V - Miskolci Egyetem

Szép SopronBúcsúnk nem lenne teljes, ha nem áldoznánkegy vidám sarkot az elhagyottkedves város, Sopron emlékének. Mikénta 40 év előtti vén diáknak Selmec,nekünk, mostani valétánsoknak Sopronvolt a Mekkánk. A fiatalságnak pedigtörténelem mind a kettő. Nékik az ősiegyetem új székvárosát kell úgy szeretniük,ahogy az előttük járók Selmecet.Sopront szerették.Soproni szelekhogy Sopronban vagy fúj a szél, vagyesik az eső, vagy harangoznak.Ott is megesett, hogy vendégszeretőlányos mamák helyett a Lővér-körútcseresznyefái láttak bennünket vendégül.Ott nem személytelen központi fűtőcsúfította el a diákkamrákat, hanemkedves és családias vaskályhák ontottáka bányatüzek kedves és megszokott illatát.Ott magunk műveltük le a pinceszénkészletét is, nappal bányahatóságiengedéllyel, este Snélkül.A karácsonyéji angyalkák pedig, desok „isteni fényben tündöklő firmát" találtaklepedőnyi rajzai felett, ha nem aszámológépet csörgette a bányaméréstanitanszék e célra mélyhűtött számolószobájában.De elég a szóból. A mérnökrajzban gondolkodik.Séta a LövérekbenIdézzük hát az emlékek rózsaszínűpápaszemén keresztül a szép Sopront,ahol vörösbor folyt az Ikvában, kolbászbólfonták a kerítést is és kedves leányszemeksimogatták (volna) karunkon avalétaszalagot. Most már így emlékszünk.Pedig akkor úgy emlegettük,„Pincefejtés"34