V - Miskolci Egyetem

közben többször kiürítették a kenyerestálakat. Megfigyeltem továbbá, hogy ittmindent kanállal esznek, még a mákostésztát is. A sok élmény azonban már anynyirakimerített, hogy otthagytam a menzát és pihenés után néztem. (Folyt, köv.)ÍV. rész.Egy szép verőfényes délután azt ajánlotta a barátom, hogy menjünk ki a MA­TEMATIKUSOK—GÉPELEMEK mérkőzésre. Tudatlan kérdéseimre elmondotta,hogy ezen a mérkőzésen két csapat méri össze tudását. A cél az. hogy az ugyanazoncsapat játékosai az ellenfél hálójába továbbítsák a labdát. Az a győztes, akinekez a legtöbbször sikerül. Ilyen ismeretekkel felvértezve indultam el tehát a sokélményt ígérő eseményre. Nagyszerű idő volt. A játéktér két végén nagy kapukatállítottak fel s ajtó helyett mindegyiken háló volt. A pálya körül jókedvű egyetemistákfoglaltak helyet, latolgatták az esélyeket. A derűs hangulat még csak fokozódott,amikor megjelentek a játékosok.— Hű, micsoda hajtás lesz! ...— Te! A Zénó nem játszik.— Fogadni mernék, hogy Dömötör ledifferenciálja Apókát!— Micsoda rugalmassági modulusza van Mörk Jancsinak!Ilyen és ehhez hasonló kifejezések röpködtek. A két csapat kifutott a pályaközepére és háromszor kiáltották fennhangon, hogy: Éljen! Nem tudtam, hogy kirőlvan szó, de nem kérdezősködtem. Mindegyik játékos elfoglalta helyét a pályán,s megkezdődött a játék.Az én szókincsem, sajnos, még ma sem elégséges arra, hogy élményszerűen letudnám írni ennek a mérkőzésnek a menetét. Ezért, remélem, nem haragudnakmeg olvasóim, ha ezt barátom tollából közlöm.Már az első pillanatok óriási riadalmat okoztak. Salánky teljesen ártalmatlanhelyzetben, a kapufába rúgott. Törő teljesen verve volt már. Az ellentámadás soránObádovich szöktette Vinczét, akit utána sokáig nem is találtak meg. Sokak szerinteltűnt a mezőnyben. Óriási iramot diktáltak a csapatok. Nem volt elveszett labda.Mindig kihalászták a Hejőből. Az 5. percben Mörk kiugrott a védők gyűrűjéből,de az ijedtségen kívül nem lett semmi baja. Nem sokkal utána ugyanő a nézőközönségnagy ámulatára, hatalmas kapufát lőtt. A 8. perc meghozta az első gólt.Vincze, aki időközben előkerült, villámgyorsan belerúgott a labdába, amely a meglepettkapus mellett csapódott a hálóba.A Gépelemek nem adta fel a reményt. Apóka pillanatai következtek. Remekcsellel ment el Szarka mellett, de a labdát senki sem passzolta le neki. Óriási helyzetvolt. Utána sokáig fogta a fejét. A 13. percben villámgyors Salánky—Vida adogatásután Vidánál maradt a labda. A 15. percben Mörk lövésére a kapus nagyrobinzonáddal hullott a földre, a labda a fejéről pattant a mezőnybe. Szenzációspillanat volt. Két perc múlva megint nagyszerűen nyúlt el a levegőben, de senkinem vállalkozott lövésre.A 22. perc meghozta a kiegyenlítést. A Gépelemek balszélsője elhúzott Dömötörmellett és óriási pipát lőtt. 1:1. A kezdés után Obádovich rohant el középen,lapos beadását azonban a szélsők elügyetlenkedték. Az ellentámadást Dömötörremek ollózással szerelte, de az előrehúzódó Szarka tanár úr beállította a 2:l-esfélidő eredményt.Szünet után a Gépelemek tanszék nagy hajrába kezdett. Egymásután záporoztaka lövések, de Törő az alkalmas pillanatokban mindig elugrott előlük. A Gépelemekbalszélsője a 18. percben megint elhúzott, s máris 2:2 lett az eredmény.A győztes gólért nagy hajsza indult. Vincze felvágta Apókát. A szabadrúgást Mörkújfent kapufának lőtte, majd 1 perc múlva a Gépelemek megszerezte a győztesgólt. A kapus jobbra vetődött, a labda begurult a bal sarokba.Én még csak annyit teszek hozzá, hogy valóban egész érdekes játék volt. A közönségnagy ujjongással nézte végig a mérkőzést és megállapították, hogy túl finomjáték volt, ami az elkövetkezendő zárthelyik eredményeit, sajnos, egyáltalán nembefolyásolta.23