Kellemes karácsonyt és boldog új évet! - TippNet

Oravecz ImreOndrok gödre2Szajlán a családokat hadaknak hívták,és a falu minden fertályát egy-egy hadülte meg. Az Árvai-had a déli oldalonOndrok gödrében tanyázott. Ez a völgy egyetlenoldalága, mellékvölgye. De akár önállóvölgynek is tekinthető, annyival magasabbanvan, beágyazva a hosszabb hegyvonulatba.Keskenyen, ék alakban kezdődik az aljban,egy darabig enyhén emelkedik, aztán hirtelenmegugrik, majd középtájt legyezőszerűenkinyílik, és mielőtt fent a Misku-tető meredekoldala lezárná, emelkedésének íve megtörik, afenék pedig átmenetien veszít magasságából,és teknősen kimélyül. A földfelszíni képződményenkis patak folyik végig, és lent, a faluközepe táján a nagy patakba ömlik. Medrea felső szakaszán, ahol a partja szakadékos,több méter mély, de lent, ahol már alig vanesése, s olyan kicsi, hogy inkább afféle árokbenyomását kelti. Vizét forrásból nyeri, amelya fenti nagy mélyülésben fakad. Nyáron szelídencsordogáló, fecsegő erecske, de zivatarokután vagy tavaszi hóolvadás idején zúgóáradattá duzzad, és magával ragad mindent,ami az útjába kerül, kimosott fatuskót, kidöntöttkerítésoszlopot, leszakadt gyeptömbötéppúgy, mint ócska, beledobott fazekat vagyállattetemet.Annak a falurésznek, amelyet egy-egy hadelfoglalt, szög volt a neve. Az Árvai-had szöge,az Árvai-szög Ondrok gödre alsó végében, akis patak bal partján terült el, és három portátfoglalt magába. Leért egészen addig a hosszúkástérféléig, amelyen át le lehetett belőlejutni az útra, és amelynek a közepe táján egyközkút foglalt helyet. Az egyik oldalon a patakhatárolta, a másikon felfutott a hegyoldalra,hátul pedig ott ért véget, ahol a völgy fenékszögemár jelentősen megnőtt. Hosszábanbenyúlt ugyan a falu testébe, és a hegyoldalbanmás portákkal is érintkezett, de tulajdonképpena falu szélén volt, mert felül rajta márnem álltak házak. Ott kezdődött a határ, ottmár csak szántóföldek húzódtak, fel egészenMisku-tetőig, az erdő széléig.A három portát kerítés választotta el egymástól,és egymásba nyíltak. A felső a középsőbe,a középső az alsóba, és a középsőbe csakúgy lehetett bejutni, hogy az ember áthaladtaz alsón, a felsőbe pedig úgy esett a bejárás,hogy az alsó után keresztezte a középső udvarát.A kapukat közös térség, úgynevezett utcaudvarkötötte össze. Mindegyik rendelkezett aszükséges épületekkel, lakóházzal, istállóval,csűrrel, ólakkal. Az alsón a lakóház mindjárta kaputól balra helyezkedett el, a völgy tengelyéremerőlegesen. Az eleje északra nézett,az udvar felőli oldala, az ámbitusos azonbandélnyugatra, úgyhogy nem volt egészen elhibázotta tájolása, mert ott bőségesen kapottnapot. Hátul, a végére keresztben magasodotta csűrrel egybeépített istálló. Mögé, alemetszett hegyoldalba vájták a pincét. Azontúl, a fölött és a ház háta mögött volt a kerta gyümölcsfákkal, a méhessel. A következő,a középső portán ugyanígy állt a ház, és ígycsatlakozott hozzá a melléképület is. A felső,a legbelső portán a lakóházat a völgy tengelyéhezképest befelé fordítva, a patak partjáratették. A két belső portán a lakóház még talpasház volt, favázas, vert falú, zsúpfedeles éskürtős. Az alsó, a külső portán álló ellenbenmár kőalapra épült, vályogból rakták a falait,cserép fedte a tetejét, és rendes kéménnyelrendelkezett. Ez Árvai Jánosé volt. A másik kettőtÁrvai Lőrinc és Árvai Gyula lakta. Gyula Jánosapjának testvére, a nagybátyja volt, Lőrincmeg egy másik, már nem élő nagybátyjának afia, tehát az unokatestvére.János a feleségével, született Közsüs Terézzelés özvegy apjával, Árvai Jánossal élt