követhetnének el, ha ostrommal foglalják el a várost? Vonuljatok csak ki Hannibal elé,díszítsétek fel a várost, szenteljétek ünneppé érkezése napját, hogy láthassátok diadalmenetét,melyben egy polgártársatokat viszi!”Minthogy kiáltozása szemmel láthatólag hatott a tömegre, kísérői beburkolták fejét, sparancsot kaptak, hogy minél gyorsabban hurcolják ki a kapun. Így vezették ki a táborba,majd gyorsan hajóra szállították, s elindították Carthago felé, nehogy Hannibal - ha Capuábana jogtalanság miatt mozgolódás támadna, s a senatus is, megbánva egyik vezető emberekiszolgáltatását, követség útján visszaadását kérné - kénytelen legyen megtagadni mindjártszövetségesei első kérését, vagy - ha teljesíti a kérést - otthagyni Capuában a lázadás észavargás szervezőjét.A hajót a vihar Cyrenébe sodorta, amelyben ekkor már (az egyiptomi) királyok uralkodtak.Minthogy Magius itt Ptolomaeus király szobránál keresett védelmet, őrei Ptolomaeushoz,Alexandriába vitték. Mikor itt elbeszélte, hogy Hannibal verette vasra, lábbal tiporva aszerződésben biztosított jogokat, a király levétette bilincseit, s megengedte, hogy visszatérhet,ahová akar, Rómába vagy Capuába. De Magius úgy nyilatkozott, hogy Capuában nem lennebiztonságban, Rómában pedig olyan időben, mikor a rómaiak és campaniabeliek közöttháború dúl, inkább szökevénynek, mint vendégnek tekintenék. Ezért leghőbb óhaja, hogy ottmaradhasson, annak a birodalmában, aki visszaadta és biztosította szabadságát.11. Ilyen események közben érkezett haza Rómába a Delphibe küldött Fabius Pictor, sfelolvasta a jósda válaszát. Ez felsorolta, hogy mely isteneknek kell nyilvános könyörgéstrendezni, s azt is, hogy milyen módon, majd így folytatódott: „Ha mindennek eleget tesztek,rómaiak, helyzetetek jobbra fordul, és kedvezőbb lesz, államotok sorsa mindinkább kívánságotokszerint alakul, a küzdelem a római nép győzelmével végződik. S ha majd államotokróljól gondoskodtatok és megmentettétek, küldjetek a pythói Apollónak adományt abból, amitnyertetek, s a zsákmányolt felszerelésből és fegyverekből juttassatok neki tiszteletajándékot; sne ejtsen hatalmába benneteket az elbizakodottság.” Miután a görög verset latin fordításban felolvasta,elmondta, hogy minden istenségnek azonnal tömjénnel és borral áldozott, s a szentélypapjától azt az utasítást kapta, hogy amiképpen babérkoszorút viselve lépett be a szentélybe,és mutatta be áldozatát, éppúgy szálljon hajóra is; ne tegye le a koszorút előbb, csak haRómába érkezett. Ő ezt az utasítást a legteljesebb lelkiismeretességgel és pontossággal teljesítette,s a koszorút Rómában, Apollo oltárára tette le. A senatus úgy döntött, hogy a lehetőleghamarabb, lelkiismeretesen meg kell rendezni az áldozatokat és nyilvános könyörgéseket.Mialatt ezek történtek Rómában és Italiában, Mago, Hamilcar fia Carthagóba érkezett, hogyközölje a cannaei győzelem hírét. Fivére őt nem közvetlenül a csata után indította útnak,hanem várt néhány napig, hogy fogadja a rómaiaktól elpártolt bruttius városok meghódolását.A senatus elé bocsátva, a következőképpen számolt be fivére Italiában végrehajtott tetteiről:Hannibal hat fővezérrel - négy consullal, egy dictatorral, s egy lovassági főparancsnokkal - shat consuli sereggel