V - Miskolci Egyetem

-AHULLÁMZÓ MOCSARAK TETEJÉN— Még szerencse, hogy ilyen nagycsizmám van!rendtől ezek a tisztek, mert egy alkalommal(akkor is borús éjszaka volt...) a miglédába állított csizmáinkat kidobálták anyitott ablakon. Bizonyára arra számíthattak,hogy ha csak úgy találomra és egymásutándobálják ki őket, akkor biztosan nemfognak szépen sorakozni egymás mellett azablak alatt, lenn az udvaron. Nem bírtáknézni a rendet! Ezt már nem hagyhattukennyiben. Éjnek idején mezítláb szaladtunkle a csizmákért, és amikor felhoztuk, csakazértisszépen, rendbe tettük le őket. Majdmi megmutatjuk ezeknek a tiszteknek . . .A koszt finom volt, tápláló és bőséges,sőt, gyakran maradt is, de mi azt is mindigmegettük, ne mondhassák, hogy nem ízlika főztjük. Bennünket is levezényeltek akonyhába dolgozni, összekulcsolt kezekkelkérleltek bennünket, hogy főzzünk valamijót, de mi kérlelhetetlenül visszautasítottukezt. Az a kis főzés igazán semmi, elvégezhetika sorkatonák is, de a mosogatást, ezt igazán nem bízhattuk rájuk. Aztmagunk végeztük el. Ezt a munkát igazán nem végezheti akárki, ehhez odaadás,sőt, szív kell. (Akinek gyenge a szíve, könnyen kaphat szívrohamot azon zsírrétegláttán, amit körömmel kell levakarni a kondér faláról.) Volt, amikor nem sikerült,akkor egy kicsit segítettünk a csizma sarkával. Azon ugyanis patkó van . . . No,de hol vagyon az a szolgálati szabályzat „Belszolgálati utasításában" megírva, hogyegy katonának ne legyen edzett gyomra?Az ágyúkkal való apró foglalatoskodásainkról külön kötetet lehetne írni. Aztaz egyet sajnáltam, hogy nem volt módomban a 122-es tarack torkolattüzénél cigarettáragyújtanom, pedig ezt elhatároztam még a bevonulás előtt, hogy kipróbálom.Azok a csúnya tisztek nem is engedtek lőni a tarackkal, pedig egyik terepgyakorlatonbecéloztunk egy nyulat, és kérve kérleltük a századparancsnokot, hogyengedje meg lelőni, de Ö hajthatatlan maradt. Íme van még bürokrácia a hadseregbenis, és ezen a bürokrácián múlt, hogy közben a nyúl elszaladt, s kövérre hízotta kárörömtől. Sajnos, lassan(azért sajnos, mertnagyon lassan) eljött az aszomorú nap, amikor lekellett szerelni. Hát ígyvan ez! Az ember végrevalahol jól érzi magát, ésel kell menni. Nehéz voltújra cipőt húzni a jó kispuha csizma után, demindannyiunkat keményfából faragtak, és valahogykibírtuk. Most pillanatnyilagcsak azt azegyet fájlaljuk, hogy ebbőlaz igazán kellemesnyaralásból alsóbb éveseinkkimaradtak.TisítKelyífóiefe/Leszereltünk!85