Békés karácsonyt, valamint sikerekbengazdag új esztendőt kívánunk mindentininek, a szülőknek, a pedagógusoknak,a terjesztőknek és a lap valamennyibarátjának, támogatójának.A Jó Pajtás következő, szintén kettősszáma január 22-én jelenik meg.Kovács András FerencKarácsony havaFagyos éj, fölborult betlehem, karácsony:Csillagfény Márián, gyermeken, tar ácson.Mint lassú, játszi láng, megrebben a lélek:Leng a sugárszilánk, pelyhekben az ének.Krúdy GyulaKarácsony esteAmák és dió napja, mondja arégi szakácskönyv, amelybőlnéha a nagyapám módjáraebédelni és vacsorázni is szoktam,hogy hosszú életkort élhessek a földön,mint általában a régebbi magyarok.A máktörő koloncnak vendéghívogatóhangja volt, és minden házból kihallatszotta döngése. A dió olyan jóízűenroppant, mintha a bánatot törtük volnaössze darabidőre. Az asszonyhang,amely a zúzmarás ablakú konyhábankommandírozott, a legkeményebbférfit is meglágyította. A pajkos gyerekszorongva ült a suton, a komondoralázatosan ólálkodott az ünnepiillatokra, a pincében a hordó igyekezettmegtisztulni szennyeitől, mert őis tudta, hogy e napon vérét veszik, agyalogösvényen a postás csodálatoslevelekkel közelgett, nyelves szomszédasszonybékét kötött, és szakértelemmeljött a fazékfedelek fölemelkedéséhez,a sütők átvizsgálásához, apatkók megkóstolásához.Nem volt olyan ház Magyarországon,ahol a diós és mákos süteményeknem sikerültek volna e napon. Vajontermett-e elég mák, elegendő dió ezévben hazánkban, hogy mindenkinekpatkó jusson az asztalára? A régikönyv azt mondja, hogy e süteményeknélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep.Tán még a másvilági bíróság isvalamiképpen felelősségre vonja azünneprontót. Vajon mivel fog védekeznia magyar, aki a karácsonyi kalácsotelmulasztotta?Jó PajtásA hét fotójaVan, aki így szüreteli lea tudás fájának gyümölcseit...3
Mit hozott a Jézuska?Ma már mindengyerek tudja, hogyaz ajándékot nem aJézuska hozza, hanema szülők. Ők októberóta egyfolytábanazon törik a fejüket,honnét szerezzenekpénzt számítógépre,videojátékokra, abevásárló központokatmegtöltő műanyagszuperjátékokra,mindarra, amit a gyerekkinézett magának.Furdalt a kíváncsiság: vajon a 19. századvégén, a 20. század első felébenmilyen ajándékok lapultak a holmennyezetig érő, hol szegényes karácsonyfákalatt?Magam elé képzeltem a csak hallomásbólismert Stefi nénit – sok nő viselt akkoribanilyen neveket: Stefánia, Anasztázia, Emerencia–, hosszú selyemszoknyában, csipkezsabósblúzban, szépségflastrommal a bal gödröcskéjefölött. Megrázza háta mögé rejtettcsengőjét, és elkiáltja magát. „Megjött a Jézuska!”Erre beront a szobába öt-hat gyerek,és nekiesik a fa alá tett csomagoknak. Ekkormég az volt a szokás, hogy mást kaptak alányok és mást a fiúk. Utóbbiak életlen pléhkardot,huszárcsákót, fapuskát, vagy LaternaMagicát – egy bűvös lámpát, amely kivetítetteaz üveglapra festett, áttetsző képeket.Ez volt a házimozi őse, a nagyobbacska fiúkálma. Őrzünk is egyet a férjem gyerekkorából.Ő már „megörökölte” valamelyik bácsikájától,de a csodamasina még a negyvenesévekben is megdobogtatta a kisfiú szívét.A kislányoknak egészen mást hozott a Jézuska.Öltöztethető hajas babát, porcelánfejűt,nagy kerekű babakocsit, parányi tűzhelyet,babaszobát. A fiúkból katonákat akarta nevelni,a lányokból házias feleséget.Ez volt a 19. század vége, és alighogy átfordulta huszadikba, azonnal megjelentekaz új kor modern játékai. Motoros paprikajancsik,alvó és beszélő babák, ólomkatonák.Aztán kitört az első világháború, s a Jézuska isháborús játékokat hozott: ágyút, géppuskát,vöröskeresztes ápolóbabát. A húszas évekbenmár csak a tehetősebb szülők lephettékmeg csemetéiket olyan divatos játékokkal,mint a villanyra járó kisvasút, kisautó, önműködőés zenélő várkastély. A szükség diktáltaa praktikus ajándékokat: zoknit, sapkát, télikabátot.Összement a karácsonyfa is – drágavolt a fenyő –, így legalább nem kellett költenidrága díszekre. Csillogó gömbök helyettháborús kitüntetéseket – kisezüstöt, nagyezüstöt– aggattak az ágakra sok helyen.Pár év múlva újfajta karakterbabák jelentekmeg a karácsonyi kirakatokban. Voltközöttük szemüveges, sírós, nevetős, ráncosképű, sőt, boszorkány is, vörös orrú. A harmincasévek slágere az autó és a repülőgép,száz gyerek közül kilencvenkilenc ezt kértkarácsonyra. A kislányok is repülőgépet„rendeltek” és füles labdát, hogy együttjátszhassanak a fiúkkal. Minden jöhetett,ami felhúzható és jár, berreg, csörömpöl.A negyvenes évek játékfrontján hadrendbeálltak az első olyan „igazi” játékpuskák, amelyeketmeg lehetett tölteni, lövés után nagyotdurrantak, és még puskaport is szagolhattaka csemeték. Míg a karácsonyfa körüljátékháborút vívtak a gyerekek, játékágyúkkal,amelyek érintésre szikráztak, tankokkal,bombázóval, amely két méter magasrafelrepült, és papírmasé bombákat szórt agyerekszoba padlójára – a valóságban igazibombák hulltak a városokra, igazi vér folytmindenütt, ahová igazi ólomkatonák tettékbe a lábukat, csupa szürke egyenruhában.A háború a játékokat is elpusztította, agyerekekkel együtt. A túlélők örültek, haélelmet tudtak szerezni karácsonyra. Mireemlékszem gyerekkorom karácsonyi ajándékaiból?A rongybabára, saját kezűleg tákoltamössze a húgomnak. Az első narancsra– anyám három órát állt sorba érte. Majdaz Amerikából küldött nejlon esőkabátra és-harisnyára, hogy irigyeltek az osztálytársnőim!Könyvekre, le sem tettem, amíg nemolvastam végig valamennyit.Mire felnőttem, már nem hiányzott azajándék, nagyobb <strong>boldog</strong>ság volt adni,mint kapni. Nemrég megkérdeztem azegyik ismerősöm tízéves unokáját, mit szeretnekarácsonyra. Pénzt – válaszolta habozásnélkül. Kiszámolta, ha mindenki ad egyezrest, netán kettőt, abból összejön vágyálmaiBMX biciklije. Nagy a család, nekik isjobb, ha „megússzák” ennyiből. Okos gyerek,praktikusan jár az esze. És úgy hiszem,legalább úgy fog örülni a biciklinek, mintnagyapja annak a hintalónak, amelyet annakidején levélben kért a Jézuskától.V. Zs.Jó Pajtás4