ütközött meg. Több mint kétszázezer ellenséges katonát ölt meg, többmint ötvenezret ejtett fogságba, s két tábort foglalt el. A négy consul közül kettő elesett, amásik kettőből az egyik megsebesült, a másik, egész seregét elveszítve, alig ötven emberéveltudott megmenekülni. A consullal egyenrangú lovassági főparancsnok seregét szétverték, őtpedig menekülésre késztették. S a dictator is csak azért került kitűnő vezér hírébe, mert egyetlencsatát se merészelt vállalni. A bruttiusok, apuliabeliek s részben a samnisok és lucaniabeliekis a punok oldalára álltak, s Capua, amely nemcsak Campania, de - a római hatalmatmegsemmisítő cannaei csata után - egész Italia feje, megadta magát Hannibalnak. Ennyi s ilyjelentős győzelem után méltán mondhatnak és adhatnak hálát a halhatatlan isteneknek.86
12. Ε nagyszerű hírek bizonyságául kiöntötte a Curia előcsarnokába a magával hozottaranygyűrűket, s mikor ezt a nagy halmot megmérték - egyes történetírók szerint -, több minthárom mérőt töltöttek meg. A hagyomány szerint - s ez látszik valószínűbbnek - a gyűrűkcsak egy mérőt tettek ki. Ezután, hogy a római vereséget még súlyosabbnak tüntesse fel,élőszóval annyit fűzött hozzá, hogy ezt a kitüntetést csak a lovagok, s azok között is alegelőkelőbbek viselték.Beszédének lényege az volt, hogy a háború közeli befejezésének reményében még inkábbtámogatniuk kell minden erejükkel Hannibalt. Hiszen a küzdelem hazájuktól távol, az ellenségesföld közepén dúl, és igen sok gabonát, sok pénzt emésztett fel; s a győztes, miközbenannyi csatában semmisítette meg az ellenséges seregeket, maga is elvesztette csapatai egyrészét. Küldjenek tehát utánpótlást; küldjenek pénzt zsoldra s gabonát a katonáknak, akik olyderekasan álltak helyt a pun népért.A Mago szavai nyomán mindenkit eltöltő örömteli hangulatban a Barcas-párthoz tartozóHimilco, úgy vélvén, itt az alkalom, hogy kirohanjon Hanno ellen, így szólt hozzá: „Nos, mi ahelyzet, Hanno? Még mindig nem helyesled, hogy háborút indítottunk a rómaiak ellen?Követeld hát Hannibal kiadatását! Tiltsd meg, hogy nagyszerű sikereinkért hálát adjunk ahalhatatlan isteneknek! Hadd hallhassunk egy római senatort is szónokolni a carthagóiCuriában!”Erre Hanno így válaszolt: „Nem akartam ma felszólalni, összeírt atyák, hogy számotokra nemtúl kellemesen hangzó szavaimmal ne zavarjam meg az általános örömet. De most, ha azegyik senatornak arra a kérdésére, hogy még mindig helytelenítem-e a rómaiak ellen indítottháborút, nem válaszolnék, vagy gőgösnek, vagy meghunyászkodónak látszanék, vagyis olyanembernek, aki nem törődik az első esetben a mások, a másodikban a maga szabadságával.Azt válaszolhatnám Himilcónak, hogy változatlanul most is ellenzem a háborút, s változatlanulvádolom ezt a ti győzhetetlen hadvezéreteket, míg csak nem látom, hogy a háborút valamennyireis elfogadható feltételekkel befejezzük, s nem is fogja más lecsillapítani a régi,békés helyzet után érzett sóvárgásomat, csupán egy új béke. Azok a sikerek, amelyekkelMago az imént eldicsekedett, Himilcót és Hannibal többi csatlósát már most is megörvendeztethetik,de engem majd akkor töltenek el örömmel, ha a háborúban elért sikereink alapján,kedvező helyzetünket jól kihasználva, méltányosabb békét köthetünk. Mert ha elmulasztjukezt az időt, amikor látszat szerint abban a helyzetben vagyunk, hogy mi békét kínálhatunk, snem nekünk kell elfogadnunk, nagyon félek, hogy ez az örömünk is megkeseredik éssemmivé foszlik.De hogyan is festenek jelenleg ezek a sikerek? »Elpusztítottam az ellenséges seregeket -küldjetek nekem katonákat!