In memoriam Verseghy Ferenc 3. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

mondanak, hogy meghalt; vagy elérkezett, ammint az emberek mondanak […]helyett: azt mondgyák, hogy meghalt; elérkezett, ammint az emberek mondgyák,hol az első mondás elérkezett accusativus helyett áll: mondgyák tudni illik azemberek azt, hogy elérkezett.Ezt a részt azért is idéztük, hogy felhívjuk a figyelmet a TudományosMesterszókönyv és a „Dissertatio de versioné Hungarica Scripturae Sacrae” köztiszoros összefüggésre. Mindkettő Verseghy utolsó nagy korszakához tartozik, ésközös bennük a régiség nyelvének revíziója. Éppen ezért sok helyütt felelnek vagyépp megfelelnek egymásnak, illetőleg kiegészítik egymást. A Dissertatio-ban Káldiigekötő-használatát megrovó-helyesbítő alábbi megjegyzéseiből:Káldi: Mikor azért el-nyúgott volna a’ nap... és füstölgő kementze jelenék (79) –Verseghy: Pro vitioso el-nyúgott ponendum lenyugodott. Pro jelenék, apparebamponendum megjelent, apparuit. (80)Káldi: és fölötte igen meg-haraguék Kain, és meg-esék az ö ortzája. (40) – Verseghy:Pro meg-esék ponendum est perfectum Vulgatae concidit, beesett... (43)Káldi: És nem ismeri vala ötet mig az ö elsö-szülött fiát szülé... (198) -- Verseghy:hic igitur praefixum meg male negligitur; nam ösmerni nihil nisi noscere notat.(202)És ezzel elérkeztem előadásomnak utolsó kérdéséhez, ahhoz tudniillik, hogy mitmond Verseghy az ő nyelvművelő kézikönyvében az igekötők használatáról.6. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy az igekötő szófaji besorolásánakmeghatározásánaktörténetében Verseghynek úttörő érdeme van, amennyiben azta szemléletet juttatta érvényre, amely szerint az igekötőknek a határozószók közöttvan a helye (1. erre: Jakab I., A magyar igekötő szófajtani útja. Bp. 1982. 21, 36, 42-43), és hogy már 1805-ben (tehát nem 1816-ban, mint Jakab írja, i. m. 42-3) „A tisztamagyarság”-ban (40) és a „Neuvervate ungarische Sprachlehre”-ben (14) az általatágabb értelemben vett praefixumokat, mégpedig az át, be, el, fel, ki, le, öszve, szét,vissza előszócskákat a határozószók közé sorolta – mondom, ha ezt szem előtttartjuk, várakozással lapozhatjuk föl e szempontból is nyelvművelő kézikönyvét, svárakozásunkban nem is csalódunk. Az egyes nyelvi jelenségek közül ugyanis éppaz igekötő-használat nyelvhelyességi kérdéseivel foglalkozik a legtöbbet.Apáczai Csere Jánosnál a distributio megfelelőjeként a megoszlás és megosztásszavakat találva a „szokottabb” felosztás vagy elosztás helyett, általánosságbanleszögezi: „A’ meg praefixummal, valamint a’ többiekkel is, az igéknél kényünkszerint nem élhetünk.” Majd a destruere szóra Pázmány mondatát idézve: Ez a’tanítás az embernek szabad akarattyát felbontya, a következőkre hívja föl afigyelmet: „A’ levágott barmot vagy baromfit felbontani a hurkot, a varrástfelbontani; vagy az épületrűl szétbontani, az ágyrúl lebontani: ezek a szokottszójárások. Az akaratrúl e metaphora alacsony a megrontya vagy lerontya helyett.”Márton Istvánnak a paragraphus magyarítására alkotott kikezdet szavát bírálvapedig arra figyelmeztet, hogy az egyes igékhez nem lehet tetszés szerint bármelyigekötőt hozzákapcsolni: „A’ kikezdet névben azonnkivűl a ki szokatlan, mert a’kezd igével csak az el és meg szokott öszvetetetni, olly annyira, hogy az énvélekedésem szerint az át, be, fel, ki, le, öszve, szét és vissza előszócskákot a kezdigétűl, még a józan Logica is eltiltya.”