A római nép története a város alapításától 3.

keletkezett zűrzavarban jó néhány embert levágtak, majd mikor mindenki a küzdelem helyéretódult, helyreállt az erők egyensúlya, s öldöklő ütközet kezdődött. Kevés csata maradt volnailyen emlékezetes, ha a roppant mennydörgések közepette megeredő felhőszakadás nemválasztja szét a küzdőket. Így rövidebb viaskodás után, mely csak fokozta elszántságukat, arómaiak visszatértek a városba, a punok pedig táborukba. A kitörés okozta első zűrzavarban apunok vesztesége nem volt nagyobb harminc, a rómaiaké ötven embernél.Az eső kitartóan zuhogott egész éjszaka, sőt másnap is a harmadik óráig, így mindkét fél -bármennyire is tüzelte őket a harcvágy - napközben védőművei mögött tartózkodott. Harmadiknapon Hannibal a nolai területre küldte zsákmányolni csapatai egy részét. Marcellus,alighogy ezt észrevette, csatára sorakoztatta seregét, s Hannibal sem tért ki az ütközet elől. Aváros és a tábor között mintegy ezer lépés volt a távolság, itt, a Nola körül található egyetlensík területen csaptak össze. A mindkét seregnél felharsanó csatakiáltás hallatára a közeli földekenzsákmányolók is odasiettek a már tomboló ütközetbe. A római csapatok támogatására anolaiak is megjelentek; Marcellus megdicsérte őket, s meghagyta nekik, hogy tartalékbanmaradva, a sebesülteket szállítsák hátra a csatasorból, de a harcba ne avatkozzanak be, csak haő jelt ad rá.45. A csata nem hozott döntést; a vezérek minden erejüket beleadták a buzdításba, a katonák aharcba. Marcellus helytállásra buzdította övéit azokkal szemben, akiket tegnapelőtt legyőztek,néhány nappal ezelőtt Cumaenál megfutamítottak, s akiket a múlt évben egy másik sereg -ugyancsak az ő vezetésével - Nola alól elkergetett. Hiszen a punok nem is teljes számbanvesznek részt a csatában, zsákmányért kószálnak mindenfelé a földeken, s azokat is, akik harcolnak,elpuhította a campaniai tivornyázás, elgyengítette az egész télen át folyó részegeskedés,az örömlányok, a mindenféle kicsapongás. Nincsen már bennük tűz és lendület, odalettaz a testi és lelki erő, amely átsegítette őket a Pyrenaeusok és Alpok gerincén. Csak roncsaimár a hajdani férfiaknak, s harc közben alig tudják tagjaikat mozgatni s felemelni a fegyvert.Capua Cannae lett Hannibal számára! Itt foszlott semmivé a harci erény, a katonai fegyelem,a múltban szerzett dicsőség s a jövő sikerek reménye.Míg Marcellus azzal igyekezett katonái lelkesedését növelni, hogy az ellenséget ócsárolta,Hannibal még sokkal súlyosabb szemrehányásokkal árasztotta el seregét: Megismeri - mondta- ugyanazokat a fegyvereket és hadijelvényeket, amelyeket Trebiánál, Trasumennusnál, legutoljárapedig Cannaenál látott és vezényelt, de az bizonyos, hogy egészen más az a sereg,amellyel Capuába téli szállásra vonult, s más, amellyel onnan elindult. - „Alig vagytok képesekhelytállni - folytatta - keserves küzdelemben egy római legatussal, egyetlen legióval éslovascsapattal szemben, ti, akiket két consuli sereg sem volt képes soha megállítani.Marcellus most már másodszor hív ki minket büntetlenül ütközetre újonc seregével és nolaisegédcsapataival. Hova lett az a katonám, aki, lerántva lováról, fejét vette C. Flaminiusconsulnak? S hova lett, aki Cannaenál végzett L. Paulusszal? Talán eltompult a kardja? Vagymegbénult a keze? Vagy valami egyéb csoda történt? Ti, akik kevesen győzni szoktatok atúlerő ellen, most, noha túlerőben vagytok, nem tudtok helytállni a kisebb sereggel szemben?Nagy hangon dicsekedtetek, hogy - ha valaki odavezet - elfoglaljátok Rómát! Íme, itt mostkisebb a feladat, itt szeretném próbára tenni erőtöket és vitézségeteket. Vegyétek be Nolát, ezta síkságon fekvő várost, amelyet se tenger, se folyó nem oltalmaz. S ha majd a dúsgazdagvárosban megrakodtatok a zsákmányolt holmikkal, elvezetlek, vagy akár követlek is, ahovaakarjátok!”46. De sem a dicsérő, sem a feddő szavak nem tudták megerősíteni a punok bátorságát. Arómaiak, mikor mindenhol visszaszorították ellenfelüket, egyre vakmerőbbek lettek, mert110