In memoriam Verseghy Ferenc 3. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

Szabó G. Zoltán:Elméleti viták – gyakorlati nyelvtanok/Verseghy és Vörösmarty német nyelvű magyar nyelvkönyvei/Tudvalevő, hogy a magyar nyelv kiművelése a XVIII/XIX. század fordulóján, méginkább az 1800-as évek elején mindenekelőtt hazafias, nemzeti ügy volt. Szépenfogalmazza ezt meg Mindennapijában Horvát István hiányolva egy tökéletesmagyar nyelvtant, mert – írja – „soha sem készül el az épület, soha semdicsekedhetünk fényes palotájáról nyelvünknek.” 1 S valószínűleg a közhangulatotfejezi ki az az epigramma, mely a Hazai Tudósítások VI. számában jelent meg1806-ban Kis mécs címmel:Pislog ezen kis mécsÉlete várja kegyes Gondviselője kezét.E kihaló kis mécs – megvalljam? – mi Haza nyelvünk;Hív segedelmet vár a Haza Nagygyaitól.De idézhetnénk ugyanígy ódát „A Magyar Nyelvről Szólló TörvénynekEszközlőihez”, vagy dalt „A Magyar Nyelv Hajnalára” címűt ugyanonnan. 2 Ezt ajogos és természetes igényt nemcsak a haza nagyjai, hanem a kicsinyei is példásbuzgalommal próbálták kielégíteni. Sorra jelentek meg magyar nyelvtanok nevesés kevésbé neves szerzőktől egyaránt. 3 Mindenesetre a mindenről frissen tájékozottliterátor, Kazinczy ezzel kapcsolatban azt írta 1808-ban Prónay Sándornak, hogy az„asztalomat ellepték Révai, Debrecen, Gyarmati és Versegi Grammatikájik.” 4 Mihozzátehetnénk még Fogarasi János és Pápay Sámuel könyveit, mely utóbbiészintén az évben jelent meg – csak a nevesebbeket említve. Így tehát érthető, hogytíz egynéhány évvel a fenti panasz után Verseghy már ezzel a mondattalköszöntötte az olvasót a Magyar grammatikájában: „Az egymással ellenkező ridegszokások és önkényes vélemények úgy öszvezavarták egynéhány esztendőtülfogva nyelvünköt, hogy Grammaticáinak száma már harmincnál is többre megy,mellyek egymástúl több mivolti dologban külömböznek.” Tehát az új nyelvtanokmegszületésén érzett tiszteletteljes örömet a szakszerű s egyre élesebb kritikaváltotta fel. Mindez hasznos, és voltaképpen a normális szellemi élet jele lenne,lehetne, ha nem két olyan nagy tudású, termékeny és egymással nehezen egyezőmagyar tudós nem tűnik – szinte egy időben – fel, mint Révai és Verseghy. Itt azazonosság-különbség érdekes összjátéka áll elő. Mindketten Herder és Adelungkövetői, mindketten kidolgoztak egy rendszeres, a teljesség igényét célzó magyarnyelvtant, ugyanakkor az egykori nyelvi, nyelvészeti viták kettejüknézetkülönbségéből indultak ki vagy oda vezettek. Verseghynek még egynémetnyelvű magyar nyelvtana is megjelent, a Neuverfasste ungarischeSprachlehre, mely – ha a párhuzamokat keressük – majd a Révait követőVörösmarty hasonló művéhez, a Kurzgefasste ungrische Sprachlehre-hez1Horvát István: Mindennapi. Bp. 1967. i. h. 89. l.2Hazai Tudósítások. 1806. I.sz. 11. l. és XV. sz. 128. l. Továbbá figyelemre méltóak a magyar nyelvbevezetéséről szóló 1792-i törvény végrehajtásával foglalkozó tudósítások.3Sági István: A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Bp. 1922. E mű szerint 1800 és 1810 között5 nyelvtan jelent meg, 1810 és 1830 között 10 /némelyik több kiadásban is/, német nyelvű magyarnyelvtan majdnem ugyanennyi, s néhány egyéb nyelveken is. Ehhez az utóbbi adathoz csakmegjegyzésképp annyit, hogy a magyar nyelv ügye azért nemcsak nemzeti, hanem politikai ügy is volt,hiszen a nemzetiségek magyarosodásának elengedhetetlen feltétele volt a megfelelő magyarnyelvkönyv.4KazLev V. köt. 1894. 340. l.