békeszerzdés alapjaiban roppantotta meg az ország gazdaságát.Egyrészt a jóvátételi kötelezettségek miatt a termelés jelents részét aszövetségesek kivitték az országból. Másrészt a kereskedelmi flottájánakelkobzása, és valamennyi gyarmatának elvesztése után a külkereskedelemlehetetlenné vált számára. Ez pedig egy, a külkereskedelemtl ennyire függország számára végzetes. (Keynes 2000.)Miért is mérték Németországra ezt a hatalmas terhet? ValójábanFranciaország és Anglia így próbálták meg fedezni saját, az Egyesült Államokfelé fennálló adósságukat, melyeket Keynes javaslata ellenére nem töröltek el.Fordulat, 2004. tavasz 81

Fordulat(Keynes 2000.) Nem kis szerepet játszott Franciaország részérl a reváns irántivágy is, valamint egy újabb, hasonlóan pusztító világháború megelzése.A másik rendkívül súlyos következménye a békeszerzdésnek az, hogyleszerelte a korábbi központi hatalmakat. Így számzték egy jó idre Európából ahatalmi egyensúlyt. Ahogy Polányi is kiemeli, hogy lehetne egy olyan világegyensúlyban hatalmi szempontból, ahol az egymással szemben állók egyikénekvan, másikénak nincs hadserege?Az újjászervezd, vagy inkább újjászervezett, rendszer másik hibája, amirla két tudós már kevesebb szót ejt, az Osztrák-Magyar Monarchia kérdése. Enneka konglomerátumnak a keretében egy szinte teljesen önellátó, gazdaságiegységbe forrt „miniintegráció” jött létre Közép-Kelet-Európában. Mindenrészegység egy-egy alkatrész volt az állam gazdasági gépezetében, így példáulMagyarország volt az élelmiszer-ellátásért felels, míg Ausztriában ésCsehországban tömörült az ipar, melyhez a nyersanyagot Galíciában ésCsehországban nyerték.Az állam szétszakadásával a gazdasági egység is szétszakadt. A korábbi,részben régen meglév, részben szított, nemzetiségi konfliktusok hatásaként azújonnan létrejött országok nem az együttmködés, hanem az elzárkózáspolitikáját választották, melynek következménye éhínségek és gazdaságiválságok voltak. És persze társadalmi destabilizáció, fleg a két „vesztes”országban, Ausztriában és Magyarországon, melyek aztán késbb a legyzöttNémetország potenciális szövetségesévé, a fasizmus számára pedig melegággyáváltak.A húszas évek átmeneti stabilizációjaA két világháború közötti 21 évet Polányi után három szakaszra oszthatjuk.1917-23-ig tart a stabilizációs idszak, amit 1924-tl 1929-ig tartó átmenetifellendülés követ, hogy aztán 1929-tl a világgazdaság mai napig legnagyobbválságával újabb mélyrepülés következzen be.A stabilizáció persze nem volt olyan egyszer, mint amilyennek gondoljuk.Forradalmi hullám söpört végig Európán, fleg a vesztes államok területén,melyet aztán komoly — Polányi szóhasználatával fasiszta — ellenforradalmakkövettek. Az ellenforradalmi rezsimek stabilizálták aztán a helyzetet, lehetvétéve a háború utáni újjáépítést.1924-re a stabilizáció véget ért, és Amerikától Oroszországig a gazdaság újerre kapott. Németország végs katasztrófáját a Dawes-, majd késbb a Youngtervveligyekeztek megelzni. Ezek keretében nagy összeg amerikai kölcsönökérkeztek az országba, hogy abból fedezzék a horribilis összegekre jutó jóvátételösszegét. Ennek hatására a német gazdaság magára talált, viszont szoros függviszonyba került az amerikai gazdasággal.A világgazdaság rendje azonban már sohasem lett olyan, mint a világháborúeltt volt. Mint arról már szó esett, abból a bizonyos négy pillérbl az egyik márkidlt, ez volt a hatalmi egyensúly.82 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanAzonban kiesett egy másik is, ez pedig az önszabályozó piac volt. A változásoktermészetesen jóval nagyobb jelentségek, mint a már korábban említett, a piacmködését gátló intézkedések.A világháború alatt az országok sorban álltak át a hadigazdálkodásra, tértekle az aranystandardról. A békeszerzdések megkötése után az államok még nemtértek vissza rögtön az aranystandardra. Ennél azonban nagyobb horderejváltozás volt az, hogy nem állt helyre a viszonylag szabad világkereskedelem. Azországok visszahúzódtak vámokkal védett határaik mögé, a külkereskedelem azegyes országok számára megdrágult. Ez különösen súlyosan érintetteNémetországot, amit ráadásul még a jóvátételbl ered exportjövedelem-elvonásis terhelt, és más, a külkereskedelemtl jelentsen függ országokat.Hiányzott tehát az önszabályozó piac is, és hiányzott az aranystandard is.Mint ahogy már arról szintén szó volt, a nacionalizmus ersödésével a stabilnemzeti valuta kulcskérdéssé vált az egyes államok vezeti számára, st fétissévált a Népszövetség számára is. Az ottani döntéshozók azt gondolták, hogy egyország társadalmi-gazdasági stabilizációjának egyetlen módja, ha stabil, ésviszonylag ers valutát adnak a kezébe. A stabil valuta megteremtésének akkoriegyetlen módjának az aranystandardra való visszatérés tnt. Így kaphatottnagyarányú népszövetségi kölcsönt Ausztria és Magyarország is a korona és apeng stabilizálása érdekében.Bár ezt a világkereskedelem korabeli volumene nem indokolta, nyomós ok volta rendszer visszaállítására az az amerikai hitelezési hullám, amely ekkoriban azEgyesült Államokból Európa felé áramlott.Már az 1920-as évektl több konferencia is foglalkozott azzal, hogyan lehetneaz aranystandardot visszaállítani Európában, ezek nagy részén azonban alegnagyobb aranytulajdonos, az USA nem vett részt.Az aranystandard melletti érvekkel szemben ugyanakkor sok közgazdász, ígyKeynes (A Tract on Monetary Reform cím mvében) és Polányi ismegfogalmazta saját fenntartásaikat. A legtöbbet hallott kritika az volt, hogy báraz aranystandard megfelel stabilitást nyújt a pénzügyi rendszernek, azonban apiaci likviditást ersen korlátozza. (Andor 2003) A kontinensen azaranykészletek növekedési üteme, amely megszabta a pénzmennyiség növekedésiütemének nagyságát is, lassabb volt, mint a gazdaság pénzkeresleténeknövekedési üteme. Ennek következtében beszkültek a vállalatok számára ahitellehetségek, az egekbe szökött a kamatláb. A gazdaságban ugyan nem voltinfláció, ám az árukínálat növekedésével állandóvá vált a defláció, ami a nagyválság egyik okává vált. (Keynes 1923.)Az arany hiányát igyekeztek úgy megoldani, hogy kisebb országoknál atartalékot nem csak arany, hanem más, aranyhoz kötött deviza is alkotta, amimár az aranydevizarendszer elszelét jelentette. Az 1920-as évek közepére ígyEurópában újra az aranystandard vált uralkodóvá. Ám alighogy megszilárdult,szinte máris újra összeomlott, mégpedig úgy, ahogy azt az ellenzk megjósolták.Fordulat, 2004. tavasz 83

FordulatAz 1929-es túltermelési válság alatt az államok sorra kénytelenek voltakfelmondani valutáik aranyparitását. A legnagyobb nyomás az angol fonton volt,melynek aranyparitását Sir Winston Churchill pénzügyminisztersége idejénállították vissza, mégpedig a háború eltti árfolyamon, ami a korabeli viszonyokközött ersen túlértékeltnek számított, amint arra Keynes is rámutatott (Keynes1925.).1931-re a túlértékelt font miatt a fizetési mérleg hiánya krónikussá vált, éstömegessé vált az igény az aranyra. A brit kormány korábban amerikaikölcsönökkel igyekezett a deficitet finanszírozni, azonban a súlyos pénzügyiválság miatt ezek a kölcsönök nem álltak többé rendelkezésre. Így a brit kormány1931-ben kénytelen volt a fontot leértékelni. 1933-ra már csak az EgyesültÁllamok maradt meg az aranystandard mellett, majd ekkor Roosevelt elnök ismeghozta a döntést, és letért róla. (Lrinczné 1996.) A válságot a valutáikleértékelésével kívánták a kormányok megoldani, ami aztán tömeges és versengleértékelésbe torkollott. (Andor 1998)De az amerikai pénzügyi válság nem Angliát, hanem Németországot érintettelegsúlyosabban. Azt a Németországot, melynek gyárai, bankjai amerikaihitelekbl álltak talpra, melyek tartalékai amerikai részvényekbl éskötvényekbl álltak össze, melyek most értéküket vesztették. Az üzemek csdbementek, a bankok fizetésképtelenné váltak. Tömeges munkanélküliség sújtottaaz országot, és a keynes-i jóslatnak megfelelen a káosz lett az úr.Válasz a válságra – az utolsó pillér is ledlA dolgozat elején bemutatott mátrixból már csak egy olyan intézmény van,amelynek mködése nem változott meg, vagy nem sznt meg. Ez pedig a liberálisállam. Ugyan a világháború után a parlamentekben képviseletet nyertmunkáspártok egyre több jóléti intézkedést, például társadalombiztosítási ésnyugdíjrendszereket fogadtattak el, mégis azt mondhatjuk, hogy a liberális,éjjelir állam volt még az uralkodó.A nagy válság, melynek megoldására három kísérletet tettek, azonban ezt ismegváltoztatta. Az els a fasiszta út volt. Polányi a piacgazdaság válságábólszükségképpen következ dolognak tartotta a fasizmust. Az általa elfogadott, akét világháború közötti három idszakot is a fasizmus térnyerésének mértékévelazonosította. Eszerint az els és harmadik, válságos idszakokban a fasizmusteret nyer, míg a másodikban visszaszorul.Polányi szerint a válság, melynek oka az önszabályozó piac, megoldása atervgazdaság, az önszabályozó piac megszüntetése. Ennek módja a gazdaságitervezés. A tervgazdaság megjelenik mind a szocialista, mind a fasisztagazdaságban. Polányi a kett közötti különbséget a szabadsághoz valóviszonyukban adja meg. „Míg a fasiszta beletördik a szabadság feladásába ésdicsíti a hatalmat, ami a társadalom valósága, addig a szocialista belenyugszikebbe a valóságba, és ennek ellenére fenntartja igényét a szabadságra.” (323.84 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanoldal) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Polányi által említett szocializmusnem egyenl a Szovjetunióban akkoriban hatalmon lev sztálini diktatúrával.Keynes az Általános elméletben egy eltér, ám szintén az államibeavatkozásra épít megoldással állt el. A túltermelési válság kezelésére nemrestrikciós, hanem éppen ellenkezleg, keresletélénkít gazdaságpolitikátjavasolt. Ennek eszköze az állam aktív gazdasági szerepvállalása, beruházásokindítása, államosítás. A politikai rendszer vizsgálatát Keynes nem tartjaelsdlegesnek. St, még a világháború alatt is elismeren nyilatkozik a németgazdaság szervezettségérl, illetve orosz felesége révén alkalma nyíliktanulmányozni az orosz viszonyokat is. (Andor 1998.) Ugyanakkor azállamszocialista rendszerrl kritikusan nyilatkozik „A laissez-faire vége” címmvében. (Keynes 2003.) Ez az elmélet az akkori amerikai elnök, Roosevelt újgazdaságpolitikájában, a New-Deal-ben öltött testet leginkább, noha Keynesezzel sem volt teljesen elégedett, mint ahogy azt több dokumentumbanolvashatjuk is. (Keynes 1933.)Tehát mindhárom megoldásban az állam aktív szerepvállalása a domináns, ésezzel az utolsó, a be nem avatkozó, liberális állam intézménye is megdlt.Az új mátrix1933-tól mindhárom megoldási javaslat „kipróbálásra” került. A szovjetrendszert, Polányival ellentétben, én ilyen megoldásnak tekintem. A sztálinitervgazdaság bevezetése egyidejleg történt körülbelül a többi európaireformmal, noha oka nem a világválságban keresend. A második világháborúután ezek közül az egyik, a fasiszta változat megsemmisült. Kialakult egy újvilágrend, amit egy másik mátrixszal tudunk jellemezni.Kapitalizmus Gazdasági PolitikaiNemzeti Szabályozott piac Jóléti államNemzetköziAranydeviza Kölcsönösrendszer elrettentésKGST barter NemzetköziPártállami Szocialistadiktatúra tervgazdaságNemzetiPolitikai Gazdasági SzocializmusAz új nemzetközi rend intézményeinek mátrixaNagyon nehéz az egész világra jellemz rendszert felvázolni, és ezt nem iskísérlem meg, hiszen ekkor a világ két szuperhatalom köré csoportosul, ahol agazdaság megszervezése a fenti két modellnek megfelelen került kialakításra.Külön-külön igyekszem a szocialista és kapitalista világra modellt alkotni, melykét modell azonban a nemzetközi politikai rendnél összeér.Fordulat, 2004. tavasz 85

FordulatNézzük elször a „kapitalista világot”! A vegyesgazdaság az önszabályozópiacnál jóval jelentsebb állami szerepvállalást jelentett, a keynes-i elméletialapú anticiklikus gazdaságpolitika segítségével. Az állami redisztribúciómegersödött, kiépültek a jóléti rendszerek. Nemzetközi szinten elssorban atkemozgások korlátozásában rejlett a különbség. Keynes ugyan az áruforgalmatis korlátozta volna, javaslata egy klíringunió volt, azonban ezt nem fogadták el.(Williamson 1994.) Fennmaradt viszont a munkaer és a természeti erforrásokpiaci alapú „adás-vétele”, bár a munkaerpiacon a jóléti államnak köszönhetenszámos korlátozást vezettek be. A munkaernek az árupiacról való kivezetéseszintén a vegyesgazdaságnak, ezen belül a jóléti államnak lett a feladata,azonban ez csak nagyon kevés esetben valósult meg. (Esping-Andersen 1991.) Azaranydeviza rendszert szintén Keynes közremködésével hozták létre, lényege azvolt, hogy mindössze egyetlen valutát, az amerikai dollárt kötötték az aranyhoz,míg a többi valuta árfolyamát a dollárhoz képest határozták meg, ezzel egy, azaranystandardhoz hasonló, kötött árfolyamokból álló árfolyamrendszer jött létre.Ezzel sikerült megoldani a likviditási problémát, hiszen az egyes valutákat márnem volt kötelessége a jegybankoknak aranyra váltani. Az árfolyamokstabilitását az IMF felügyelte. Késbb persze ennek a rendszernek a visszásságaiis kiderültek, ez azonban most nem alkotja a dolgozat tárgyát. A nemzetközipolitikai rendszerrl késbb lesz szó.A szocialista világra szintén megpróbálok egy hasonló mátrixot felírni.Kornai János „A szocialista rendszer” cím könyve alapján, ahol is a 15.fejezetben felrajzolja a szocialista rendszer intézményei közti oksági kapcsolatokirányát, a kiindulásunk a marxista-leninista párt osztatlan hatalma (pártállamidiktatúra), melybl következik a tervutasításos rendszer (bürokratikuskoordináció). (Kornai 1993.) Nemzetközi szinten az együttmködést a KGSTjelenti, melyben a kereskedelem korlátozottan, és keményvaluta híján nagyrésztbarterügyleteken keresztül bonyolódott.A nemzetközi rendszert a két szuperhatalom, az USA és a SZUszembenállása dominálta. Ez már a nagy átalakulásnak csupán következménye,kialakulása a második világháború utáni politikai helyzetnek köszönhetBefejezdött az USA felemelkedése, valamint újra megersödött Oroszország,ahogy azt Keynes már korábban megjósolta. A maga „féltekéjen” mindkettdomináns volt, melyet jól mutatnak a szövetséges államok politikájába valóbeavatkozások (például a szuezi válság, szovjet beavatkozások a csatlósországokban feltör elégedetlenségekkor). Az egyensúlyt a kölcsönös elrettentéselve jelentette, melynek lényege, hogy az atomfegyverek lévén egy esetlegesháborúban mindkét fél megsemmisült volna, így a háborúban nem voltakérdekeltek.A felállított rendszer persze közel sem teljes. A két világösszehasonlításakor még szólni kell kereskedelmi kapcsolataikról is. Noha ezeknem voltak pénzben kifejezve nagy jelentségek, mégis jelents befolyássalvoltak a nemzetközi kapcsolatokra. Másrészt a nemzetközi rendszert, különösena nagy gyarmatbirodalmak felbomlása után, már nem csak két, hanem három86 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanvilágra bonthatjuk, ahol az els az itt kapitalizmus névvel illetett nyugaticentrumországok, a második a szocialista blokk országai, a harmadik pedig a voltgyarmati országok csoportját jelentette. Ebben a harmadik világban találhatunkmind kapitalista, mind szocialista gazdasági-politikai rendszereket. A XIX.századhoz hasonlóan ezeken a perifériákon zajlottak le a nagyhatalmak közöttikonfliktusok, igyekeztek ezeket a területeket befolyásuk alá vonni.KonklúzióEzzel a mátrixunk átalakítása teljes, a nagy átalakulás véget ért. Azaranystandard, az önszabályozó piac, a liberalizmus napja, még ha talán nem isvégleg, de leáldozott. A folyamat lassú és fájdalmas volt, az átalakulás talánhosszabb ideig tartott, mint maga a rendszer, amelyet követett, ráadásulmagában foglalt két világháborút és nagy gazdasági válságot is.A kapitalista világban létrejött új rendszer nagyon sok mindenben hasonlítahhoz, amelyik megelzte t. Európára ismét ötvenéves béke köszöntött. Anagyhatalmak nem háborúztak egymással, a konfliktusok a perifériákraszorultak. A lefektetett pénzügyi és gazdasági szabályok is huszonöt évigfennmaradtak, egészen a bretton-woods-i rendszer 1971-es felbomlásáig.Azóta a világ ismét átalakulóban van. Elször felbomlott a nemzetközigazdasági rend, és helyébe a globalizációnak nevezett új lépett. (Orbán 2003.)Folytatódott a jóléti állam válsága, mely a mai napig tart, konfliktusokkalterhelve Európa társadalmát. Végül, 1989-ben, a vasfüggöny és a berlini falleomlásával véget ért a hidegháború korszaka, a hatalmi egyensúlyi rendfelbomlott.A jöv nagy kérdése, hogy a mostani „nagy átalakulás” módja milyen lesz, ésaz újonnan felálló nemzetközi rendszer stabilabb, hosszabb élet lesz-e azeldeinél?IrodalomANDOR LÁSZLÓ [1998]: A pénz beszél. A nemzetközi monetáris és finanszírozásirendszer alapjai], Aula, BudapestANDOR LÁSZLÓ [2003]: Nemzetek és pénzügyek, Nemzeti Tankönyvkiadó,BudapestESPING-ANDERSEN, GØSTA [1991]: Mi a jóléti állam?, In: Ferge Zsuzsa-LévaiAnikó [szerk]: A jóléti állam pp. 116-132., ELTE Szociológiai Intézet, T-Twins Kiadói és Tipográfiai Kft., BudapestKEYNES, JOHN MAYNARD [1923]: A Tract On Monetary Reform, Macmillan,LondonFordulat, 2004. tavasz 87

