V - Miskolci Egyetem

ElőszóA hivatásos kiadók, valami naiv felfogásból kiindulva, lépten-nyomon elkövetikazt a hibát, hogy elöl látják el szóval (dumcsival) az Olvasót. Kétszeresen ishibáznak ezáltal. Mindenek, előtt nem veszik figyelembe az olvasóközönség azonszokását, hogy úgyis a könyv végét nézi meg először. Másodízben súlyosan tévednekakkor, amikor azt hiszik, hogy az előszótól megnövekszik az olvasási kedv.(Persze az sem árt, ha az Olvasó csak a végén jön rá, kiket kell szidnia.)Mivel tovább már nem titkolhatjuk, eláruljuk, hogy e mű (Gézahi piramis)létrejöttéért elsősorban dr. Petrich Géza felelős. Minden „ékesszólását" latba vetve,időt (és munkatársait) nem kímélve, többszöri „hajtóanyag átömlesztéssel" keresztülvitte, hogy piramisa még iu. (után) egy-két hónappal elkészüljön.Most már elárulhatjuk, hogy főpapjának, dr. Drahos Istvánnak tervei nagyobbszabásúpiramist irányoztak elő, de ő türelmetlenségében (lakáshiányra hivatkozva)megelégedet e szerényebb alkotással. Ezért az építmény „szellőztetése" (propagandája)technikailag nem a legjobban oldódott meg. Ez éppen nem is baj, mert így arajzok készítésénél celebráló sámánokra: Kesserü Zsoltra. Molnár Ferencre, PártosLászlóra. Schőn Péterre és Wagner Ádámra is jutott kellő mennyiségű tömjénfüst.Külön kell kiemelnünk a nagy látó-pap, Mucs Béla munkásságát, akinek igaziérdemeit talán csak rajzban lehetne kifejezni. A „csúesmú" megalkotása dr. BognárJánosnak (Bűzföld fejedelme) köszönhető. A hibátlan kivitelezést Nagy Miklós(MEO-főnök) biztosította.A készülő alkotást számos neves szakértő is megtekintette, munkáival és ötleteivelszületését elősegítette, mint Béres Lajos, Farkas Ottóné, Fehér László, dr.Geleji Sándor, Gyáni Károly, Herczeg István. Hidasi Károly, Ibos Iván, KorompayGyörgyi, Kovács Attiláné, Lendvay Pál. Mihályfi Gyula, Nagy Ilona, ObádovichGyula, Péterffy László, Tar Sándor, dr. Zsámboki László.A föpalléri tisztet Kovács Gábor „viselte". Feladata a Ludolph-féle számravaló felügyelés, a magasság és az alapkerület („a nagyságnak megfelelő körülírásihossz") megfelelő viszonyban tartása volt. Kőfaragómestereivel (Bradits László,Csák László, Csohány Gyula, Dósa Zoltán, Duits József. Gerentsér Imre, GulyásGábor, Jobbágy Kálmán, Leskó Balázs. Mártonhegyi Ferenc, Pintér Ernő, SzentpéteriGéza, Szöllősi József, Várközi Lajos és Vörös Géza) együtt csak kéttizedes(3,14) pontossággal dolgozott. Félő volt uí.. hogy a túl jól „ülő" faragványok esetlegléghiányt idéznek elő a piramis belső, fáraókat „illető" térségeiben.A „választott" nép (V. éves gépész évf.) öt évi sanyargattatása ellenére is hűmaradt a bibliai tradíciókhoz. Mózeseik: Boros Andor, Kollár László, Lajos Sándorvezetésével többször is szökést kíséreltek meg. Eleinte mindenkit odaadó szolgálatukróligyekeztek biztosítani, de egy bábeli zűrzavarnál többre nem tellett erejükből.Miután 40 napig „böjtöltek" a rajztáblák (szigiterv) mellett, megszaggattákszakállukat és újra kezdték hordani a „követ", titokban várva csak megszabadulásukatés az ígéret földjét (diploma, s főmérnöki állás).A fáraómunkások a legkülönbözőbb tájakról kerültek Dudujkániába, az évenkénttartott „toborzó hadjáratok" jóvoltából. Igazi őshejőfráteszi kevés akadt köztük.Ui. közelről ismerve a birodalom szigorú Fáraóit, inkább elvándoroltak. Egyegy„rabszolgafelszabadítási" akció alkalmával tömegesen hagyták el a „sameszek"is Dudujkániát. Voltak azonban, akik hálásan gondoltak vissza a vért izzasztóévekre, és ezen piramis létrehozásánál is újból segítséget nyújtottak, mint ErdélyiFerenc, Fancsali József, Jármay György, Kertész Tibor, Kováts Attila, Makk Attila.Mecseki István, Pete-mák. Gusztáv, Salánky József. Szabó Miklós és Vincze Endre.Lényegét tekintve, ezen alkotás még csak a negyedik kövét jelzi annak a Húzótüskékbőlkészülő piramisnak, melyet a humor fáraójának, dr. Terplán Zénónak,kíván emelni majd a vidám ifjúság. A Szerk. Biz. tagjai büszkék arra, hogy Nekinemcsak mint nagyhírű fáraónak lehettek kortársai, hanem, hogy mint embert,mint fáradhatatlan munkatársat is ismerhetik. Nélküle aligha emelkednének Dudujkániábanilyen piramisok, s az egyéb alkotásokat is ellepte volna a Marakszunksivatag homokja.Miskolc, 1960. június.HŰZÖTÜSKE91