egyfedél alatt. A négy Árvai közül ő számolt legkevesebbévet. De egyébként is fiatalember voltmég. Meg fiatal házas is, mert fél éve vezetteoltár elé élete párját, és csak nemrég töltöttebe a húszat. Voltak testvérei is, de meghaltakkolerában, a 30-as években. A hétből csak kettő,egy bátyja és egy nővér élte túl a járványt.A nővére, Regina Trso-szögbe ment férjhez,Trso Elekhez. A bátyja, Márton pedig Vas lánytvett feleségül, és nem itt, hanem a Felvégbenépítkezett, mert már felbomlófélben volt aszögrendszer.Jánosnak ez volt a második házassága.Egyszer már megnősült, de még össze semszoktak, amikor a felesége meghalt tüdőgyulladásban.Azután vágott bele még egyszera nősülésbe. Nem bírt-e magával mintférfi, vagy pánikba esett, hogy utódnemzéstekintetében késésbe kerül, nem tudni, detény, hogy másodszor annyira sietett, hogya gyászév leteltét sem várva meg máris oltárelé vezette Terézt, aki szintén hajadon volt.Kétszeresen eltért tehát a bevett gyakorlattól,amelynek értelémben özvegyember csak özvegyasszonytvehetett feleségül.Az ifjú özvegyember nem számított rosszpartinak, bár majdnem kizárható, hogy Terézismerte és használta ezt a szót. Nem tartottákse gazdagnak, se szegénynek. Talán a közepesentehetős megjelölés illett volna rá leginkább.Volt annyi földje, hogy eltartsa magátés leendő családját, és gyarapításra is fussa. Azegybekeléssel csak tovább emelkedett, mertTerézt sem üres kézzel adták, neki is volt némihozománya.A közepes tehetősséget a másodszor is házasodóaz apjának, idősebb Jánosnak köszönhette,aki még életében rá testálta vagyonát.Az öreg húsz éve még telkes jobbágy volt,a Károlyiak tulajdona, előtte meg az Orczyaké,akik annak idején idetelepítették az Árvaiakőseit is. De aztán, éppen János születésénekévében, felszabadíttatott, és birtokosává válta földnek, annak a nagyjából harminc kataszterihold szántónak és rétnek, amelyet addigművelt. Legalábbis eleinte csak papíron,mert nem ment az a felszabadítás könnyen.Az állam, amely átvállalta a hoppon maradtföldesurak kárpótlását, nem nagyon sietett amegváltással. És maguk a földesurak is megpróbáltákelszabotálni. Sok huzavona és mindenfélehuncutság volt körülötte. Arról nemis beszélve, hogy egy darabig akaratlanul őmaga is hátráltatta azzal, hogy bujkált. És csaksokára jött elő az erdőből, ahol azért rejtőzött,mert félt, hogy lefogják és elviszik. Tudniillikhonvédnek állt a szabadságharcban. Nemmintha az osztrákok őt személy szerint kerestékvolna, azt sem tudták, hogy a világon van,létezik. A honfitársaitól, a magyaroktól kellettelsősorban tartania, akik a vereség után irigységből,rosszindulatból, bosszúból, alattvalóibuzgóságból nyakra-főre jelentgették, adtákfel egymást, mert nagy volt a köpönyegfordítás,a megalkuvás, és megint a magyar letta magyarnak legnagyobb ellensége. Amikoraztán, ha keservesen is, de végül valóbanmeglett, amit ígértek, és a tulajdon ura lett,jó gazdának bizonyult. Nemcsak meg tudtatartani a földet, de még ragasztott is hozzá, ésezzel tekintélyt, tiszteletet szerzett magánakés hadának.János háza a másik kettőhöz hasonlóannyeregtetős hosszúház volt, elöl két ablakkalés oldalt végigfutó, faoszlopos, deszkakönyöklősámbitussal. Az apja, idősebb Jánosépíttette, amikor még jól bírta magát. A házhátában a kőlábazat csak középtájig látszott,mert azon az oldalon meghagyták a lejtőt,és a kváderkövek beleszaladtak a földbe. Avégén már a falból is eltakart valamennyit,és kézzel el lehetett érni az ereszt. Az épületnégy helyiségből állt, konyhából, kamrábólés két lakószobából, vagy ahogy ők mondták,Jó Pajtás34