FordulatKEYNES, JOHN MAYNARD [1925]: The Economic Consequences Of Mr Churchill,Macmillan, LondonKEYNES, JOHN MAYNARD [1965]: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általánoselmélete, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, BudapestKEYNES, JOHN MAYNARD [2000]: A békeszerzdés gazdasági következményei,Európa BudapestKEYNES, JOHN MAYNARD [2003]: A laissez-faire vége, In: Fordulat 2003. tavasz,Mr Keynes gazdasági következményei, TEK, BudapestKORNAI JÁNOS [1993]: A szocialista rendszer (Kritikai politikai gazdaságtan),HVG Kiadói Rt., BudapestLRINCNÉ ISTVÁNFFY HAJNA [1996]: Pénzügyek Európában múlt jelen jöv KJKBudapestORBÁN GÁBOR [2003]: Globalizáció, nemzetállam, legitimitás, In: Ezredvég, 2003.májusORMOS MÁRIA-MAJOROS ISTVÁN [1998]: Európa a nemzetközi küzdtéren, Osiris,BudapestPOLÁNYI KÁROLY [1997]: A nagy átalakulás [Korunk gazdasági és politikaigyökerei], Mészáros Gábor kiadása, BudapestSZAJP SZABOLCS [2003]: A XIX. Század gazdasági rendje két szemüvegenkeresztül [Az I. világháború eltti gazdasági rendszer mködése és anemzetközi gazdasági ren Keynes: A békeszerzdés gazdaságikövetkezményei és Polányi: A nagy átalakulás cím könyve alapján] In:Elmaradottság – fejldés – átalakulás. Tanulmányok Szentes Tamásakadémikus 70. születésnapja tiszteletére, BudapestSZAMUELY TIBOR [2002]: A globalizáció és a kapitalizmus két alapmodellje I.,In:Kritika 2002. májusWILLIAMSON, JOHN [1994]: Keynes és a háború utáni nemzetközi gazdasági rend,In: Fordulat, Bretton Woods 1944 – 1994. különszám88 Fordulat, 2004. tavasz

Quo vadis?Avagy a giddensi elmélet, blairi gyakorlatBerki TamásNapjainkra a baloldalon egy új „élcsapat” tnt fel, amely kétség kívüljelents hatással van a baloldalon folyó diskurzusokra. A politikai palettaegy „üde színfolttal” gyarapodott, tovább bvítve a harmadik utasideológiák – ezen belül is a reformkapitalista vonalnak, ami úgy tnik, hogy a II.világháború után végérvényesen felváltotta a reformszocialista változatot – népestáborát. A harmadik út ezen új hulláma a clintoni új demokraták hatalomrajutásával kezddött 1992-ben, majd a britek következtek, Anthony Giddens ésTony Blair nevével fémjelzett új Munkáspárttal (New Labour), akik már 1997májusától kormányozzák Nagy-Britanniát.E tanulmány célja, hogy megvizsgálja a brit harmadik utat (The third way)ideológiai koherencia szempontjából, feltárja az elmélet és gyakorlat közötti fbbdisszonanciákat, elhelyezze a baloldali politikai spektrumban, és rövidenértékelje eddigi szereplését.A klasszikus jóléti állam hanyatlásaA Szovjetunió széthullásával az államszocializmusba vetett „hit” szertefoszlotta nyugati társadalmak körében. Megsznt az a specifikus gazdasági-társadalmikontextus, tágabb hatalmi egyensúly, amiben a klasszikus jóléti állam(klasszikus szociáldemokrácia, régi baloldal) életképesnek bizonyult. Aszubsztanciális alapot a közvetlenül a II. világháború után kialakult tke ésmunka között létrejöv szociális paktum jelentette, aminek szerepe az 1980-asévek elejétl a neoliberalizmus hatalomra kerülésével erteljesen leértékeldött.A szociáldemokraták saját „zsenialitásuknak” tulajdonították a létrejövszociális megegyezést a munka és a tke között. Nem vették figyelembe azt aspecifikus gazdasági-társadalmi helyzetet, amiben egyáltalán kialakulhatott. Afasizmussal „kokettáló” kapitalizmus lejáratódott, a szovjet szocializmus szociális„vívmányai” jelents hatással voltak a nyugati demokráciák munkásságára. Atke lépéshátrányba került, hogy elhárítsa a társadalmasítás veszélyét, hatalmipozícióba engedte a „radikális” baloldalt, engedve „zsaroló” politikájának és amunkásosztálynak [Wright: 1999, pp. 174.]. Mindezek eredményeként a baloldalelvesztette radikalizmusát, az osztályellentét háttérbe szorult. A klasszikus jólétiállam szociáldemokratáinak stratégiája az volt, hogy „fejjék a kapitalistaFordulat, 2004. tavasz 89

Fordulattehenet”, amely majd „ontja a szocialista tejet” (növekv bérek és szociálisjuttatások), azaz a kapitalizmus bels dinamikája mindig biztosítani fogja a jólétikiadások növekv szintjét, a redisztribúció forrásait [Petras: 2002; Wright: 1999,pp. 172-173.]. A szociáldemokrácia „sorsa” összefonódott a kapitalizmuséval,sikeressége ugyanúgy a piaci fluktuációnak volt kitéve. Úgy tnt, hogy ahagyományos szocialista célokat (jólét, egyenlség) a hagyományos eszközök(államosítás) nélkül is el lehet érni.Az 1980-as évekre a Szovjetunió nyilvánvaló gazdasági lemaradásával és areformerek radikalizmusának elvesztésével a kapitalizmus már nem voltérdekelt a kényszer „házasságban”. A túlburjánzó bürokráciában testet öltjóléti állam alkalmazkodásra való képtelenségébl (olajválság) és a társadalomuniformizálásából a választóknak elege lett. A neokonzervatívok kerültekhatalomra (éles jobbra át) az USA-ban és Nagy-Britanniában (Reagan ésThatcher), „megtámadták” a szociális paktumot és a reformkapitalista pártokat(szociáldemokrata) több-kevesebb sikerrel „beolvasztották” a „neoliberálisvilágképbe” [Petras: 2002].Az új harmadik út koncepciója és premisszáiAz 1979-tl egészen 1997-ig tartó 46 , igen hosszú neokonzervatív kormányzás(thatcherizmus) alapvet változásokat eszközölt mind társadalmi és mindgazdasági téren Nagy-Britanniában. A 90-es évek közepére a brit társadalomkiábrándulása mind a szabad versenyes kapitalizmust és az „ers állam”koncepcióját képvisel thatcherizmusból, mind az államszocializmusbólkézzelfoghatóvá vált. Ezt próbálta meg a New Labour kihasználni és a harmadikutas ideológiáját a brit társadalommal sikerrel elfogadtatni.A harmadik út koncepciója az, hogy túl kell lépni a régi balon és az új jobbon,illetve az azok között lév megosztottságon, ami alapjául szolgál aszociáldemokrácia megújításának [Wetherly: 2003; Giddens: 1999, pp. 37.]. Abbólindul ki, hogy a világ megváltozott, a jóléti államot szükségképpen meg kellreformálni, növelni kell az alkalmazkodóképességét. A reformszocializmushoznincs visszatérés, mivel a kapitalizmusnak nincs napjainkban alternatívája. Aszociáldemokrácia és a jóléti állam megújításához a hagyományos baloldaliértékeket kell átalakítani és átértelmezni [Giddens: 1999, pp. 79.].Giddens elemzése alapveten szociológiai jelleg. Ahhoz, hogy az ideológiaikoncepció koherens és alkalmazható legyen, úgy plauzibilis premisszákból kellkiindulni.Az ideológia szempontjából a globalizáció és a kapitalizmus (ami napjainkbanegyre inkább egymásra csúszik, és a „reflexív modernitás” fogalmát hordozza)inkább exogén változónak tekinthet, Blair-nél mindenképpen. Giddens aglobalizáció kérdését fenntartásokkal kezeli e tekintetben, mivel szerintenemzetközi szinten lehet valamit tenni a globalizáció káros hatásainak46 Margaret Thatcher 1979-tl egészen 1990-ig volt Nagy-Britannia miniszterelnöke.90 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtancsökkentésért [Giddens: 1999, pp. 40-45.]. Mindkét változó a jóléti államszemszögébl kockázati tényezket teremt, amit az államnak kell menedzselnie,kezelnie. A jóléti állam koncepcióját a már említett két tényez és akollektivizmus/szocializmus szempontrendszerébe ágyazottan lehet leginkábbleírni, jellemezni.A kapitalizmus szisztematikus elemzése Giddensnél szinte teljesen hiányzik,egy humánusabb kapitalizmus megteremtése Blair-nél és Giddensnél sincsnyíltan deklarálva [Wetherly: 2003]. Az arra hivatkozás, hogy a kapitalizmusnaknincs alternatívája, lehetséget kreál a felelsség áthárítására, de Giddens azértannyit elismer, hogy a kapitalizmus forrása bizonyos kockázatoknak, vagy igenjelents befolyással van azokra (gazdasági polarizáció, ökológiai kérdések,társadalmi érdek artikulációja), de a kapitalizmusnak mint korlátozó ésbefolyásoló tényeznek a valódi jelentségét nem veszi számításba.A globalizáció teremtette egyik legfontosabb kockázat az információ, minttermelési tényez drasztikus felértékeldése [Wetherly: 2002]. Ez egyet jelent atudásalapú és posztindusztriális társadalom korszakába lépésével, ahol aklasszikus tke mellett csak a tudás és a magas képzettség számít. Acsúcstechnológiát képvisel iparágakba történ befektetéssel és a humán tkefejlesztésével kell ezt a kockázatot az államnak kezelnie. Az kétségtelen, hogy azICT szektor 47 szerepe felértékeldik, de a harmadik út ideológusai eltúlozzák azipari struktúra átalakulásának mértékét, mivel az ICT szektor súlya a tzsdeiárfolyamoktól függen ersen ingadozik, a számítógépipar részesedése azEgyesült Államokban nem éri el a GDP 3%-át [Petras: 2002].A legjelentsebb kockázat a társadalom atomizálódásának és azegyenltlenség fokozódásának veszélye, jórészt a globális kapitalizmus és aglobalizáció mindent elsöpr erejébl adódóan. Giddens és Ulrich Beck egy újindividualizálódási tendenciát „fedez fel”. Ezt intézményesített individualizmusnaknevezik el. Morális átalakuláson esik át a társadalom, abban is inkább afiatalok („detradicionalizálódás”). Nemcsak a globalizációval, hanem a jólétiintézmények átalakulásával is kapcsolatban áll. Ezzel indokolja Giddens azállam és állampolgár új szerzdésének szükségességét, hiszen a jóléti államintézményes keretei ersen roncsolódtak Thatchernek is köszönheten [Giddens:1999, pp. 8.; Wetherly: 2002].A harmadik út egyik nagy tévedése abban rejlik, hogy az osztályellentétnekvége és az osztálypolitika is idejétmúlt [Petras: 2002, Wetherly: 2002]. Valóban,az ipari termelés súlya mind a foglalkoztatásban, mind a GDP részesedésbencsökken trendet mutat, így az ipari munkásság, mint osztály szerepe isdegradálódik. Azonban a szolgáltatóipar expanziója felszívta az alulképzett ésredundáns munkaer jelents részét alacsony bérért. Manapság ez jelenti egy újosztály (underclass) keretét, és egyre n társadalmi és gazdaságiegyenltlenségük a tketulajdonos fels és középosztályokkal szemben.47 ICT= Information and Communication Technology, azaz az információs és kommunkációstechnológiaFordulat, 2004. tavasz 91

FordulatAz államnak meg kell osztani ezeket a kockázatokat az állampolgárral, és azalulról jöv civil kezdeményezésekkel, hogy a nemzet prosperitását elsegítse. Eza legfontosabb magyarázat az új viszony szükségességére az ideológusok szerint[Giddens: 1999, pp. 75-76.; Merkel: 2001; Lister: 2002].Összességében az új harmadik utas ideológiánál is sok a téves premissza –adódóan abból, hogy nem kezeli kell komplexitással azokat –, így kétséges, hogysikeres lehet-e egyáltalán abban, hogy „átsegítse az állampolgárokat korunkforradalmi változásain” [Wetherly: 2002].Az új jóléti állam politikai gazdaságtanaAz egyenlséghez való viszonyA jobb- és baloldal distinkciójának a mai világban is megvan szerepe. Apolitika alapveten az ellentétekre épül, egymással szemben álló nézetekszüntelen küzdelme. Elssorban szavazatmaximalizálásért a pillanatnyilag„gyengébb” ideológia átveszi ellenfele némely lényegi nézetét, és „szintetizálás”után azt sajátjaként hirdeti, ezért úgy tnhet, hogy a jobb és baloldalválasztóvonalon létezik átjárás [Giddens: 1999, pp. 52.]. A jobboldal-baloldalfelosztásban vízválasztó az egyenlséghez való viszony, amely szorosan összefüggaz állami szerepvállalás kérdésével. Ebben a tekintetben nem létezhet átjárás,mert egyébként a felosztást kérdjeleznénk meg [Giddens: 1999, pp. 56.; Ehrke:2000].Blair esélyegyenlségként értelmezi az egyenlséget, ami tisztán neoliberálistársadalmi igazságosság-felfogást tükröz [Blair: 1998], köszönheten akapitalizmus kritikátlan elfogadásának. A kapitalizmus bels logikájából ereddinamikája egyértelmen az egyenltlenség irányába hat. A hagyományosbaloldal újraelosztással kísérelte meg több-kevesebb sikerrel a társadalmiegyenlséget mint az egyik legfbb célját megvalósítani, azaz a „kimenetekegyenlségére” helyezte a hangsúlyt. A baloldal számára a gazdasági növekedésinkább szekunder cél, a primer cél az egyenlség elsegítése. A harmadik útnálezt a két célkitzést explicite nem rendeli egymás fölé, illetve alá, de a gazdaságinövekedés szinte abszolút prioritást élvez.Giddens óvatosabban fogalmaz, a meritokráciát csak korlátozott formábanengedné meg. Az egyenlséget befogadásként, az egyenltlenségetkirekesztésként értelmezi, amit a „munka és biztonság” körül kell felépíteni[Blair: 1998, Giddens: 1999, pp. 117.]. Giddens kétfajta kirekeszt(d)éstkülönböztet meg. Az egyik az „elitek lázadása”, azaz amikor azok nemhajlandóak adóikkal segíteni az államot céljainak elérésében. Ez az önkénteskirekesztdés, ami fenyegeten hat a jóléti politika finanszírozhatóságára, ezértadókedvezményekkel érdekeltté kell tenni a relatíve széles középosztályt a jólétipolitika „támogatásában”. Sokkal nagyobb probléma azonban az „alvégen” a92 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtankényszer kirekesztés/kirekesztdés, ami elrevetíti egy underclass kialakulását,amely az etnikai csoportokat még súlyosabban érinti. A befogadás a társadalomintegritásának megrzésében rejlik [Giddens: 1999, pp. 120-127.].Az állami szerepvállalás kérdéseiA gazdasághoz való viszony és a gazdaságpolitikai elvekMint említettem, 1979-ben a jobboldal egy új hulláma, a neokonzervatívok(thatcherizmus) kerültek hatalomra, a „szabadpiac és ers állam új jobboldalikoktélja” [Wright: 1999, pp. 196.].A neokonzervativizmus nyíltan szakított a keynesi típusú keresletösztönz,munkahelyteremt és anticiklikus gazdaságpolitikával, a hangsúlyt a kínálatioldalra tette át, alárendelte a jóléti államot a piaci fegyelem elvének. Abbólindult ki, hogy a szabadjára engedett piac szolgálja leginkább a gazdaságinövekedést, az újraelosztással nem kell tördni, elbb-utóbb mindenkinekcsurran-cseppen valami, azaz a jólétbl az underclass is részesülni fog (trickledown effect = lecsorgási hatás). Egy minimális állam koncepciója lebegett aszemük eltt: az állam vonuljon ki azokból a szférákból, ahol a piac helyettesítenitudja, feladata a piac megfelel mködését biztosító minimális szabályozás, amunkaerpiac rugalmasabbá tétele jelents mérték deregulációval. Ez volt „azindividuum és az önérdek megkoronázásának korszaka” [Rapcsák: 1998].Mivel a globalizációt az új Munkáspárt küls, objektív korlátként kezeli éselveti a kapitalizmus megreformálásának lehetségét, így a tkés gazdaságigencsak behatárolja az állami beavatkozás területét a gazdaságban. De itt márnem egy súlyos korlátozó tényezként jelenik meg – szemben a régi baloldallal –,hanem egy „modernizációs ostorként” (modernization whip) hat [Merkel: 2001,Ehrke: 2000].A harmadik út ideológusai elítélik a gazdasági dirigizmust, a gazdaság fölöttálló államot, ami szerintük megfojtja a piaci mechanizmust. A piacifundamentalizmust hirdetik: „private good, public bad”, de nem a minimálisállam koncepcióját képviselik. Giddens újfajta vegyes gazdaságot javasol:„egyesíteni kell az állami és magánszektor erejét a közérdek és a piac egyidejérvényesülésével”, azaz összhangba kell hozni a szabályozást és a deregulációtminden szinten [Giddens: 1999, pp. 115-116.]. Mindezekbl látható, hogy aharmadik útnak két f gazdaságpolitikai célkitzése van: a gazdaságihatékonyság növelése és a foglalkoztatás bvítése, illetve a foglalkoztathatóság(employability) fejlesztése [Ehrke: 2000]. A globális piaci versenyben mindkétcélkitzés létfontosságú, a magánszektor hatékonyságának növelése megfelelinfrastruktúra, adókedvezmények, innovációbarát környezet stb. biztosításával.A foglalkoztatással kapcsolatos célkitzés a hatékonyságnövelés (képzettmunkaer a magánszektornak) mellett inkább társadalompolitikai célkitzés(szociális beruházási stratégia).Fordulat, 2004. tavasz 93

