Böszörményi Gyula Gergő és az álomvámpírok II. - Könyvmolyképző

2005. május 31. (részlet Monyákos Tuba naplójából)Jócskán elmúlt éjfél, mire az Éjtáltos rátalált NemcsókLujza álmára.– Mélyen alszik – jelentette Tündefi Irnek, aki folyamatosanfigyelte Kamorka-tükrét. – A férje szinténebben az álomban tartózkodik.Büvellő már kiheverte a derengésből való visszatérés megrázkódtatását,ami részben a vajákosaink gyógyfőzeténekvolt köszönhető. Amint talpra tudott állni, a révülő lányrögvest velem tartott, hogy a „bakon” kövessük figyelemmelaz eseményeket.– Szellemszusz-motorok negyed erőre! – adta ki utasításátHullámtörő Horka. Tölcsér formájú csőbe kiabált, amiegészen a gépházig vitte a hangját. A táltoskapitány keményenmegvetett lábbal állt a „bak” közepén, két erős markábafogva a gyeplőket, melyekkel az Éjtáltost irányította.– Előttünk a keresett álom! – jelentette az egyik matróz.– Bűvöljétek átlátszóvá a falakat!Horka parancsára az Éjtáltos „bakjának” eleje semmivéfoszlott. Ez persze csupán illúzió volt. A sárral tapasztott,döngölt sövényfalak továbbra is a helyükön maradtak,csakhogy ezentúl nem rekesztették ki a fényt.Még mindig az Álomidő kavargásában suhantunk,a ködös pászmákon túl azonban felderengett NemcsókLujza álomvilága. Kicsiny terület volt a Törzsszint egyikhasadékának mélyén. Csupán a Csipetke utcai bérház, snéhány szomszédos épület alkotta, a szélei viszont feketegomolygásba vesztek. Az éber asszonynak túl szegényesvolt a fantáziája ahhoz, hogy tekintélyesebb méretűálomvilágot teremtsen.12