Kellemes karácsonyt és boldog új évet! - TippNet

Egy nevelőanyaSokáig arról álmodoztam, hogy milyen lenne egy anya, aki gondomat viselnéés szeretne, mint a saját gyermekét. Nyolcéves koromban meg is találtam. ŐtFejős Magdolnának hívják, magas termetű, a haja szőke. Nagyon kedves, szorgalmas,dolgos és barátságos, bárkin segít. Nagyon szeretem, annak ellenére,hogy csak a nevelőanyukám, de én édesanyámnak tartom.Édesanyámat nem ismertem. Az mondják, hogy anya csak egy van. Ez igaz,de nekem a nevelőanyukámon kívül nincs senkim. Ő az az anya, aki már nyolcéveskorom óta nevel, és olyan, mintha ő hordott volna ki. Sokan nem értik,hogyan lehet egy nevelőanya olyan, mint az édes. Nagyon sok mindenben segítünkegymásnak. Immár hat éve, hogy ő az én anyukám. Október 7-én lesz egyéve, hogy ketten vagyunk, mert a nevelőapukám és az anyukám elváltak. Azótamég többet vigasztalom. Mióta apu nincs velünk, nagyon szomorúak vagyunk,és vigasztaljuk egymást anyuval. Mindennap meleg étel vár haza. Mikor belépekaz ajtón, nagy izgalommal várom, hogy elmondhassam, mi történt velemaz iskolában. Némelyik gyereknek nagyon rossz sorsa van a nevelőszülőknél,főleg, ha azok mostohák. Vannak mostoha és vannak jó nevelőszülők. A mostohaaz, aki nem a szeretetet adja, nem érti meg a gyerekeket és bántja őket. Anevelőszülők pedig a gyermekeiket megértik, beszélgetnek velük, de ritka az anevelőszülő, aki jól bánik a gyermekével. Az én nevelőanyukámmal megbeszélünkmindent, mert ő és én anya-lánya és barátnők is vagyunk egyben.Nagyon örülök, hogy van egy szerető anyukám, még ha nevelő is.Stojkov Katica, 7. osztályKis Ferenc iskola, OromEmíliaVan egy unokahúgom: Emília.Ő nagyon aranyos kisbaba.Sűrűn együtt alszunk, játszunk,de néha együtt kocsikázunk.Sokat sír éjjel-nappal,tele van mindig haraggal,de evés után mindig nevet,s öt perc múlva szendereg.Önéletrajzom1995. március 7-én születtem, mint szülinapi ajándék apámnak, aki ötödikei,és mint nőnapi ajándék az anyámnak.A nagyapám sokáig úgy is hívott, hogy a kis büdös ajándék, mivel gyakran„illatozott” az alsó fertályom. Igyekeztek korán bilire szoktatni, és ebbőla célból a család minden tagja, de még a szomszédok is megmutatták nekem,hogy hogyan is kell a bilire rátelepedni, de nem sok eredménnyel. Azthiszem, a kis, kékre festett edényen végül csak én nem ültem a családból.Már akkor is öntörvényű gyerek voltam. Semmit sem voltam hajlandó éppenakkor megtenni, amikor kérték, csak ha már az én fejemben is megért agondolat. Legkedvesebb játékom egy pedál nélküli motorbicikli volt, amivelgyakran az árokban landoltam. Ha nem bömbölök, még máig sem találnakrám.Az ovit eléggé unalmasnak találtam. Jött reggelente a sok sírós gyerek,akiket én vigasztaltam. Azután az egyik óvodástársammal a vigasztalásonkeresztül nagyon jóba lettünk. Vele még ma is szoros barátságban vagyunk.Hiába, a balsors összehozza az embereket.Gyerekkorom középső szakasza, értsd ezalatt a kisiskoláséveimet, főlegaz alapismeretek belémpalántálásával telt. Sírás az olvasásnál, bőgés az írásnál.Anyám hálát adott az Istennek, hogy legalább a matekot megértettemmagamtól is. Hogy önálló férfi legyen majd egyszer belőlem, nyaranta táborbaküldött. Felnőtt ugyan nem lettem, de megtanultam faragni, békát éscsigát boncolni, és kürtős kalácsot sütni. Igaz, a felsoroltak közül az utóbbisajnos a tűzbe esett, ezért pék már nem leszek, az biztos.Most, hogy felsős lettem, már a jövőmre kell gondolnom. Legalább isezt mondják otthon. Nem értik, hogy milyen nehéz egy kamasz élete. Azesze már vágja, hogy ez nem játék, de belülről valami lázadásra biztatja. Afrancnak van kedve tanulni, inkább tévézek vagy meresztem a szememeta számítógép előtt. Vagy nem lehetne rögtön nyugdíjba menni? Aztán, hamegöregszik az ember fia, majd akkor ráérne dolgozni.Még csak tizenhárom éves vagyok, de már most látom, hogy rosszul vanez a világ kitalálva. No de, amint felnőtté válok, ígérem minden társamnak,hogy mindent megteszek azért, hogy változtassak ezen!Fekecs Ádám, 6. osztályIvan Goran Kovačić iskola, SzabadkaJó Pajtás27Ha sír, ha eszik vagy iszik,mindig nevet, amikor megnyugszik.Ő kocsikázni nagyon szeret,ha gurul a kocsi: nevet.Szabó Árpád, 7. osztályMoša Pijade iskola, TorontálvásárhelyMikulás. VargaSzilárdkamagyarkanizsaitanuló rajzaKarácsonyi történetHetek óta talán a csillagok is fényesebben ragyogtak, de lehet ez csak nekemtűnt úgy, mert állandóan lestem, meglátom-e a Jézuskát.Kiskoromban számomra mindig a Kisjézus hozta az ajándékot és a gyönyörűenfeldíszített karácsonyfát. Ő állította a szoba sarkába, két angyal kíséretében.A szüleim ebben az évben is elmentek karácsony böjtjén dolgozni, én pedigotthon segítettem a nagymamámnak a mézes sütemények elkészítésében.Az ujjam hegyével itt-ott bele-belenyúltam a krémes lábasokba, de a mamámrám szólt:– Majd csak holnap eszünk belőle, ma még böjtölünk!– Legyen, aki azt kivárja! – duzzogtam magamban.Délután, mikor együtt volt a család, gyertyát gyújtottunk, és ebéd előtt elmondtunkegy imát.Nemsokára eljött a lefekvés ideje, de én annyira izgatott voltam, hogy mikorjön már a Jézuska, hogy nem nagyon bírtam elaludni. Már két órája is forgolódhattamaz ágyamban, mikor az előszoba felől jövést-menést hallottam.Odarohantam, és résnyire kinyitottam az ajtót, de akkor anyukám elkiáltottamagát:– Gyorsan kapcsold le a villanyt!Ekkor a szüleim visszakísértek az ágyamhoz, és kértek, hogy aludjak szépen.Ezután azon kezdtem gondolkodni, hogy valójában ki is teszi az ajándékota fa alá.Reggel kibontottam a csomagokat, és megkérdeztem a felnőtteket, ki hozzaa karácsonyfát és az ajándékot.Erre különös választ kaptam. Megtudtam, hogy a Kisjézus nem személyesenhozza el az ajándékot és a fát, hanem fent a mennyben úgy intézi, hogy akihisz benne, aki ajtót nyit és helyet ad neki a szívében, annak soha ne vesszenel a karácsonya.Krnjac Marija, 5. osztályThurzó Lajos iskola, Zenta