« - S nem ugyanezt kívánnád akkor is, ha te vagy a legyőzött?»Elfoglaltam két ellenséges tábort - nyilván zsúfolva zsákmánnyal és élelemmel - küldjetekélelmet és pénzt!« - Nem ugyanezt óhajtanád akkor is, ha tégedet fosztanak ki és űznek eltáborodból? De hogy ne én legyek egyedül, aki mindezt oly különösnek tartom, szeretném, haHimilco vagy Hamilcar adna nekem választ - hiszen, mivel megfeleltem Himilcónak, jog ésigazság szerint én is tehetek fel kérdéseket - először is arra a kérdésemre, hogy miutánCannaenál a római sereg megsemmisítéséig folyt a harc, s mint mindenki tudja, egész Italiahozzánk pártolt, mellénk állt-e legalább egyetlen a latin törzsek közül? Másodszor pedig arra,hogy a harmincöt tribusból átszökött-e akár egyetlen ember is Hannibalhoz?” - Mikormindkét kérdésre tagadó választ kapott, így folytatta: „Így hát ellenségeink száma még mindigtöbb, mint elegendő. De azt is szeretném tudni, hogy ezt a sokaságot milyen érzület, milyenreménység tölti el?”87
- Page 1 and 2:
TITUS LIVIUSA RÓMAI NÉP TÖRTÉNE
- Page 3 and 4:
HUSZONEGYEDIK KÖNYV1. Hadd jelents
- Page 5 and 6:
szállnak, seregével először az
- Page 7 and 8:
csapás semmiben sem hasonlított a
- Page 9 and 10:
agyaggal voltak összetapasztva. Il
- Page 11 and 12:
16. A Carthagóból Rómába vissza
- Page 13 and 14:
tették a vágyat, hogy próbáljan
- Page 15 and 16:
23. Ε látomástól fellelkesülve
- Page 17 and 18:
gyobbrészt hispanokkal, az első
- Page 19 and 20:
egykor elfoglalták ezeket a helyek
- Page 21 and 22:
járultak elébe és kijelentették
- Page 23 and 24:
át nem a taurinusok, hanem a hegyi
- Page 25 and 26:
ják. Vajha ebben a csatában csup
- Page 27 and 28:
45. Miután e lelkesítő beszédek
- Page 29 and 30:
noka, a brundisiumi Dasius, akit ne
- Page 31 and 32:
szenvednek. Cornelius sem az okot,
- Page 33 and 34:
nemcsak szokatlan alakjukkal, de sz
- Page 35 and 36: 59. Hannibal, leereszkedve az Appen
- Page 37 and 38: Rómában is Iuventasnak isteni ven
- Page 39 and 40: HUSZONKETTEDIK KÖNYV1. Közeledett
- Page 41 and 42: Flaminius még a tétlen ellenségg
- Page 43 and 44: szakadékoknak, s a fegyverek és a
- Page 45 and 46: tapasztalatlansága miatt lehet elm
- Page 47 and 48: Ennyire ésszerű magatartását az
- Page 49 and 50: Mancinus, aki egyike volt a lovass
- Page 51 and 52: elhagyta, tízezer lépésre a Hibe
- Page 53 and 54: szolgálattal kellene megnyerni. -
- Page 55 and 56: dictator nemcsak hogy addig akadál
- Page 57 and 58: el ne árulja a cselt, Hannibal az
- Page 59 and 60: A legtöbb évkönyv úgy tudósít
- Page 61 and 62: mikor tiszttársát perbe fogták,
- Page 63 and 64: állam üdvére cselekednétek, ha
- Page 65 and 66: tábor kifosztása, ő lecsaphasson
- Page 67 and 68: endjüket, hogy a folyóhoz közele
- Page 69 and 70: védelmét, s mielőtt még a győz
- Page 71 and 72: másikat, átadták az ellenségnek
- Page 73 and 74: consul levele, amelyben közölte,
