Letöltés - Pécsi Tudományegyetem

18 Raffay ZoltánTársadalmi szolgáltatásokA legtöbb fejlett országban a társadalmi szolgáltatások ma a legnagyobb szolgáltatásiszektor (Japán kivétel ez alól), a munkaerı mintegy negyede végezilyen jellegő tevékenységet. Japánban ugyanakkor csak 12,7% volt ez az arány1985-ben, a közismerten gondoskodó állam hírében álló Svédországban pedig35,3%. Legtöbb országban a kormányzati szolgáltatások (közigazgatás, közbiztonság,védelem) a legnagyobb foglalkoztató, ettıl nem sokkal marad el azegészségügyben és az oktatásban dolgozók száma, míg az „egyéb” társadalmiszolgáltatásokban dolgoznak a legkevesebben.Japán esete különleges, a szigetországban mind a négy kategória a dolgozókkisebb részének ad munkát, mint a legtöbb fejlett piacgazdaságban. A kormányzatiszolgáltatások viszonylag alacsony aránya a honvédelmi szolgáltatásokbanalkalmazottak igen alacsony arányának tudható be. A japán vállalkozások emellettsokkal nagyobb mértékben vállalnak szerepet alkalmazottaik társadalmi életében,mint a nyugati társadalmakban, sok társadalmi szolgáltatást a munkaadókvállalnak át, amelyek így nem jelennek meg a hivatalos statisztikákban.Svédországban a jóléti és oktatási szolgáltatások fejlesztése az aktív munkaerı-piacipolitika eszköze volt, amelyet az állam különösen szívesen alkalmazottaz elsı olajárrobbanás kiváltotta gazdasági recesszió idején megnövekedettmunkanélküliség visszaszorítására. Az 1970-es évek végétıl kezdve a svédmunkaerı-politika tudatosan fejlesztette az olyan munkaerı-intenzív szolgáltatásokat,mint a társadalmi szolgáltatások. A jóléti állam modelljének gyengülésévelazonban a társadalmi szolgáltatásokban alkalmazottak korábbi magasaránya Svédországban is visszaesett (2000-ben 23,8%, Sveriges statistika databaser,2000).Az egyéni szolgáltató vállalkozók számának növekedéseAz alkalmazásban állók és az egyéni vállalkozók számának változása nem feltétlenülazonos irányú. 1960 és 1985 között az összes szolgáltatáson belül azegyéni vállalkozók aránya csökkent, mert a munkavállalóként dolgozók számagyorsabb ütemben emelkedett. Az egyéni vállalkozók aránya az 1960–1973közötti idıszakban csökkent, majd 1973 után éves szinten mintegy fél százalékkalnıtt, természetesen nem egyforma mértékben a különbözı szolgáltatásokesetében: leggyorsabban a termelı szolgáltatások területén (évente 44,4%), mígaz elosztási szolgáltatások esetében megmaradt az éves szinten fél százaléknyicsökkenés (Elfring, 1989).A legtöbb országban a termelı szolgáltatások foglalkoztatottságának növekedéserészben az újonnan alapított egyéni vállalkozásoknak volt köszönhetı,