A római nép története a város alapításától 3.

Tarentumot hatalmába kerítse; tudta, milyen gazdag, nagy hírű város ez, amely a tengerparton,s igen szerencsésen éppen Macedoniával szemben fekszik, s így Philippus király is, haátkel Italiába - minthogy Brundisium római kézen van -, ezt a kikötőt fogja választani. Miutánbemutatta az áldozatot, amiért idejött, s itt időzése alatt végigpusztította a vidéket Cumaetól amisenumi hegyfokig, csapataival hirtelen Puteoli ellen fordult, hogy megtámadja a rómaihelyőrséget. Ennek létszáma hatezer ember volt, s a helyet természetes fekvésén kívülerődítmény is védte. Három napig időzött itt, s közben minden oldalról igyekezett rajtaütni azőrségen. De mivel nem ért el semmit, Neapolis környékét kezdte pusztítani, inkább dühében,mint abban a reményben, hogy elfoglalhatja a várost. Mikor Nola környékére érkezett, azottani nép, amely már régen elfordult a rómaiaktól, és szembeszállt saját senatusával, mozgolódnikezdett. Ezért követeket küldtek Hannibalhoz, hogy behívják őt, s határozott ígéretettettek, hogy átadják a várost. De megelőzte tervüket Marcellus consul, akit az előkelőekhívtak segítségül. Egy nap alatt ért el Calesből Suessulába, noha útjában késleltette, hogy átkellett kelnie a Vulturnus folyón. Innen másnap éjjel hatezer gyalogost és ötszáz lovastküldött Nolába a senatus védelmére. S amilyen fáradhatatlanul igyekezett a consul mindentmegtenni, hogy biztosítsa magának Nolát, éppúgy vesztegette az időt Hannibal, akinek - kétmeghiúsult korábbi kísérlete után - erősen megingott a nolaiak szavahihetőségébe vetettbizalma.14. Ugyanezekben a napokban Q. Fabius consul a pun helyőrség kezén lévő Casilinumhozvonult, hogy megpróbálja elfoglalni, s közben, mintha csak megbeszélték volna, az egyikrészről Beneventumhoz érkezett a bruttiusok földjéről nagy lovas- és gyalogossereggelHanno, másrészről Luceriából Ti. Gracchus. Gracchus először bevonult a városba, demeghallva, hogy Hanno a várostól mintegy háromezer lépésnyire, a Calor folyó mellett verttábort, s onnan pusztítja a vidéket, maga is kivonult a falak mögül, s az ellenségtől mintegyezer lépésre állította fel táborát. Itt gyűlésbe hívta katonáit. Legióiban legnagyobbrésztönkéntes katonák szolgáltak, akik immár második éve csendes szolgálattal akarták szabadságukatkiérdemelni, nyílt követelőzés helyett. De nem kerülte el Gracchus figyelmét, hogymikor a téli táborból kivonultak, menet közben sugdolózva kérdezgették egymástól: fognak-eők még valaha szabad emberekként harcolni? Megírta a senatusnak, nem is a követelésüket,hanem hogy mit érdemeltek ki, mert mind a mai napig nagy hasznát látta derék és hűségesszolgálatuknak, s ahhoz, hogy valódi katonák legyenek, csak egy hiányzik: a szabadság. Erremegkapta a felhatalmazást: tegye azt, amit az állam érdekében jónak lát. Ezért, mielőtt azellenséggel megütköztek volna, tudtukra adta, hogy eljött a perc, amikor megszerezhetik olyrégen áhított szabadságukat. Másnap csatát vívnak, sík és nyílt mezőn, ahol nem kell cseltőltartaniuk, s egyedül a vitézség fog dönteni. Aki odahozza neki egy ellenség fejét, azt azonnalszabadnak nyilvánítja, aki helyéről meghátrál, azt úgy fogja megbüntetni, mint rabszolgátszokás. Tehát sorsa mindenkinek saját kezében van. S nemcsak ő szavatolja szabadságukat,hanem M. Marcellus consul s az egész senatus is; ezek, mikor megkérdezte őket, felszabadításukügyében teljesen rábízták a döntést. Ezután felolvasta a consul és a senatus határozatáttartalmazó levelet, amelyet hangos, elragadtatott helyesléssel fogadtak. Követelték acsatát, és szenvedélyesen sürgették, azonnal adja meg a jelet az ütközetre. Gracchuskijelentve, hogy másnap megütköznek, feloszlatta a gyűlést. A katonák, különösen azok, akikegyetlen napi szolgálatuk jutalmaként remélhették a szabadságot, a nap hátralevő részétvidám hangulatban, fegyvereik előkészítésével töltötték el.15. Másnap, a kürtjel elhangzása után a seregből elsőnek az önkéntesek jelentek megfelkészülve és fölszerelve a fővezéri sátornál. Napkeltekor Gracchus ütközetre sorakoztatta123