FordulatÁtveszik a Vaslady által „kifejlesztett” menedzsel, partner államkoncepcióját (managerial, parntership state) [Lister: 2002]. Az államibeavatkozásnak gazdasági értelemben hatékonynak kell lennie a közjavaknyújtásakor (költséghatékonyság, megtérülés), alkalmazkodnia kell a valóskereslethez, igényekhez. Hogy tovább ersítsék a költség és haszon„összetartozását” (hiszen az állami bürokráciának általában „maga felé hajlik akeze”), így be kell vonni magántkét is az állami projektek finanszírozásába(PPP: public-private partnership) [Merkel: 2001]. Persze, hogy a magántke„fantáziát” láthasson a finanszírozásban, ezért a PPP feltételeit igen kedvezvékell tenni a magánszféra számára (a kész eszközt a magánszektor az államnakbérbe adja, vagy az állam lízingeli). Ilyen terület az oktatás és az egészségügy.Azaz itt az állam kibvíti a magánvállalkozások beruházási lehetségeit.A Gordon Brown vezette pénzügyminisztérium fiskális politikáját nagyfokúóvatosság jellemzi, restriktív jelleg, annak ellenére, hogy a költségvetési deficit1997-tl mindig 2% alatt maradt [www.economist.com] a GDP-hez viszonyítva.Mivel a maastricht-i kritériumokat sem fogadták el, ez az arány még jócskánnövelhet lenne, és el lehetne hagyni az állam számára pl. a kedveztlen PPPfinanszírozást, vagy szociálpolitikai célokra lehetne többet fordítani. A fiskálisóvatosság összhangban van a redisztribúció szerepének negligálásával, nohaGiddens szerint is egy magát baloldalinak valló pártnak a piaci elosztástkorrigálni kell egy jelents mérték újraelosztással [Giddens: 1999, pp. 79.].Az új Munkáspárt inkább piackonformnak tekintett, és fleg jobboldaliideológiák által alkalmazott jelents mérték adókedvezményekkel operál,elssorban a tkés osztályoknak kedvezve.A társadalompolitika sarokpontjaiA gazdasági szerepvállalás felfogással „kompatibilis” az egyenlségkérdéséhez való viszony, ami nagyban determinálja az állami szerepvállalásmértékét a társadalompolitikában.Blair szerint az állam és társadalom közötti viszonyt új alapra kell helyezni.Ezt tartalmazta az új „társadalmi szerzdés”, aminek alapelve a „nincs jogkötelességek nélkül” retorikai fordulat [Lister: 2002; Blair: 1998; Ehrke: 2000].Ennek születési körülményei közel sem hasonlítottak a II. világháború utánipaktumra, azaz nem volt mögötte széleskör társadalmi konszenzus, hanemfelülrl jöv kezdeményezés volt. A munka és a tke közötti korábbi eregyensúlyeltolódott a tke és a már nyíltan az oldalára álló állam felé.Blair individualizmusa, szemben Beck-kel és Giddens-szel, egy „ideológiaieklekticizmus”, ami inkább az önérdekre épít az altruizmussal szemben [Lister:2002]. Ez a „felvilágosult önérdek” (enlightened self-interest), ami azt jelenti, haaz állampolgárok „túlságosan önérdekkövetk”, akkor az állam visszatereli ketaz általa vélt helyes útra. Célja a társadalom remoralizálása akár „represszióval”is, ha másképp nem megy [Ehrke: 2000]. Elítéli a piac, és ezzel a neokonzervatíverkölcsi felfogás mint morális alap mindent maga alá gyr hatását, ami nem94 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtanképes biztosítani a bizalmat, a megbecsülést és a szolidaritást. Látható, hogyugyanakkor a thatcheri „ers állam” koncepcióját megtartja az új harmadik út.Az új társadalmi szerzdés célja a társadalmi kohézió, a felelsségérzet, aközösségiesség és a szolidaritás ersítése, mivel ezek a thatcherizmus alatterodálódtak, és mint azt már említettük, a munkára kell alapozni [Ehrke: 2000;Blair: 1998].A társadalompolitika újdonsága és legfontosabb része az esélyegyenlségbiztosításával összhangban a foglalkoztatáspolitika. A f cél afoglalkoztathatóság növelése és a foglalkoztatás bvítése, amit a humán tkébevaló invesztíciókkal valósítanak meg (foglalkoztatási programok a különbözkorosztályoknak, különös tekintettel a fiatalokra, oktatás, (át)képzési programokstb.). Ennek elsegítése érdekében az állam kvázi „állásközvetítkéntközremködik” [Blair: 1998; Márkus: 2000], ingyenes tanácsadást biztosít és„kötelezvé” (szankcionálja) teszi az álláskeresést a munkanélkülieknek. Aszabályozás itt kerül be a képbe, azaz az állam csak annak hajlandó segíteni, akihajlandó áldozatokat vállalni azzal, hogy „foglalkoztathatóvá” válik, vállalja az„élethossziglani tanulást”, a munkahelye bizonytalanságát stb. [Lister: 2002].Aktív munkaerpiaci megoldásokat alkalmaz mikroszinten a harmadik út,közben a munkaerpiacot deregulálja, hogy az rugalmassá váljon. Aszakszervezetek „visszahúzó” szerepével már nem kellett számolni, mivel azokata neokonzervatívok jelentsen meggyengítették [Rapcsák: 1998; Szigetvári:2001]. Mindezeket a foglalkoztatás bvítése érdekében implementálja, azáltal,hogy becsábítja az elssorban magas hozzáadott érték termelést képviselmulti- és transznacionális vállalatokat [Merkel: 2001].A szociális juttatások terén csökkenti a pénzbeli támogatások mértékét.célzott csoportokat támogat ilyen formában, azokat, akik már erteljesenmarginalizálódtak. Ez tekinthet a jóléti állam univerzalista szemléletmódjávalvaló leszámolásnak. Ugyanakkor a „nincs jog felelsség nélkül” elv alapján„cserébe” felelsségteljes és erkölcsös magatartást vár el. Ezt hivatottakbiztosítani azok a szabályozások, amelyek megvonják a kedvezményeket azoktóla polgároktól, akik nem tartják be a játékszabályokat. Például a gyermekantiszociális magatartásáért (iskolakerülés, drog stb.) a szülk „felelnek”, úgy,hogy megvonják tlük a családi pótlékot(!), az antiszociális (aki jellemzenrászoruló is) felntt állampolgároktól pedig a lakbértámogatást [Lister: 2002;Jordan: 2003].A harmadik utas szociálpolitikát a Major-korány idejében (1992-1997)köztudatba került problémák strukturálják: kábítószerek, menekültkérdés,ellátással való visszaélés. A fentiekbl tisztán kivehet a blairi politika „keményszeretete”, amit a zéró-tolerancia számtalan esetben jellemez. Leértékeldött aszociális munka presztízse a centralizált és felülrl kijelölt és ellátott feladatokmiatt [Jordan: 2003].Fordulat, 2004. tavasz 95

FordulatA gyakorlat visszásságai (értékelés)Pozitívum a deregulált munkaerpiac (de a munkavállalók jogai sérültek), arászoruló gyermekeknek juttatott közvetett és közvetlen támogatások, a„húzóágazatokba” történ állami befektetések: humántke, csúcstechnológia,egészségügy. Összességében a foglalkoztatáspolitika mérlege jó, de annak árán,hogy engedtek a szociális biztonság szintjébl [Merkel: 2001].A fels- és középosztálynak nyújtott támogatások adóhitelek és adócsökkentésformájában elégtelennek bizonyulhatnak legitimációs szempontból (önkizáródás),hiszen adó formájában az befizetéseik teszik ki a költségvetés jelents részét.Veszélyes lehet a redisztribúció elégtelen mértéke, mivel így a jövedelmikülönbségek óhatatlanul megnnek és alul nagyfokú lesz a kirekesztdés azamúgy sem túl „egyenl” brit társadalomban.A legújabb harmadik út ideológusainak gazdasági célkitzése a produktív,versenyképes, sokoldalú és nyitott kapitalista gazdaság megteremtése. Ennekellenére óriási méret vállalati fúziókat támogattak, aminek a következményekoncentráltabb gazdasági hatalom és óriási monopóliumok létrejötte volt. Nagy-Britanniában a tzsdekapitalizmus még jobban megersödött, amit csaktápláltak a tzsdére dobott állami vállalatok részvénycsomagjai. A „private good,public bad” elv a nem elhanyagolható érték privatizációban is testet öltött[Petras: 2002, Wetherly: 2002].A Munkáspárt 1997-es választási sikere egyik tényezje az EgyesültÁllamokban kifejlesztett, és Clinton-t 1992-ben hatalomra juttató újfajta médiamegoldásokonalapult. A másik oka a thatcheri politikából való kiábrándulás (azegészségügy átfogó privatizációja, EU-szkepticizmus). A népszerségmegrzésének fontos tényezje a jó politikai kommunikációjuk, amire túl nagyhangsúlyt helyeznek.A jobboldal nem csinál titkot a „big business”-hez fzd érdekeltségeibl, azúj Munkáspárt ezt titkolja, noha érdekeltsége és az összefonódás nyilvánvaló. Afegyveripari lobbi ersödését és a Munkáspárt érdekeltségét (és feltétlenEgyesült Államokkal szembeni hségét) jelezheti az iraki háború, annakellenére, hogy a háború nem tartozik a baloldali értékek közé [Petras: 2002].A Munkáspárt „Tory” Blair (aki konzervatív politikusból lett a brit baloldalszószólója) vezetése alatt egyre centralizáltabbá vált, a bels ellenzéketellehetetlenítették, a szakszervezeteket negligálják, a vezetés egyre autoriterebbéválik [Andor: 1997]. Úgy tnik, hogy az átfogó munkaerpiaci deregulácóval amunkavállalókat kiszolgáltatják a piacnak, a végrehajtás szempontjábólkulcsfontosságú állami intézményeket vonnak ki az ellenrzés alól. A baloldalszempontjából az egyik legnagyobb probléma, hogy az új Munkáspárt egyhitelesebb baloldali politizálás kialakulását lehetetleníti el azzal, hogy az összesbaloldali szavazatot birtokolja (ez a brit „kétpártrendszer” oka is) [Petras: 2002].96 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA 2004-es januári fejleményeket (a Hutton-jelentés és a felsoktatási tandíjbevezetésének kérdése) 48 Tony Blair sikeresen „túlélte” (a jelentésben csakelmarasztalták, a tandíjat pedig bevezették), de az utóbbi a munkáspártiképviselk jó részének az ellenállásába ütközött.Az új harmadik út gyakorlata a thatcherizmus konszolidációjának tekinthet[Márkus: 2000]. Ha ersen akarunk fogalmazni, akkor Blair ott folytatta, aholThatcher abbahagyta.A XIX. és a XX. század folyamán a harmadik utas politikák – ha egyáltalánintézményesültek – csak bizonyos történelmi-társadalmi-gazdasági közegbenvoltak „sikeresek”. Ideológiai tartalmuk a két oldal koncepcióinak valamilyenegyvelege volt Bernsteintl és Kautsky-tól egészen Schröder-ig és Blair-ig, nemescélkitzéseiktl függetlenül, valódi alternatívát nem kínáltak fel. Mindezekellenére a politikai ideológiák fejldésére jelentékeny hatást gyakoroltak. Csaklátszólag új ideológiai köntösbe öltöztették a már ismert gondolatokat. Nincs új anap alatt.IrodalomANDOR LÁSZLÓ [1997]: Kormányváltás Nagy-Britanniában. In: Társadalmiszemle (1997/7. szám) pp. 30-44.BLAIR, TONY - SCHRÖDER, GERHARD [1998]: Europe: The Third Way/DieNeue Mitte. www-fes.org.za/english/pubs/wp-02.pdfEHRKE, MICHAEL [2000]: Revisionism revisited (The third way and theeuropean social democracy). www-fes.org.za/english/pubs/3wayehrke.pdfGIDDENS, ANTHONY [1999]: A harmadik út. (A szociáldemokráciamegújulása) Agóra Marketing Kiadó, Budapest.JORDAN, BILL [2003]: „Kemény szeretet” – Szociális munka, társadalmikirekesztés és a „harmadik út.” In: Esély, 2003/4. szám (Ford: KozmaJudit)LISTER, RUTH [2002]: Investing in the citizen-workers of the future: NewLabour`s „third way” in welfare reform.www.fas.umontreal.ca/pol/cohesionsociale/ publications/lister.pdfMÁNDI TIBOR [2000]: A „harmadik út” rövid tündöklése. In: Századvég,2000/18. szám48 A kormány január elején terjesztette be a felsoktatási tandíjreformról szóló - a Munkáspárteddigi hat és fél éves országlásának kezdete óta a legkétesebb siker - törvénytervezetet,amelynek alapján az állami egyetemek 2006-tól tanévenként 3 ezer fontig (1,1 millió forint)terjed, a diplomaszerzés utáni jövedelmekbl, utólag fizetend tandíjat szedhetnének be ahallgatóktól [http://index.hu/politika/kulfold/blair0126].Fordulat, 2004. tavasz 97

FordulatG. MÁRKUS GYÖRGY [2000]: Hová visz a harmadik út? In: Mozgó világ,2000/6. számMERKEL,WOLFGANG [2001]: A szociáldemokrácia útjai a 21. században.In: Politikatudományi Szemle, 2001/1-2. szám, pp. 139-176.PETRAS,JAMES [2002]: A harmadik út mítosza és valósága. In: Eszmélet, 56.szám, pp. 4-17. (Ford: Baráth Katalin)RAPCSÁK ANDRÁS [1998]: Thatcher és Blair – „forradalom és evolúció”? In.:50 éves a Közgazdaságtudományi Egyetem, 2568-2577. o.SZIGETVÁRI VIKTOR [2001]: Tony Blair és az Új Munkáspárt In.:Politikatudományi Szemle, 2001/3. szám, pp. 29-54.WRIGHT,TONY [1999]: Régi és új szocializmusok. Napvilág Kiadó, BudapestWETHERLY, PAUL [2002]: Anthony Giddens és a “harmadik út” bírálata. In:Eszmélet, 53. szám. 45-72. (Ford: Baráth Katalin)98 Fordulat, 2004. tavasz

„Az emberiség si ábrándja egy szép jöv,amelyben minden szükségletünk kielégíthetvé válik.”Közgazdaságtan I.Kopányi Mihály —Petró Katalin — Vági Márton„A közgazdaságtan a szkös erforrások, hatékony elosztásának tana.”„Az ár az erforrások szkösségének jelzése.”Kopányi Mihály: MikroökonómiaA közgazdaságtan, mint ideológia,avagy a politikai gazdaságtan feladataVeréb LórántAkövetkezkben a közgazdaságtanról próbálok meg beszélni a politikaigazdaságtan - egy kritikai politikai gazdaságtan – szemszögéblmagyarázva annak felvállalt és valós szerepét és az így elfoglalt helyét atársadalomban. Ilyen nagyszabású témáról egy ilyen rövid dolgozatban csakisvázlatszeren lehet írni. Nem is áll szándékomban más. Módomban sem, hiszmind a közgazdaságról, mind a politikai gazdaságtan helyérl vajmi kevésfogalmam van.A közgazdaságtan szerepét érdemes lenne az etika és a politika viszonylatábanmegvizsgálni, hogy megtudjuk mire is vállalkozik.A XVIII. század végén, amikor a közgazdaságtan az erkölcsfilozófiai magtóleltávolodva, kezd önálló diszciplínává válni, a kor gondolkodói csak újonnanfelmerül kérdésekre adott válaszokkal próbálkoznak, egy új beszédmódothonosítva meg ezzel. De ez az etikától való elkülönbözdés a szemléletmód etikaimegalapozásának kárára történik. A közgazdaságtan, mint önálló tudomány, atudományosság kritériumainak megfelelen – az etikától való eltávolodássalszakadt el a – nyílt – politikusságtól is. A gazdasággal való foglalkozás immárnem a helyes gazdálkodás módjáról, hanem - a racionalitással párosulva – agazdaságosságról, a nyereség-maximalizálásról, a hasznosságról szólt. Idvel ez aszemléletmód a társadalmi lét egészére terjesztette ki fennhatóságát,sikerességével igazolva létét, miközben eszközét – a technikai racionalitást –céljává tette. Ezzel a társadalmi élet összes aspektusát alárendelve ennek azegynek. Ez az oka annak, hogy ez a szemléletmód, attitd nem enged más – pl.környezeti, érzelmi - szempontokat érvényesülni. A közgazdaságtan egykizárólagosságra törekv ideológia lett.Fordulat, 2004. tavasz 99

