A római nép története a város alapításától 3.

HUSZONEGYEDIK KÖNYV1. Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb történetíró az egészmű elején szokott hangoztatni, hogy a valaha is lezajlott háborúk közül a legemlékezetesebbetóhajtom megírni, azt, amelyet a carthagóiak viseltek Hannibal vezetésével a római nép ellen.Mert erősebb államok és népek még soha nem mérték össze fegyvereiket, s ők maguk sevoltak soha ennyire hatalmuk és erejük teljében, nem is ismeretlen, hanem az első punháborúban már kipróbált hadi módszerekkel küzdöttek meg, s annyira forgandó volt a hadiszerencse,annyira ingadozott a küzdelem, hogy közelebb voltak a pusztuláshoz, akik győztek.És szinte nagyobb gyűlölettel küzdöttek, mint amilyen erővel. A rómaiakat fűtötte a felháborodás,hogy a legyőzöttek maguktól fegyvert mertek ragadni legyőzőik ellen, a punokatpedig az a meggyőződés, hogy vereségük után hatalmaskodó és kapzsi módon elnyomtákőket. Arról is tud a hagyomány, hogy Hamilcar, mikor az africai háború befejezése utánseregét Hispaniába készült átszállítani, és áldozatot mutatott be, a mintegy kilencévesHannibalt, aki gyermeki módon hízelegve kérte apját, vigye magával, odavezette az oltárhoz,megérintette vele az áldozatot, és szent esküvel kötelezte, hogy mihelyt teheti, ellensége lesz arómai népnek. Ε büszke lelkű férfi nem tudta elviselni Sardinia és Sicilia elvesztését, mertSiciliát túl korai kétségbeesésükben engedték át az ellenségnek, Sardiniát pedig az africailázadás idején csellel ragadták el a rómaiak, ráadásul még hadisarc fizetésére is köteleztékőket.2. Ε gondoktól gyötörve, a rómaiakkal kötött béke után mindjárt kitört és öt évig tartó africaiháborúban, majd a rákövetkező kilenc évben, a pun hatalom kiterjesztéséért küzdveHispaniában úgy viselkedett, mint aki nyilvánvalóan a mostaninál nagyobb háború tervétforgatja fejében, s ha tovább él, a punok azt a háborút, amelyet később Hannibal fővezérségeidején viseltek, már Hamilcar vezetésével megkezdik Italia ellen.Azonban Hamilcar legjobbkor jött halála s Hannibal fiatal kora késleltette e háború kitörését.Az apa és a fiú között - mintegy nyolc évig - Hasdrubalé volt a hatalom, aki a szóbeszédszerint ifjúi bájával szerezte meg Hamilcar kegyeit, később más, kétségkívül szellemi kiválóságávalnyerte meg őt úgy, hogy veje lett, s ezen a címen, a katonák és a nép körében roppantbefolyásos Barcas-párt segítségével, az előkelőek nem minden tiltakozása nélkül, övé lett afővezérség. Ő szívesebben választotta az erőszak helyett a bölcs megfontolás útját, s Carthagohatalmát nem háborúkkal és fegyverekkel, hanem azzal növelte, hogy vendégbaráti viszonytteremtett a kisebb fejedelmekkel, s mindig újabb törzseket nyert meg a vezetőkkel kötöttbaráti kapcsolat segítségével. Egyébként a béke semmivel sem nyújtott neki több biztonságot:mindenki szeme láttára ölte meg egy barbár, hogy bosszút álljon kivégzett uráért. A merénylő,mikor a körülállók elfogták, úgy nézett szét, mintha megmenekült volna, s mikor kínpadravonták, arcán még akkor is a kínokon diadalmaskodó öröm vonásai uralkodtak.Ezzel a Hasdruballal, minthogy bámulatos ügyességgel tudta a népeket fellázítani és fennhatóságaalá vonni, a római nép megújította a szerződést, amely szerint a két birodalom határaa Hiberus folyó, s biztosítani kell a két nép között lakó saguntumiak szabadságát.3. Mikor Hasdrubal helyének betöltésére került sor, nem volt kétséges, hogy a nép is szívesenhozzájárul a katonák előzetes választásához, akik az ifjú Hannibalt azonnal a fővezéri sátorbavezették, s teljes egyetértésben, egyhangúlag fővezérnek kiáltották ki.3