prókai annamária (1963-2000) - Színház.net

K R I T I K A I T Ü K Ö RMOLIÉRE: A MIZANTRÓPGYŰLÖL, DE SZERETA kolozsvári előadás - legalábbis a Tháliában -a színpadon játszódik. Mi, nézők is ott ülünkCéliméne szalonjában, félig-meddigrészvevőjeként a kárhoztatott társasági életnek.Petri György fordítását valószínűlegnehéz is lenne a közönségtől távol, korhűruhákban és térben előadni. A szöveg ugyan arégebbi fordításokban is megkapóan modernnekhatott (persze nem örök érvényűnek tűnőproblematikája, inkább bonyolult lélektanamiatt), de Petri, ahol tehette, nyelvileg is teljesenmaivá formálta a szöveget. (Ahol nemtehette, ahol Moliére is konvencionálisabb, ottnem erőltette, s így keletkeztek az előadásmódszempontjából problematikusabb pontok,melyek okoznak némi zavart a kolozsvárielőadásban is, de erről majd később.) Anéhány évvel ezelőtti kaposvári bemutatótnézve magam is meglepődtem, hogy más,nemritkán erőszakoltnak érzett„korszerűsítésekkel " ellentétben A mizantrópmennyire természetesen, magától értetődőensimul a kortárs közegbe. Ez persze csupán akiindulópont, az már a mindenkori rendezőn ésalkotótársain múlik, hogy mennyire tud élni azígy adódó lehetőségekkel, s mennyiretudja megoldani az ebből adódó kisebb-nagyobbproblémákat. Tompa Gábor rendezésénekjelentőségét az adja, bogy színészeisegítségével szuverén kortársi hangot tudmegütni, még akkor is, ha nem tud felülkerekedniaz olvasatából adódó problémákmindegyikén.Tompa rendezésében A mizantróp nemannyira a konfliktusokról, mint ezek feldolgozásárólszól. Kevéssé ismerjük meg azt aközeget, amelytől Alceste annyira undorodik.A szalonok világa inkább fájóan jelentéktelenés súlytalan, mint veszedelmesen immorális.Nem kérdés, Alceste létezhet-e ebben aközegben, nyilvánvaló ugyanis, bogy semmikeresnivalója itt. A tét nem a társadalmibeilleszkedés, hanem Céliméne. A hős nem azigazáért harcol, hanem szerelméért. Atitokzatos, kiismerhetetlen, ellenállhatatlanulvonzó nőért, akit mind kétségbeesettebbenigyekszik kiismerni s környezetéből kiragadni.Amennyire egyértelmű Alceste viszonyatársadalmi környezetéhez, s amennyiremegkérdőjelezhetetlen - Tompa és a szerepetjátszó Bogdán Zsolt értelmezésében -- azigazsága, annyira ambivalens és gyötrelmeskapcsolata szerelmével és reflexiója sajátérzelmeire.Moliére mizantrópja minden igazságaellenére is néha idegesítő pozőr, aki nemcsakszenved, hanem gyakran szenveleg is, scsaknem oly mértékben komikus, mintTragikus figura. Bogdán Alceste-jétől ellenbenidegen minden manír, póz, szenvelgés.Mindent őszintén él át, nem tetszeleg az„igazság bajnokának " szerepében, s mivel nemkívánja, hogy a társadalom befogadja, nemszenved a kitaszítottságtól. S noha a dramaturg,Visky András konzekvensen és igenerőteljesen húzta meg a darabot, azért ez aszerepértelmezés több ponton is ellentmond aszövegnek; Bogdán nem kis bravúrja, hogymégis magától értetődő természetességgelhitelesíti. Segítségére van ebben Tompa is, aki akörnyezet ábrázolásában nem a külsőségekrehelyezi a hangsúlyt, hanem érzékletesatmoszférát teremt. Dobre -Kóthay Juditdíszlete és jelmezei nem hivalkodóan maiak,nem a tárgyak és a ruhák mondják el azt, amita színészeknek kell eljátszaniuk. A szalonvilágának minősítésére elegendő az aranyifjaknémileg, Céliméne inasának erősen hiányosElőtérben: Gajzágó Zsuzsa (Céliméne) és Bogdán Zsolt (Alceste) (Ilovszky Béla felvétele)