FordulatEzzel együtt nem vált, nem válhatott totálissá, még ha a maga által magánakkitzött célokat meg is tudta valósítani és még ha a kapitalizmus okoztatársadalmi változások – melyek születésének okai voltak – magyarázatára,értelmezésére és ez a változás által felvetett kérdésekre való válaszadásrakizárólagos jogot formált is. Nem válhatott totálissá, mert a szaktudományosmegközelítés korlátozottsága megakadályozta ezt.De ez nem jelenti azt, hogy nem is törekedett erre!A közgazdaságtan a burzsoá társadalom öneszmélete. A polgári szellem magábafordulásának és ez általi magára eszmélésének kicsapódása és ez a kicsapódásáltali meghatározódása. 49 A közgazdaság tudománya a burzsoáziatudatalattijának kivetülése, a kritikai-politikai gazdaságtan pedig ennekpszichoanalízise.Ahogy a polgári társadalmi lét egészére és minden szegmensére a gazdaságiszemléletmód/attitd rányomja bélyegét, úgy válik mindez nyilvánvalóvá. Úgyfedi fel elttünk lényegét és leplezi le magát, mint a polgárság ideológiája.Itt jön a képbe a kritikai-politikai gazdaságtan 50 , mint ideológia kritika.A politikai gazdaságtannak jut az a szerep, hogy a közgazdaságtanban, mintlényegi valójában testet öltött, de ezzel együtt minden mástól elszakadt éseltávolodott polgári lelkületet megpróbálja eredetére ráeszméltetni és ezzelvissza irányítgatni a maga keretei közé, amelyekrl az nem akar, vagy nem istud, tudomást szerezni. A kritikai-politikai gazdaságtannak kell megpróbálniaazokra a szempontokra reflektálnia, melyekrl a közgazdaság magábabolondultságából kifolyólag nem tud tekintettel lenni. Ez egy kritikai alapállástfeltételez.A kritikai-politikai gazdaságtan a gazdaság és társadalom egymásbaágyazottságáról, összefonódásairól, kölcsönhatásairól kell, hogy számot adjon.Megközelítésmódjában ötvözdnie kell a szociológiának, antropológiának,politikának, pszichológiának, történelemnek és nem utolsósorban a filozófiának,melyektl a közgazdaságtan szemének felnyitását várjuk. A kritikai-politikaigazdaságtan egy olyan szemléletmód, melyben ezeknek az attitdöknek nemegyesülniük kell, hanem szét sem szabad válniuk. A kritika kell, hogy éltesse ésa közgazdaság-tudomány kell, hogy mozgassa.Tehát: a mi feladatunk az, hogy reflektáljunk a reflektálatlanra, hogy atársadalommal kapcsolatos vizsgálódásaink során ne felejtsük el, hogy a ránknehezed közgazdasági ideológia nyomása ellenére a társadalomra úgy kelltekintenünk, mint ami egy kor szellemiségének terméke. Egy ideológia ideája. Ésnekünk ezt az ideát kell megragadnunk.49 Öneszméletrl lásd: Lukács György: A szellemi vezetés kérdése és a „szellemi munkások” p. 82.lábjegyzet; IN: u. Forradalomban – cikkek, tanulmányok 1918-1919 Magvet Kiadó, Budapest1987.50 Megjegyzés: a polgári közgazdaságtan alá sorolom természetesen azokat a XVIII. század végi,XIX. század eleji gazdasági gondolkodókat is akik politikai gazdaságtan címén formálták agondolkodást, miattuk használom a politikai gazdaságtan eltt a „kritikai” kitételt,megkülönböztetvén ezt a megközelítést a klasszikusokétól.100 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA közgazdaságtan központi kérdései nem csak szaktudományos kérdések. Ezeka problémák a kapitalista társadalom központi problémáiként jelennek meg, és aközgazdaságtan – ideológiai alapon - próbál kizárólagos jogot nyerni ésellenrzést gyakorolni felettük. Ezt az ideológiát kell megragadnunk ésletépnünk, hogy felszínre kerüljenek a polgári társadalom visszásságai, melyeketa tudományos ideológia leple alatt rejteget. Arra kell törekednünk, hogy ezt neegy hasonlóan totalitásra törekv ideológiával helyettesítsük. Lehetvé kelltennünk, hogy kritikánk után a lehetségek végtelen sora maradjonkiaknázatlanul, de láthatóan kiaknázatlanul, hogy kimerítésükkel bármikorpróbálkozhassunk.Több oka van annak, hogy a dolgozatomat ilyen szedett-vedett állapotbanhagytam. De a legfontosabb az, hogy írás közben elkezdtem olvasni LukácsGyörgy Történelem és osztálytudat cím mvét és rájöttem, hogy az amit aközgazdaságról írok, az nem a fiatal Marxon alapuló kritika, hanem Lukácsszavainak visszhangzása, egy olyan barlangban, melyben a Mester nem járt(legalább is az Eldologiasodás fejezettel). A fenti munkát akkor lenne érdemeskidolgozni, ha Lukácsot jól megrágva átgondolom, hogy az, amit mond mit isjelent a közgazdaságra vonatkoztatva. De addig mindaz, amit írtam egy árvatorzszülött, aki szüleit nem ismerve meséli el életét.Fordulat, 2004. tavasz 101

A járadék Smithnél, Malthusnál és RicardónálMarczell KingaDolgozatomban a járadék fogalmát, kialakulásának folyamatát,természetét és a mindezekbl levonható következtetéseket szeretnémkörüljárni Adam Smith, Robert Malthus és David Ricardo mvei alapján.Célom, hogy értheten összefoglaljam az általuk fontosnak tartott gazdaságimechanizmusokat és megvilágítsam a nézeteik közti hasonlóságokat éskülönbségeket.Véleményem szerint hármuk közül Ricardo dolgozott a legpontosabb éslegkövetkezetesebb fogalomhasználattal, ezért általában az fogalomrendszerétés elnevezéseit fogom alkalmazni.A járadék fogalma, kialakulásának okai, a járadék és az árAdam Smith megfogalmazásában a járadék az a legmagasabb ár, amit a bérla földbirtokosnak a föld adott körülményei között annak használatáért fizethet,más szóval az az ár, „amelyrl föltehet, hogy ennyiért általában haszonbérbelehet adni” az adott földet.Smith úgy tekinti a járadékot, mint a termék árának a föld megmveléséhez,munkabér fizetéséhez, eszközök megvásárlásához és karbantartásához, illetve arendes nyereségéhez szükséges összegen felüli részét. Az nézpontja szerinttehát egy termék ára három összetevbl áll: munkabérbl, a befektetett tkekamatából és a járadékból, tükrözve ezzel a termék árához hozzáadott értéket amunkás, a tke és a természet részérl. Azonban nem minden földterületugyanolyan bkez – épp ezért a járadéknak is különféle szintjei alakulnak ki avidék termékenysége, földrajzi fekvése és infrastrukturális adottságai alapján.Értékét tehát saját abszolút adottságai adják meg, hisz ezektl függ, hogy amunkabér és a tkekamat kifizetése után mekkora szelet marad meg aföldesúrnak.Ezzel szemben Ricardo egy új megközelítést alkalmaz. Szerinte a járadék amvelés alatt álló földnek nem abszolút, hanem viszonylagos termékenységétlfügg. Rámutat arra, hogy a földjáradék képzdésének elsdleges oka nempusztán a föld által teremtett értékben rejlik, hanem pontosan abban, hogy ez azértékteremt er korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, szemben ajáradékot nem adó, korlátlan mennyiségben használható egyéb természetielemekkel, a széllel, a gzzel vagy a napsütéssel.102 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA földjáradék akkor jelent meg, amikor a lakosság szaporodásával a jóminség föld mennyiségének korlátaihoz elértek, és mvelés alá fogták agyengébb termékenység területeket is. Ahogy újabb és újabb, egyre silányabbminség területeket vontak be a termelésbe, a termékenyebb földek általtermelt haszon értékének egy része a föld mveljérl, illetve a fogyasztóról atermelre szállt át, mivel egyidejleg több profitráta nem létezhet. Így végssoron a legsilányabb minség föld gabonájához felhasznált erforrások értékehatározta meg a gabona árát mindenki számára, és a többi földön az ezen azértéken felül keletkez haszon lett az adott föld földjáradéka. Ily módon alegutoljára feltört föld nem hoz járadékot. Precízebben fogalmazva: a legutoljárabefektetett tke nem hoz járadékot, hisz egy már mvelés alatt lév terület újbólifeljavítása logikailag nem különbözik egy új föld használatba vételétl.Malthus megközelítése csak annyiban különbözik ettl, hogy szerinte nempusztán az alacsonyabb rend földek miatt van járadék, ugyanis ha minden földtermékenysége egyforma volna, és a mveletlen területekbl kifogynánk, akkor isugyanúgy képzdne járadék. Ugyanis „polgárosodott országokban mveletlen földmindig hoz járadékot fatermel vagy marhalegeltet természetes képességévelarányban”, ezért a legutolsóként megmvelt földnek is hoznia kell akkoraföldjáradékot, ami ezért kárpótolja a földesurat. A járadékok lépcszete tehátnem nulláról indul. Szerintem, ha feltesszük, hogy ezek a tevékenységek isigényelnek némi ráfordítást, erre ugyanúgy alkalmazható a korábbigondolatmenet, miszerint legelként is csak azért hoz egy terület járadékot, mertszkösség van. Ezek szerint a legutolsó olyan földnek nincs járadéka, amit méglegeltetésre vagy fakitermelésre használnak.Ricardo és Malthus mindezek alapján tagadják, hogy a járadék is az ár részelenne, hiszen „minden áru csereértékét az a nagyobb munkamennyiségszabályozza, amelyet szükségszeren azok fordítanak a termelésre, akik (…) alegkedveztlenebb körülmények között termelnek (…) , amelyek között a termékiránti szükséglet nagysága miatt a termelést még folytatni kell.” Az így kialakultárat tehát egyedül a termelés költségei befolyásolják, a földjáradék képzdésenincs rá hatással, a logikai viszony épp fordított. „A gabona ára nem azért magas,mert földjáradékot fizetnek, hanem azért fizetnek földjáradékot, mert a gabonaára magas”, írja Ricardo. Ezt a gondolatot már Smith is felfedezte ugyan („Magasvagy alacsony munkabér és nyereség, magas és alacsony árnak oka; magas vagyalacsony járadék okozata ennek.”), de ezt egyszeren a definícióbólkövetkeznek tartotta, hiszen a járadékot egyszeren a költségek levonása utánfennmaradó összegként kezelte.Ricardo definíciója ennél pontosabb: „a földjáradék a föld hozamának az arésze, amelyet a föld tulajdonosának fizetnek a talaj si és elpusztíthatatlanerinek a használatáért.” Ennek alapján bírálja is Smith fogalomhasználatát;rámutat, hogy többször helytelenül és következetlenül használja a „járadék”Fordulat, 2004. tavasz 103

Fordulatkifejezést, például, amikor a kitermelend erdk, szén- és egyéb bányáktulajdonosainak fizetett kártérítésrl beszél, hiszen ezekben az esetekbennyilvánvalóan nem „a föld si és elpusztíthatatlan eriért” fizet a bérl, hanemegy véges mennyiség nyersanyagért.Robert Malthus a járadék kialakulásának okait három pontban foglalja össze.Az els ok az, hogy egy földterület nagyobb népességet bír eltartani, mintamennyi ember munkájára a termeléshez szükség van – a magas ár okát tehát aszkösség helyett különösképpen épp a termékbségben véli felfedezni. Amásodik megjelölt ok az életszükségleti cikkek azon sajátos tulajdonsága, hogykeresletet gerjesztenek saját maguk iránt a népesség növelésén keresztül. Svégül Malthus is a földterület szkösségét hozza harmadik magyarázatául ajáradék keletkezésének.Mi határozza meg tehát egy termék árát?Smith meglehetsen ellentmondásos véleményt fejt ki ebben a kérdésben.Külön megnehezíti álláspontjának megértését az, hogy nem pontosan megjelöltokokból bizonyos elvi különbségeket tesz a bányák és a termföldek között,miszerint is a bányák járadéka szempontjából a relatív termékenységet,földjáradék esetén pedig az abszolút termékenységet veszi alapul.A bányajáradékokról szóló fejezetében hosszan érvel amellett, hogy a szénárát a leggazdagabb bánya szabja meg, hisz az képes a legalacsonyabb áronkínálni termékét, s szerinte „a szénbányák meg a szénkereskedk inkább tartjákérdeküknek, hogy nagyobb mennyiség szenet valamivel a legalacsonyabb áralatt adjanak el, mint kis mennyiséget a legmagasabb áron.” 51Máshol azonban ezt mondja: „A legalacsonyabb ár, amelyért a szén (…)huzamosabb idn át eladható, az az ár, amelybl még éppen megtérül apiacrahozatalához szükséges tke a szokásos profittal együtt. Az olyanszénbányánál, amely után a tulajdonos nem kaphat járadékot, (…) a szén áránakáltalában e körül az ár körül kell kialakulnia.”Ricardo és Malthus ezzel szemben határozottan állítják, hogy az árat csakis aleggyengébb minség földön termelt áru elállítási költsége szabja meg.51 Smith tehát nem beszél arról a finom egyensúlyozásról különféle ár- és (ki)termelési szintekközött, amely a legmagasabb járadékot biztosítaná, ami pedig egy olyan nyilvánvalóan véges éskimeríthet erforrás esetén, mint egy szénbánya, meglehetsen nagy hiba. Gondolatából azkövetkezne, hogy mivel a legtermékenyebb bányán (bányákon) kívül senki nem tudna járadékhozjutni, és így nem termelne, ennek (ezeknek) kellene az adott terület teljes szénkeresletétkielégíteni. Ez viszont óhatatlanul ezek termékenységének csökkenéséhez vezetne.104 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanMezgazdasági és ipari, létszükségleti és luxuscikkekSmith szerint a mezgazdaságba fektetett tke több hasznot hoz a társadalomegészének, mint az iparba fektetett, hiszen itt a természet hozzátesz az értékhez– tehát az ember által termelt profitot a természet „megtoldja” a járadékértékével, míg az iparban a természet semmifajta segítséget nem nyújt azembernek. Semmifajta olyan segítséget, amiért szkössége miatt járadékot kénefizetni, viszont rengeteg korlátlanul igénybe vehet ert ad a szél, a víz, a gz, aleveg – veti ellene Ricardo. Malthus egyetért Smith azon nézetével, miszerint„egyenl mennyiség termel munka az iparban sohasem képes annyitújratermelni, mint a mezgazdaságban”, Ricardo azonban hangsúlyozza: haértékrl beszélünk, helyes a megállapítás, ha viszont gazdagságról, azaz javakról– ami a lényegesebb kérdés – akkor értelmét veszti a megállapítás, hiszen azárucikkek használati értékét nem lehet összehasonlítani.Smith munkájában két kategóriára bontja a termékeket; földjáradékot mindigadó és csak bizonyos esetekben adó terményekrl beszél.Az els kategóriába sorolja a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen élelmiszereket(takarmány, gabona, gyümölcs, szl, stb.), melyek esetében szerinte a „termékrendes ára csaknem mindig elegend ahhoz, hogy megtérüljön belle a földmegmvelésére fordítandó tke a maga rendes profitjával együtt, és ezen felülmég járadék is képzdjék.” Ezt azonban csak példákkal igazolja. Ricardo elleneveti, hogy minden országban akad még olyan silány föld, amit nem érdemesmegmvelni. Illetve ha ilyen nem lenne, még akkor is igaz lenne az amegállapítás, hogy mindig lehetne még pótlólagos tkét befektetni a már mvelésalatt lév területekbe, de ezt mégsem teszik.Földjáradékot néha adó termékek a ruházkodás és a lakás igényénekkielégítésére termelt jószágok. Ezeknek jelentsége másodlagos, egyrészt, mert anépesség valódi korlátait sosem ezek adják, hanem szinte kizárólag azélelmiszertermelés, másrészt pedig a járadék szintjének meghatározásában semjelents a szerepük. Mivel a föld legnagyobb részét mindenhol emberi illetveállati táplálék termesztésére használják, így ezeknek a földeknek a járadéka ésnyeresége határozza meg a többi földét is. A fennmaradó különbségek abbóladódnak, hogy egyes növények termesztése illetve a föld elkészítése nagyobbgondosságot igényel a bérl illetve a földtulajdonos részérl, és ezt a befektetetttkét illetve ennek kamatait fedezik a látszólag magasabb nyereségek ésjáradékok. A kockázatvállalást is magasabb nyereség honorálja.Kivételt képez, amikor valamely termelési ágra alkalmas föld mennyiségekorlátozott, és kevés ahhoz, hogy kielégítse a keresletet. Az ebbl fakadóártöbblet nagy része a járadékot növeli. Jó példa erre a híres borok, a cukor, adohány.Fordulat, 2004. tavasz 105

