V - Miskolci Egyetem

-^í- 'B.Üzemlátogatásona „Soproni Selyem"-ben— Jc, fiúk!!Úton — útfélen— vagy inkább útszélen? Mert a dolgokkétségtelenül akkor kezdődtek, amikorelőször egyensúlyoztunk a Lenin Kohászatlejáratánál a járda élén úgy négyévvel a második űrrakéta előtt...Azon az emlékezetes gyárlátogatásonállítólag valaki kazánrobbanást vélt észlelniegy eldűlt lemez robajában, de akkormég jók voltak az idegeink, csak avezetőnk sápadt el.Készül a praxíszövegHogy is volt csak? ...„Elvtársak, ki szeretne mozdonyonülni? Persze csak állni lehet. Hatvanig.Van az állomáson resti is, de azonbannem kell berúgni!... Aki fázik, vigyencsomagolópapírt, bár van, akinek csakakkor árt a huzat, ha kiviszi. A mozdonyvezetőkbarátságosak. Ha ügyesek,még fütyülhetnek is!"Így hangzott valahogyan a felszólítás,többre már nem emlékszem. Tudom,hogy mentünk, hát hogyne mentünkvolna!Valamelyik pesti gyárlátogatás előtt isjó kioktatásban részesültünk — általában,bárhová mentünk, intelem, tanács,szempont, irányelv stb. mindig volt bőven.'Az ötödik napon arra lettünk figyelmesek,hogy több barátunk minden vasatbeható vizsgálat tárgyává tesz. „Mikorérünk a végére, ha ezek így cammognak?"— gondoltuk és jó nagyokattoltunk rajtuk. Jöttek is ők készségesen,de ha otthagytuk, megint megálltak azelső reszelő előtt. Három ráspoly, kétU-vas és egy rozsdás szög után vettükaz egyiken végül észre, hogy alszik.Az utolsó két éjszakát legutóbb vagymásfél tucat ember a Hotel Pionír hűsszőnyegein töltötte. Amikor megérkezetta csoport, csak ketten indultak a gond-44