Fordulat - 2004 tavasz - TEK - Társadalomelméleti Kollégium

Fordulategybe a politikai hatalom és a filozófia, és amíg azok sokaságát, akik matermészetük szerint e két feladatnak csak egyikét látják el, erszakkal ki nemzártuk, addig, kedves Glaukón, nem sznik meg az államok és az emberi nemnyomorúsága, és nem sarjadhat ki, nem jöhet napvilágra az általunk elképzeltállam.”A korabeli helyzet ketts természet: a görög városállamok egymás köztikonfliktusai és háborúi jelentik az egyik veszélyt, a perzsa és egyéb külsveszedelem a másikat. A tét Platón számára Athén és a görögség fennmaradása,azaz a lét megrzése. Ennek kulcsa a bölcs államvezetés („a filozófusnak kellkormányoznia, mert csak ismeri az igazságot”), a demokrácia alárendelése afilozófus-királyoknak, akik „mindig abba a tudományba szerelmesek, amelymegvilágítja nekik a keletkezés és a pusztulás között nem hánykódó öröklényegek létét”, akik „e lényeget teljes egészében keresik”, akik sohasemhazudnak, és csak az igazságot szeretik, akik szeretnek tanulni, éles eszek,szeretik a bölcsességet, akik a test gyönyörei helyett a lélek gyönyöreit választják,akik nem hajszolják a pénzt, akik nem szolgai lelkek, nem gyávák, ugyanakkortisztességesek, mértékletesek. A poliszon belüli munkamegosztás egy egyértelmhierarchiát definiál az azonos jogokkal rendelkez polgárok között, melynek alapjaa polisz, az állam hosszú távú fennmaradása. A gazdaság mködése, azújratermelés egyértelmen ennek a stratégiai célnak rendeldik alá.Egészen más helyre kerül a filozófia és a filozófus Adam Smith rendszerében:A filozófusoknak, vagy az elmélet embereinek „nem az a feladatuk, hogy bármit iselvégezzenek, hanem az, hogy mindent megfigyeljenek; ezek gyakranösszefüggésbe tudják hozni egymással a legtávolabb es és a legkülönbözbbtényezkben rejl erket. A társadalom fejldésével a filozófia és az elmélkedés,mint minden más foglalkozás, a polgárok egy külön csoportjának vagyosztályának f- vagy egyedüli tevékenységévé és foglalkozásává válik. Mikéntminden más foglalkozás, úgy ez is számos ágra oszlik, s ezek mindegyike afilozófusok meghatározott csoportját vagy osztályát foglalkoztatja. Afoglalkozásoknak ez a megoszlása a filozófiában csakúgy, mint minden mástevékenységben, fokozza a jártasságot, idt takarít meg. Az egyén jobbszakértjévé lesz a maga szakmájának, az emberek egészében véve több munkátvégeznek, és tudásuk lényegesen gyarapszik.”Smith mechanikus világképe, a társadalom, mint gép mködése jelenik megezekben a sorokban is, a filozófust, mint minden más foglalkozású embert, arendszer egy csavarjának, alkotóelemének tekintve. Ebben a korban veszik el apolitika primátusa a gazdaság felett, a platóni logika már rég a múlté. Smithabban látja a hosszú távú fennmaradás, Anglia gazdagságának zálogát, ha apolitika alárendeli magát a gazdasági növekedésnek, a kereskedelmi és iparitrendnek. A klasszikus politikai gazdaságtan gazdaság-központúsága innen ered:a társadalmi újratermelés alapja a gazdasági növekedés, a gazdasági növekedés8 Fordulat, 2004. tavasz