Nihil obstat!ImprimatUrUtó-szóTekintettel arra, hogy e IV. Húzótüske minden tanácsom és intelmem elle7iére,anyagi fedezet nélkülözése mellett is megszületett, annak elolvasására — ezen kényszerítőkörülmény ismeretében — az engedélyt utólag megadom.Kötelességemnek érzem azonban a nyájas olvasót figyelmeztetni e fércmunka(csupa fűzés) komolytalan voltára, melynek tudománytalanságára mi sem jellemzőbb,hogy a tények és események ábrázolásánál még a szokásos h5%~° s mérnökipontosságot is nélkülözi.E körülményt az sem mentheti, hogy ezen — lassan már törvényszerűen, detartalmában sajnos, mindig szabálytalanul megjelenő — sorozat e IV. tagja is állítólagelsősorban humorérzékkel rendelkező műszakiak számára készült.Negatívumként kell elkönyvelni az évkönyvből kicsendülő azon hanyag (áltudományos)felfogást is, amely szerint a humor tudatunktól függetlenül létező valamivolna. Ez éppúgy nem igaz, mint ahogy tény, hogy egy és ugyanazon időben látni,hallani a Hutü cikkein, ábráin nevető és bosszankodó embereket.A könyv egyetlen tudományos értékét az a felismerés képezi, amely szerint azókor tulajdonképpen ifjúkort jelent. Valóban igaz, hogy az egyedi ember soha nemmondja ifjúkoráról, hogy az én ókoromban... Még a gyerek is így beszél, ... amikormég kicsi voltam... Mi, felnőttek, ezen legtöbbször csak nevetünk, pediga gyermek sokkal helyesebben fejezi ki a mozgás, a változás tényét, annak fázisait,a keletkezést, fejlődést, átalakulást. Végső fokon egy intézmény életében is lehetbeszélni korszakokról, sőt, ha megfigyeljük, <strong>Egyetem</strong>ünkön U léteznek még ókori(ifjúkori) jelenségek (nem tévesztendő össze az alpári esetekkel!), annak ellenére,hogy az ún. újkorban élünk.Végső fokon tehát az olvasási engedély megadására e kötet azon törekvésekésztet, amellyel a dolgokat fejlődésükben (Őskortól kezdve) igyekszik bemutatni,nem hanyagolva el a neorealizmus „humorban szépítve" (lekerekítve) irányzatátsem.Ami azonban magát a humort, előállítási módját illeti, az olykor még sokhasonlatosságot mutat a Szeleta-barlangbeli rokonságunkéval (ütögetés, pattintgatás),de remélhetően utoljára. Bízom abban, hogyaz V. Uutü-generáció már e tekintetben is legalábbegyes neo-közösségek (gittrágók, klikkegyletek)humort termelő nívójára fog emelkedni(csiszolt munkaeszközök, automata fúró-maró berendezések).Remélve, hogy ezen észrevételek (és a várhatókövetkezmények) okulásul szolgálnak majd az újnemzedék számára, magamat és e kiadatásomataz V. Hutü-generáció oltalmába ajánlom.3
I. RÉSZÓSKORHa én lettem volna a Meós a Föld átvételekorEj, ej, Istenkém, hát ez egy golyó!?Dehogyis golyó; tök ez. vagy tojás!És milyen rücskös! Csupa kiütés.Csupa göröngy és csupa horpadás!A tengely meg, ni, elferdült egész,És ráadásul kenetlen forog,A közepén, lám, már majdnem besül,A két vége meg csak úgy csikorog.És a kérge is folyton megrepedÉs sisteregve jön a bele ki;A felén sirnak, felén mulatnak .. .Az Egyenlítő minek hát neki?!Nem is említve, hogy milyen koszos!Ez a ragadós, piros folt mi itt?Áhá, vér! Ennek folyton folyni kell?Szép kis találmány! Hogy Ebben ki hitt.Vissza is adom. Silány munka ez.Más ezért régen fegyelmit kapott.Csináld meg újra, jobban. Istenem!Szánd még rá azt a hetedik napot!(Irta egyszer Elekes Attilaa ,,Ludas Matyi"-ban)Ha az egyetemet egy őskori építész fejezte volna be . ..4