A római nép története a város alapításától 3.

akik mindketten praetorok voltak - tartsanak új választógyűlést, ahol legkevésbé sem hagyjákérvényesülni a praetorok akaratát.27. Kitűzték a gyűlés napját. Itt, mindenkinek váratlanul, valaki a legalacsonyabb néposztálybólEpicydes, majd utána egy másik Hippocrates nevét kiáltotta. Egyre többen kezdtékhangoztatni a két nevet, amit a tömeg határozott tetszéssel fogadott. A sokaság nemcsakpolgárokból állt, közé vegyült sok katona is, nagyrészt szökevények, akik teljes felfordulástóhajtottak. A praetorok, először úgy téve, mintha semmit se hallanának, igyekeztek húzni azidőt, azután látva az egyhangúságot, meghátráltak, s félve a lázadástól, e kettőt nyilvánítottákpraetornak.Ők közvetlenül megválasztásuk után nem mutatták ki szándékaikat, noha nem jó szemmelnézték, hogy App. Claudiushoz követeket küldenek a fegyverszünet kieszközlésére, majdmikor ez létrejött, újabb követséget, hogy az a régi szerződés megújításáról tárgyaljon. Arómaiak, akiknek akkor Murgantiánál száz hajóból álló flottájuk volt, arra vártak, hováfejlődik Syracusaeban a tyrannus megölése után kitört nyugtalanság, s hogy hova ragadja őketaz új élet és a szokatlan szabadság.Appius a syracusaei követeket az éppen e napokban Siciliába érkező Marcellushoz küldte, akibékefeltételeik meghallgatása után, úgy vélve, hogy lehetséges a megegyezés, maga iskövetséget küldött Syracusaeba, hogy ott személyesen tárgyaljanak a praetorokkal a szerződésmegújításáról. De ott már korántsem uralkodott az eddigi béke és nyugalom. Hippocrates ésEpicydes arra a hírre, hogy Pachynumba egy pun hajóraj érkezett, félretéve az óvatosságot,azt a gyanújukat kezdték hangoztatni hol a syracusaebeliek, hol a szökevények között, hogySyracusaet ki akarják szolgáltatni a rómaiaknak. S mivel Appius, hogy a Róma pártjánlévőket bátorítsa, valóban az öböl belsejében vetett horgonyt, ezzel látszólag komolyanmegerősítette az üres gyanúsításokat, úgyhogy a felháborodott tömeg először még a partra islerohant, hogy megakadályozza a rómaiak esetleges partraszállását.28. Ebben az általános kavarodásban úgy döntöttek, hogy népgyűlést hívnak össze. Mikorellentétes törekvések jelentkeztek, s már-már lázadásra került sor, Apollonides, az egyikelőkelő polgár tartott a pillanatnyi helyzethez képest józan hangú beszédet.Nem volt még soha állam - mondta, -, amely közelebb lett volna a remélt meneküléshez sugyanakkor a megsemmisüléshez. Ha azonban mindnyájan egy akarattal vagy a rómaiak,vagy a carthagóiak pártjára állanak, nem lenne náluk boldogabb és szerencsésebb helyzetbenlévő állam; viszont ha egyesek az államot az egyik, mások a másik oldalra akarják állítani, apunok és rómaiak háborúja se ígérkezik borzalmasabbnak, mint amit a syracusaebeliek vívnakmajd egymás közt, mikor ugyanazon a falon belül mindegyik pártnak meglesznek a magacsapatai, fegyverei, vezérei. Ezért teljes erővel arra kell törekedniük, hogy mindnyájanegyetértésre jussanak, s hogy a két szövetség közül melyik előnyösebb, annak a megítélésemár sokkal kisebb és jelentéktelenebb kérdés. De mindenesetre szövetségesük megválasztásábankövessék inkább Hiero, mint Hieronymus példáját, nehogy az ötven éve fennálló, jólbevált szövetséget olyannal cseréljék fel, amely most számukra ismeretlen, régebben pedigmegbízhatatlannak bizonyult. S még egy nyomós ok is befolyásolhatja döntésüket: a carthagóiakkalvaló békekötés elől úgy is kitérhetnek, hogy pillanatnyilag nem kell feltétlenül háborútviselni ellenük; a rómaiak esetében viszont haladéktalanul vagy a békét, vagy a háborútkell választaniuk.Beszéde épp azért tett nagy hatást, mert oly kevéssé érződött benne az elfogultság és a részrehajlás.A praetorok és a kiválasztott senatorok mellé még egy haditanácsot is szerveztek, s a132