In memoriam Verseghy Ferenc 3. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

kizárólagos feladatunknak. Így a tövek, képzők kiokoskodott, gazdag,mondhatnánk buja tömegében szelekcióval, logikával rendet tudott teremteni,jobbat, mint a többiek. De ez nem volt vitatéma. A különbözés – mint ismert – azorthographia és a paradigmák kérdésében volt a legélesebb. A következetes ésmakacs Verseghy kíméletlen és ugyancsak következetes ellenfélre akadt. Révaihalálával azonban Verseghy hatása és teóriájának esélyei nagyobbak lettek. Nemvolt a halott Révain kívül méltó ellenfele. Ezt a megnövekedett hatást észlelhetteVörösmarty, amikor 1826-ban közzétette írását az ikes igék védelméről. HiszenVerseghy műveinek többsége 1807 után jelent meg: az Exercitationes... 1816.;Analytica... 1817.; Ungarische Sprachlehre 1817.; Magyar Grammatika 1818.; Afilozófiának talpigazságaira épített felelet szintén 1818. stb. majd 1825-ben SághySándor gondozásában Verseghy maradványai, melyek nem nyelvészeti írásokugyan, de a hozzákapcsolt életrajza a magyar nyelvről vallott nézeteinek elégrészletes és bő kivonatát tartalmazza.1805-ben, amikor a Tiszta magyarság megjelent, melyben Verseghy – Kazinczykifejezésével élve – „Révait kefélni kezdé”, nagyon gyorsan, még ugyanazon évben/illetve Horvát Istváné 1806-ban/ közreadták az ál Révai-tanítványok /illetveHorvát István/ válaszaikat, melyekben – ismét a jó szemű s tájékozott Kazinczytidézve – „a Révai által tett plánum szerint igen vastag pennával költek ki Versegiellen.” 8 A későbbi nagyszámú Verseghy-munkákra viszont már csak elvétve ésévek múlva jelent meg reflexió, voltaképpen csak Verseghy halála után. Ezek azírások ugyan Révai felfogását követik, de személyeskedő felhang és Révaiintranzigenciája nélkül, ámbár – legalábbis Czuczor esetében még így is erősebb azellenérzés, mint a megértésre való törekvés. Ez már egy ifjabb generáció, melynektagjai közül kettőt szeretnénk említeni, akik az 1820-as években Verseghymunkásságával foglalkoztak, mindketten a későbbi nagy akadémiai nyelvtanmegteremtői, s írásaik a harmincas, ill. inkább a negyvenes évek nagy nyelvészetimunkálatainak előkészületeként értékelhetők. Czuczor Gergelyről ésVörösmartyról van szó.Czuczor 1828-ban jelentette meg a Tudományos Gyűjteményben terjedelmes cikkétA magyar nyelv állapotja Gimnasiuminkban 9 címmel, melyben legfőbb bajként amegfelelő tankönyv hiányát említette. Részletesen foglalkozott a „boldogemlékezetű Verseghy” Epitome Institutionum Grammaticarum LinguaeHungaricae című munkájával, s oktatásmódszertani szempontból elemezveigyekezett kimutatni ésszerűtlen szerkezetét, használhatatlanságát. Kifogásolja,hogy csupa grammatikát ad, s hogy „a magokban ízetlen regulák után mingyártalkalmatos példákat nem találhat” az olvasó, de a nagyobb baj az, hogy „midőnmár három esztendeig tanultak belőle ifjaink, még constructiót se tudnak csinálni,de nem is analyzálhatnak helyesen, mert a beszédnek minden részeit nemismerik.” (78-79. l.) Persze némi – noha nem alaptalan – literátori féltékenység isárnyékolja az ítélkezést, mikor az idiómákkal kapcsolatban azt írja, hogy aközmondásokon és leveleken kívül a szerző „igen kímélve, vagy inkább fösvényenbánt a magyar jobb írók darabjaival, mert a magáén kívül az akkorig ismert írókmunkájiból semmit nem vegyite közéjök.” A cikk egyébként Verseghy nyelvészetitételeinek igazságával nem foglalkozik.Vörösmarty éppen ebből a szempontból veszi vizsgálat alá a Sághy Sándor általszerkesztett Verseghy életrajzot. 10 Megadja az életmű értékét megillető tiszteletet,8KazLev V. 1894. 153. l.9Tudományos Gyűjtemény. 1828. X. 72-83. 1.10Vágotai Kálmán /Vörösmarty Mihály/: Némely nyelvünkbeni különbözésekről. = TudományosGyűjtemény 1826. III. köt. 61-83. l.