Böszörményi Gyula Gergő és az álomvámpírok II. - Könyvmolyképző

a feszült töprengéstől. – Ez csakis úgy lehetséges, haegyütt utazik azzal, aki az álomrengést előidézte.– Az Álmodóval van! – Büvellő izgatottan leste a Törzsszinttávoli vidékeit, mintha puszta szemmel is felfedezhetnérajta a két apró alakot. – Morodur mester megláttaa fickót, és üldözőbe vette. Az Álmodó megértette, hogylebukott, ezért bűbájjal ébresztgetni kezdte Nemcsók Lujzát.Ezzel álomrengést idézett elő, amivel a saját életét isveszélyeztette, hisz maga is jelen volt az asszony álmában.– De sikerült meglépnie, mielőtt a rázkódás darabjairatépte a tenyérnyi világot – vettem át a szót Büvellőtől,mivel már én is értettem, mi történt. – Most sietősena Valóság felé tart, hogy ott ismét elrejtőzzön előlünk.Atvy uram viszont tíz körömmel kapaszkodik az illetőbe,ezzel jelezve nekünk, hogy hol találhatunk rá.– Az élete még nincs biztonságban – Böffeg sámánbahirtelen visszatért a tetterő. – Horka táltos, kövesd aKamorka-tükre által jelzett útirányt! Ha nem sikerült azÁlomvilágban, hát majd elkapjuk őkelmét a Valóságban!– A két világ határát az Éjtáltos nem lépheti át – figyelmeztettea sámánt Horka. – Elvileg persze az álomjáróképes ilyesmire, de gondoljatok csak bele, mi történne,ha megjelennénk a Valóságban! A Tíz Jurta Szövetségeszigorúan megtiltotta, hogy bármelyik járgányunk azéberek előtt mutatkozzon.– Ez most kivételes helyzet – érveltem kétségbeesetten,Hullámtörő azonban megrázta a fejét.– Nincs kivétel! – harsogta. – Annyit tehetek, hogy alehető legközelebb viszem az Éjtáltost az Álomvilág és aValóság határához ott, ahol Morodur mester átlépi azt.– Így legyen! – biztatta Böffeg sámán a táltoskapitányt.– A többit majd kitaláljuk ott és akkor.A dolgok azonban sokkal rázósabb fordulatot vettek.Tündefi Irnek folyamatosan figyelte a jelet, amit követnünkkellett, Horka pedig biztos kézzel vezette az Éjtáltost.Hamarosan feltűnt előttünk a végtelenbe vesző, csillám-20