Kellemes karácsonyt és boldog új évet! - TippNet

Horrifikusz, a rablóJó Pajtás47Estefelé József tovább akart menniövéivel. Fogta a szamarát éselőlépett egy domb mögül, hogytudakozódjék az út felől. „Már nem lehetnagyon messze Egyiptom” – gondolta.Ezalatt az Istenanya a gyermekkel azölében a cserje alatt ült. Ekkor történt,hogy egy bizonyos Horrifikusz nevű rablóerre vette útját. Úgy ismerték őt mindenütt,mint a sivatag legfélelmetesebbrablóját. A fű földig hajolt előtte, a pálmákremegtek, datolyáikat épp kalapjábaejtették. Még a legerősebb oroszlán isbehúzta a farkát, ha a rabló vörös nadrágjátmessziről meglátta. Hét tőr volt azövébe dugva: mindegyik olyan éles, hogyszét tudta velük szabdalni a levegőt. Baljánkard lógott, melyet „görbe halálnak”nevezett. Vállán pedig olyan bunkót vitt,amely skorpiófarkokkal volt megtűzdelve.– Hah! – kiáltotta a rabló, és kirántottaa kardját hüvelyéből.– Jó estét! – szólt Mária. – Ne légy olyhangos, még alszik.A Félelmetesnek még a lélegzete iselállt ettől a megszólítástól: sújtanikészült, és lefejezett a „görbehalállal” – egy bogáncsot.– Én vagyok Horrifikusz,a rabló – suttogta –, ezerembert eltettem márláb alól.– Isten bocsássonmeg neked! – mondtaMária.– Hagyd, hogyvégigmondjam! –sziszegte foga közötta rabló. – És olyankisgyermekeket nyár-saltam föl, mint a tiéd.– Gonosz! – mondtaMária. – De még gonoszabbvagy, mert hazudsz.Ekkor valami vihognikezdett a cserjében. A rablómeglepetésében hirtelen a levegőbeugrott: még senki sem merészeltközelében nevetni. De csak a kis angyalokviháncoltak. Első ijedtségükben szétrebbentekmind, most azonban újra az ágakonültek.– Hát nem féltek tőlem? – kérdezte arabló bátortalanul.– Ó, Horrifikusz testvér! – szólt Mária. –Milyen vidám és tréfás kedvű ember vagy.Ez szíven találta a rablót és arra késztette,hogy elmondja az igazságot. Olyanlágy volt ugyanis a szíve, mint a viasz.Amikor pólyában feküdt, már akkor megborzadtaktőle az emberek. „Jaj nekünk!– mondták. – Nem olyan, mint egy rabló?”Később már senki sem jött hozzá: akipedig véletlenül meglátta, az is mindenthátrahagyva elfutott. Így tehát egészenjól élt Horrifikusz, pedig egy csepp vértsem látott, s még egy tyúkot sem tudottvolna fölnyársalni.Ezért örült a félelmetesnek a lelke, hogyvégre talált valakit, aki nem félt tőle.Michelangelo:Szent család– Szeretnék ajándékozni valamit a fiadnak– mondta a rabló –, sajnos azonbancsak lopott holmi van a zsákomban.De ha tetszik neked, akkor táncolok előtte.És Horrifikusz, a rabló táncolt a gyermekelőtt. Egy teremtett lélek sem látottmég ehhez hasonlót. A „görbe halált”maga fölé emelte a hold ezüst sarlójáhozhasonlóan, és ezalatt egy antilop kecsességévelemelgette lábait, olyan sebesen,hogy már megszámlálni sem lehetett.Mind a hét tőrt a levegőbe röpítette ésúgy ugrált keresztül a szétszabdalt levegőn,mint ahogy a lángnyelvek táncolnak.Olyan mesterien ropta a táncot arabló, olyan pompás látványt nyújtottfülkarikáival, hímzett övével és a kalapjábatűzött tollal, hogy Szűz Máriánakkönny szökött a szemébe. Még a pusztaállatai is odalopakodtak; körbeálltakés farkukkal verték az ütemet a homokban.Végül a rabló kimerülten Mária lábáhozereszkedett és ott rögtön el is aludt.Józsefék már messze jártak, amikorvégre felébredt és újra útnak indult.Ekkor észrevette, hogy már nemfélnek tőle. „Hiszen puha szívevan” – mesélte az ugróegérmindenütt. „Táncolt agyermek előtt” – sziszegtea kígyó.Horrifikusz a pusz-tában maradt, dott a „Félelmetes”lemonkellmaradnia, hogymiként nevezik a kalendáriumban.névről. Öreg koráraderék szent vált belőle,de annak titoknakHa egyikőtök taláneltitkol vagy rejteget magábanvalamit, de a szívepuha maradt, akkor nyugodtlehet, mert Isten ugyanúgymegbocsát neki a gyermek kedvéért,mint Horrifikusznak, a rablónak.