In memoriam Verseghy Ferenc 3. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

Lengyel Boldizsárnak, a Szolnok Városi TanácsElnökhelyettesének a Verseghy tudományosülésszakot üdvözlő szavaiKedves Vendégeink!Az elmúlt évtizedekben szerénynek mondható házi könyvtáram állományávalellentmondásos viszonyt alakítottam ki. Valamennyi kötet érdeklődésem,kíváncsiságom, szükségletem ösztökélésére, saját elhatározásom eredményekéntkerült a polcokra. Divatból, műveltséget fitogtatandó, soha nem nyúltam könyvután. A nemes szándékkal verbuvált könyvekkel mégis más-más érzelmi töltésűkapcsolat állandósult az évek folyamán. Néhány íróval naponta együtt élek, mintegy elháríthatatlan gondolattal. Valamiféle olyan írt tartalmaznak, amely nélkülegyetlen napot sem lehet élni, bölcsességükkel mindig, minden helyzetbenszolgálni tudnak. Ezeket a köteteket nem kell keresni, azonnal szembetűnnek,bármikor kéz alá esnek, tartalmukban játszi könnyedséggel eligazodom.Vannak bizonyos alkotók, akiket csak alkalomszerűen keresek. Szemem gyakranpercekig kutat utánuk, gazdag tárházukban nem érzem igazán otthon magam, újrakell lapoznom őket oldalról oldalra, hogy áttekinthetővé váljanak.Vannak mostoha sorsú könyvek is gyűjteményemben. A különböző szempontúválogatások mindig háttérbe szorították őket, és a mai napig arra várnak, hogyolvasásukkal megbirkózzam. Könyvtáram néhány Verseghy-kötete sajnos erre asorsra jutott. Azok is, melyeket még egyetemista koromban antikváriumbólvásároltam, azok is, amelyek a Verseghy Könyvtár jóvoltából kerültek hozzám.Aligha lehet nyugodt a lelkiismeretem. Verseghy az egyetlen nagyjaink közül, akitszoros szálak fűznek Szolnokhoz. Szobra áll a Tisza-parton, amelyet nap nap utánlátok. Rendszeres látogatója vagyok a róla elnevezett könyvtárnak, gyakran sétáloka még mindig jó hírnévnek örvendő Verseghy Ferenc Gimnázium előtt. Állandózsűritag lettem a Verseghy Diáknapokon. Többet kellene tudnom róla, többet, mintamit az egyetemi vizsgákra megtanultam. Alaposabban kellene ismernemforradalmi elveit, gyakorlati okosságát, merész kezdeményezéseit, termékenykísérleteit a nyelvészet, a muzsika, a filozófia birodalmában. Kellene? Perszemegint a kötelességek, a muszáj tünetei. Sajnos, senki sem gazdálkodhat az idővégtelenségével. A végesség érzésének szorításában be kell osztani az időt, megkell válogatni az elolvasandó könyveket. De Verseghyre a közeljövőben mégis időtkell szakítanom. Természetesen nem úgy, mint a tudományos ülés előadói,felszólalói, akik tudományos kutatómunkájuk egy részét a Verseghy életműnekszentelték. De a magam számára mindenképpen újra kell gondolnom emberi,művészi szerepét, jelentőségét. Szállást kell adnom magamban VerseghyFerencnek.Meggyőződésem, ebben segítségemre lesz a mai tanácskozás is, hiszen annak azalkotónak szentelnek itt néhány órát, aki ha élne, sorra meg tudná nevezni azokat asürgető egyéni és történelmi problémákat, melyeknek megoldása nem tűrhalasztást.Ma is a kíváncsiság megszállottjaként vágna neki irodalomnak, zenének,filozófiának. A mai reformokért folytatott harcban sem maradna semleges, ahaladás érdekében vállalná a küzdelmet minden áron. Véleményem szerint