FordulatA létszükségleti és luxuscikkek közti különbségtétel Malthus munkájában ismegjelenik. Érveléseinek egyik központi gondolata az a már említett feltevés,miszerint az életszükségleti cikkek sajátos tulajdonsága, hogy keresletetgerjesztenek saját maguk iránt a népesség növelésén keresztül. Emiatt amegnövelt kereslet miatt az élelmiszerek ára nem vagy csak átmenetileg esik, han a termelt mennyiségük, megkülönböztetve magukat az egyéb áruktól, melyekgyorsan lenyomják saját árukat, ha csökken az elállításukhoz szükségesmunkamennyiség. Ez Malthus szerint megkülönbözteti ket az egyébtermékektl, amelyeknek hiába növelnénk a termelését, nem lenne irántukkereslet. „A természet törvényei egyedül a létszükségleti cikkek termelésébenvannak állandóan munkában oly módon, hogy csereértéküket használati értékükszerint szabályozzák.”Ezzel szemben a vannak olyan természetes és szükséges monopóliumok(például a különleges borok), amelyek esetében az árat a szkösségkövetkeztében szinte kizárólag a kereslet határozza meg. Ricardo úgy tartja,hogy ezen cikkek nem a korlátozott mennyiségük következtében viselkednekmásként, hanem az irántuk megnyilvánuló keresletnek vannak sajátostulajdonságai.A járadék emelkedését és csökkenését elidéz okokA járadék szintjét a mezgazdasági termék árának és a termelésköltségelemeinek összjátéka alakítja ki. Ennek alapján Malthus a következképpfoglalja össze a járadék növekedését okozó tényezket:A járadékot növelheti a termelési költségek csökkenése, ezen belül1. a tkefelhalmozás következtében a tkenyereség csökkenése2. a népességnövekedés következtében a munkabérek csökkenése3. a mezgazdasági munka hatékonyságának növekedésea mezgazdasági termékek árának növekedése4. megnövekedett keresletEzek az okok persze sosem jelentkeznek egyszerre, hanem egymást ersítveés gyengítve alakítanak ki egy járadékszintet.Az els és a második okokról Malthus is megjegyzi, hogy idlegesen egymásellen szoktak hatni, Ricardo pedig határozottan állítja, hogy mivel a munkabér ésa profit az ár két összetevje, ezért szükségszeren csakis egymás rovásáranhetnek, együttes értékük állandó. Azt azért elismeri, hogy a hosszú távú106 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtantkefelhalmozás növelése növeli a népességet, így közvetve a járadékot is. Ezpersze – egy korábbi érvelésére hivatkozva – ugyanígy igaz a megnövekedettbérre is, hisz szerinte épp ez az, ami igazán ösztönzi a munkásokat acsaládalapításra.Hogy a termékenység növelése növeli-e a földjáradékot, már Smithnél is ahangsúlyos kérdések közé tartozott. Nézete szerint, ha több gabona teremneugyanazon a területen, ugyanazzal a mveléssel, akkor a járadék reálértékenne, a b termésbl nagyobb részesedést kap a földesúr. Arra, hogy azalacsonyabb gabonaár miatt ez a részesedés veszít értékébl, Smith nem, csakRicardo mutatott rá.Ricardo válaszának megértéséhez különbséget kell tennünk járadék ésjáradéktermel képesség között. Ez utóbbi alatt Ricardo a smithijáradékfogalmat érti, azaz azt az összeget, ami az árbevételbl a költségek utánfennmarad. Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a ténylegesjáradékszerzésnek, hiszen annak szintjét Ricardónál a viszonylagostermékenység határozza meg. A termékenység növelése tehát növeli ugyan a földjáradéktermel képességét, de a járadékot nem feltétlenül. St, ha a kereslet nemtart lépést a megnövekedett kínálattal, az áreséshez vezethet, az ennekkövetkeztében történ tkekivonás pedig a gyenge földek parlagon hagyásán és anépesség csökkenésén keresztül járadékeséshez – mind terménymennyiségben,mind pénzben mérve, hiszen az élelmiszerárak esése tovább csökkenti aföldesúrnak jutó rész értékét.Itt van az a fontos lépés, ahol Ricardo és Malthus véleménye eltér: Malthusszerint a létfenntartási cikkekre nem igaz, hogy a megnövekedett kínálat netalálna elég keresletre, hisz szerinte ezek a termékek megteremtik sajátkínálatukat – tehát a kereslet igazodik a kínálathoz, és nem fordítva, ahogymegszokhattuk. A nagyobb termelt mennyiség tehát Malthus írásában meglelikeresletét, és ha százalékosan nem is, de számszeren több járadékot hozföldbirtokosának, mint a hatékonyságnövekedés eltti.A népesség növekedésének hatását Ricardo sem hagyja teljesen figyelmenkívül, elismeri, hogy a tkefelhalmozódás és a jólét ezt hosszútávon elidézheti,de a közvetlen és azonnali hatások elemzése szempontjából nem tulajdonít ennekjelentséget.Azonban nem csak a mezgazdasági termékenységnövekedés emelheti ajáradékot Malthus szerint, hanem az ipar hatékonysága is fontos közvetetthatással bír, mégpedig a magas munkabéreken keresztül emelve amezgazdasági termékekkel szemben jelentkez keresletet. Ez vezet át a másikfontos kérdéskörre, a termék piaci árának változására. Ricardo szavaival élve haa piaci ár a valóságos ár fölé emelkedik – azaz a befektetettnél nagyobbmunkamennyiséget kapunk cserébe a termékért – az újabb földterületekFordulat, 2004. tavasz 107

Fordulatbevonására ösztönzi a gazdaságot, emelve ezzel a többi föld járadékát. De hogyankövetkezhet be ez az árváltozás?Ricardo két lehetséges okot különböztet meg: a ráfordítások növekedését,mely az adott terméket értékesebbé teszi a többihez képest, illetve az értékmér,a pénz értékének csökkenését, amely minden áru árát azonos arányban emelimeg. Ez utóbbi természetesen csak a nominális értékeken változtat, nembefolyásolja az egyes szereplknek jutó értékarányokat. Ez alapján utasítja elRicardo Malthusnak azon gondolatát, miszerint „a nemesfémek értékesésének(…) megvan az az ers irányzata, ha tartósnak bizonyul, hogy új földmegmvelésére és megnövekedett járadékok képzdésére bátorítást adjon.”Az import csökkenti a járadékot azáltal, hogy feleslegessé teszi bizonyossilány földterületek használatba vételét, s így emeli azt a viszonyítási alapot,amihez képest meghatározódik az egyes földek járadéka. Az importtermékekáremelkedése azonban magától értetden a hazai termék árát is emeli, növelveígy a földek járadéktermel képességét.A járadékok szintje az ország általános jólétével is szoros kapcsolatban van,mindhárman egyetértenek abban, hogy a jólét is egyike a magas járadékotkiváltó tényezknek, hiszen a gazdagság folytán megnövekedett népesség okozzaazt a magasabb élelmiszerkeresletet, ami maga után vonja az újabb területekmegmvelését, s ezen keresztül a járadék növekedését.A járadék mint elosztási kérdésSmith elképzelését a járadék keletkezésérl gyakran érte az a kritika,miszerint a járadék nem a természet „ajándéka”, hanem „az egyik osztálynyerészkedése a másik rovására”; a földesúr a társadalom többi tagjától veszi aztel a magas árakon keresztül. 52 Ezzel a szigorú véleménnyel azonban sem Ricardo,sem Malthus nem értett egyet.Ricardo szerint a járadék keletkezése értékalkotást jelent, mert birtokosainagyobb érték felett rendelkeznek általa, de nem jelenti a vagyon szaporodását,hisz nem növeli az ország erforrásait. Tehát szükségesjövedelemátcsoportosításnak tekinti, mivel ha a földesúr le is mondana ajáradékról, az csak egyenetlenségeket okozna a profit szintjében, de az árat nemcsökkentené, hisz az a termelési költségek függvénye.Malthus nézpontjából „a földjáradék tiszta nyereség és újonnan teremtettvagyon”, melynek a földesúrhoz vándorlása „természetes és elkerülhetetlenkövetkezménye a tke és a népesség azon növekedésének, amelyrl a természetgondoskodott”, s „ha ezt az átszármaztatást úgy lehet tekinteni, mint afogyasztóra sérelmest, akkor a tkének és a népességnek minden növekedésétsérelmesnek kell tekinteni.”52 Többek között például Buchanan.108 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanIrodalomAdam Smith: A nemzetek jóléteVI. fejezet: Az árúk árának alkotórészeiXI. fejezet: A földjáradékRobert Malthus: A közgazdaságtan alapelveiIII. fejezet: A föld járadékaDavid Ricardo: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelveiII. fejezet: A járadékIII. fejezet: A bányajáradékXXIV. fejezet: Smith Ádám tanítása a földjáradékrólXXXII. fejezet: Malthus nézetei a járadékrólAz idézetek szintén ezekbl a mvekbl származnak.Fordulat, 2004. tavasz 109

A kommunizmus kilátástalansága — egylehetséges Marx-kritika Jászi OszkárnyománSzombati KristófJászi kommunizmus-kritikájának kiindulópontja a szocialista törekvésekválsága, amelynek precíz elemzése elengedhetetlen a szocialistareformtörekvések új vágányra tereléséhez. (Ezen belül is elssorban anagyhatású marxi örökséggel való szembenézésen van a hangsúly.)Jászi reformszocializmusa azonban, mint azt látni fogjuk, éles ellentétben áll akommunista forradalmi irányzattal, amelynek jövbeli megersödésétl legalább annyira tartott, mint az ellenforradalmi erk ellentámadásától.I. A marxista szocializmus kritikájaA kommunizmus válságának alapja szellemi atyja, Marx örökségénekellentmondásossága. Elméleti rendszere nagyjából két, egymással ellentétesalrendszerre bontható. Az egyiket a mester tudományos-racionalistadeterministaénjének nevezhetjük: ez az értékelmélet, a történelem dialektikusmaterialistaszemlélete, vagyis a gazdasági termelviszonyok primátusát hirdeti.A másik én a gazdasági viszonyokon való felülemelkedést lehetségesnek tartja: aforradalmár áldozatkészségét, spontaneitását, független eszmeiségét hirdeti.Történelmi determinizmus és politikai-erkölcsi voluntarizmus harca képzdött lea marxi elméleten belül, és ebbl közvetlenül következik az öröksége olvasatánakproblematikussága.1. A szocializmus erkölcsi válságaA szocialista mozgalmak elbürokratizálódása együtt járt ideológiájukegységesülésével, dogmatizálódásával. Jászi élesebben fogalmaz: szerinte„szocialista nemzeti egyházak jöttek létre”. A „püspöki kar” nem csak elszakadt a„nyájától”, de Marx rendszerének dualista természetet a közvetlenhatalomszerzés, az elnyös kompromisszumok érdekében használta ki. St, amozgalom egységességének fenntartása érdekében minden hivatalos állásponttóleltér nézetet „kispolgári”-nak, vagyis eretneknek bélyegeztek meg.110 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanEz a hivatalos álláspont pedig egyre inkább a marxi fatalisztikusfejldéselméletére épül elképzelésekre korlátozódott. Ennek egyik alaptétele agazdasági alap és a felépítmény (például az erkölcs) közötti összefüggés,pontosabban a felépítmény gazdasági meghatározottsága. E tételbl egyenesenkövetkezik az erkölcsi elvek gazdasági (érdek-) alapja. Az erkölcs pusztán relatívgazdasági kategória (erkölcsi relativizmus), így a proletariátust erkölcsi elvekcsak addig kötik, amíg azok alkalmazása kedvez történelmi feladatának – ahatalom megszerzésének – beteljesítéséhez. Ugyanez vonatkozik atermészetjogra és az összes levezetett szabadság- és politikai jogra, amelyek csakkorlátozzák a történelem lényegének, az osztályharcnak a kibontakozását.A szocializmus fatalista tendenciáit ersítette a zsidóság nagyarányú részvétele amozgalom irányításában. Jászi szerint a zsidóság spiritizáló, dogmatikus, atalmudi iskolákból kiáramló elemei a szocializmusban felfedezték „a prófétákkétértelm mondatain nyargalászó dialektikát, a gettó küzdelmi és megtorlómorálját, Isten országának pontos megjóslását”.2. A szocializmus tudományos válságaA politikai uralomra jutott proletariátust morális elveken kívül tudományosfékek sem gátolhatják. A marxi iskola elveti mindenféle általános közgazdaságitörvény létezését (gazdasági relativizmus), elssorban a kereslet és kínálattörvényét. Ez súlyos következményekkel jár. (Marx szerint a szocialista gazdaságmodelljérl való elmélkedés kiküszöbölhet: a munkásság magához ragadja ahatalmat, és azt saját érdekeinek elmozdítására használja fel, punktum.) Jászizseniálisan elrelátta a piaci mechanizmust és az annak alapján képzdértéktöbbletet kiküszöböl, szükségletalapú szocialista gazdálkodás gazdaságinehészégeit. Szerinte a termelés kapitalista színvonalának fenntartásáhozlegalább három feltételnek kéne érvényesülnie: 1. a szükségletek uniformizálása,és egy aszketikus szükségletkielégítési rendszer; 2. általános munkakényszer; 3.egy vallásos ideológia, amely a materializmust és hedonizmust visszaszorítja, ésaz emberi tevékenységet egy utopisztikus végs cél érdekében szabályozza. Aszükségletek állami megszabása és kielégítése az államhatalmat rendkívüli,ráadásul ellensúlyozatlan, jogosítványokkal ruházná fel. Ez az emberitermészetbl kiindulva szükségszeren a jogosítványokkal rendelkez bürokráciaosztályuralmához vezetne (lásd Konrád-Szelényi: Az értelmiség útja azosztályhatalomhoz, stb.).Ráadásul Jászi meg volt gyzdve Herbert Spencer elméletének, akommunista és militarista társadalomtípusok azonosságának a helyességérl; ezpedig a hadikommunizmus rémálmát vetítette szemei elé. Különösen fájt neki amarxi munkaértékelmélet, amely minden termel tevékenységet kizárólag azátlagos munkaid alapján kívánt jutalmazni. Az állami munkaszabályozássalkaröltve, az értékelmélet a „finomabb munkaenergiák” (elssorban a szellemiFordulat, 2004. tavasz 111

Fordulatmunka) és mindenféle egyéni kezdeményezés drasztikus leértékeléséhez,degradációjához, visszaszorulásához vezet. Végül: Jászi eleve szkeptikus volt atársadalom organikus szövetébe belenyúló mechanikus megoldásokkal szemben,amelyek a marxizmust jellemezték.3. A marxista történelembölcselet válságaMarx szerint a történelem osztályharcok sorozata: a világtörténelem nemmás, mint a (magasabb produktivitást képvisel) uralkodó osztályok harca akizsákmányolt osztályokkal. E harc hátterében a technológia lineárisfejldése áll: ennek adott állapota (a termelés viszonyai) meghatározza atársadalom felépítményét és az osztályok közötti erviszonyokat. Amint atermelés viszonyai ellentmondásba kerülnek a felépítménnyel, és az adottberendezkedés produktivitás-szintjével, bekövetkezik a forradalmi átalakulás: amagasabb produktivitást képvisel, kizsákmányolt osztály kerül hatalomra. Aproletaritátus osztályuralma annyiban különleges, hogy – utolsó kizsákmányoltosztályként – önmaga felszabadításával az egész emberiséget is felszabadítja,amely egy új korszakba lép (Sprung in die Freiheit: ugrás a szabadságba).Jászi szerint ez a felfogás a polgári rend és a feudális erk közötti harcnak,tulajdonképpen a francia forradalomnak a kivetítése a történelem egészére. Elégegyértelmnek tnik, hogy a világtörténelem több ponton ellentmond a marxistafelfogásnak: 1. az alávetett osztályok a legtöbbször passzív szerepet játszottak atársadalmak küzd osztályaival szemben; ha mégis szerephez jutottak, azáltalában a trhetetlen elnyomás és szenvedés elleni „elméletnélküli” fellépésbenmerült ki; 2. a vallási és egyéb értékek sokszor történelemalakító szerephezjutnak, és soha sem vezethetk vissza puszta érdekellentétekre; 3. akizsákmányolt, st, az új uralkodó osztályok sem képviselték mindig atermelésnek egy fejlettebb fokozatát. További hibája az elméletnek szigorúdialektikus jellege: a történelem során egyszer sem következett be egy osztályteljes gyzelme és egy másik teljes veresége: az osztályharcok terméke mindigegy új szintézis a „múlt” és a „jöv” eri között.Jászi új értelmezését adja a dialektikus történelemszemléletnek: a fejldésalapja az emberi elme, amely vívmányainak (technológia, erkölcs, jog, esztétika,stb.) megfelelen fejldnek új produktív erk. Ezek azonban ellentmondásbakerülnek a szellemi fejldés korábbi kereteivel és az azoknak megfelel erkkel.Ezt az ellentmondást fel kell valamilyen úton számolni a társadalmi fejldésérdekében. Ennek radikális, piszkos és tulajdonképpen káros útja a forradalom,amin tulajdonképpen forradalmak sorozatát kell érteni (lásd a 18-19. századifrancia forradalmak történelmét!). A produktív erk harca elhúzódik, és végülegyfajta szintézisbe (kompromisszumba) torkollik, ami már hatékony kereteketbiztosít ezek fejldésének.112 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanII. A liberális szocializmus ideológiájaA forradalmat Jászi alapveten kiküszöbölend jelenségnek tartja. A produktíverk szintézise ugyanis veszteségek és erforrásfelélés nélkül is lehetséges.Ehhez nem kell más, mint egyfajta tudományos tisztánlátás érvényesülése apolitikában, amely deduktíve meghatározná az erviszonyoknak megfelelkompromisszumot: a szintézist. A másik az osztályok erkölcsi fegyelmezettsége,mértéktartása. Jászi a XX. század tömegpolitikájából pont ezt a két tényezthiányolja, és ez egyfajat pesszimizmusra ad okot.Az osztályharcos kommunisták vitorlájából ugyanis nehéz lesz kifogni a szelet. Amarxi eszmék rendkívül termékeny talajra hullottak az elnyomorodóproletariátuson belül. A kommunizmus társadalmi eszménye a munkásságlegközvetlenebb tapasztalataiból táplálkozik (munkamegosztás,munkateljesítmény uniformalizálódása, szervezés, szellemi vezetés, egyéni létösszezsugorodása a tömegléttel szemben, stb.). E miliben természetszerlegadódik egy olyan eszmény, amely a társadalmat egy nagy gyár mintájáraszervezné meg – természetesen a kapitalisták kiküszöbölésével. Továbbá, amarxista elmélet kritikátlanul felmagasztalja a munkásságot: rendkívüliönbizalomra tett szert az az osztály, amely folyamatosan azt hallja, hogy igazáneszményi célokért egyedüliként küzdve, predesztinálva van az uralomra. Végül amozgalom erejéhez hozzájárul Marx munkájának prófétikus, moralizáló,talmudisztikus jellege, amely a mesterbl mítoszt teremtett. Mve lelkitáplálékot nyújt a sóvárgóknak; a legkülönbözbb emberek találhatnak benneaktualitást, biztatót, bátorítót.A kapitalizmus hanyatlását Marxhoz hasonlóan Jászi is szükségszernektartja. Szerinte a szocialista törekvéseknek azonban elsdleges feladata akeletkez forradalmi feszültségek levezetése (a tisztánlátás és fegyelmezettségsegítségével), és a közjót (mindenféle partikuláris érdekkel szemben) elmozdítóreformprogram kibontakoztatása. Ez a liberális szocializmus programja.1. A szocializmus reformációjaA szocializmus reformját tulajdonképpen a szocialista (szocdem) pártokkormányzati politikája és marxista ideológiája közötti ellentmondás tesziszükségessé. Kormányra kerülve ugyanis egybl átérezték a közjó irántifelelsséget, (és talán a marxi útmutatás hiányosságát) és – a hazardírozástkiküszöbölend – eltértek forradalmi törekvéseiktl. Erre természetesen mindigszolgáltattak egyfajta magyarázatot (a legtöbbször egyszeren azt, hogy „ahelyzet nem érett meg a szocializmusra”), de Jászi szerint fél, hogy választóikbecsapása idvel tömeges elégedetlenséghez vezet, aminek két kimenetele lehet:1. a munkásság forradalmi útra térése; 2. az ellenforradalmi erkhatalomátvétele (lásd Hitler!). A szocializmus szempontjából mindkettFordulat, 2004. tavasz 113

