Böszörményi Gyula Gergő és az álomvámpírok II. - Könyvmolyképző

fényű hártya, mely elválasztja egymástól a Valóságot ésaz Álomvilágot. Hátborzongató dolog volt belegondolni,hogy ott, azon túl már az éberek birodalma kezdődik.Midőn Morodur mester egyetlen villanással átkerülta Valóságba, az Éjtáltos legalsó fedélzetén elszabadult apokol. Iszonyatos robbanás rázta meg a járgányt, a falakfájdalmas sikoltással, dörrenések sorozatával válaszoltaka túlzott terhelésre. Hullámtörő Horka elvágódott, kezébőlkicsúszott a gyeplő. Mi, akik a „bakon” tartózkodtunk,előbb a jobb, majd a bal oldali falnak vágódtunk,egymás hegyén-hátán fetrengve. Jó magam majd’ megfulladtamRosszfű Róna könyökétől, a térdemet pedig azegyik matróz harapdálta kínjában.Az Éjtáltos pörgése végre lelassult, majd bizonytalankodvamegállt. Mintha meredek sziklaperemen egyensúlyoznánk,úgy billegett alattunk a padló. Éppen kibogoztukegymásba gabalyodott végtagjainkat, megállapítva,hogy az egyik matróz bal karja eltört, nekem pedigvér szivárgott a homlokomból, mikor a falon keresztülközénk siklott Kísértő Csorna. A szellem fakó ábrázatánazonnal látszott, hogy valami nagyon nincs rendjén.– A szellemszusz-motorok termének oldala felhasadt– jelentette rideg hangon Böffegnek. – Az egész csarnokotelárasztotta a gőz. A szellemcsapdákból kiszabadultnéhány féreg, de nem tudom hány, és milyenek. A legnagyobbvész azonban még ránk les. A szellemszusz-tartályokbűvös erőtere meggyengült, s lehet, hogy a kísértetekkitörnek.– Mi okozta a robbanást? – kérdezte a sámán összetörten.– Egyelőre képtelenség megállapítani – mondta KísértőCsorna. – Annyi bizonyos, hogy a szellemszusz-motorokleálltak, a masinalidércek pedig félelmükben nem mutatkoznak.Idő kell hozzá, hogy előcsalogassuk az élőket, ésmunkára bírjuk őket. Ráadásul a szellemcsapda falaibólkiszabadult lények veszélyt jelenthetnek.21