Örkény István Pistije, a tízmillió magyar Pistiegyike, miután százszor belehalt a vérzivatarbaés százegyedszer is feltámadt - bejárta Pécset,Szolnokot, Debrecent, Kaposvárt ésWashingtont -,tizenhárom évvel a színháztörté<strong>net</strong>i jelentőségűősbemutató után hazatért Budapestre. MácsaiPál rendezte a Madách Kamarában.- Életkorát tekintve ön Örkény unokája lehetne.De ahhoz mégsem elég nagy az időbeli távolság,hogy a friss klasszikust megillető tisztelettelnézzen fel rá. Mi vonzotta rövid időn belülimmár másodszor Örkény Istvánhoz? Az embernek mindig az az igazán sajátja,amivel korán találkozik, amiről egész fiatalonmegérzi, hogy neki és róla szól. Engem gimnazistakorom óta ilyen vonzalom fűz Örkényhez.Mindent elolvastam tőle, De akkoriban elsősorbanmég csak prózaíróként szerettem, és inkábbcsak tudomásul vettem, hogy az a fajta próza,amit ő művel, színpadon is megél. Ezért volt,hogy a főiskolai felvételi vizsgára egyperceseketis vittem. Örkény nekem azt jelentette, amit a világszámára Chaplin. Életművének rétegezettségehasonló a nagy clownéhoz. Az Örkényírásnakis megvan a maga könnyed, nevettetőfelszíne, de a mélyén komoly filozófia rejlik. Mindenigény kielégülést talál; mindenki a magamódján érti és értelmezi. Bizonyára nem véletlenül választotta előszöra Macskajátékot. Nem én választottam, a veszprémiszínház ajánlotta a darabot, még aszereposztást is eltervezték. Készelképzeléssel mentem le Veszprémbe apróbákra. Kedvelem ezt a munkamód-szert, aszínészek kevésbé örülnek neki... Dobos Ildikó,akivel a próbák alatt nagyszerű munkakapcsolatunkalakult ki, bevallotta, hogy eleintenémi idegenkedéssel fogadott: „Ez a nyálasszájú Romeo akar engem megtanítani Orbánnéigazságára, arra, hogy mi a magány és mi azöregség?" Később azt mondta, lehet, hogy énvalójában öreg vagyok és magányos. Talán eztérezték meg mindannyian. Azt hiszem, hogyennek az előadásnak - az alakítások mellett -az volt az erénye, hogy sikerült a darablegalább négyszínű dramaturgiai szövetének(párbeszéd, telefonok, levelek és monológok)tarka foltjait összhangba hozni. A módszer azvolt, hogy „műfajától" függetlenül akcióvábontottunk ki szinte minden színpadi szöveget.F Ö L D E S ANNAHELYÜNK E SZÁZADBANBESZÉLGETÉS MÁCSAI PÁLLAL- Nem mindenki értett egyet azzal a cselekvéssorral,amely Orbánné és a többiek szövegeitkíséri. Én nem tettem mást, mint követtem Örkényszöveginstrukcióit. Valójában ő sugallja aleírt lelkiállapotokkal a megfelelő cselekvést.Számomra például a grízgaluska és a fánkemlegetése felér egy-egy instrukcióval.Elárulhatom azt is, hogy nekem a szituáció is, alakás is ismerős. A mi családunkban is akadtegy olyan idős hölgy, akihez élete végéig eljártenni a maga Csermlényije. A díszletbelikonyhaszoba is onnan való. Ami családunkbanelég sok volt az idős ember, és sok időt töltöttemilyen jellegzetes, le-robbant polgári lakásokban. Számomra az előadás csúcspontja magaa „macskajáték" volt. Itt is csak Örkény szövegéhez tartottammagamat, illetve a produkciót. Nem tudom, megfigyelte-e,hogy nálunk Orbánné az utolsó jele<strong>net</strong>ignem lépte át a színpadi felezővonalat -ameddig a díszletekben az ő lakása tart. EleinteGiza tolókocsiját is képtelen keresztültolni ezen aJónás Rita (Egérke), Kakuts Ágnes (Giza) ésDobos Ildikó (Orbánné) a veszprémi Macskajátékban(Ilovszky Béla felvétele)virtuális határon. A „szenvedéstörté<strong>net</strong>et" lezáró aktus,a nyávogás rítusa viszont hirtelen áttör mindengátlást, és a macskajáték szertelen szer-tartássáválik, amelyben a nyávogó nők birtokba veszik azegész színpadot. Az a furcsa őrület, ami akkor kitör,tele van agresszióval, örömmel, szexualitással,mindannyiunkban lappangó mazochizmussal ésszadizmussal; megpillantjuk, amit akkor látnánk, haészrevétlenül átléphetnénk a lakások falain: a lélekminden torz titkát. A Pisti a vérzivatarban sem maga választotta? De, azt igen. Én ugyan nehezen ésvívódva választok darabot, de a Pistivelmegpróbálhattam kifejezni a magammonomániáját; lehet, hogy nagyképűen hangzik,de igazán mindig az izgatott, hol ami helyünk ahuszadik század világában, hogy milyenszabályok szerint keletkezik jelenünk a múltbólés belőlünk a jövő. Még a Zárójelentés címűlemezem dalai is ezt firtatják. Né-ha arragondolok, valahogy „ge<strong>net</strong>ikailag" bennünk vanaz a személyes emlékezetünket meghaladó múltis, amit a szüleink, sőt a nagyszüleink éltek át. Ezt az emléktartományt kereste, vizsgáltaÖrkény drámájában? Ezt is. De még fontosabb volta darabszigorú őszintesége, hogy nem idealizál és nemvádol egyetlen nemzedéket sem, egyaránt elvetia kollektíve bűnös és a kollektíve bűntelennemzet fogalmát. Örkény szemléletének ésszerintem a történelmünknek is lényegét fejezi kia mottó, hogy „hősök és gyilkosok vagyunkegyszemélyben".Biztos bizarr, ha most azt mondom, hogy aPisti a rendszerváltások drámája, pedig a darabépp azokról a pillanatokról szól, mikor ez az ember- vagyis ez a nép - belehalt a történelembe,majd feltámadott.