A római nép története a város alapításától 3.

23. Ε látomástól fellelkesülve csapataival három ponton átkelt a Hiberuson, s embereketküldött előre, hogy azon a vidéken, amerre serege majd átvonul, ajándékokkal nyerjék meg agallusok jóindulatát, s kutassák fel az Alpokon átvezető utakat. Kilencvenezer gyalogossal éstizenkétezer lovassal kelt át a Hiberuson. Hamarosan meghódoltatta az ilergeseket, majd abargusiusokat, az ausetanusokat és a Pyrenaeus-hegység lábánál fekvő Lacetaniát, s ezt azegész vidéket Hanno uralma alá rendelte, hogy biztosítsa magának a Hispaniát és Galliátösszekötő hegyszorosokat. Hannónak tízezer gyalogost és ezer lovast adott a rábízott környékvédelmére.Mikor a sereg megkezdte az átvonulást a Pyrenaeusok lejtőin, s a barbár csapatok közötthatározottabb formában terjedt el a hír, hogy Róma ellen indulnak, ennek hatására háromezercarpetanus gyalogos útközben visszafordult. Kiderült, hogy nem is a háborútól rémültek meg,hanem a hosszú úttól, s attól a lehetetlennek tűnő vállalkozástól, hogy átkeljenek az Alpokon.Hannibal egyaránt kockázatosnak vélte, ha akár visszahívja, akár erővel visszakényszerítiőket, ezért, nehogy a többiek vad lelkületét is felingerelje, még több mint hétezer emberthazaküldött, akikről úgy látta, hogy szintén terhesnek érzik a hadiszolgálatot, s úgy tüntettefel a dolgot, mintha ő bocsátotta volna el a carpetanusokat is.24. Ezután, nehogy a késlekedés és a semmittevés felingerelje katonáit, a többi csapattal átkelta Pyrenaeusokon, s Iliberri város mellett ütött tábort. A gallusok hallották ugyan, hogy aháború Italia ellen készül, mégis arra a hírre, hogy a Pyrenaeusok túlsó oldalán a hispanokatleigázták, s erős megszálló sereget hagytak náluk, néhány törzs, félve a szolgaságtól, fegyvertfogott, s Ruscino mellett gyülekezett. Hannibal, mikor erről értesült, inkább az időveszteségtől,mint a háborútól félve, a fejedelmekhez küldött követek útján megüzente, hogy szeretnevelük személyesen tárgyalni, ezért vagy ők jöjjenek idébb, Iliberri mellé, vagy ő vonul előreRuscinóig, hogy közelebb lévén egymáshoz, könnyebben találkozhassanak. Szívesen fogadjaőket saját táborában, vagy akár ő maga siet haladéktalanul eléjük. Ő úgy érkezett Galliába,mint vendég, nem pedig mint ellenség, s ha a gallusok is úgy akarják, nem is óhajtja kardjátelőbb kivonni, csak ha már Italiába érkezett. Ezt az üzenetet vitték el a követek. A gallusvezérek erre tüstént Iliberri felé vonultak táborukkal, vonakodás nélkül felkeresték Hannibalt,s ajándékaitól megnyerve megengedték, hogy seregével Ruscino közelében zavartalanulátvonuljon.25. Közben Italiába nem jutott el más hír, csak amit a massiliai követek jelentettek Rómában,hogy Hannibal átkelt a Hiberuson. Erre, mintha már az Alpokon is átkelt volna, a boiusokfellázították az insubereket, és elpártoltak tőlünk, nem is a római nép ellen táplált régi gyűlöletből,hanem mert nagyon nehezményezték, hogy nemrég a Padus melléki gallus területenkét coloniát alapítottunk: Placentiát és Cremonát. Ezért hirtelen fegyvert ragadtak, s éppenerre a vidékre betörve, akkora rémületet és felfordulást keltettek, hogy - nem bízván Placentiafalainak védelmében - nemcsak a földművesek tömege menekült Mutinába, de még a földekkijelölésére odaérkezett háromtagú bizottság is, név szerint: C. Lutatius, C. Servilius és M.Annius. (Lutatius neve nem vitás, de némelyik évkönyv Annius és Servilius helyett M.Aciliust és C. Herenniust említi, mások pedig P. Cornelius Asinát és C. Papirius Masót. Az isbizonytalan, hogy a boiusok a hozzájuk számonkérés végett küldött követeket bántalmazták-e,vagy pedig a földek felmérésével megbízott háromtagú bizottságot támadták meg.)A gallusok körülzárták Mutinát, de minthogy a városostromhoz nem értettek, s túlságosan isrestek voltak ostromművek készítéséhez, tétlenül tanyáztak a sértetlen falak körül, és színlegmegkezdték a béketárgyalásokat. A megbeszélésre odahívott vezetőket - nemcsak a népekjoga ellenére, de megszegve külön ez alkalomra adott ígéretüket is - elfogták, és kijelentették,15