Fordulatkatasztrofális lenne. A csapdahelyzetbl egyedül a szocialista ideológia reformjamutathat kiutat. Itt alapveten a marxizmus válságaira szükséges megoldásttalálni.A. Szakítani kell a szocializmus erkölcsi relativizmusával, és újra át kell vennia természetjogi zászlótartó szerepét; a közéleti etika terén a kölcsönössegítség és igazságosság szólamait kell érvényesíteni; és az osztályharcotracionalizálni és humanizálni kell.B. El kell vetni a szocializmus tudományos relativizmusát: minden fajtakizsákmányolás megszüntetése mellett meg kell tartani a „tisztaközgazdaságtan” tételeit. Minden kizsákmányolás a következ,kiküszöbölend okokra vezethet vissza: nagy, koncentrált földtulajdon,vámrendszer protekcionizmusa, gazdasági és politikai kriminalitás(erszak, hatalommal való visszaélés, monopólium, extraprofit, stb.).C. A dialektikai történelemszemléletet az I./3. pontban leírtak alapján felül kellvizsgálni.Ezen elvek alapján megvalósítható a szocializmus! (???)2. A programEzen eszmerendszer a következ gondolkodók tanaira épül:- Carey-Bastia: az emberi gazdálkodás organikus természete- Dühring: erszak és kriminalitás szerepének felismerése a gazdaságiéletben- Henry George: a szabad föld jelentségének a feltárása, egyetlen adó terve- Achille Loria: föld és fejldés viszonyának tisztázása (termelékenység ésnépességnövekedés hatásai a társadalmi viszonyokra)- Hertzka Tivadar: kapitalista gazdaság bírálata, piac nélküli gazdaságkritikája- Russel Wallace: a föld nemzetiesítésének programja- Franz Oppenheimer: közgazdaságtani alapkérdések tisztázása,nagyméret bels kolonizáció elméleteTömegmozgalommal szemben csak tömegmozgalom veheti fel a versenyt. Erreegyedül a keresztényszocializmus lehetett volna képes, azonban az az agrár ésfeudális hatalmasságok mozgalmává vált. A liberális szocializmus leendtömegmozgalmának alapvet tételei a következk: 1. a társadalom organikusfelépítés; 2. a liberális szocializmus optimista társadalmi rendszer, mert atiszta közgazdaság törvényszerségeiben a haladás útját látja; 3.geocentrikusság: a föld monopólim alól való felszabadítását elsdlegesnektartja; a kapitalizmust is a nagy földbirtok rendszere következményeként114 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtantartja; 4. individualizmus: a politikai közösség szabad egyének szabadkorporációja; 5. antimilitarizmus és pacifizmus; 6. az osztályharc elismerése,de a szolidaritás primátusának elismerése; 7. alapvet természetjogiviszonylatok érvényesítése (közöttük a szabad kereskedelemé); 8. szellemimunka magasabb produktivitása; 9. a haladás iránya a gazdaságilag ersbödés függetlened egzisztenciák számának növekedése; 10. forradalom helyettegyensúlyállapotra törekv reform (tisztánlátás és fegyelem segítségével).A liberális szocializmus elvei alapján felépül társadalomhoz a földtulajdontársadalmasításán, a piacok kiterjesztésén, a monopoljelleg üzemek„szocializálásán”, és a szövetkezeti törekvések közösségi támogatásánkeresztül vezet az út. Egy ilyen társadalom alapelvei a decentralizáció,önkormányzat, szövetkezés, és szervezett verseny. (De egyben keretei közöttmegvalósul az egyenérték csere, enyhülnek a nemzetek közötti feszültségek,és jelentsen bvülnek a kisebbségek lehetségei.)3. A reform mozgatórugója: az erkölcsi paradigmaváltásJászi szerint az új társadalmi modell megvalósulását se a parlamentarizmus(amely a közpolitika napi irányításánál magasabb rend problémákat képtelenkezelni), se az osztálymechanizmus (az érdekek egoizmusából kifolyólag), se atömegek erkölcsi és szellemi szintjének emelkedése nem mozdíthatja el(hiszen pont az ellenkez jellemz, ami elssorban az imént emlegetettgazdasági és politikai kriminalizmusnak köszönhet). A társadalom irányításakizárólag osztályideológusok kezébe került.A megoldás az úttör szellemiség érvényesülése lenne a politikai rendszerenbelül. A kvalitatív szellemi energiák jellemzje, hogy képesek a társadalom(st, a kultúremberiség!) összérdekeinek szférájába betekinteni (a partikulárisérdekeken felülemelkedni), továbbá a szenved emberek és tömegekszükségleteit kitapintani és átérezni. Jászi szerint az igazi alkotóképességgelés feltétlen erkölcsi megbízhatósággal rendelkez embereknek egyvilágszövetségbe kellene tömörülniük, amelyet döntési jogkörrel kellenefelruházni, hogy valódi beleszólása legyen a társadalmak fejldésébe. Ez aSzellemi Internacionálé lesz a tömegek új vezetje.A „szellem reformációjának” koncepciója hátterében egy újfajta erkölcsiatmoszféra megteremtésének szükségessége áll. Ez alapvet humanistaértékeknek a tárháza: a gylöletet a szeretetnek; az osztályharcot aszolidaritásnak; a tömegdiktatúrát az egyéniség és szabadság értékeinek; amaterializmust és luxust az egyszer és tiszta életszokásoknak, az igazságkultúrájának; a biológiai szükségletek kielégítésére való törekvést azigazmondás, a hség, és az igazságosság „point d’honneur”-jének kellfelváltania.Fordulat, 2004. tavasz 115

Fordulat„Dönt erkölcsi merényletekkel alá kell aknázni a mai korhadt társadalomösszes ideológiai alapjait, de nem a mer pusztítás szellemében, hanem úgy,hogy minden romboló cselekedet egyszersmind azoknak a magasabbértékeknek kifejezje legyen, melyek nevében és melyekért a SzellemInternacionáléja a harcot viszi.”Ennyiben a szocializmus reformációjának alapja és mozgatórugója az erkölcsiparadigmaváltás, a szellemi reform. Azóta is várjuk…IrodalomJÁSZI OSZKÁR [1989]: A kommunizmus kilátástalansága és aszocializmus reformációja in Gyurgyák János, Kövér Szilárd(szerk.): Válogatás Jászi Oszkár politikaelméleti írásaiból,Budapest, Héttorony KönyvkiadóMARX, KARL –ENGELS, FRIEDRICH [1960]: A német ideológia in KarlMarx és Friedrich Engels Mvei, 3. kötet, BudapestMARX, KARL – ENGELS, FRIEDRICH [1959]: A Kommunista Pártkiáltványa in Karl Marx és Friedrich Engels Mvei, 4. kötet,BudapestMARX, KARL [2000]: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai inFelkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): SzociológiaiIrányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum KiadóMARX,KARL [2000]: A tke in Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter(szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX. században, Budapest, ÚjMandátum KiadóMARX, KARL [2000]: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája inFelkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter (szerk.): SzociológiaiIrányzatok a XX. században, Budapest, Új Mandátum KiadóSPENCER, HERBERT [2000]: A szociológia elvei in Felkai Gábor, NémediDénes, Somlai Péter (szerk.): Szociológiai Irányzatok a XX.században, Budapest, Új Mandátum Kiadó116 Fordulat, 2004. tavasz

Rövid összefoglaló a Társadalomelméleti Kollégium 2003/04-estanévének els félévében történt lényeges és kevésbé lényegeseseményekrlNyári táborRácz MártonMon Sep 1 17:47:09 CEST 2003A legújabb tekes: Bíró Eszter!!! … 46:4aránybangyarapítottuk szürkeállományállományunkat.514 Tukex + Takács Ani + Berki Tamás515 Nagy Orsi/Szizso + Danci + McLean Aliz516 Joe + Vincze Gábor + Fabók Marci517 Vigi+SzerticsGerg+Kornél/Bence+Németh Dani602 Szabi610 Gelsei Gerg + S. Edina611 Zsu + Gyry Cs.Kovács TamásMon Sep 1 18:35:14 CEST 2003A tábor utolsó napján a drágábbikkocsmában tartottuk a kört. A kör végén egyszereloverallos, borostás, szemüveges,Szalon sört kortyolgató fazon a szomszédasztalnál oda intett magához. "Tudod hogyhívnak engem?" - kérdezte. "Marx Jánosvagyok." soha nem hagyták békén a nevemiatt, és az lett a vége, hogy beült egykönyvtárba és elolvasta a Tkét.BeköltözésNagy Gábor2003. Sze. 2., K, 16:15:32 CESTNos, a nyári táborban kialakult a véglegesszoba-elrendezés.Olvasható alább:501 DZA + Pepe + Luca/K. Marci + Csilla502 Sogeta+Szilvássy Zsuzsi+Gerner Viki503 Vera + Füzesi Péter + Manó504 Lóci+Péterfi Anna+Imre Olga505 Tibor + Ancsa + Edina/Lénárt Ádám506 Julcsi + Eszter + V. Orsi/???507 Linda+Rmm+Rózsa+Gugán Dani+Szilvi508 Viki + Kinga + Pintér Andris/Gálfi Lilla509 Gaba+Danger+Vágó Gábor510 Bálint+Zozi+Katica+Hekka+Fanni511 Rita + Betka + S. Anna512 Csaba + Maja + Tordai Bence/???513 Guzsi + Hága + Szegedi MátéBedolgozó-rendszerSallay Zoltán2003. Sze. 3., Sze, 22:52:00 CESTNem hinném, hogy valakinek is feltntvolna, de van olyan, hogyMagyar Információs Társadalom Stratégia.Most született, lágy, szke és 110 oldal.Megtalálható: t:\szakamiT\VirtuálisKutatóintézet\mits\mits.pdfNagy pénz – nagy fociKollányi Zsófia2003. Sze. 4., Cs, 13:22:05 CESTBoldog új tanévet mindenkinek!Egyúttal mindenkit üdvözöl a testneveléstanszék, ahol 2002.09.09 ótanem fizettünk egy vasat sem a teremért.ÁtépítésekSzajp Szabolcs2003. Sze. 8., H, 21:13:54 CESTÉvek óta napirenden van az a kérése anagykolinak, hogy a nehéz anyagihelyzetre tekintettel a szakkolik adjanak leegy-egy közös helységet,amibl irodát vagy szobát lehetne csinálni.Tavaly a fotó leadása kerültnapirendre a TEK részérl.Fordulat, 2004. tavasz 117

FordulatSzegedi Máté2003. Sze. 9., K, 16:26:11 CESTHa Karesz ma megcsinálja az acélizéket,akkor beköltöztetem az egészpüteames hacacárét a lukba.Felmerült, hogy hasznos lehetne, egy németnyelvgyakorló körtindítani tekesek okulására … Van olyTektag, ki esetleg, netalán érdekelt nyelvilejmolásban?M. f. G.m.Konyhai terrorizmusCsikai Laszlo2003. Sze. 10., Sze, 16:48:02 CESTSziasztok lista-olvasok!Bosszut allok rajtatok, amiert nemmosogattok.Koszonettel:Csikai LaszloSallay Zoltán2003. Sze. 12., P, 00:33:38 CESTKedves László!Az urbánus legenda azt tartja, hogy alentebb beharangozottrevenge eredménye a konyhai csapcsváratlan, 09.11-ei eltnése volna.Amennyiben ez így van, a kollégium érti acélzást, de a mosogatótálcák ikertornyalassan tényleg ledléssel fenyeget.Ha holnap délutánig nem kerül el a csap, aprojektet átmásolomaK:\vicces\nemvicces mappába.üdvaz infravörös brigadérosA németek már a spájzban vannakSzegedi Máté2003. Sze. 11., Cs, 01:15:22 CESTHello emberek!118 Fordulat, 2004. tavaszBeköltözés – mégegyszerHorváth Gergely2003. Sze. 11., Cs, 16:45:33 CEST22:19TEK:SzISzA jobboldali lift kimutatása szerint mégmindig jobbak vagyunk, mint aSzéchenyi. Legalábbis a késn beiratkozókatilleten.MarketingSebk Miklós2003. Sze. 14., V, 11:10:50 CEST[TEK] olvassatok kordolgozatokattobbek kozott azert, mert a kollegiumjelenlegi mukodesevel kapcsolatbanis hasznos kovetkeztetesekkel szolgalhatnak.meg egyebkent is, jok.Szabó Zsolt2003. Sze. 15., H, 15:54:00 CEST[TEK] napi elmenyekValaki a ferfizuhanyzoban (a belsozuhanyzoban) hagyta a feher kapasjelzojet(!). Nos, ha siet, ott megtalalja a jogostulajdonos.Ha halat is akar fogni az illeto, nem biztos,hogy a jo helyen probalkozik.Közfelkiáltás!Kasnyik Márton2003. Sze. 17., Sze, 20:29:19 CEST

Politikai GazdaságtanMIKOR LESZNEK MÁR AZALAPOZÓKÖRÖK?McLean Aliz2003. Sze. 17., Sze, 20:29:53 CESTMikor lesznek mar alapozokorok?We FourPéterfi Anna2003. Sze. 17., Sze, 20:36:19 CESTMikor lesznek mar alapozokorok?Pénzügyi szigorDemendy Zoltán2003. Sze. 18., Cs, 11:56:15 CESTHogy úgy tnjön, mintha komolyangondoltam volna:Ezúttal jelentkezem pénzügyiteamvezetnek.KenyérvágóVarsányi Kornél2003. Sze. 24., Sze, 21:44:57 CESTRita üzeni:a mosógép péntek 10-14 között érkezik,addig ki kellene a régit paterolni akonyhából.kHarasztosi Péter2003. Sze. 28., V, 10:26:04 CESTKI VOLT AZ A BARBÁR AKI MÁRISKENYERET VÁGOTT RAJTA ÉS JÓLÖSSZEKARISTOLTA A TETEJÉT?Ne hagyjuk, hogy az új mosógép is:edényszárítónakvágódeszkánaklegyen használva!„Gondolta a fene”Heltai László2003. Sze. 25., Cs, 17:14:01 CESTTudomásom szerint tegnap az újaknaktartott "tekes fogalmakindoktrinációja" keretében szóba került ahekkizmusnak nevezett, és"pesszimista behaviorizmus"-kéntaposztrofált, a konyhatakaritasravonatkozo elmelet. Ezennel nyilvánosanelhatárolódom ettl az elmélettl, amihezsemmi közöm, max annyi, hogy valamelyiktudatlan tökfej rólam nevezte el.MotivátorokSzabó Zsolt2003. Sze. 29., H, 15:51:20 CESTPalyazat Motivalo Team-tagsagraMiert?Mit szeretnek?Mit igerek?Nárai Csilla2003. Sze. 29., H, 18:24:38 CESTA Probléma:(Út) A Megoldás (felé):A megbocsátás napja…Kodaj Dániel2003. Okt. 1., Sze, 16:31:55 CEST...NEM ma van.Ma az ÍTÉLET napja van.Ma éjjelKodaj Dániel2003. Okt. 2., Cs, 02:45:34 CESTfeleim,ma reggel 18 fs a TEK. este újra csekkolom.Fordulat, 2004. tavasz 119

Fordulatgyjtsük együtt a tekeseket!üdv, DanciBelakjuk a folyosótSzegedi Máté2003. Okt. 3., P, 14:23:45 CESTAzt gondolhatjatok nehanyan, kedveskollegista tarsaim, hogy nem a korulmenyekakadalyozzak meg Csikai Tamas Laszlot egyneki tetszo agy elfoglalasaban. Nem is a Tijoindulatotok, onzetlen alapallasotok azakadalya ennek. Ugy gondolhatjatok, sajatgondolkodasanak csapdajabaesett, ezert nem tud kiszabadulniturhetetlen helyzetebol. Talan bizony jolgondoljatok. Talan a hamis tudatkategoriajara gondoltok.Tehetetlenek vagyunk-e ebben a helyzetben,kerdezem en. S kerdezhetitek Ti is. S ha igytesztek jol teszitek.De eleg a retorikabol, eleg a kormonfontfogalmazasbol!Ha Csikai Laci a sajat hulyesege miatt nemalszik a TEK egyik szobajaban, a TEK egyikagyan, akkor kenyszeriteni kell, hogy ottaludjon!Elmélet-gyakorlat[TEK] fa*szopó_ribancokMáté Miklós2003. Okt. 7., K, 19:04:28 CESTAkkor viszont nekünk kell kimenünk azkoliból (meg a mindenféle elvont elefántcsontbigyuszokból is)! Magyarul, ha nemengedjük be a koliba a társadalomnyomorult rétegeinek (szerintem maMagyarországon qrvának lenniis nyomorult egy dolog lehet, de lehet, hogynincs igazam) reprezentánsait, akkor viszontki kéne vonulnia az egész, szociálisanállítólag érzékeny bandának az utcára, és jólmegnézni, hogymirl is tépi a száját120 Fordulat, 2004. tavaszFüzesi Péter2003. Okt. 8., Sze, 02:20:13 CESTelég abszurd ahogy elképzelem, hogymerghiv a TEK egyprostit-kurvát-ribancot-szajhát és a sokközéposztálybeli/értelmiségitársadalmilag érzékeny tekes, értelemtelikérdéseket tesz fel.PL: és milyen kurvának lenni?Mi is várjukPálvölgyi Balázs2003. Okt. 12., V, 15:39:33 CEST[TEK] [texemet] majustol kozos PIAcnyilván sok sörhívben felmerült, hogy vajonbeáramlik-e Mo-ra az olcsócseh/szlovák nedü...SportéletVágó Gábor2003. Okt. 14., K, 14:22:37 CESTEmberek!Visszafoghatatlan sportolási vágyunktámadt, de játékszer(KOSÁRLABDA) híjjántovábbra is csak kattogunk és tespedünkaz509ben . Akinek van labdája vagyjátékkedve (a labdafontosabb:)) jelentkezzen.Sport no war!Máté Miklós2003. Okt. 14., K, 15:08:54 CESTVan egy közös tekes spangli márkájukosárlabda, ami nálam (503) található meg,viszont fel kéne fújni, bár lehet, hogy az semhasznál neki.Béke veletek![TEK] "Bakonyi Betyár Sanyi" emléktúraZámbó Tibor2003. Okt. 15., Sze, 01:48:17 CESTcsángó brékesek! székely deszkások!

