Böszörményi Gyula Gergő és az álomvámpírok II. - Könyvmolyképző

össze akarta roppantani a szerencsétlenül kapálózóSanyesz bátyót, aki máris levegő után kapkodott. Arévülő lány bűbájostorából zúzmarahúzó-átkot küldött akísértetre, s ez pillanatnyilag hatott. A szellem „teste” ittottelfehéredett, néhány kitüremkedés lehullott róla, bárnagyobb baja nem esett. Sanyesz bátyót a sarokba dobta,mint egy megunt játékot. A rémtündér halk nyekkenésseljótékony ájulásba bukott. A kísértet Büvellő felé fordult,gonosz arcán rettenetes vigyorral. Nem vette észre,amit a lány jól látott: a szellem mögött felpúposodott atapéta, majd újabb ős siklott át a falon. Ő azonban sokkalszilárdabb volt, mint a szellemszusz-teremből elszabadultkísértet. A kezében fehér fényű lasszó pörgött, amitügyes mozdulattal a szellem nyakába dobott és szorosrarántott.– Csorna! – szakadt ki a megkönnyebbült kiáltás Zsófiból.– Meg ne köszönd az életed, Farkas Húga! – vicsorgottrá a sebhelyes arcú gépész. – Szívem szerint hagytamvolna, hogy elemésszen.Megrántotta a lasszót, melynek bűvereje tehetetlenkolonccá változtatta az imént még oly fürge kísértetet.– Igyekezzetek vissza az Éjtáltosra – kiáltott KísértőCsorna, miközben kivontatta zsákmányát az épületből.– Az éberek hamarosan megérkeznek. Képtelen vagyokaz összes szellemet begyűjteni, de annyi már van, hogyeltűnjünk a Valóságból. Nem várunk rátok!Szellemek…? Begyűjtés…? Mindebből Zsófi nemsokat értett. Kísértő Csorna azonban további magyarázatnélkül távozott, magával vonszolva a szellemet.Valaki megérintette Büvellő hátát, ő pedig hangosanfelsikoltott.– Bocsáss meg, kisasszonyom, de valóban jó leszsietni – Atvy Morodur lehajolt, és felkapta az Arany Pajszert.– Szerencse, hogy még mindig működnek a galetki36