16Egy bányászbál képes grafikonja
Idegen szavak szótára— Higgyétek, nem is olyan veszélyes az az ábris vizsga!— De. ha mégis elhúznak?— Mi történhet, van utóvizsga!— És ha ... ?— Akkor még van piros! Egyébként engem is kirúgtak annak idején ábrisból,mégis itt vagyok!— Megtudhatnánk?— Elmesélhetem. Végeredményben nem titok. Archimédesnél hallgattam annakidején, ül. csak hallgattam volna, azaz hallgatnom illett volna. de...— Sejtjük!— No, nem biztos! — Igaz, mért lenne titok? Valóban udvaroltam egy kedves,bájos kolleginának. Medika volt. — Tudnotok kell, hogy akkor még nem volt ilyennagy a szakosodás, és mindenki hallgathatott mindent. így került ő is a geometriaelőadásra, ahol tulajdonképpen megismerkedtünk. Egymás mellé kerültünk egyszerés megkérdeztem, hogy aztán mindez miért érdekli? Zavarosnak tűnt a felelete,hogy a testek miatt és hogy ezirányu stúdiumainak már eddig is sok hasznátvette a praxisban, etcetera, etcetera. Nem is emlékszem ezekre, hisz nem ez volta lényeg. — Nagyon szép, értelmes szeme volt.Hol itt, hol ott volt az előadás a hajnali órákban, míg Syracusae felett nemtűzött a nap. Emlékszem, milyen nehezemre esett felkelnem hajnalonta. Futottunka gymnasiumba. vagy a theatrumba, ahol éppen kedve volt előadni a Magisternek.Achimédes köreit legszívesebben a homokba rajzolta. Mi pedig többet ültünk köröttéa puszta földön, mint a padokban.S mi Medikával egyre hátrább. Sokszor csak a kis lepecsételt viasztáblácskákmiatt voltunk már ott, melyeket időnként a famulusok osztottak ki közöttünk, hogybelekarcoltatva nevünk, ismét összeszedjék. Romlatlanok voltunk és hiszékenyek.Azt hittük, ennek — ha elmulasztjuk — következményei lesznek.Még eljártunk az előadásokra, de már nem nagyon figyeltünk. El voltunk foglalvaegymással. Kedvenc játékaink voltak. Legszívesebben Zénón paradoxonaitjátszottuk. Medikám volt a teknősbéka, én Achilleus. Megtettem az utat felé.ö továbbhúzódott. A különbséggel megint közelebb bújtam hozzá, míg ő megintodábbcsúszott egy kicsit. — S ezt így folytattuk a végtelenségig. Ma is mosolygokmagamban, mennyit mulattunk az öreg Zénónon, — mert mi ekkor már tudtuk,hogy ennek a paradoxonnak mi a megoldása.Persze, a megoldásra idő kellett. Gyakorlataink az esti órákban voltak. A déliforróságban mindenki pihent. A hőségtől és az éhségtől bágyadtan heverésztünka mensa előtt, várva, míg az aznapi áldozati marha valamelyest megfő, aztán várva,míg sorra kerülünk. Az ebéd fáradalmait a collégium hűs falai között pihentük ki.De az este, azok az esték! Famulusom nem volt szigorú. Medika állítása szerinthozzá az övé sem! így hát egyre rendszeresebben találkoztunk esténként a fórumon,a homokóra alatt. Sosem felejtem el azokat a tengerparti sétákat. Békabrekegés,tücsökzene. Nyögtek a parti fák, sóhajtozott a tenger — és Medikám. És tánszúnyog sem volt annyi — füstölt az Aetna — mint manapság. Mindenesetre, hacsípést éreztem, tudtam, Medika az. Te — súgta — hagyjuk a „Teknősbékát", játszszukinkább a „Felezést". Erre én megtettem a köztünk levő út felét, aztán isméta felét, aztán megint a felét... és ő hagyta, a Drága!Mindez persze nem vitte előre szakirányú tanulmányaimat. A mathesis colloquiumommég szerencsés volt. A „kimerítés" elvét kérdezte Archimedes. — Tudtam,hisz magam is ki voltam merülve. És a »-t kérdezte. — Meglehetősen pontosantudtam, hisz — mondanom sem kell — elégszer megmértem Medikám karcsúderekának kerületét és átmérőjét.A geometria vizsgán aztán megtörtént a baj. Archimedes nem adott ki jegyzetet.Elve volt — tessék figyelni. A papyrus különben is hiánycikk volt akkoriban.A római—pun feszültség miatt az egyptusi behozatal majdnem teljesen leállt. Csakolyan intézmények kaptak valamelyes ellátmányt a tyrannus kiutalására, mint példáula Hydraulicai Tervező Vállalat, mely főleg nagyhatósugarú hadigályákat const-2 77HIK&I?*RI M r1 SZ• KI EGYETMGÉPELEMEK TANSZÉKE(UoSCI-CilCA'ETEMVAKOá;