Politikai Gazdaságtanha van kedvetek itthagyni pár napra a füstösnagyvárost és elvonulni aBakony rengetegébe, hogy közösen eredjünksobri jóska nyomába, akkoritt a kínálkozó nagy alkalomtervünk lényege, hogy a jöv hét utánihétnek a végén (péntek-szombat-vas, esetlegcsütörtök esti lemenetel, november 1,2,3,;negyedéves zh hét utáni hétvége)elvonuljunk egy - egyenlre még nemkonkretizálódott – eldugott kis bakonyifaluba, és ott egyesüljünk a természettelSebk Miklós2003. Nov. 2., V, 20:04:46 CETKedves Zambo Tibor!A Bakonybel Blues eloadasaval meltannepszeruve valt MiseBár zenekar, kivalovendegszolistaink, Temesi Daniel, azerszényes pelék es a magam nevebenszeretnem megkoszonni aldozatosszervezomunkadat, mellyel lehetove tetted amogottunk allo élmenyekben, sarban estanulsagokban gazdag hetveget.Sebok MiklosCsak egy tv vanGyry Csaba2003. Okt. 18., Szo, 22:16:40 CEST[TEK] MINDENKÉPPEN NÉZZÉTEK MEGma este a m1-en 0:20-kor a DALOK AMÁSODIK EMELETRL cím filmet.csCsikai Laszlo2003. Okt. 18., Szo, 22:43:40 CESTSziasztok lista-olvasok!Annyira bunko vagyok, hogy inkabb a"Sohase mondd, hogy halal"-tfogom megnezni az Tv2-n! :)Gyry Csaba2003. Okt. 18., Szo, 22:54:10 CESTMivel én elre biztos vagyok benne, hogyBrooke tiszteletes (aki jól ismeri az FBImódszereit) a végén legyzi a gonoszokat ésvégül kormányzónak is megválasztják,mégis inkább aDalok-at választom. Aki akar, tartson velema klubban.üdvcs[TEK] ingyenebedSzabó Zsolt2003. Okt. 20., H, 15:20:05 CESTa kozgaz elott, presented by Knorr. meleg, denem finom annyira. siessetek[TEK] tablómizériaBoros Csaba2003. Okt. 20., H, 21:59:39 CESTa technikai inkompetencia sikeresenbénitotta meg a grandiózus leleplezést, demost már elvileg minden rendben, még hanem is olyan puccos, mint az elz megoldás.majd egy htmlguru segítségét kérném, én elleszek foglalva, hogy a "miért csakegyszervagyokrajtaháttal"-kérdéseketkezeljemcsókcsabaA mozgalomZámbó Tibor2003. Okt. 23., Cs, 19:42:24 CESTössz-szakollégiumi happening Tserdnnovember 7.,8.9,A program: beszélgetés + berúgásFordulat, 2004. tavasz 121

Fordulatrészletesebben:3 db vita/beszélgetés szervezdik:1.pénteken 4-kor: a szakkollégiumokról,szakkollégiumi mozgalomról elször 5-igkiscsoportos beszélgetések ahová mindegyikszakkolinak kellene küldeni egy-egy tagot atémák (aaszem ezek a szakkollégiumi chartapontjai vagyvalami ilyesmi): szakmaiság, közösség,társadalmi érzékenység,önszervezdés, szakkollégiumi mozgalomEmlékezetFüzesi Péter2003. Okt. 30., Cs, 21:50:20 CET[TEK] Cavingtonvalaki véletlenül a konyhában hagyott, egymosatlan tepsit(ógörög szó,eredeti jelentése: emlékezet) , mivel mostbiztos a fejéhez kap aki otthagyta, megy éselmossa.mert az emberek alapveten jókTakács Mária Anna2003. Okt. 27., H, 15:56:34 CETSziasztok Tekesek!Indult egy kezdeményezés, hogy legyenmegint TEKEST. Sokakszerint ez magába kéne hogy foglaljavalamennyire a nemrégiben szomorúanelhunyt KAPOCS-ot is. Ez szerintünk is jóötlet, meg is kíséreljük létrehozni ezt ahibridet, ami remélhetleg mégis termékenylesz. Csikai Laci azt mondta, legyen vicces.FilmajánlóFüzesi Péter2003. Okt. 27., H, 19:17:44 CETapropó villám : állitólag reformáció azért vanmert luther mártont a villám fültövöntalálta(senki sem mondja hogy ez aközvetlen ok, de nem tudni mi lett volna ha122 Fordulat, 2004. tavaszez nem történik meg-egy pillangómeglebbenti szárnyát pekingben, és....)elkészült az új német sikerfilm: ezután afelvezet után nehéz kitalálni, hogy lutherrlszól, autentikus német nemzeti hs,bármikor felveszi a versenyt rambóval vagyegyéb amerikai konkurensekkelMesterkurzusKirály Gábor2003. Okt. 27., H, 12:43:11 CETReggel azt mondta, hogy jó lenne neki a21-23-ai hétvége. A mesterkurzus anyagafleg a fenomenológiai alapszerzkre mennevissza, név szerint: Husserl és, Heidegger, deén kértem Ádámot, hogy legyen valamiáltalános történeti bevezet arról, hogymilyen útjai voltak a fenomenológiának aXX. századi filozófiában.TársszervezésHeltai László2003. Okt. 28., K, 14:36:38 CETTiszta Vizet a Globálba! -- vitaest a II.Európai Szociális Fórum elQttA kultúrkritika, rendszerkritika, ésglobalizáció-kritikaösszefüggéseirQl és lehetoségeirolVendég: Lányi András író, Tamás GáspárMiklós filozófusIdopont: Nov. 3. Hétfo - 19 óraHelyszín: Közgáz 3-as eladó (BudapestiKözgazdaságtudományiEgyetem, Fovám tér 8)NemességFüzesi Péter2003. Okt. 29., Sze, 01:24:52 CETnem mintha nem lennék jó hazaffy,de bizony a nevem csak füzesi

Politikai Gazdaságtanmég akkor is, ha ez most nem rímel igazánSallay Zoltán2003. Okt. 29., Sze, 14:17:23 CET(csend, ajakbiggyesztes, a hatterber kek vercsobogasa hallhato)SallayPS:fennsobbseges hallgatasomkorantsem volt veletlenam ha egyszer megszolalokkizarolag rimekbenVarsányi Kornél2003. Okt. 30., Cs, 02:40:49 CETAz én nevem valami középutas (vagyhezitáló) megoldás lehet:)KKözszolgáltatók a markunkbanSzajp Szabolcs2003. Okt. 28., K, 23:55:34 CET> KOB-nyúz 2003. október 27.2.ELM> -500e forintot adnak, ebbl 375 megyTserdre, 125 a mienk szabadfelhasználásra. "Cserébe öt szzlányt kell azELM igazgató tanács rendelkezésérebocsátani. (Ez nem igaz.) Promóciótakarnak." Csak még nem tudtunkmegállapodni velünk, mert nem tudták, hogya kollégium fbejárata fölé nemhelyezhetünk el önhatalmúlag egy "Ha áramvan, minden van."-típusú molinót. Szabilevelez velük.

Fordulatsajnos nem sok változott (31 + a mostfelvettek), viszont csatlakozott hozzánk egytavalyi elss, akinek "Kördolgozata technikai sokszorosíthatóság korában" c.16 perces frankfurti opusza, bár inkább apomó szellemiségéhez illeszkedik, mindenkitmeggyzhet róla, hogy nem kell heteketáldozni egy kördolgozatra.SokszínségLéderer Sándor2003. Nov. 3., H, 16:39:14 CETSziasztok!Egyetemünk új neve:Budapesti Corvinus EgyetemCorvinus University of Budapest.:(Rubicsek Ádám2003. Nov. 4., K, 14:00:50 CETSzerintem tiltakozásul nevezzük azegyetemetBudapesti Korvinusz Egyetemnek; legalábbmegmaradhat a BKE...á.Pálvölgyi Balázs2003. Nov. 3., H, 18:37:21 CETugyan-ugyan. ez a név nagy jövt ígér: beféralá az ELTE-BTK (Janus Pannoniusés Petrus Ransanus), ELTE-ÁJK (Mátyás, azi...), a Zrínyi Miklós NemzetvédelmiEgyetem (fekete sereg, Szabács, Bécs), aBME-Építészmérnöki és építmérnökidivíziójának (Visegrád), a BME közgazdaságifakultás és a Szent István Egyetem(városfejleszt politika, és a határmentivárosok árumegállító jogának elvétele) aBudapesti Gazdasági Fiskola (külgazdaság:Pogyebrád Katalin ésNápolyi Beatrix, vendéglátóipari szinténBeatrix a fügével) és mégfelsorolhatatlan kar, intézményintegrációjának lehetségét adja... :-)McLean Aliz2003. Nov. 3., H, 20:47:47 CETEzt en meg komolyan is gondolom: van, akiszerint VAN REMENY arra, hogy ahollogyereket kiussuk a nyeregbol?[TEK] uftSzajp Szabolcs2003. Nov. 5., Sze, 09:35:39 CETÚjonnan Felvettek Találkozója a Bibó IstvánSzakkollégiumban2003. november 6.GYERTEK EL!A program:17. 30- tól a vendégek érkezése,18.00- tól vetélked az újoncoknak., közösvacsi hozott anyagból+ forraltbor, majd kb. 23- tól össznépi banzájkicsiknek& nagyoknak.A zenét szolgáltatja dj Redtom.[TEK] nov7McLean Aliz2003. Nov. 6., Cs, 20:05:19 CETMikor megyünk a széchenyibe lemegünnepelni a forradalmat, bár ez egyliberális szakkollégium, ma a marxoskonferón csak a lócival láttuk egymást.HG(Ezt nem en irtam. Hanem a HG. Aliz)[TEK] HÉTFN BEMUTATKOZÓ!Nárai Csilla2003. Nov. 8., Szo, 19:54:46 CETSziasztok Tekesek!Bizonyára mindenki repesve várja már ahétft, amikor is (gondoljátok tenyereteket124 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtandörzsölgetve) mindenféle válogatottelmésségek ésszórakoztatóságok várnak Titeket.Ez így is van. (Tényleg.)Szívet-lelket melenget progjamjaink ésizéink már reggeltl várni fogják azérdekldket az ötödiken, de leginkább adélutáni órákban számítunk majd arészvételetekre, mert ekkor játszaniszeretnénk, veletek! Ezután lesz egynagyobb msor, szerintem úgy (negyed 10)fél 10 magasságában, mivel 9-tl kértük el atermet.IdentitásválságNémeth Dániel2003. Nov. 10., H, 21:16:29 CET[TEK] elvesztettem az identitasomategy tenyérbemászó kis kék dokumentyiratozású tartóba volt az összes identitásom.a sok ident. cardom, melyek nélkül nemvagyok diák (diákig.), értelmiségi(könyvtárig.-ok), citoyen (személyi,tartózkodási), bourgeois(bankkártya),éllény (tb), kollégista (belép) és még sokegyébb.d[TEK] holnap lesz egy teahazSebk Miklós2003. Nov. 11., K, 13:26:33 CETSziasztok Tekesek!Az alabbi idezet (Metal und Hard RockHammer World, 2003/11, pp. 91.) egyfantasy-iromanyokon szocializalodottiszapszemu-felvarros rokkertol szarmazik.Palyafutasat a kezdetektol kovetem, sohaegy szo erejeig nempolitizalt, nem olyan. De lassan kezdi latniaz Igazsagot. Ha nekisikerult, Ti is kepesek lehettek ra!!!Tipi-tapi dínóKodaj Dániel2003. Nov. 12., Sze, 11:58:34 CETsziasztok,mindenek eltt szeretném én is megköszönniaz elssöknek a bemutatkozó estet, nagyonkedves és kellemes volt, és a buli is ténylegjól sikerült, legalábbisaz én nézpontomból.viszont egyre több helyrl hallom, hogy atekes fiúk (vagy egy részük) masszívan ésszisztematikusan letapizták a lányokat, ésennek köszönheten több embernek pokollávált a buli.lehet mondani, hogy ez nem listás téma, ésmi közöm hozzá, de lófaszt. egyrészt, énvagyok a neveltanár, és ha valakinek azerkölcs-csszködés feladata,akkor neki tuti.[TEK] gazdasagpolitika napjaHorváth Gergely2003. Nov. 11., K, 12:52:51 CETTibi meg a Vigi szervezett csapatot, jelenlegJoe, Berki T., Szegedi M. és jómagamképezzük a rendkívül massive gárdát, havalaki úgy érzi, hogy jobb lenne megmentenia tek becsületét (mint közgázos szakkoliét)az jelentkezzen!HGSzegedi Máté2003. Nov. 11., K, 14:51:39 CETGPV manifesztum!Részvétel!Esztétikai tapasztalat!Csak semmi ütlegelés!Petra! Guzsi! Ani! Szegem!Reszkessetek, egerek![TEK] uj tablok...Fordulat, 2004. tavasz 125

FordulatKeser Júlia2003. Nov. 12., Sze, 22:08:31 CET... a folyoson. lehet bennuk gyonyorkodni, eskeretik az ures helyeket a kepek alatt nemuresen hagyni! :)kotiEsélyegyenlségKeser Júlia2003. Nov. 12., Sze, 23:10:57 CET[TEK] jelentkezzetek...... eselykiegyenlito focira, ami jovo hetenpentek este esedekes. a lapot kinn talaljatokaz 509 melletti faliujsagon. melegitsetek.mindenki ahogy erzi.koti[TEK] multikulti tankonyvRácz Márton2003. Nov. 17., H, 17:13:53 CETbiztos te is gondoltál már arra, hogy jó lennebeszállni, meg kénecsinálni, mert mégiscsak egy jó ötlet, valami,amivel talán végregyakorlatban is hozzá lehet járulni a világjobbításához, amit ha csak egy-két lelkestanár kezd el oktatni diákjainak, az márnyereség.mi is így gondoljuk. és mi sem mertünk írni,mert az ember ilyesmit nem akar egyedülfelvállalni, ismerjük a mesét az egyfecskérl.de ketten már megpróbálunk sok színbenpompázó nyarat varázsolni.Talk-showKodaj Dániel2003. Nov. 18., K, 01:57:55 CETjön.126 Fordulat, 2004. tavasza starszkimeg a huccs.p. o.g. a.gyertek!(klub)danciVonalkódleolvasó-értékvitaVigvári Gábor2003. Nov. 19., Sze, 17:54:17 CETVonalkódleolvasót!!!!!!!!!!!üdvvigiKollányi Zsófia2003. Nov. 19., Sze, 16:49:51 CETalternativa: szereljunk vonalkodot megriasztokutyut az osszes kulcsra, diktafonra,a citromlere a szobakban, mer azt se viszikvissza, fogja el lezercsapda azt, akimosogatas nelkul akarja elhagyni a konyhat,stb. hatha ott meg ez lenne a megoldas.udvzsRácz Márton2003. Nov. 26., Sze, 01:14:49 CET[TEK] kobnyuz 11.24.Nem veszünk vonalkódleolvasót."Vonalkóder deathmatch: 'Oda azigazság, gyzött a gyilkos imperialistareakció...'"[TEK] n+1. nagy lemon curd fesztivalRácz Márton2003. Nov. 24., H, 01:28:24 CET

Politikai Gazdaságtandrága mindenki!csikai laci hagyományára alapozva sokszeretettel hívjuk meg t, ésmindenkit is kedden estére az 507-be,méghozzá tdk írás után 20.30-tól.megízlelhet lesz a lemon körd gofrival,tejszínhabbal, a pudinggal, szóval mindenmindennel.innivalót hozzatok, ha akartok.egyébként meg gyertek sokan!mindenki[TEK] szalai erzsi most péntekenKemény Vagyim2003. Nov. 25., K, 00:59:40 CETSziasztok,Kedves szociológusunk ismét otthonábainvitál. November 28-án este 6-kor kezddteaházán ezúttal Laki László lesz a vendég,a mai fiatalok (hoppá, ezek mi vagyunk!)helyzetérl fogunk beszélgetni. Lehetismerkedni eltés szakkollisokkal, Erzsisütijeivel, az eladásoknál kötetlenebbformájú beszélgetések légkörével.Akit mindez érdekel, dobjon meg egy levéllel,megbeszélünk egy találkozót.Üdv:VagyimIntegrációZámbó Tibor2003. Nov. 21., P, 15:49:09 CETlesz ez a rá-days nev rendezvénysorozat,mindenkit bíztatnék a részvételre, arészletesebb programot biztosan láttátok aliftekben.ezen belül lesz kedden este egyvetélked, ahol csapatokat kell állítaniszintenként, és valószínleg a résztvevkalkohol-abszorpciós képességére fog épülniaz egész.Zámbó Tibor2003. Nov. 26., Sze, 18:34:21 CEThellóka'sogeta ma beszélt gézával, és elmondásaszerint nagyon mérges volt, és azt mondta,hogy azt hitte, hogy barátok leszünk.nehezményezte, hogy nemcsak a hétfin, deaz azt megelz két kolis bulin semképviseltették magukat a tekesek…nem tudom, mi lenne a jó megoldás.mondjuk felvehetnénkfeladat-listára, hogy "nagykolis bulizó" éselirnánk nekik, hogyminden kolibuli alkalmával lemenjenek,részegre igyák magukat a felvizezettingyensörbl, aztán beszélgessenek,ismerkedjenek a kolis fiúkkal/lányokkal, stönszorgalomból tapizhatják is ket. vagynemtudom.tKurzusváltásSzegedi Máté2003. Dec. 1., H, 18:44:36 CETHola.Mit tudunk a rektorválasztás eredményérl?igaz, hogy Chikén 25-9-re kikapott?m.Télapó – a vörös subásKeser Júlia2003. Dec. 1., H, 23:44:19 CET[TEK] jon a Mikulas!meghozza csutortok este.fel10-kor elvileg az utolso kor is befejezodik,10-re mindenki rakja ki azajandekat a folyoson valahova, h aztannekilathassunk a kiscsomagok atbongeszesenek.Fordulat, 2004. tavasz 127

