Böszörményi Gyula Gergő és az álomvámpírok II. - Könyvmolyképző

– Zsófi? – kiáltottam rá. – Hol van Büvellő?– A fedélzeten nincs – felelt zavarodottan a szabír.– Azt hittük, veletek van!Megfordultam, s borzadva néztem a háború sújtottasörgyárat. Büvellő és Atvy Morodur valahol még mindigodakinn voltak…* * *A távolból szirénák keserves jajongása közeledett.Zsófi óvatosan lopózott tovább a sárga őrlámpák általhomályosan megvilágított, szűk sikátorban. Mélyen agyárépületek között járt. A tűz ropogása és a rémültenmenekülő rémtündérek ordításai már csak tompán értekel hozzá. Korábban hallotta a robbanást, ami cserepeketsodort le a tetőkről, és betört néhány hatalmas ablaktáblát.Úgy gondolta, a szórványos tüzek valamelyikeelérhette a lepukkant targoncát, ami a fal tövében állt, smeggyújtotta annak benzintankját.Soha nem hitte volna, hogy ekkorát tud szólni néhányliter üzemanyag. Bujkált is benne némi kétség, de mostnem volt ideje rá, hogy töprengjen a dolgon.Amikor elszabadult a vész, mindenki a galetkik segítségéresietett, kivéve őt. A révülő lány tudta, hogy mielegendően vagyunk Morodur mester megmentéséhez.Ő inkább Sanyesz bátyó nyomába eredt, aki hihetetlenfürgeséggel osont be az egyik közeli sikátorba. Úgy tűnt,a rémtündérnek tetszett a parancsolgatás, de a piszkosmunkát szerette inkább az alattvalóira bízni.– Igazi herceg! – suttogta magának Büvellő, miközbenhétrét görnyedve araszolt a koszos fal tövében. – Mégsemszép tőle, hogy köszönés nélkül távozik.Valahol becsapódott egy vasajtó. Zsófi gyorsított aziramon, befordult néhány sarkon, s meglátta a kopott irodaépületeket.A második emeleten égtek a villanyok. Afehér falakra árnyak vetültek, de a lány onnan, ahol állt,33