V - Miskolci Egyetem

Ha egy rejtett kis kanyarban.Titkon, csendben egy csók csattan."„S annyi szóbul bárki érthet:Hogyha egy srác későn tért meg,Egyenesen nem tud menni, —S figyelembe kell ezt venni!"„Elkerülni csak így lehet,Nehogy legyen olyan eset:Hogy például egy hallgató,Hazafelé baktatgatóAz úton oly fába botlik,Mely hozzá nem igazodik.",,S hogy a javát ne feledjem:Kutya se fut egyenesen!"Látom én, hogy mindjárt másnapKiszedik a szép kis fákat.A mi szakink kemény ember,(Ellenkezni senki nem mer)S érvényt szerez ötletének;Még mielőtt felnőnénekKihúzgálják mind egy szálig,S a sok ember ismét fásít,Csakhogy most már girbén-gurbán;Okát tudják, mondtam kurtán.Két nap megvolt — csekély dolog;De mint nálunk lenni szokott,Nem volt most se rendben minden,Lett is erre ijedelem.Az történt, hogy a kis fácskákGödreit oly helyre ásták,Hol az út ment, a salakba —De mint kellett, cikkbe-cakkba!„Sebaj, rá se..." mondták mindjártVigasztalták, ki arra járt:„Cél a fontos!, s éppen ezértNem lesz kár a salakútért."„Pár méterrel odébb rakjuk,A kis fákhoz igazítjuk."S úgy is tettek, amint mondták,A salakot odébb hordták;Gyeptéglákat szedtek-vedtek,S amíg mindent rendbetettekNégy nap telt el, mit számít az?„Cél az első!" Ugye, igaz?Azt pedig már mi elértükOly jól, hogy azt nem reméltük;S kipirultak ifjú arcok:„Megnyertünk egy újabb harcot!"Napok teltek, esték múltak,Nézegettük kis utunkat:Vaj' kinek lesz hát igaza?Csemetékből lombos nagy faLesz-e a szép kikeletre,Vagy talán csak négyezerre?Szerelmesek csak ezt várták;A fiuk egymást biztatgatták:„Fel fog nőni, meglássátok,S egy literrel toldhatjátokTapolcán az esti normát;S mint zsák tudja meg a foltját,Úgy fogunk mi visszatérni,A nagy fákról ráismerniOtthonunkra. Dudujkára,Télen-nyáron, fagyba-sárba;"S kutyák is, ha erre jártak,A fák kedvéért meg-megálltak.Ám történtek szörnyű dolgok.Tudja isten, mily szempontokLéptek ismét előtérbe.Mert az lett a móka vége.Hogy a fákat mind kiszedték,S nem is tudom, hová tették.Kerestük is: „Hol van innen?Tegnap megvolt, s ma már nincsen?Állítólag tolvajmódra,Éjnek-éjén kilopózvaMűvelték e pajkos tettet,Hogy belőlük új ligetetÜltessenek másik helyre,Innen aztán újra kezdveIsmételjék meg a tréfát,Így mutatnak ők jó példát:"Kell munkának mindig lenni,Nem baj, hogyha haszna semmi.-"Mi azonban bánatosanBámuljuk, — még helye megvanA kis fáknak, mik nem lehettekHasznukra a gyerekeknek.Biz' azóta meg is látszik,Boldog embert alig látsz itt;Szétszóródtunk, erre-arra:Pityókások Hejöpartra,Szerelmesek a Népkertbe,— Kutya se jár most már erre ...59