FordulatPublikációs-listaBoros Csaba2003. Dec. 7., V, 23:26:09 CET[TEK] [álokosság] body movin'miután többektl (sebk, hága) megkaptam,hogy csak belepiszkáltam a tánc/gendervitába, ahelyett hogy jól felvázoltam volnaegy elméletet,amihez képest kritizálni lehet a fennállót,hát szabad délutánjaimon ezt toltam össze.kicsit inkoherens lehet néhol, sok részletbeníródott(k.d. megbízott recenzens szerint azeleje kissé srn indul), de legalább jólteszteli a szerver terhelhetségét. két nagycsúsztatás van benne (a hemzseg fogalmipontatlanságoktól eltekintve): aki ezeketkiszúrja, és megírja nekem, kap csokit :)ezenkívül várok minden kritikát és(tovább)épít javaslatot.body movin'- egy táncelmélet körvonalai plusz bónuszakcióprogram radikálisoknakBábeli zrzavarStieber Anna2003. Dec. 8., H, 11:43:30 CETNem csak diszfunkcionalis az orosz nyelvuplakat (amit mi magunk seertunk!!!!!!!!!!!), és értelem nélkül válogat a"fogyasztok" kozott (csak annak vanlehetosege eljonni, aki beszel oroszul), demeg ra is erosit a marxista vonalra, amivelnem hiszem hogy mindenki teljesmellszelesseggel kiallna a kolibol akozvelemeny elott.Kürthy Gábor2003. Dec. 8., H, 12:30:29 CETRácz Márton2003. Dec. 10., Sze, 00:56:15 CET[TEK] kogy-nyuz 12.08o A három (!) KOB-titkár jelöltblvégül Hága lett a befutó. És mivel mégalkalmasnak is találtatott: megvan az újkobtitkár!o A Motiváló Team is kibvült: Joemellett most már Luca és Lennert Marci istagjai.o Az Évértékel Teamnek Guzsi ésén kezdünk fazon szabni.Rácz Márton2003. Nov. 26., Sze, 01:34:35 CET[TEK] vegem vaneverything that történt egyrészt úgy érzem,hasznomra vált, sokattanultam belle, továbbá gyakran érdekes ésszép is volt. persze hazudnék, ha nemmondanám, hogy néha nyg és fárasztó,mert ilyen is.december 8-án, ha minden igaz, egy újkorszak has a beginning, mivel az énkobtitkári megbizatásom has an end.[TEK] bigott klub/teaház 19.30-korKodaj Dániel2003. Dec. 11., Cs, 17:22:56 CETsziasztok,a populáris kultúra forradalmi tendenciáirólszóló teaház ma este 20.00 helyett 19.30-korlesz,a klubban. (köszönet a szentessy-körnek!)üdv,Danimi köze az orosz írásnak marxhoz?Választások128 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtan[TEK] talalka magyar balinttalSzajp Szabolcs2003. Dec. 16., K, 08:25:47 CETUdv!Aki jonne szerdan 4-kor a HIK-bebeszelgetni mb-vel es az om szakertoivel afelsookatatsi reformrol, az jelezzen nekemma estig! Koszi! SzabiKié EurópaSebk Miklós2003. Dec. 16., K, 08:50:42 CETKedves Tekesek!Nagy oromomre szolgal bejelenteni, hogymegjelent az EPOC-Fordulat 2003 sz,kulonszam 163 oldalon, szines szelesvasznukivitelben…Allj: A kiadvanyt nem nezegetni kell, hanemolvasni.[TEK] teaház 20.30Kodaj Dániel2003. Dec. 17., Sze, 15:58:50 CETsziasztok,fél 9-tl kezdenénk a teaházat Ákossal aklubban (bocs megint a Szentessy-körtl). acíme az lesz, hogy "A tény meg az érték",és a Popper vs. Adorno/Habermasdeathmatchrl (aka. pozivizmus-vita) fogszólni.várunk mindenkit,d.Horváth Gergely2003. Dec. 7., V, 23:44:11 CET[TEK] szakmai esemenyekszerda 21.00: Gedeon Béla: Izrael-teaházJézuska a TEK-benKeser Júlia2003. Dec. 17., Sze, 16:37:04 CETTEK] karacsonypentek este. 9 korul kezdodik, legalabbisjezuska akkorra igerte magat.forralt bor, mákosguba, gyertyafény,karacsonyfa. gyertek.(apropo, karacsonyfa, nem tudja valakiveletlenul, h ami a forduloban van, hogyankerult oda?)kotSzajp Szabolcs2003. Dec. 19., P, 11:28:13 CETSziasztok!Barati Koros Karacsonyi Evzaro es TagujitoPartyra kerul sor holnap, azaz 20-anszombaton az Izabella utca 83-ban.(Kapucsengo: HEgyesi-Bodoloczky-Buttl)Gyertek! Hozzatok innivalot, nasit, es ajokedveteket. Kapunyitas 7-kor, avatas egykicsit kesobb!Gyertek! Gyertek!ÖrökifjúHeltai László2003. Dec. 19., P, 18:08:56 CET[TEK] lemezfordito parti dec 29Kedves Mindenki!Karacsonykor betoltom a harmincat, sbelepek a megfontolt es bolcs embereksoraba (hehe). Ugy gondolom, ezt illikillokeppenmegunnepelni, ezert a tekben (idosebbekkedveert: Raday u. 43-45, 5. emelet)Fordulat, 2004. tavasz 129

Fordulatdecember 29-en kisebbfajta totalisszetcsuszastrendezek. Kulonleges etelek, szokasos italok.Akinek van kedve, nezzen be.HekkaAz év utolsó napjaWrochna Anna2003. Dec. 30., K, 12:58:05 CETTEKes szilveszter Mayanal (hacsak nemakartok megis a koliban maradni)A fantasztikus nyari party sikereinfelbuzdulva bevállalom a fantasztikusTEKes szilvesztert is!Ugye megsemmaradhatunk hazibuli nelkül:)Pintér András2003. Dec. 30., K, 19:10:19 CETHaliho mindenkinek!Az nekem sem vilagos, hogy eddig ittpanaszkodtunk, hogy nincs hol bulizni, meghogy milyen kozosseg az ahol senki nemkepes kerot szerezni a hazibulihoz, és mosthogy van, a koliban akarunk bulizni, amicsak egy kenyszer otlet volt lakas hilyan.Horváth Gergely2003. Dec. 30., K, 19:35:58 CETén rámondom a Mayáéra, hogy az a tekesbuli. Aki jó tekes, az ott lesz. A koliban mega kontárok buliznak, ráadásul az éj leplealatt.HG[TEK] /texemet/ Nagy Szilveszteri MichaelJackson Kvizjatek (NSZMJK)Sebk Miklós2003. Dec. 30., K, 21:55:14 CETCsatlakozva egy korabbi kezdemenyezeshez,mely a britniszpirszologia melysekelysegebe es sekely melysegebe volthivatott bevezetni (hg, kt -wellness!) az ev faradalmait kipihenendoszeretnem a T. Olvasokozonsegetmeg(?)invitalni egy ropke kvizjatek erejeig.A "helyes bekuldok" kozott holnap esholnaputan kozott a Billie Jeanutemes traktusaira (helyi) ertekesitalnyeremenyeket tervezek kisorsolni.VizsgaidszakMáté Miklós2004. Jan. 3., Szo, 21:08:19 CETKinek van rettentö sok valszam feladatsora,és ha igen, akkor bent tartózkodik-e holnap?_manoNagy Gábor2004. Jan. 3., Szo, 23:14:29 CETha van valakinek egy statkepletgyujtemenye, dobjon meg vele lecci.kedd estig kellene. koszonom, g.Máté Miklós2004. Jan. 8., Cs, 03:09:18 CETAkinek van valami használhatója mikro I/2-höz, és hétf délutántól szerdáig tudjanélkülözni, annak elre is kössz (és ha ide isadja, akkor meg pláne)! _manoSPOVIGECSBoros Csaba2004. Jan. 3., Szo, 23:47:54 CETa spontánvita-csoport újra lecsap, és ahovalép, ott flame terem. mai áldozatunk egyMSN-rl származó kis színes, a következcímmel: "12 signs a guy is worthy of yourlove" a fleg tekesek által frekventált szinglielssköregyik múlhatatlan érdeme volt karlsáringer munkásságának beemelése akritikai köztudatba. mint ismeretes,sáringer f állítása így foglalható össze: "ankkel az a baj, hogy folyton összekeverik aszexet, a szerelmet, és a házasságot. ezeketnem tudják szétválasztani az agyukkal."130 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai Gazdaságtan[TEK] jon vissza a kiralyHeltai László2004. Jan. 7., Sze, 12:56:59 CETMenjunk ezert kozosen moziba megnezni aGyuruk Ura III-at. Javaslat: Szombat délkorul a Corvinban. Felmerult meg a Kossuthmozi. Csaba szerint ott a legjobb. Aki akarjonni, jelezze az ido es helypreferenciait is. Ajegyeket holnap délután szeretnémmegvenni, szóval addig akit érdekel. HekkaBegözöltünkRácz Márton2004. Jan. 9., P, 21:49:36 CETláttatok már nba meccset? ezeken egy széppassz, egy gyönyör zsákolás többet érminden másnál. igen, minden másnál, még agyzelemnél is adott esetben. (kivéve, hanem valami vérre men egyenes kiesésrlvan szó, de egyébként mindig.) ha valakielmegy mellettük egy csellel, akkorelismerik, hogy most megverte ket, tudva,hogy máskor majd fordítva lesz. nemrohannak ketten egyre, nem nyúlnak utána,nem állnak elé. tisztelik a másikat, éstisztelik a játékot is. mondhatjátok, najó, dek profik. akkor mondok mást…elég hosszú ideje érzem ma magam rosszulemiatt focin. ma különösen durvánakéreztem egyeseket. törtetnek,erszakosnak, durvának - és emellett amásikkal nem tördnek, t nem tisztelnek.hol marad a 'játék'?[TEK] lajos arcfelvarrásKodaj Dániel2004. Jan. 16., P, 21:53:39 CETsziasztok, jöv héten önhatalmúlagelkezdtem tisztába tenni lajost, legalábbis azmp3 nev szervét. ennek a lényege akövetkez lesz: -- felesleges könyvtárakeltávolítása -- meglevk egységesítése --egyéb. mindent a kulturált, áttekinthetkopirájt-tiprás jegyében.KörüllakókZámbó Tibor2004. Jan. 19., H, 12:32:24 CETszeretnék még javasolni egy-két dolgot, amiszerintem akár kob-témának is beillik azels a konyhai rovarirtás problémája,amihez kezemben vannak a megfelelnektn eszközök (Mortein nev vegyszer),viszont egyes konyha-közeli elemek szerint(N.D.) ez rendkívül káros lehet azegészségre, így ez a közösség döntését igényli[TEK] szex velem ma este!Péterfi Anna2004. Jan. 19., H, 18:28:25 CETde csak akkor, ha magaddal hozod Webertla Gazdaság és társadalom; Andorkar.:Társadalmi rétegzdés Kolosi Tamás:Tagolt társadalom valamint KolosiTamás:Terhes babapiskótacsak velük együtt szeretem! :)))) S.O.S.!Ahol a madár se járGyry Csaba2004. Feb. 2., H, 15:59:47 CETAz erd az erdtörvény 3.§ szerint: fásnövényekbl illetleg társult növényekblkialakult életközösség, annak talajával ésélvilágával együtt, függetlenül attól, hogy afaállomány vagy az életközösség valamelymás eleme idlegesen hiányzik…Az erdket a magyar erdjog rendeltetésükszerint csoportosítja. E szerintmegkülönböztethetünk: 1. védelmi erdket(ezen belül: talajvédelmi, mezvédelmi,vadvédelmi, vízvédelmi, folyó-éscsatornavédelmi, településvédelmi,mtárgyvédelmi honvédelmi ésFordulat, 2004. tavasz 131

Fordulatnemzetbiztonsági erdket) 2. gazdasági célúerdket (faanyagtermel, szaporítóanyagtermel és intenzív vadgazdálodásra kiejlölterdt - ez utóbbit fontos elhatárolni avadvédelmi erdtl- az elbbi be van kerítve-vadaskert-) 3. Egészségügyi és szociáliserdt, valamint 4. Oktatási-kutatási célúerdket.PiárkezdeményKacsuk Zoltán2004. Feb. 3., K, 09:22:44 CETYo A., elkészültek a tekes mappák, elhoztama nyomdából,…mappa olyan prezentációs fajta és nem olyaniskolábajáros fajta. Szerintem érdemes lenneelgondolkodni az optimális felhasználáson.Van egy pár ötletem: - körtartóknak ebbenadni át a szükséges papírokat, tájékoztatót,amit mindig kapnak a kör elején -konferencián osztogatni benne anyagokat -elss körre járóknak adni tájékoztatóanyaggalTéli táborSzajp Szabolcs2004. Feb. 1., V, 23:42:39 CETUdv! Gyertek Telitaborba! Azert, mert az jo,mert kozos es fontos programunk, mert kozelvan (igen, kozel, meg akkor is, ha kuldfoldremegyunk!), mert jo lenne kipihenni az elsofelev es a vizsgaidoszak faradalmait, mert jolenne beinditani egy jo programmal amasodik felevet, mert lesz kogy is :), mertnagyon jo a programmert sokan sokat dolgoztak vele, mert olcsoodaat a becherovka es a zlaty bazant, meg aknedli is, mert tok jo helyen leszunk: egyszlobvak furdohelyen, a dunaparton, a dunatmeg is fogjuk nezni egy kisebb kirandulasalkalmaval, szoval gyertek!NyelvelSzegedi Máté2004. Feb. 4., Sze, 22:07:22 CETHola. Azt hogyan kell szlovákulnyomatékosítani, hogy Pátfürdre szeretnékmenni? (Mi a neve a helynek) És (gyalog)milyen messze van Pátfürd Komáromtól?Bocs, több kérdésem most nincs... :) üdv, m.Németh Dániel2004. Feb. 4., Sze, 22:44:35 CETtudnak magyarul. de ha vltlenul egy nácivaltallálkoznál, akkor végy ceruzát és papírt abvös mondat: chvala bohu, aszpony jedenszlovak. mam uzs sztrach, lebo vzsdi, kegyhovorim poszlovenszi, zbiju ma tu magyari,preto hovorim po magyarszki. juh estye nyieje pacifikovaní!!! PROSZIM JEDENLISZTOK DO PATYINCE (hálaistennek,végre egy rendes szlovák! már félek, mert haszlovákul szólalok meg, mindig megvernekitt a magyarok, ezért kértem elszörmagyarul jegyet. ez a dél még mindig nincspacifikálva KÉREK EGY JEGYET PATRA)Szilvássy Zsuzsa2004. Feb. 8., V, 13:12:21 CETköszönjük minden elssnek és szerveznek atélitábort. naccer volt!! zsuzskaKacsuk Zoltán2004. Feb. 8., V, 16:14:09 CET"Támad a Mars,támad a Mars.Támad a Mars,támad a Mars."132 Fordulat, 2004. tavasz

Politikai GazdaságtanA 2003/04-es szi félévben indított köreink» Andor László: Terv és gazdaság» Berkovics Balázs: Bourdieu» Bodorkós Barbara – Pataki György: Részvételi és közösségfejleszt kutatásimetodológiák és terepmunka» Búr Gábor: Fekete-Afrika válságának gyökerei» Gedeon Péter: Modern társadalomelméletek (Kritikai képzési program)» Kacsuk Zoltán: Komparatív ballisztika» Király Gábor: Tudásszociológia» Koltay Gábor – Tulassay Zsolt: Dismal Science» Kuczi Tibor: A gazdasági élet szociológiája» Kürthy Gábor: Keynes» Matheika Zoltán: Munkaszervezet a 80-as és 90-es években, avagy a kapitalizmusmég felsbb foka» Mesterházi Miklós: Van-e foga a döglött oroszlánnak, és tud-e harapni vele(Lukács György)» Miklós András – Tanyi Attila: Témák Rawlstól» Sebk Miklós: Részvétel és képviselet. Politikaelméleti gyakorlatok» Somlai Péter: Nemzedéki nézpontok a Kádár-rendszerrl» Szentessy Krisztián: Fejldés, szegénység, környezet, globális közjószágA 2003/04-es szi félévben megrendezésre került eladásaink 2003. sze. 16. 19:00 Halmai Gábor: Emberjogi unió (nyitóeladás) 2003. sze. 23. 19:00 Galló Béla - Németh György: Egyenlít est 2003. sze. 30. 19:00 Bodoky Tamás - Petcz György: Politika és sajtóMagyarországon 2003. okt. 07. 19:00 Csák Csongor: Gazdaságpolitikai kommunkáció 2003. okt. 21. 19:00 Bozóki András - Szalai Erzsébet - Ripp Zoltán - Andor László- Tamás Gáspár Miklós: Baloldali kerekasztal 2003. nov. 04. 20:00 Kiss Károly: Zöld költségvetés 2003. nov. 11. 19:00 Melegh Attila - Bodnár Judit - Susan Zimmermann:Világrendszer 2003. nov. 18. 19:00 Konok Péter: 35 éves '68 2003. nov. 26. 19:00 Wessely Anna: Brit kulturális baloldal 2003. dec. 9. 19:00 Szilágyi Ákos: Mi lesz Oroszországgal?Minikonferencia a Nyilvános mvészetrl» 2003. dec. 9. 15.00: Antal Dániel megnyitója: A konstruktív párbeszéd terei c.program bemutatása» 2003. dec. 9. 15.20: Szemerey Samu: Beszámoló a Vasútkutatási projektrl» 2003. dec. 9. 16.40: Kerekasztal-beszélgetés, moderátorok: Kemény Vagyim,Szemerey Samu, résztvevk: Antal Dániel, Bozóki András, Gyáni Gábor, KanyJen, Kitzinger DávidFordulat, 2004. tavasz 133

Fordulat» Téli tábor: Pat (Szlovákia), 2004. február 4-8.» Február 4., szerda: Csillag Gábor – Scheiring Gábor: A zöld gondolatok ideológiaibesorolása» Február 5., csütörtök: Kende Tamás: Emlékek a kelet-európai múltról» Február 5., csütörtök: Schilling Árpád a Krétakör Színház szerepérl» Február 6., péntek: Szaló Csaba: Az európai identitás» Február 7., szombat: Barcza György, Csák Csongor, Fórián Szabó Gergely: Mikorkerüljön az euró Magyarországon bevezetésre?134 Fordulat, 2004. tavasz

TÁMOGATÓK:Oktatási Minisztérium