In memoriam Verseghy Ferenc 3. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

3. Nyelvújításunk sajátos vonásait keresve elsőként annak erős politikai kötöttségétszokás kiemelni, nevezetesen azt, hogy a nyelv megújítására irányuló törekvésekszorosan kapcsolódnak a magyar polgári demokratikus mozgalmakhoz. Nálunk anyelv ügye kezdettől fogva a feudalizmus elleni harc egyik formája volt, aküzdelem a nemzetté levés előfeltételéért, az egységes nyelvért folyt. Nem véletlenhát, hogy az ország akkori szellemi közvéleménye a legélénkebb figyelemmelkísérte. A nyelvújítás körüli harc egész nyíltan, mint a „haladók” és a „maradiak”közötti küzdelem zajlott. Ezen túl az egész nyelvkérdés, s benne a nyelvújítás erőspolitikai töltést kapott attól is, hogy a nemzeti függetlenség, önállóságszimbóluma, kifejezője lett. A nyelv gondozása, fejlesztése később is az osztrákelnyomás elleni küzdelemnek, a magyarság fennmaradásának fontos fegyveremaradt.A magyar nyelvújításnak második, a politikainál lényegesebb, mélyebbkényszerítő oka az volt, hogy gazdasági és társadalmi berendezkedésünk,műveltségünk, tudományosságunk messze elmaradt Európa fejlettebbnemzeteiétől, még a szomszédos Ausztriáétól, Csehországétól is. Ahhoz, hogy apolgári társadalmat Magyarországon is meg lehessen teremteni, hogy művészet éstudomány magyarul szólhasson a nép nagy tömegeihez, hatalmas méretűnyelvbővítés, új szók tömege kellett. Elmaradottságunk volt az oka annak, hogy akor minden írója és gondolkodója nyelvünk szűk voltát panaszolta: s azanyanyelvnek a művelődésben, a tudományok elsajátításában játszott szerepemagyarázza azt, hogy felismerték és kimondták: „tsupán idegen nyelven soha mégegy Nemzet is e földön, a maga Anya nyelvét meg vetvén, böltsességre,tudományokra nem emeltetett” /Bessenyei, Holmi 241/.E fenti két, régóta számon tartott és részletesen taglalt okon kívül én még egyharmadik, igen fontos rugóját látom a magyar nyelvújításnak: nyelvünket. –Ismeretes, hogy a magyar szókincsben viszonylag nagy számban találhatókúgynevezett „világos” /azaz motivált/ szavak. Ez nem véletlen, hanem abbólkövetkezik, hogy nyelvi gondolkodásunk /nyelvünk finnugor jellegének, ragozóragasztó,vagyis úgynevezett agglutináló voltának következtében/ erősenszóelemző. Azokat a szavakat kedveljük, amelyeknek értelmét ismertszóelemekből /morfémákból/ meg tudjuk fejteni, össze tudjuk rakni. pl. új-ság-írás,fel-nőtt-ok-tat-ás: s kevésbé szívesen fogadjuk be a nyelvérzékünk számára„homályos” /motiválatlan/ szavakat: zsurnalisztika, andragógia stb. Afelvilágosodás korában /és később is/ az új fogalmak tömegével együtttermészetesen idegen szavak légiója árasztotta el nyelvünket, amelyek mind„homályos” elemek voltak a magyar nyelvérzék számára: értelmüket vagy ismertevalaki, vagy nem. A nyelvújítók akkor, amikor a magyar gondolkodás számáraakadályt jelentő új /és régebbi/ idegen szavak befogadása /vagy megtartása helyettnemzeti nyelvűeket alkottak, belső nyelvi törvénynek is engedelmeskedtek: s azontúl, hogy meggyorsították az új fogalmak birtokbavételének folyamatát, továbbrais biztosították szókincsünk „világos” /motivált/ jellegét és finnugor alapúrendszerét.4. Nyelvújításunk végső soron a felvilágosodás kori nyelvfilozófiánaknyelvkeletkezési elméleteiben gyökerezik. Ezeknek közös lényege az, hogy a nyelvnem valami emberen kívüli dolog, nem isteni adomány, hanem emberi mű. Hogy anyelv miképpen jött létre, a tekintetben már megoszlottak a vélemények. Verseghypéldául – miként azt Csetri Lajos kimutatta /vö. In memoriam Verseghy Ferenc1972.: Emlékkönyv 26-7.: Szolnok, 1973./-- azt a herderi felfogást vallotta, amelyszerint a nyelvet a primitív emberek szükséglete hozta létre. Egyesek hozzáhasonlóan, mások eltérő módon vélekedtek. Ezeknek a nézetkülönbségeknek az