A római nép története a város alapításától 3.

királyuk e vezéreitől, akik egyrészt jól értettek a hadvezetéshez, másrészt nincstelenek és vakmerőekvoltak, de ezek korántsem igyekeztek távozási szándékukat olyan hamar végrehajtani,mint az kívánatos lett volna.Közben fiatalemberek, akik vagy maguk is katonák voltak, vagy jó viszonyban voltak a harcosokkal,szóba elegyedtek először magukkal a csapatokkal, majd a szökevényekkel, akik legnagyobbrészta római szövetséges hajóslegénységből kerültek ki, majd végül a legalja népheztartozókkal; rágalmazni kezdték a senatust és az előkelőbbeket, mondván, hogy ezek titokbanazon dolgoznak és mesterkednek, hogy Syracusaet a szövetség megújításának látszatávalRóma alattvalójává tegyék, azért, hogy azután pártjuk - az a néhány ember, aki a szövetségmegújításán buzgólkodik - átvehesse a hatalmat.24. Syracusaeban napról napra nagyobb tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa e vádakat, éshitelt adjon nekik, s ezzel nemcsak Epicydesben, de Adranodorusban is felkeltették a reményt,hogy a helyzet megváltozik. Adranodorus végre engedett felesége állandó sürgetésének, hogyitt az idő a hatalom megragadására, míg az új, rendezetlen szabadságban teljes a zűrzavar, mígrendelkezésére áll a király zsoldján élő katonaság, s a Hannibaltól küldött, a katonákkal jóviszonyban lévő hadvezérek segíteni tudják terveit. Megállapodott Themistusszal, Gelovejével, de olyan elővigyázatlan volt, hogy erről néhány nap múlva említést tett Aristónak,egy tragikus színésznek, akivel egyéb titkait is közölni szokta. Ez az előkelő származású,tisztességes vagyonnal rendelkező férfi, akit ez, a görögök körében korántsem lenézett foglalkozásnem rontott meg, úgy vélvén, hogy fontosabb és előbbrevaló a hazája iránti hűség,jelentette a dolgot a praetoroknak. Mikor ezek kétségtelen bizonyítékok alapján meggyőződteka bejelentés megalapozottságáról, összehívták az öregek tanácsát, s ennek javaslatáraaz ajtókhoz őrséget rendeltek, amely végzett a Curiába belépő Themistusszal és Adranodorusszal.S mikor a többiek, nem ismervén az okot, e számukra még iszonyúbbnak tűnőmerényletre zajongani kezdtek, végül, helyreállítván a csendet, bevezették a Curiába a feljelentőt.Ez sorban mindent elmondott: hogy az összeesküvés még akkor kezdődött, mikorHarmonia, Gelo lánya, férjhez ment Themistushoz; hogy a hispan és africai segédcsapatokmegkapták a parancsot a praetorok és a többi előkelők meggyilkolására, s megígérték nekik,hogy vagyonuk gyilkosaik zsákmánya lesz, s egy Adranodorusnak híven engedelmeskedőzsoldoscsapat készenlétben állt, hogy ismét elfoglalja az Insulát. Majd beszámolt róla, hogykinek-kinek egyenként mi lett volna a feladata, s az egész, teljes fegyveres és harci felkészültséggelmegszervezett összeesküvést feltárta előttük. Erre a senatus úgy vélte, hogyéppoly jogosan ölték meg őket, mint Hieronymust.A Curia előtt felhangzott a mindenhonnan összeverődött, semmiről sem tudó tömeg zajongása,de mikor az emberek megpillantották a Curia előcsarnokában az összeesküvők holttestét,abbahagyták a vad fenyegetőzést, s elnémulva követték a józanabb polgárokat a népgyűlésre,ahol a senatus és tiszttársai megbízásából Sopater szólalt fel.25. Ez, mintha csak törvényszék előtt vádolná Adranodorust és Themistust, életük korábbieseményeivel kezdte, s kifejezte azt a gyanúját, hogy ami gazság és istentelenség esett Hierohalála óta, azt mind ők követték el, mert vajon mit tehetett volna saját elhatározásából a méggyermek, vagy épp hogy a férfikor küszöbén álló Hieronymus? Gyámjai és tanítómestereikormányoztak, felhasználva a körülményt, hogy mást vett célba a gyűlölet. Így, még előbb,mint Hieronymust - de legalábbis Hieronymusszal együtt -, őket is meg kellett volna ölni.Ehelyett ők - maguk is a halál jogosan kijelölt áldozatai - a tyrannus pusztulása után még újbűnöket terveztek; először nyíltan, amikor Adranodorus, elzárva az Insula kapuit, az uralkodóörökébe akart lépni, s ura akart lenni annak, ami eddig gondnokságára volt bízva. Mikor azon-130