- Page 75 and 76: néhányan, akik nem is vettek rés
- Page 77 and 78: magukat nevezni.) Legfeljebb az, ak
- Page 80 and 81: HUSZONHARMADIK KÖNYV1. Hannibal a
- Page 82 and 83: nép tartana gyűlést. Így a fén
- Page 84 and 85: Pyrrhus zsarnoki uralmát s a taren
- Page 88 and 89: 13. Mikor Mago azt válaszolta, hog
- Page 90 and 91: cannaei csatában csak akkor hagyta
- Page 92 and 93: szorongatta és rohamozta a várost
- Page 94 and 95: teljes mértékben eleget téve sz
- Page 96 and 97: hívottak mind meg is jelentek, miu
- Page 98 and 99: halmozott fel, s megszállták a k
- Page 100 and 101: a két Scipio leveléből ismeretes
- Page 102 and 103: vízmedencéknél állították fel
- Page 104 and 105: 35. Italiában, ahol a cannaei csat
- Page 106 and 107: 38. Míg ez történt Lucaniában
- Page 108 and 109: Majdnem ugyanezekben a napokban kö
- Page 110 and 111: keletkezett zűrzavarban jó néhá
- Page 112 and 113: Ε lovasviadalhoz egyes évkönyvek
- Page 114 and 115: SYRACUSAE114
- Page 116 and 117: Csak az okozott nekik gondot, hogy
- Page 118 and 119: olyan rettegés vett erőt, hogy gy
- Page 120 and 121: előkészületekkel s pusztán az e
- Page 122 and 123: an s M. Valeriusnak a Brundisium me
- Page 124 and 125: csapatait, s az ellenség sem halog
- Page 126 and 127: oly furfangos ügyességgel kibúv
- Page 128 and 129: 21. Minthogy Siciliában olyan háb
- Page 130 and 131: királyuk e vezéreitől, akik egyr
- Page 132 and 133: akik mindketten praetorok voltak -
- Page 134 and 135: jelentésében egyébként valót
- Page 136 and 137:
innen követeket küldenek; hogy ez
- Page 138 and 139:
szállt legio útban Syracusae fel
- Page 140 and 141:
Hippocrates és Himilco, miután az
- Page 142 and 143:
Minthogy Hispaniában ilyen kedvez
- Page 144 and 145:
46. Fabius Suessulából felkereked
- Page 146 and 147:
tenné, ha minél hamarabb szövets
- Page 148 and 149:
nevezett ki: C. Claudius Centót, a
- Page 150 and 151:
Q. Fulvius Flaccus, aki korábban m
- Page 152 and 153:
átorságáért egyiknek sem ad kat
- Page 154 and 155:
járhassanak el, megbízta a tarent
- Page 156 and 157:
annyira megnövelte ez a siker, hog
- Page 158 and 159:
Ekkor mindnyájan, ki-ki ahol állo
- Page 160 and 161:
seregével együtt, s Mago bújtass
- Page 162 and 163:
előtt heverő ellenfelével. De Ba
- Page 164 and 165:
hoz, C. Laetoriust és M. Metiliust
- Page 166 and 167:
hogy az egész város elesett, s r
- Page 168 and 169:
harapózott el, szétszéledtek, ki
- Page 170 and 171:
ezt a félelmet, úgyhogy ezek fegy
- Page 172 and 173:
elhúzzák a háborút. Így azt ta
- Page 174 and 175:
nagy biztonságot, de legalább kie
- Page 176 and 177:
sereg maradványait, még így sem
- Page 178 and 179:
Ezután Hispaniában jó ideig nyug
- Page 180 and 181:
TARTALMI ÖSSZEFOGLALÁSLivius műv
- Page 182 and 183:
XVIII. KÖNYV (i. e. 256-250). - At
- Page 184 and 185:
választott L. Postumius Észak-Ita
- Page 186 and 187:
Aricia - helység Latiumban.Arnus -
- Page 188 and 189:
cliens - olyan jogilag szabadnak sz
- Page 190 and 191:
font - eredetiben pondus (325 g).Fo
- Page 192 and 193:
Latin Ünnepek - ősi, latin eredet
- Page 194 and 195:
Nova Classis - kikötő Hispania ke
- Page 196 and 197:
Ruscino - város Galliában, a Pyre
- Page 198:
Via Appia - Rómától déli irány